Szépüljünk

Az álarcok mögött – Pitigrilli: A 18 karátos szűz

Új sorozatot indítunk Szépségtárca néven. Karafiáth Orsolya költőnő mutatja be nektek, hogyan jelenik meg a szépség különböző korok szépirodalmi műveiben. Jó szórakozást!

Egy méltatlanul elfeledett szerzőt idézek most fel, akit én is csak tavaly fedeztem fel magamnak. Idős barátom döbbenten nézett rám, mikor nála vendégeskedvén megláttam az egyik Pitigrilli-könyvet, a Kokaint (irtóztató skandalum volt a maga idejében! Így írni, sőt írni egyáltalán a drogokról és a test egyéb szenvedélyeiről!), és bevallottam, hogy erről az íróról én bizony még nem hallottam. Megtudtam, hogy korának egyik legnépszerűbb szerzője volt, százezres példányszámban keltek el a munkái. Az olasz Karinthynak is nevezték, a love storyk királyának, a női lelkek ismerőjének. Máig aktuálisak a sorai. Magunkra ismerhetünk a szereplőkben, felfedezhetjük saját botlásainkat a rengeteg humorral megfestett szituációkban. Egyszerűen beleszerettem a könyveibe.

Dino Segre - forrás: mgrande.com
Dino Segre – forrás: Mgrande.com

A Pitigrilli természetesen álnév, a szerző Dino Segre néven született Olaszországban, 1893-ban, hogy aztán haláláig, 1975-ig ontsa magából a szellemes, sziporkázó, mégis mindig valamilyen társadalmi probléma köré épülő műveit. Minden regényében van szerelem, s így van néhány gyönyörűen körberajzolt nőalak. Mert hiába szarkasztikus, néhol cinikus a szerző, a szebbik nem iránti szenvedélyét nem tudja palástolni. Hogy miért mégis egyetlen művét, a legnagyobb sikerét, A 18 karátos szüzet választottam? Mert ennek a regénynek több fejezete Budapesten játszódik, és címszereplője egy fenségesen szép magyar cigány leány, Melitta, akiről később kiderül, Iluskának hívják. És mert ebben a könyvben írja le a legmarkánsabban, mit is gondol a női szépségről. Ami, ha van, gyakran meghúzódik a fűzők, fodrok, pirosítók árnyékában, ha nincs, akkor hogyan pumpálják fel a látványt épp az előbb említett kellékekkel, és hogy robban be egy natúr szépség, és forgatja fel az addigi képzeteket a látványról.

Nem lehet nem nevetni a szerző leírásain! Ahogy kifiguráz mindent és mindenkit! A társaság már kiszúrta a szüzet, Melittát, éppen róla beszélgetnek, de a néző számára (aki egy féltékeny idős hölgy) egy ilyen fiatal test túl egészséges. „A klasszikus szépség nem hat rám. A klasszikus művészetnek legnagyobb hibája az egészség. Ha a számtalan Juno gyomorsavtúltengésben, a sok Vénusz pedig vesebajban szenvedett volna, akkor néhány régi képet és szobrot még manapság is elviselhetőnek találnánk.” A mellette ülő férfi persze mégis beleszeret a lányba. Ez megváltoztatja mindkettőjük életét. A férfi addig is azon fáradozott, hogy álcák mögé lásson: „Maurio megtanulta, hogy a végzetes asszonyok, akiknek az a hírük, hogy parfümszórókkal fújják szét a milliókat, jók és gyengédek is tudnak lenni, odaadóan szerelmesek, ha ledobják a sokszínű álarcot, amely néha bizony terhes.” A szűz keresetlensége megbabonázza. Karcsú vállai, kislányos alakja. A legszebb jelenet, mikor segít a lánynak borotválkozni. „– Szappanozd be újra a nyakamat: ott az ecset. Folytasd helyettem a nehéz műveletet. (…) ez a Titusz-frizura. Nevét attól a kozmetikai művelettől nyerte, amelyet a halálraítélteken hajtanak végre, mielőtt a guillotine elvégezné a többit. – Valóban szép, guillotine-ozni való nyakad van. Keskeny, piros szalag illene rá, rajta egyetlen rubincsepp.” Itt már megpecsételődött a sorsuk. A lány elvesztette a tisztaságát, rálépett a többiek útjára. De ez maradjon a regény titka, nem akarom lelőni a sztorit, inkább csemegéznék a könyv szépségelméleteiből, mert Pitigrillinek mindenre van vicces és találó elmélete, épp a külsőségekre ne lenne?

Az álarcok mögött - Pitigrilli: A 18 karátos szűzKopaszodó embert így vigasztal: „Ha igaz, hogy a természetes fejlődés során a haj, az állati szőrzetnek ez a korcs maradványa, tökéletesen el fog tűnni, akkor a kopaszok magasabb rendű emberfaj ősei.” Iszákosnak a szemét dicséri, és köménypálinka fogyasztására buzdítja, mert attól kerek és értelmes lesz a tekintet. Vicces, mikor a lányok azon veszekednek, mi természetes, én mi nem. Megkérdezi Donatella Melitta-Iluskától, miért nem tünteti el a szeplőit. A válasz egyszerű: mert Isten így teremtette. Ám jön a frappáns visszavágás: „Az arcvizet is Isten teremtette, márpedig azért, hogy használd, és eltüntesd vele a szeplőidet!

Persze egy kifordított, illetve ide-oda forduló világban bajosan mondanánk meg, mi természetes, és mi nem. Inkább hallgassunk Pitigrilli tanácsára ismét: „A szépség titka abban rejlik, hogy külsőnk egyéni jellegét minél inkább hangsúlyozzuk: nem pedig, hogy megváltoztassuk. Aki barna, festesse a haját még sötétebbre. Aki szőke, még világosabbra. Nincs nagyobb hiba, mint ha egy barna nő mindenáron arra törekszik, hogy megszőküljön.” A tanulság úgyis az, hogy valahogy mindig eltakarjuk magunkat. Vagy így, vagy úgy. Ha az egyik álarc lehullik, úgyis lesz helyette másik.

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top