Rovatok
- Aktuális
- Sztárok
- Soma
- Gasztro
- Szex-szerelem
- Trend
- Babázzunk
- Életmód
- Otthon
- Utazás
- Ezotéria
- Nők lapja
- Autó
Érdemes az ételeinkkel bevitt sómennyiséget csökkenteni derült ki egy amerikai felmérésből. A számítógépes modellkísérlet során igazolódott a korábbi megfigyelés, miszerint a kevesebb sófogyasztás hatására kevesebb lesz a várható szív és érrendszeri megbetegedés. Csökken a stroke ( agyi érkárosodás), a szívroham, a magas vérnyomás betegség előfordulásának száma. Az átlag amerikai polgár 10 gramm sót eszik naponta, sajnos az az érzésem ezt a szintet mi is elérjük. A kísérlet során a résztvevők csökkentett sótartalmú ételeket fogyasztottak, melyek elfogyasztása után kiderült, hogy a megkérdezettek nagy része nem is érzékelte a különbséget. Az amerikai kardiológiai társaság ajánlása szerint napi 3 grammnál több só fogyasztása nem javasolt. Szomorú, hogy indokolatlanul sok a rejtett mennyiségű só a sajtokban, felvágottakban, pékáruban, a rágcsálnivalókról nem is beszélve. A 70-es évek második felétől mutatható ki, hogy jelentős mértékben fokozódott az ételek sótartalma, ami sajnálatos módon maga után vonta a magasvérnyomás megbetegedés nagyobb előfordulását. New York polgármestere célként tűzte ki, hogy a gyorséttermekben kapható ételekben tüntessék fel a felhasznált só mennyiségét és ez ne lépje túl az ajánlott küszöböt. Korábban már sikerült elérnie, hogy a Mc Donald’s menük kalóriaértékét a rendelés elött ki lehessen számolni. A felmérések azt bizonyítják, hogy ennek ismeretében a szülők sokkal körültekintőbben válogatták össze gyerekeik számára az enni és innivalót. Távol álljon tőlem, hogy idealizáljam az amerikai helyzetet, de a kezdeményezést figyelemreméltónak tartom. Érdemes volna lemásolni a példát, mert a civilizációs betegségek megelőzésésben bőven van tennivalónk.
Szerintem sokan vagyunk, akik szeretjük a finom házi savanyúságot. Eltenni kicsit macerás, ezért néha ráfanyalodok arra, hogy készen vegyem meg.
Sajnos előbb- utóbb le kell róla mondanom, mert nem úgy készítik, ahogy korábban.
Persze ahány ház annyi ízesítés, ezzel nincs is nagy baj, de vajon mit keres benne az édesítőszer.
Már régóta ízlelgettem a kimért csemeg uborkát, kisdinnyét és éreztem, hogy valami nem stimmel. A mesterséges édesítőszerek között van olyan, ami jellegzetes mellékízzel bír, pláne nagyobb mennyiségben . Ezt gyanítottam, de nem hittem volna, hogy igazam van.
A rejtély megoldódott, mert rendelet írja elő, hogy fel kell tüntetni az összetevőket a csomagoláson.
A címkén fekete-fehéren jól olvasható, hogy a savanyúságáról híres vidéken készült uborka, csalamádé és hozzá hasonlók édesítőszerrel készülnek. Szerintem nem is kellene sok cukor bele, hiszen nem édességről van szó, még ezt a keveset is kispórolják.
A cukorbetegekre, fogyókúrázókra gondoltak volna? Sajnos nem hiszem.
Sokkal valószínübb, hogy a cukor és az édesítő közötti árkülönbség az ok, ami arra késztet, hogy ezentúl nagyon megválogatva vásárolok belőlük.
Szerencsésnek tartom, ha ez a kérdés felmerül a gyógyítás során.
Ez mindenképpen visszatérés a holisztikus, az embert egységében vizsgáló, megfigyelő orvosláshoz, mely a régi időkben sokkal természetesebb volt.
A mai korszerű diagnosztikai és terápiás lehetőségek mellett sem szabad elfelejteni, hogy a gyógyításnak számos emberi tényezője van., A szakmai felkészültség mellett a kölcsönös bizalomra, kellő empátiára, nyitottságra gondolok elsősorban.
A bőrpanaszok jól látszanak, ezzel sokszor komoly gondot okoznak a viselőjének. Beilleszkedési, partnerkapcsolati vagy munkahelyi problémák merülhetnek fel ennek kapcsán. A tünetek kialakulásában szintén szerepelnek lelki tényezők, amiknek felderítése, megoldása egyáltalán nem könnyű.
Fontosnak tartom az egyensúly megtalálását, olyan gyógymód alkalmazását, ami a páciens számára a legelőnyösebb. A lelki háttérre való hivatkozás az első találkozás alkalmával nem mindig célravezető. Ilyen esetben gyakran előfordul, hogy a beteg ezt hárítja, mert nincs rá felkészülve, hogy a látható panaszon kivül a lelki gubancokra is figyelmeztessük.
Ezt a felkészült szakembernek meg kell éreznie, hogy kinél mikor jön el az a pillanat, hogy tovább lehet vagy kell lépni.
Előfordul, hogy egy súlyos betegség kiújulása sem ébreszti rá az illetőt, hogy a testi kezelések elviselése, felvétele mellett az élet egyéb dolgai is megoldást, beavatkozást igényelnek. Ezek rendezése nélkül sajnos a tünetek újra jelentkezni fognak, de erre neki magának kell rájönnie, erőltetni, feltételt szabni nem lehet.
A gyógyítás akkor lehet hatékony és sikeres, ha test és lélek újra egyensúlyba, harmóniába kerül egymással.
Gyakran előfordul, hogy akinek panasza van nem akar orvoshoz fordulni.
Az egyik magyarázat, hogy fél az esetleges betegségtől, nem akarja megtudni mi a valós helyzet. Ezt hívják struccpolitikának, nem igazán célravezető.
Várakozik, közben emészti magát, mert ott motoszkál benne, hogy csak jó volna menni, de aztán elbátortalanodik.
Egy másik lehetséges ok, amikor az illető a tünetet jelentéktelennek ítéli.
Nem érdemes menni, majd megoldódik magától, nem nagy ügy. Persze nem oldódik meg, a panasz marad, házilagos gyógymódokra esetleg romlik, kellemetlenebb lesz.
A harmadik esetben, ez főként a fiatalokra jellemző, hogy visszataszítónak, csúnyának érzik a problémát, sőt sok esetben magukat is. Ezért inkább nem mennek orvoshoz, nem kérnek a vizsgálatból.
Természetesen a legtöbb esetben az orvossal való találkozás során kiderül, hogy normálisan is előforduló jelenséget, vagy könnyen gyógyítható tünetet nagyított fel előre a képzelet és kötötte gúzsba tulajdonosát.
Egy feltünőbb, élénkebb színben jelentkező stria, ( hízási-fogyási csík) az intim területen látható, betegséget nem jelentő faggyúmirigy, kicsit szabálytalanabb alakú, de vizsgálat alapján teljesen jóindulatú anyajegy, lassabban, hegesebben gyógyuló pattanás pár példa a lehetséges panaszok közül.
Kár feleslegesen szorongani, izgulni, pláne visszahúzódni, amikor van segítség és megoldás.
A lista természetesen nem lehet teljes, inkább az elv az, amit szem elött kell tartani.
Csalánkiütés, ajak vagy szemhéjduzzanat, súlyos esetben mindkettő fennállása esetén az ellátást követően is kerülni kell az alábbiakat:
Konzervek, levesporok, leveskockák
Felvágottak, (szalámi, párizsi, kolbász, bacon, füstöltárú
Ketchup, majonéz, mustár, fűszersók, különleges fűszerek,saláta öntetek
Hal, gomba, tojás, olajos magvak
Tenger gyümölcse
Vörösbor, érett sajtok ( Brie vagy Márványsajt pld.)
Gyümölcsteák, szörpök, üdítők, a 100%-os se fogyasztható
Egzotikus gyümölcsök, citrusfélék
Méz, propolisz,
Cukorkák, rágógumi
A heveny tünetek lezajlását követően pár napig szinte csak világos, gyenge fekete tea, viz, főtt krumpli, párolt rízs, pászka mehet.
A tünetek alapján a kezelőorvos ad javaslatot, hogy mikor és hogyan lehet bővíteni az étrendet.
Pattanások, melyek furcsa módon szaporodnak, nem javulnak, korábban nem volt ilyen gond és az illető már elhagyta a huszas éveit.
A pattanások szokatlan elhelyezkedésűek, például a nyakon, mellkason, száj körül jelentkeznek.
Hűvös, száraz, rugalmasságát vesztett bőr, főleg akkor, ha ezt az életkor nem indokolja .
Barna foltok az orcákon, homlokon, alkarokon, fokozódó értágulatra való hajlam.
Fehér foltok jelennek meg anyajegyek körül, esetleg tőlük függetlenül szimmetrikusan, az arcon vagy a végtagok feszítő oldalán.
Az anyajegyek számának, alakjának változása!
Érdes felszínű, szürkés, esetleg barnásfekete felrakódások fokozatos megjelenése, jellemzően a törzsön.
A hajlatokban visszatérő hámlás, kipirulás, főleg, ha a nemi szervek környékét is érinti a panasz.
A felsorolt állapotok egyike se jelent közvetlen veszélyt viselőjére nézve.
Az öngyógyítást mégsem javasolom, fontos az ok tisztázása bőrgyógyász segítségével.
Bár most az influenza körül forog minden, nem szabad, hogy bizonyos dolgokról elfelejtkezzünk. Ez vonatkozik a bőrön megjelenő gennyes fertőzésekre is.
Egészséges szervezetben, az ép bőrön normálisan előforduló, akár többféle kórokozó sem tud bajt okozni, mert a védelmi rendszer jól működik
Bizonyos állapotok viszont hajlamosíthatnak bakériális fertőzés kialakulására, elterjedésére: például a cukorbetegség, tartós szteroid kezelés, a védekezőrendszer csökkent működése, szervtranszplantáció vagy daganat ellenes kezelés miatt. Kisgyermeknél a bőr lazább szerkezete, a nagyobb folyadéktartalmú kötőszövet, a megfelelő savköpeny hiánya szintén kedvezhet gennyes állapot kialakulásának. Az atópiás kicsik, de a felnőttek is fogékonyabbak.
Banális sérülések, herpeses hólyagok kifakadása, lábujjak közötti gombásodás, csípés utáni kivakarás mind-mind kiindulási pontjai lehetnek egy komoly fertőzésnek.
Minden renyhe gyógyhajlamot mutató, nedvező, váladékozó, esetleg varral fedett seb gyanús.
Főleg abban az esetben, ha a széle mellett vagy távolabbi területen „fiókák”, hasonló elváltozások jelennek meg. A legkézenfekvőbb megoldás ilyenkor orvoshoz fordulni, amilyen gyorsan lehet.
A helyesen elindított kezelés 2-3 napon belül jól látható javulást, 1 hét alatt teljes gyógyulást eredményez.
Az természetes, hogy a szülő elkíséri gyermekét az orvoshoz. Az sokkal ritkább és éppen ezért különleges dolog, amikor fordítva történik, pláne amikor unoka és nagyszülő érkeznek együtt.
Megható látvány, amikor a fiatalok hozzák-viszik a nagymamát vagy nagypapát, látszik, hogy izgulnak értük. Segítenek az öltözködésben, cipőfelvételben, befűzésben, ami már sajnos nem megy olyan olajozottan. Többször volt alkalmam meggyőződni arról, hogy a fiúk is kiveszik a részüket ebből a dologból. Volt olyan család, ahol 3 generáció jött egyszerre, a nagypapát kísérte fia és unokája. A helyzet nem is volt könnyű, mert a nagypapa meglehetősen elesett állapotban volt, időnként memóriája is cserben hagyta. Ennek ellenére nem akarták, hogy kórházba kerüljön, inkább vállalták a gyógyszer beadást és a sebes láb kötözését is. A fiatalos, 80 éven felüli nagymamát két lányunokája kísérte legutóbb és látszott, hogy teljesen szivükön viselik a sorsát. Igazgatták a sálat, haját, hogy csinos legyen, megőrizhesse női méltóságát.
Számomra az is különleges pillanat, amikor egy kisgyermek a vizsgálat végén matricát kap és halkan odasúgja a mamának vagy papának, jó lenne a tesó részére is kérni egyet.
Nagy dolog ez, hiszen orvosnál lenni nem könnyű egy kicsinek és ebben a helyzetben eszébe jut a testvére, hogy annak is legyen öröme, ajándéka.
A fák szépek, árnyat adnak, jó levegőt biztosítanak a poros nagyvárosban is.
Mégis bántjuk őket.
Miért akasztunk rájuk hirdetőtáblát, szögezünk rájuk cetlit, törjük le feleslegesen az ágaikat? Kevés embernek jut eszébe, hogy nagy melegben vizet adjon a háza elött álldogáló fának, pedig megszolgálja.
Olyan rosszak tudunk lenni mi emberek, pedig sokszor egy kis odafigyelés is elég lenne.
Persze lehet azzal érvelni a növények nem éreznek semmit. Biztos ez?
Itt van a szelektiv gyűjtés kérdése. Nálunk ez is furcsán alakul.
Hasznos és jó a környezettudatos szemlélet, külön pakoljuk a papirt, a fémet a különféle üvegeket.
Sajnos a legtöbb lerakóhely mellett, amerre járok „gondos kezek” nyomát látom.
Banános dobozok, olyan, amiben a banánt a zöldségeshez szállítják, csak úgy odadobva a konténer mellé-nyilván nem a 80 éves Mariska néni tette le. Jó adag göngyöleg, porszívó, mosogatógép, monitor papirháza, szintén hajtogatás nélkül. Elvétve fordul elő, hogy a műanyag flakont valaki laposra nyomva helyezi el, gondolva arra, hogy más szemetének is kell a hely.
A legbosszantóbb, hogy vannak, akik felborogatják a fémet tartalmazó konténert, kiűrítik és a tartalmát ügyesen pénzre váltják.
Nem kellett volna zárhatóvá tenni? Figyel erre valaki?
Jó ötlet, rosszul működő rendszer, de kár. Az egészséges környezet valamennyiünk számára létkérdés.
Egyre gyakrabban látom, hogy a gyerekeket babakocsiban tolják, olyan életkorban, amikor ez szerintem már nem indokolt.
Sokan panaszkodnak, hogy a serdülők, fiatalok nem szivesen mozognak, ülnek a tévé és számítógép elött. Ennek az alapjait rakják le a felnőttek, amikor a 2-3 éves kicsiknél nem forszírozzák a járást.
Korábban főleg Németországra volt jellemző, hogy nagyobbacska gyerekeknek szinte berendezték a szülők a babakocsit és úgy mentek sétálni, várost nézni. Ez a szokás hozzánk is elért, sajnos.
Nekem is volt kicsi a lányom, tudom nem könnyű helyet változtatni egy tipegő, botorkáló gyerekkel. Másfél éves korától a babakocsi , abból is az egészen sportos, fapados változat csak SOS eszközként működött, 2-3 hónap alatt azt is elhagytuk.
Persze mostanában sok az érdekes program, több a csábítás, szívesen merészkednek nagyobb távolságra a szülők és viszik, vinnék a kicsit is.
A kellő mozgás, a csontozat, izomzat és az idegrendszer fejlődéséhez elegendhetelenül szükséges. Ehhez viszont gyakorlatra van szükség, a szükséges állóképességet meg kell szerezni. A fizikai aktivitást nélkülöző gyerek sajnos hízékonyabb lesz, ez folyamat akár öngerjesztővé is válhat kisiskolás korra.
Ügyetlenebbül mozog majd, hiszen nem szokott hozzá, ezért egyre inkább kerülni fogja a sportokat, szabadtéri játékot, ami további súlyfelesleghez vezethet.
Az ingerlékenység, koncentrálási képesség hiánya szintén visszavezethető arra, hogy a gyermek nem járkál, futkos eleget a szabad levegőn.
A kirándulni, sétálni járó családokban sokkal könnyebb elvonni a gyereket az egyoldalú tévézéstől, gépezéstől.
Sokszor kiderül rendelés közben, ha a kisgyerek aznap nem volt levegőn. Kalimpál, nyúlik, jobbra , balra, szinte lecsúszik a székről.
A bennrekedt, levezetés nélkül maradt energiák felszínre akarnak törni.
Segítsük, tanítsuk meg, hogy a mozgásra szükség van, jó dolog.
Az Életkristály játékán ajándékot nyerhetsz!
Sorsolás 2010-03-26