Kedves Edit!

Én is tudom, hogy terápia kéne, de úgy néz ki ,most félévre külföldre megyek, ha sikerül.
Amiről írtam, ez a rossz érzés a gyomrom táján azóta is tart. A pszichológusom szerint persze képzelődöm, és orvosságot írt fel, de ő teljesen hülye. Én tudom , én érzem, amit érzek. Sajnos nem tudok terápiára menni, ami szomorú, hogy nekem fontos, hogy környezetem jól érezze magát, akkor én is jól érzem magam a börömben, de most nem tudok magammal együttélni így, nagyon nehéz. Attól is tartok ,hog a munkainterjún valami rossz lesz.
üdv anonimus lány

Kedves Edit!

Nagyon meg vagyok zavarodva, az életem sok területén, ezért pszichológushoz is árok, analitikus terápiára, de ebben a kérdésben érdekelne egy szexológus véleménye. Mielőtt az exemmel megismerkedtem, csak úgy izzott körülöttem a levegő, elég szabadon gondolkodtam a szexualitásról, imádtam és mindent kipróbáltam, voltam hármasban mindkét féle felállásban, játszottam szerepjátékokat, gyakran keveredtem egyéjszakás kalandba, imádtam a szexet. A férfiak folyamatosan zsongtak körülöttem, a leggyakoribb "bók" amit kaptam, hogy süt rólam a szexuális energia. 3 éves kapcsolatomban minden működött, de a szex nem, már néhány hónap után sem. Akkor nem értettem mi a gond, monstmár tudom, hogy az exem teljesítménykényszerrel küzdött, folyton nekem akart megfelelni, ezért éreztem mindig úgy, hogy ő nincs ott a szexben, és ezért volt rendszeresen úgy vége a szeretkezéseinknek, hogy ő nem élvezett el, hanem közölte, hogy elfáradt. Nekem hatalmas kudarc volt, hogy nem tudtam őt kielégíteni, végül mindenféle más problémák is előjöttek és szakítottunk. Nekem mérhetetlenül fájt a szakítás, vele terveztem az életem, közben viszont azt éreztem, hogy nekem jó szexre van sükségem, megcsalni nem akarom, tehát véget kell neki vetni. 3 hónapja, hogy egyedül vagyok, még magamhoz nyúlni sem tudok, eleinte azért nem, mert azonnal sírnom kellett tőle, mostmegmár csak nem kívánom. Nem tudom mi lenne a megoldás, de azt érzem, hogy minél tovább húzom a mással való szeretkezést, annál magasabbra kerül a mérce, annál nagyobb lesz az esélye a csalódásnak, a további problémáknak. Egyszerűen meg vagyok ijedve, azt hittem, ha vége lesz, akkor belevetem magam a pasizásba, ez volt az amit akartam, de még 3 hónap egyedüllét után sem bírok erre gondolni. Ez normális reakció ön szerint?

Kedves Edit!
Lassan 3 éve vagyunk együtt a párommal, akivel 2 évig távkapcsolatban voltunk. Kb. 8 hónapja élünk már együtt. Szexuális életünk jó, szeretjük egymást, legalább is én nagyon. Problémám a következő lenne, a mi nap észrevettem, hogy pornóújságot rejteget előlem, először nem beszéltem róla, elfogadtam - bár nem esett jól - a férfiak szoktak ilyet nézegetni, de egy nap megkérdeztem, hogy szokott-e rá maszturbálni is, és a válasza "igen" volt. S ő úgy gondolja, hogy nincs ebből semmi. Kérdezem én, ha valaki elégedett a szexuális kapcsolatával, hetente napi 3-4 alkalommal vagyunk együtt, miért van erre szüksége? A női önbizalmam romokban. Szeretem, de úgy érzem nem tudom megbocsátani, mintha megcsalna azokkal a nőkkel. Lehet bután hangzik, de rosszul érzem emiatt magam.Kérem adjon tanácsot, mit tegyek? Vagy én reagálom túl, ez normális dolog egy jól működő kapcsolatban? Válaszát előre is köszönöm. Vira

Kedves Edit!

a kovetkezo lenne a kérdésem.
Mitol fugg hogy egy pasihoz milyen koru no illik?
én 32 éves vagyok, hozzám a 30 as 40 es korosztály illene ?
az is jó, ha a partnerek "egyidosek"?
Melyik a job ha a "no az idosebb" vagy ha a "pasi az idosebb".
Gyenge Krisztián

Tisztelt Szakértő!
A minap a párommal eljutottunk a behatolásig,ami egy bizonyos cm-ig gond nélkül ment. Kb. 7-8 cm után nem tudott tovább menni, mert neki ütközött a pénisze valaminek, ami nekem nagyon-nagyon fájt. Nem tudott rajta áthatolni, mert egyszerűen nem hagytam a fájdalom miatt. Mi lehetett ez? Miért nem sikerült beljebb a behatolás?
Válaszát előre is köszönöm:)

Kedves Edit!

20 éves vagyok és van egy nagyon komoly problémám. Sajnos nem élvezem a szexet, sőt szinte undorodom tőle. Két éve vagyok egy kapcsolatban és élek szexuális életet. Eddig ő az egyetlen.
Az elején normális mennyiségű szexuális életet éltünk, bár nem volt jó reménykedtem, hogy jobb lesz. Aztán egy év után egyre kevesebbszer, ugyanis nem változott, nem élvezem és nincs is hozzá kedvem, sőt. (Az orális szexet viszont nagyon élvezem, orgazmusom is van tőle.)
Nagyon ritkán van hozzá kedvem, de akkor is csak beindulok, de az aktust nem élvezem (közömbös érzés számomra).
A csókolózással is így vagyok, azt sem szeretem illetve már nem is hagyom, akárcsak, ha puszilgat.
A párom tudja a problémámat és mindent megtesz, hogy jó legyen nekem, de sajnos csak a csiklóm izgatása működött, az aktus mindig semmilyen.
Fogamzásgátlót nem szedek és nem is szedtem soha.
Már ott tartok, hogy a szex szóba jövetele (TV, újság, könyv) taszít.
Mi lehet a problémám és hogyan tudnám megoldani?
Sajnos elhidegülök a páromtól, gyakorlatilag már csak a barátomnak tekintem (ő viszont ugyanúgy szeret mindezek ellenére).
Rendbe hozható még a szexuális életem és megmenthető a kapcsolat?
Köszönöm a válaszát előre is!

Kedves Edit!

29 éves nő vagyok. 3 hete kezdtem el hüvelygyűrű használatát, korábban nem alkalmaztam hormonális fogamzásgátlást. A párom azt mondja, hogy sokkal jobban élvezi így... én viszont kevésbé.Pedig a jelenlegi párom az akit minden korábbi partneremnél jobban kívántam, jobban élveztem vele, most is jó - de nem olyan kiugróan. A helyzet az, hogy az eddigi két alkalommal, amikor belém élvezett eléggé viszolyogtam, valamennyire szinte azonnal csípett is. Így amíg a libidóm talán helyrezökken(?) a megszakításra tértünk át (páromnak ez is jobb mint az óvszer, és a "rizikós" megszakítás). A gyűrűtől időnként mellfeszülésem van, meg szerintem fejfájósabb lettem, szex közben mindketten kissé érezzük, úgyhogy utóbbi alkalmakkor kivettem - így még macerásabb lett mint az óvszer..Tablettáktól tartok, hogy még több mellékhatása lenne, és elfelejteném bevenni. Lehet-e hogy a hüvelygyűrű megszokásával a libidóm legalább megközelítőleg a régi lesz? (a párom odafigyelésével nincs gond) Meddig van esély erre? Szeretném, hogy a párom a lehető legjobban érezze magát, és én is, mi lehet a megoldás?
Válaszát előre is köszönöm!
Eszter

Kedves Szakértő!

25 éves vagyok, párom 26, egy éve vagyunk együtt, s nem rég költöztünk össze. Nagyon jól harmonizálunk, kedvesem figyelmes, gyengéd, szerető férfi. Magam részéről másfél hete (összeköltözésünk datája) olyan mintha megbolondultam volna, mármint a libidóm. Míg eddig mindig kívántam (akárhányszor találkoztunk), most nem egyszer van, hogy a testem kifejezzetten agresszívan elutasítja a csókjait, amit persze finoman kommunikálok felé. Máskor (egyszer) volt arra is precedens, dominánsan letámadtam. Mintha egyszerűen agresszívvé válnék a finom kedveskedésről, a bújós csókoktól...Hozzáteszem összvisz életemben egyszer éltem külön külföldön, mással még nem éltem együtt, s nemrég indítottam el az első egyéni vállakozásomat is, ahol most a befektető közölte hogy nem maximálisan, hanem inkább minimálisan tud támogatni, de ez majd persze változni fog...s bár nagyon jó, h elköltöztem (már csak azért is mert szüleim is elég negatívak, nem érzem, h tisztelnek stb; bár nagyon szeretnek,s viszont), elég feszültnek érzem magam. Még egy kád forró vízben sem vagyok képes ellazulni, néha ordítanék.(persze csak belülről). Nem szeretném, ha ebből komolyabb párkacsolati probléma legyen, szeretem a páromat és a szeretnék hosszútávon tervezni vele. Úgy érzem most a kulcs bennem van, ha van ötleted a jógán kívül, szeretettel várom!

Kedves Edit!

Párom számomra nagyon tartalmas, érzelmes ember, de visszahúzódó, velem sokat beszélget,de ismeretlen helyzetben, idegenekkel nehezére esik a kommunikáció. Emiatt a nők terén sincs sok tapasztalata, ami nem olyan nagy probléma, jobb, mintha tudnám, hogy a fél kisváros megvolt neki:-) A kapcsolatunk elején (8 éve) nagyon nehezen indult a szex, gyakori volt a "csütörtök". Én igyekeztem türelmes lenni, sosem szóltam semmi rosszat, bátorítottam, nyugtattam, max előfordult, hogy néha elsírtam magam, a bentmaradt feszültségtől. Nem igazán értettem mi a baj, főleg, hogy előtte olyan barátaim voltak, akiknek nem volt ilyen gondjuk. Miután az óvszeres védekezést másra váltottuk, a probléma teljesen megszűnt, szexuális életünket nagyon színesnek mondhatom. Második gyermekünk 4 hónapja történt születése óta azonban ismét használunk óvszert, s újra előjött a kezdeti gond. Van, hogy felhúzás közben vége a dolognak, vagy nagyon gyorsan. Így ismét vissza kell állnunk a korábbi védekezésre, gyanítom azzal megoldódik a dolog. Mi lehet az oka ennek a stressznek? Neki alapvetően nem az a baj, mint a pasiknak általában, hogy jaj, zokniban mosdani, de mégsem megy. Visszagondolva volt, pontosabban lett volna nagyon rég egy kalandom, na az a férfi is bedobta a törölközőt, miután elővettem az óvszert. Nem is értettem az egészet, hiszen a mai világban ki az, aki anélkül fekszik le valakivel egy nem tartós kapcsolatban?! Úgyhogy nem is lett semmi a dologból, mert én bizony nem hagytam arra, hogy majd vigyáz. Neki mondjuk inkább a zoknis gondolata volt. Mi lehet ez a gumi fóbia?!
Köszönetel: Nóri

Kedves Edit!

Kislányként molesztálás, erőszak áldozata lettem, ennek 22 éve.
Szeretkezéskor, hányingerem van, amikor belémhatol a párom, és érzem, a mozgást.
Mit tehetnénk, hogy ez, úgy müködjön, mint mindenki másnál?
Orgazmus is fájdalmas, egy bizonyos pont után nem élvezetes, hanem fájdalmas, nem tud beteljesülni a szeretkezésünk!
Köszönöm előre is válaszát!

Miriam