Rovatok
- Ez van!
- Sztárok
- TV-sztárok
- Gasztro
- Szex & Más
- Valentin
- Trend
- Család
- Életmód
- Egészség
- Otthon
- Szabadidő
- Ezo
- Nők Lapja
-17°CLegújabb hozzászólás
Legfrissebb topikok
Legújabb válaszok
Szakértők - A legtöbb szakértő egy helyen
Keresés a szakértők között
Vissza a szakértők főoldalára
Navigáció a szakértő oldalán
- Hegedűs Ágnes
- párkapcsolati és párkereső tanácsadó
-
work
Skype: hegagi Előtte egyeztetés e-mailen!
Budapest/Washington
Hungary Tel.: work 06-30-2364146 - agnes.hegedus@gmail.com
- http://www.szivtars.hu
- 5577. kérdés:
- Kata
- 2012-02-10 21:13:44
- 5577. válasz:
- Hegedűs Ágnes
- 2012-02-11 01:43:23
- 5576. kérdés:
- Anita
- 2012-02-10 12:53:59
- 5576. válasz:
- Hegedűs Ágnes
- 2012-02-10 15:28:44
- 5575. kérdés:
- Melinda
- 2012-02-07 11:48:10
- 5575. válasz:
- Hegedűs Ágnes
- 2012-02-08 04:45:55
- 5574. kérdés:
- Szonja88
- 2012-02-07 02:12:06
- 5574. válasz:
- Hegedűs Ágnes
- 2012-02-08 04:40:28
- 5573. kérdés:
- Szerafina
- 2012-02-05 12:59:40
- 5571. kérdés:
- nono1990
- 2012-02-01 13:05:12
- 5571. válasz:
- Hegedűs Ágnes
- 2012-02-02 03:15:52
- 5570. kérdés:
- Laura
- 2012-02-01 12:24:56
- 5570. válasz:
- Hegedűs Ágnes
- 2012-02-01 15:42:04
- 5569. kérdés:
- Judit
- 2012-01-31 11:47:42
- 5569. válasz:
- Hegedűs Ágnes
- 2012-01-31 14:18:43
- 5568. kérdés:
- katrina
- 2012-01-27 02:47:09
- 5568. válasz:
- Hegedűs Ágnes
- 2012-01-28 01:07:49
Hol???
Kedves Szakértő :-)
27 éves molett, de csinos lány vagyok. Valahogy nem megy ez a fiúzás nekem, mert én nem csak szexkapcsolatra vágyom, és ez ma nem elfogadott, sőt... A férfiak akiket eddig találtam, hááát lehet, hogy túl válogatós vagyok, de szörnyűek voltak. Ápolatlan, csúnyán mondva primitív,...
Én egyetemet végzett lány vagyok, és épp ezért a mércém is ehhez igazodik. Komoly, feleősségteljes párt keresnék, akivel van közös témánk, hasonló az értékrendünk, tudunk beszélgetni. Na, de itt a probléma. Hol találok ilyeneket? Nincsenek meg, bújkálnak. Van esetleg ötlete/tanácsa? Színház, mozi nekem nem jött be.
Köszönöm a tanácsát.
27 éves molett, de csinos lány vagyok. Valahogy nem megy ez a fiúzás nekem, mert én nem csak szexkapcsolatra vágyom, és ez ma nem elfogadott, sőt... A férfiak akiket eddig találtam, hááát lehet, hogy túl válogatós vagyok, de szörnyűek voltak. Ápolatlan, csúnyán mondva primitív,...
Én egyetemet végzett lány vagyok, és épp ezért a mércém is ehhez igazodik. Komoly, feleősségteljes párt keresnék, akivel van közös témánk, hasonló az értékrendünk, tudunk beszélgetni. Na, de itt a probléma. Hol találok ilyeneket? Nincsenek meg, bújkálnak. Van esetleg ötlete/tanácsa? Színház, mozi nekem nem jött be.
Köszönöm a tanácsát.
Kedves Kata!
Amennyiben az egyetemi evek alatt nem sikerult megtalalni a vegleges partnert, marad a munkahely, vagy az egyeb lehetosegek ( tarskereso irodak, media /hirdetes/, internet). Ezeken kivul a"vak veletlen", ami lehet barhol/ barmikor.Bizzon benne, hogy nem csak csunya, apolatlan, primitiv ferfiak leteznek, hanem kedves, okos, apolt part is lehet talalni. (Ha bovebben szeretne errol beszelgetni, illetve segitseget kerni, Skype beszlegetesre kerjen idopontot a gamil cimen.)
Sok sikert a kereses/talalashoz, udvozlettel:
Agnes
Mit tegyek
Kedves Ágnes! Nemtudom,hogy egyáltalán meg lehet-e válaszolni aproblémámra.Maholnap 20 éve vagyunk házasok a férjemmel szeretjük egymást ,de mégis most valami furcsa dolgot produkált az élet vagyis inkább a férjem számomra.Az utóbbi időben nagyon nehéz helyzetekbe került munkahelyi gondok vátoztatás nem igazán jött be,szülő elvesztése stb.Az utóbbi hónapokban furcsán kezdett viselkedni szinte elviselhetetlen lett.Nem tudtam mi a probléma de már alig bírtam idegekkel akinek ezt elpanaszoltam azt kérdezte nincs-e valakie mert amikor Őt a férje megcsalta ugyanígy kezdett el viselkedni.(hozzáteszem a férjem sosem volt valami könnyű természet)Elkezdtem gondolkodni és egy kicsit utána járni és valóban igaza volt.Megcsalt.Egy társkereső oldalon elkezdett hölgyeknek udvarolni és egyikkel pár alkalom erejéig kapcsolatot is létesített. Nagyon letörtem ettől is,de amit a levelekben olvastam attól meg egyenesen padlót fogtam.Mindenkinek megírta őszintén, hogy Ő nős nagyon szereti a feleségét akivel az ágyban is tökéletes minden és soha senkiért el nem hagyná ezért csak diszkrét kapcsolatot keres.Ez mé jól is eset,hogy a hátam mögött is így ír rólam de az már viszont iszonyú fájdalommal járt,hogy azt is meg kellett tudnom, hogy mindíg volt mellettem valakije sőt volt egy három éves kapcsolata is akit nagyon imádott és Őt is a nő és ez volt a baj ezért szakított.Tudni kell a férjem nagyon jóképű jó alakkal és még a szöveg és a bátorság is megvan hozzá ezért nem is olyan elképzelhetetlen az egész ami miatt nem is sejtettem semmit az az volt,legény korába sok kapcsolata volt kiélhette magát,igaz mindíg sok nő vette körül a munkahelyein és, hogy mindíg elszámolt az idejével sosem maradt ki nem csavarog nem jár el haverokkal sehova ezért nem is értettem igazán mikor tehette.Természetesen mikor rákérdeztem az mondta az egészet csak a azért írta hogy ne tűjön tapasztalatlannak nőknél természetesen hazudott nekik.De mindezt tajtékozva dühtől és kikérte magának és elrohant. Azóta sem lehet erről beszélni vele normálisan.Eddig azt tapasztaltam ha a kérdésemre támadással felel ott akkor valami nem stimmel.Mivel nagyon szeretem én is továbbra is együtt maradunk valahogy úgy érzem mindha nem is ismertem volna azt az embert akivel eddig együttéltem mindíg az jár a fejemben valóban tényleg igaz-e.De mivel képteleség kideríteni már Ő meg nem mondja el úgyérzem felőröl a bizonytalanság. Úgy érzem még a biztos rosszat is jobb lenne tudni mint így bizonytalanságban élni.Mit is tehetnék.A lelkem mélyén úgy érzem igaz, de mégis inkább azt szeretném ha hazugság lett volna.Mit tehetnék?
Kedves Anita!
Menjunk sorban a torteneten: Kiderult, hogy a ferje, akivel 20eve el egyutt, mindig folytatott viszonyt mas nokkel. Interneten ismerkedett , ahol bevallotta, hogy nos es nem akar elvalni. Ezek tenyek, melyekrol meggyozodott a "kutatasai" soran. Igy az a lehetoseg kizart, hogy nem megtortentkent tekinthetne az informaciora. A ferje viselkedese," legjobb vedekezes a tamadas", szinten ezt tamasztja ala. A lehetosegei adottak: Vagy elfogadja, amit megtudott es a tudattal el tovabb (ahogy irja, errefele hajlik, mert ezek ellenere szereti a ferjet).Ha megsem tud felejteni/megbocsajtani (amire szinten van esely es az ido multaval fog kiderulni), akkor a szakitas a masik valaszthato ut. Amennyiben az egyutt maradas mellett dont, de nem mukodik a kapcsolatuk, megprobalhatja szakerto hathatosabb (tobbet egy levelvaltasnal) segitseget kerni.
Udvozlettel: Agnes
Párkapcsolat
Kedves Hegedűs Ágnes.
Én másfél éve vagyok együtt a párommal, ő 33 én 24 éves vagyok. Ő külföldön dolgozik, 6 hetente jár haza és 1 hetet tölt itthon. Most vagyunk túl egy hosszabb szakításon, 3hónapig voltunk külön, mert sok rossz dolog derült ki róla, de sok mindent csak sejtek mert nem ismeri be. Interneten udvarolt nagyon sok nőnek, régebbi nő ismerőseinek is, és letagadta hogy van barátnője. Ő azt mondja hogy testi kapcsolat nem alakult ki senkivel, de szerintem ameddig külön voltunk és amikor elkezdtünk békülni történt valami. Most látszik rajta hogy megváltozott és nem foglalkozik senki mással, ő is ezt mondja hogy nem érdekli senki és hogy az interneten is befejezte a csajozást. Egyébként én mindent észre veszek rajta ha valami vaj van a füle mögött megérzem. Szóval most valóban úgy viselkedik ahogy egy párkapcsolatban azt illik, nem csak előttem, de amikor nem vagyok vele akkor is. De én nehezen teszem túl magam a történteken. Nem tudom hogy mit tegyek. Szeretnék neki megbocsájtani, szeretnék mindent elfelejteni. Tudom hogy az lenne a legegyszerűbb ha elhagynám, de szeretem őt és ő is szeret engem, mostmár tudom. Inkább szeretném megoldani a gondjainkat. Ő azt mondta hogy az lenne a megoldás ha sokat lennénk együtt, meg is beszéltük már hogy legközelebb én is kimegyek vele és annyi időt töltök kint vele amennyit csak szeretnék. De a bizalmamat nem tudom hogy ez vissza hozza-e, mivel nem tölthetek minden egyes percet vele, a barátaival és a családjával is kell foglalkozzon, de akaratlanul is megfordul a fejemben hogy lehet hogy más nővel találkozik. Mit lehet ilyen esetben tenni? Csak időre van szükség, vagy tenni is kellene valamit hogy minden rendbe jöjjön?
Köszönettel Melinda
Én másfél éve vagyok együtt a párommal, ő 33 én 24 éves vagyok. Ő külföldön dolgozik, 6 hetente jár haza és 1 hetet tölt itthon. Most vagyunk túl egy hosszabb szakításon, 3hónapig voltunk külön, mert sok rossz dolog derült ki róla, de sok mindent csak sejtek mert nem ismeri be. Interneten udvarolt nagyon sok nőnek, régebbi nő ismerőseinek is, és letagadta hogy van barátnője. Ő azt mondja hogy testi kapcsolat nem alakult ki senkivel, de szerintem ameddig külön voltunk és amikor elkezdtünk békülni történt valami. Most látszik rajta hogy megváltozott és nem foglalkozik senki mással, ő is ezt mondja hogy nem érdekli senki és hogy az interneten is befejezte a csajozást. Egyébként én mindent észre veszek rajta ha valami vaj van a füle mögött megérzem. Szóval most valóban úgy viselkedik ahogy egy párkapcsolatban azt illik, nem csak előttem, de amikor nem vagyok vele akkor is. De én nehezen teszem túl magam a történteken. Nem tudom hogy mit tegyek. Szeretnék neki megbocsájtani, szeretnék mindent elfelejteni. Tudom hogy az lenne a legegyszerűbb ha elhagynám, de szeretem őt és ő is szeret engem, mostmár tudom. Inkább szeretném megoldani a gondjainkat. Ő azt mondta hogy az lenne a megoldás ha sokat lennénk együtt, meg is beszéltük már hogy legközelebb én is kimegyek vele és annyi időt töltök kint vele amennyit csak szeretnék. De a bizalmamat nem tudom hogy ez vissza hozza-e, mivel nem tölthetek minden egyes percet vele, a barátaival és a családjával is kell foglalkozzon, de akaratlanul is megfordul a fejemben hogy lehet hogy más nővel találkozik. Mit lehet ilyen esetben tenni? Csak időre van szükség, vagy tenni is kellene valamit hogy minden rendbe jöjjön?
Köszönettel Melinda
Kedves Melinda!
Menjen ki a baratjahoz, erezzek jol magukat egyutt... probaljon meg bizni benne. Amennyiben nem sikerul a bizalmat visszaallitani (annak ellenere sem, ha valoban befejezte a neten valo ismerkedest), akkor segitsegre lesz szuksege. Majd meglatja, hogy az ido es az egyuttlet mennyire segit Onnek.
Udvozlettel: Agnes
EX-csapda
Kedves Ágnes!
A volt barátommal a kapcsolatunk és a szakítás utáni huzavona 15 hónapig tartott. Hol ő, hol én mondtam hogy itt és most elég ebből, de aztán mégis visszatértünk egymás karjaiba. Lassan 3 hónapja úgy döntöttünk, hogy végleg vége, ennek a se veled-se nélküled kapcsolatnak nem sok értelme van, inkább felhagyunk mindenféle kontaktussal, még csak ne is beszéljünk. Én ekkor úgy határoztam hogy érzelmi-rehabilitációba kezdek, és lezárom ezt a kapcsolatot magamban, hogy tovább tudjak lépni. Bár telik az idő, és a kapcsolatot még mindig nem vettük fel egymással, én úgy érzem, hogy még mindig Ő kellene: ugyanott tartok ahol 3-6-10-12 hónapja, pontosan ugyanott. Minden nap eszembe jut akaratom ellenére, az álmaimban is sokat szerepel. Ha az egyik közösségi oldalon megnézem néhány képét, nem érzek haragot, gyűlöletet, fájdalmat (pedig nem egyszer megbántott), hanem inkább azt kívánom, hogy semmi baja ne legyen, ne essen bántódása, és boldog legyen. Arra eszmélek rá minden egyes alkalommal, hogy nagyon fontos számomra. Én úgy gondolom, hogy ha Ő egy kicsit nyitottabb lett volna, nem félne kimutatni/kimondani az érzéseit, és nem menekülne abban a pillanatban amint ráeszmél hogy neki is van szíve, és vannak érzései, akkor működhetett volna a kapcsolatunk (amíg kettőnk között nem kapcsolatról beszéltünk, addig nem is voltak gondok). Azóta más srácokkal is ismerkedek, de úgy érzem, hogy az exem iránti érzelmeim meggátolnak abban, hogy puszta vonzalomnál több is kialakuljon. Először csak elszomorított ez a dolog, mostmár kezdek kissé kétségbeesni, hogy csak enyhülni se enyhül, aminek már elmúlni kellene. Tudom, hogy az emlékeket kitörölni nem lehet, elfelejteni sose fogom, de vajon valaha is lezárul bennem ez a kapcsolat?! Széttárom a karjaimat, mert nem értem mivel hengerelt le ennyire ez a férfi, mit nem tudok benne elengedni..Miért van az, hogy amikor még beszéltünk, minden egyes beszélgetés, találkozás fájdalmas volt, de most hogy ez nincs, az őrületbe kerget, hogy nem tudom mi van vele? Tudna esetleg tanácsot adni azt illetően, hogy mit tudnék tenni a továbblépés érdekében? Mivel tudnám elérni, hogy ha majd meglátom az utcán ne kezdjen el hevesebben verni a szívem, és ne törjön rám az idegesség, hanem csak mosolyogva annyit tudjak mondani, hogy igen, Ő az aki valamikor sokat jelentett nekem, de már ennek vége?!
Válaszát előre is köszönöm!
Szonja
A volt barátommal a kapcsolatunk és a szakítás utáni huzavona 15 hónapig tartott. Hol ő, hol én mondtam hogy itt és most elég ebből, de aztán mégis visszatértünk egymás karjaiba. Lassan 3 hónapja úgy döntöttünk, hogy végleg vége, ennek a se veled-se nélküled kapcsolatnak nem sok értelme van, inkább felhagyunk mindenféle kontaktussal, még csak ne is beszéljünk. Én ekkor úgy határoztam hogy érzelmi-rehabilitációba kezdek, és lezárom ezt a kapcsolatot magamban, hogy tovább tudjak lépni. Bár telik az idő, és a kapcsolatot még mindig nem vettük fel egymással, én úgy érzem, hogy még mindig Ő kellene: ugyanott tartok ahol 3-6-10-12 hónapja, pontosan ugyanott. Minden nap eszembe jut akaratom ellenére, az álmaimban is sokat szerepel. Ha az egyik közösségi oldalon megnézem néhány képét, nem érzek haragot, gyűlöletet, fájdalmat (pedig nem egyszer megbántott), hanem inkább azt kívánom, hogy semmi baja ne legyen, ne essen bántódása, és boldog legyen. Arra eszmélek rá minden egyes alkalommal, hogy nagyon fontos számomra. Én úgy gondolom, hogy ha Ő egy kicsit nyitottabb lett volna, nem félne kimutatni/kimondani az érzéseit, és nem menekülne abban a pillanatban amint ráeszmél hogy neki is van szíve, és vannak érzései, akkor működhetett volna a kapcsolatunk (amíg kettőnk között nem kapcsolatról beszéltünk, addig nem is voltak gondok). Azóta más srácokkal is ismerkedek, de úgy érzem, hogy az exem iránti érzelmeim meggátolnak abban, hogy puszta vonzalomnál több is kialakuljon. Először csak elszomorított ez a dolog, mostmár kezdek kissé kétségbeesni, hogy csak enyhülni se enyhül, aminek már elmúlni kellene. Tudom, hogy az emlékeket kitörölni nem lehet, elfelejteni sose fogom, de vajon valaha is lezárul bennem ez a kapcsolat?! Széttárom a karjaimat, mert nem értem mivel hengerelt le ennyire ez a férfi, mit nem tudok benne elengedni..Miért van az, hogy amikor még beszéltünk, minden egyes beszélgetés, találkozás fájdalmas volt, de most hogy ez nincs, az őrületbe kerget, hogy nem tudom mi van vele? Tudna esetleg tanácsot adni azt illetően, hogy mit tudnék tenni a továbblépés érdekében? Mivel tudnám elérni, hogy ha majd meglátom az utcán ne kezdjen el hevesebben verni a szívem, és ne törjön rám az idegesség, hanem csak mosolyogva annyit tudjak mondani, hogy igen, Ő az aki valamikor sokat jelentett nekem, de már ennek vége?!
Válaszát előre is köszönöm!
Szonja
Kedves Szonja!
A szakitas utan valtozo, hogy ki mennyi ido utan tud "felallni" es tovabb lepni. Amennyiben ugy erzi, nem tudja magat tul tenni a kapcsolat lezarasan, vegyen igenybe segitseget. Hozzam Skype beszelgetesre kerhet idopontot a gamil cimen.
Udvozlettel: Agnes
Mi tévő legyek ?
Tisztelt Hegedűs Ágnes!
Én egy 16 éves lány vagyok, eddig még nem jártam senkivel, de kettő héttel ezelőtt történt egy olyan szituáció amit sajnos nem tudok hová tenni.
A kollégiumi tanuló szobában voltam, amikor a Peti (18éves) belépett és egyből jó mélyen a szemembe nézett. Ezt egészen addig tette amíg az asztalom mellett lévő akváriumhoz nem ért. Megetette a halakat, majd egy szó nélkül kiment. Azóta már összefutottunk, akkor is jól megnézett, de még köszönni sem köszön. Nem igazán tudom, hogy mit akar ezzel az egésszel, illetve azt sem tudom, hogy mi tévő legyek? Lehet, hogy bután hangzik, de amikor a szemembe nézett teljesen úgy éreztem mintha belém látna.
A történtek előtt sem beszéltünk egymással és nem is ismerjük személyesen egymást, ezért furcsa nekem ez az egész.
Azzal kapcsolatban szeretném a tanácsát kérni, hogy Ön mit tenne a helyemben? Vagy Ön szerint csak simán el kellene felejtenem ezt az egészet?
Válaszát előre is köszönöm!!
Tisztelettel: Szerafina
Én egy 16 éves lány vagyok, eddig még nem jártam senkivel, de kettő héttel ezelőtt történt egy olyan szituáció amit sajnos nem tudok hová tenni.
A kollégiumi tanuló szobában voltam, amikor a Peti (18éves) belépett és egyből jó mélyen a szemembe nézett. Ezt egészen addig tette amíg az asztalom mellett lévő akváriumhoz nem ért. Megetette a halakat, majd egy szó nélkül kiment. Azóta már összefutottunk, akkor is jól megnézett, de még köszönni sem köszön. Nem igazán tudom, hogy mit akar ezzel az egésszel, illetve azt sem tudom, hogy mi tévő legyek? Lehet, hogy bután hangzik, de amikor a szemembe nézett teljesen úgy éreztem mintha belém látna.
A történtek előtt sem beszéltünk egymással és nem is ismerjük személyesen egymást, ezért furcsa nekem ez az egész.
Azzal kapcsolatban szeretném a tanácsát kérni, hogy Ön mit tenne a helyemben? Vagy Ön szerint csak simán el kellene felejtenem ezt az egészet?
Válaszát előre is köszönöm!!
Tisztelettel: Szerafina
vélemény
Kedves Ágnes!Egy éve tart a kapcsolatom a barátommal.Jól megvagyunk.Tetteivel bizonyítja hogy szeret, meg hát gondolom hogy ennyi idő után szeret is.De szavakban nem igazán tudja kifejezni a szeretetét.Nem tudom ez jól van e így?Egy héten kb.két nap hogy nem találkozunk.Még az elején mondta hogy neki szüksége van "szabadságra". Ez rendben is van talán. Csak ilyenkor egy kicsit elbizonytalanodom. Minap írtam neki egy levelet, melyben leírtam mit várok el. Pl.hogy ő benne van a jövőbeni terveimben. Hát persze válasz nem jött rá. Csak annyit vettem észre hogy bújosabb lett, még közelebb kerültünk egymással a tettei által.
Van hogy nagyon szép sms t írok neki arra sincs válasz. Persze olyankor hív telefonon de semmi érzelgőség. Rendjén van ez Ön szerint? persze kiváncsi lennék még mindig a terveiről, hogy tudjam hogy komolyan gondolja ezt az egészet. Ön szerint mit kellene tennem hogy esetleg választ is kapjak? Vagy hagyjam "zajlódni" az eseményeket? Köszönettel
Nono
Van hogy nagyon szép sms t írok neki arra sincs válasz. Persze olyankor hív telefonon de semmi érzelgőség. Rendjén van ez Ön szerint? persze kiváncsi lennék még mindig a terveiről, hogy tudjam hogy komolyan gondolja ezt az egészet. Ön szerint mit kellene tennem hogy esetleg választ is kapjak? Vagy hagyjam "zajlódni" az eseményeket? Köszönettel
Nono
Kedves Nono!
Nem derul ki a levelebol, hogy hany evesek, de valoszinu fiatalok es nincs nagy tapasztalatuk a parkapcsolat teren .Ez lehet az oka, hogy elvarasokrol ir listat a baratjanak es erzelgos sms-eket kuld neki. (Az utobbit inkabb a ferfiak szoktak.) Az elvarasok kozlese, szinten nem a jo osszhangot tukrozi. (Mert ahol az megvan, nem kell elvarni). A fiu nem valaszol az erzelgos sms-ekre, mert lehet nem tudja, hogy mit kellene. A lista iras, meg a tapasztalt ferfikat is elriasztja, nem a tapasztalatlanokat. Mit kellene tenni? Elfogadni, ami a jo a kapcsolatban es a masikban. A jovot nem egyedul tervezni, hanem a partnerrel, amikor majd O is keszen all ra.
Udvozlettel: Agnes
stop
Kedves Ágnes!
Szeretném ha reagálnia párkapcsolati problémámmal kapcsolatban. A barátommal 4 honapja vagyunk együtt, mindketten szerelmesek vagyunk ami nagyon nagy szó az életünkben mert egyikünk sem az a fellángolós típus. Sokmindenben hasonlitunk, tudunk sok időt együtt tölteni, boldognak érezni magunkat. De sajnos ez utóbbi nem mindig van igy. Már egy hónap után szakitott, és bár vannak békésebb időszakok rendszeresen vitázunk és ez újabb és újabb szakitási jelenetekhez vezet. Sajnos most már én is kezdem ugy látni nem lehet változtani a dolgokon. A helyzet az h a barátom nem bírja a negativ dolgokat, a párkapcsolatra ugy tekint mint egy örömforrásra a nap végén, úgy érzem magam mintha egy kutyus jutalomfalatkája lennék. Nem lehetek szomorú, rosszkedvű, midnig lelkesnek kell lennem irányába, akkor is ha megbántott, nem beszélhetek munkahelyi gondról, semmiről, mert ha azt érzi h valami feszültséget hozok a témával a kapcsolatba akkor az ő estéje el van rontva és én azzal tönkreteszem az életét. (Egyébként nagyon kedves, figyelmes, romantikus típus...) Én is nehéz eset voltam, de miatta rengeteget változtam. Nem hajtom ugyanazt,nem panaszkodom neki. De ő már ugy túlzásba vitte h semmi negativabb dologról nem lehet beszélni h már félek h mit mondhatok és mit nem, illetve hogy ezt milyen időpontban, mert az sem mindegy neki. Most előhozakodtam ezzel h sirtam két napig mert már félek tőle h mit rontok el, holott nem érzem magam hibásban az volt a válasz hogy megint elrontottam a kedvét és akkor szakitsunk. Eyszerűen ugy érzem h ő egy buroknak érzi a magánéletet, pl. azt is véletlenül tudtam meg h munkahelyi gondjai vannak,de nem mondta el h nehogy rosszkedv legyen. A családban is azt láttam h ha az apukájának nem tetszik valamilyen (sztem semleges) téma amiről az anyukája beszél egyszerűen "lestoppolja". Persze egy temperamentumos nőnek amilyen én is vagyok ez nem tetszik, mert sztem attól jó egy kapcsolat h nyiltan el lehet mondani ami a fejünkben jár. De vele azt érzem h félelemben kell élnem, mert vagy stop tábla van, vagy ha szólok h nem érzem igy jól magam akkor elhagy.Az a baj h szerelmes vagyok és nem tudok elszakadni,viszont igy szenvedünk nagyon. Neki nem nagyon voltak kapcsolatai, egy lánnyal volt egy kis ideig (most 28 éves) sztem ez a baj h nincs tapasztalata a kapcsolatok terén. Minden bagatel dolgot tragikusan fog fel (Pl. ha azt mondom h hiányoznak a barátaim ez már negativ neki, ha azt mondom h unalmas a városunk és nem tudok programot kitalálni az is az. Ha azt mondom a haverjára h nem jóképű akkor azt se mondhatom - persze ő ócsárolhatja a barátnőimet-.Ha megkérdezem tőle h szte lesz e uj melohelyem az se tetszik neki). És nem arról van szó h nyüstölném a témákkal és már elege lenne, egy mondat után képes igy reagálni. Persze ő intelligensnek érzi magát, mert szte csak megkért h ne beszéljek erről vagy arról. Ugy érzem súlyos gondok vannak vele. Sajnos ő ezt nem látja be, mindent rámken és mindenféle elmebetegnek elmond ha mondjuk megtudja h sirtam.Az nem érdekli h miért (szte a semmiért) csak h hogy lehet sirni, és csak saját magát nézi h neki le kell halkitania a telefont az utcán mert én ott sirok ... Neki az egyedüllét kényelme a jó, mert akkor semmi feszültsége nem lehet.Ezt a szakitásokkor el is mondja h elképzeli nélkülem az életet és jó érzés h nem leszek ott. :( Persze jövőképem sincs vele egyébként sem, mert nem költözne össze senkivel, a családot, gyerekkérdést élből hárítja. Mit javasol? Mit tudunk tenni? :(
Szeretném ha reagálnia párkapcsolati problémámmal kapcsolatban. A barátommal 4 honapja vagyunk együtt, mindketten szerelmesek vagyunk ami nagyon nagy szó az életünkben mert egyikünk sem az a fellángolós típus. Sokmindenben hasonlitunk, tudunk sok időt együtt tölteni, boldognak érezni magunkat. De sajnos ez utóbbi nem mindig van igy. Már egy hónap után szakitott, és bár vannak békésebb időszakok rendszeresen vitázunk és ez újabb és újabb szakitási jelenetekhez vezet. Sajnos most már én is kezdem ugy látni nem lehet változtani a dolgokon. A helyzet az h a barátom nem bírja a negativ dolgokat, a párkapcsolatra ugy tekint mint egy örömforrásra a nap végén, úgy érzem magam mintha egy kutyus jutalomfalatkája lennék. Nem lehetek szomorú, rosszkedvű, midnig lelkesnek kell lennem irányába, akkor is ha megbántott, nem beszélhetek munkahelyi gondról, semmiről, mert ha azt érzi h valami feszültséget hozok a témával a kapcsolatba akkor az ő estéje el van rontva és én azzal tönkreteszem az életét. (Egyébként nagyon kedves, figyelmes, romantikus típus...) Én is nehéz eset voltam, de miatta rengeteget változtam. Nem hajtom ugyanazt,nem panaszkodom neki. De ő már ugy túlzásba vitte h semmi negativabb dologról nem lehet beszélni h már félek h mit mondhatok és mit nem, illetve hogy ezt milyen időpontban, mert az sem mindegy neki. Most előhozakodtam ezzel h sirtam két napig mert már félek tőle h mit rontok el, holott nem érzem magam hibásban az volt a válasz hogy megint elrontottam a kedvét és akkor szakitsunk. Eyszerűen ugy érzem h ő egy buroknak érzi a magánéletet, pl. azt is véletlenül tudtam meg h munkahelyi gondjai vannak,de nem mondta el h nehogy rosszkedv legyen. A családban is azt láttam h ha az apukájának nem tetszik valamilyen (sztem semleges) téma amiről az anyukája beszél egyszerűen "lestoppolja". Persze egy temperamentumos nőnek amilyen én is vagyok ez nem tetszik, mert sztem attól jó egy kapcsolat h nyiltan el lehet mondani ami a fejünkben jár. De vele azt érzem h félelemben kell élnem, mert vagy stop tábla van, vagy ha szólok h nem érzem igy jól magam akkor elhagy.Az a baj h szerelmes vagyok és nem tudok elszakadni,viszont igy szenvedünk nagyon. Neki nem nagyon voltak kapcsolatai, egy lánnyal volt egy kis ideig (most 28 éves) sztem ez a baj h nincs tapasztalata a kapcsolatok terén. Minden bagatel dolgot tragikusan fog fel (Pl. ha azt mondom h hiányoznak a barátaim ez már negativ neki, ha azt mondom h unalmas a városunk és nem tudok programot kitalálni az is az. Ha azt mondom a haverjára h nem jóképű akkor azt se mondhatom - persze ő ócsárolhatja a barátnőimet-.Ha megkérdezem tőle h szte lesz e uj melohelyem az se tetszik neki). És nem arról van szó h nyüstölném a témákkal és már elege lenne, egy mondat után képes igy reagálni. Persze ő intelligensnek érzi magát, mert szte csak megkért h ne beszéljek erről vagy arról. Ugy érzem súlyos gondok vannak vele. Sajnos ő ezt nem látja be, mindent rámken és mindenféle elmebetegnek elmond ha mondjuk megtudja h sirtam.Az nem érdekli h miért (szte a semmiért) csak h hogy lehet sirni, és csak saját magát nézi h neki le kell halkitania a telefont az utcán mert én ott sirok ... Neki az egyedüllét kényelme a jó, mert akkor semmi feszültsége nem lehet.Ezt a szakitásokkor el is mondja h elképzeli nélkülem az életet és jó érzés h nem leszek ott. :( Persze jövőképem sincs vele egyébként sem, mert nem költözne össze senkivel, a családot, gyerekkérdést élből hárítja. Mit javasol? Mit tudunk tenni? :(
Kedves Laura!
Egy jo hosszu listat irt a baratjaval kapcsolatban, ami nem jo vele/mellette. Mellesleg megemliti, hogy szerelmes bele. A kerdes, mi az ,amit szeret benne, ha ennyire nem jo vele... es meg jovokep sincs, mert nem akar csaladot, sot keszen all a szakitasra barmikor. Azt egyebkent Onnek kellene merlegelnie, hogy akarna-e egy ilyen legkorben csaladot, ahol nem lehet panaszkodni, a gondokat megbeszelni. Latta a "mintat", amikor naluk volt latogatoban. Mindenki ugy alakitja a sajat eletet, ahogy tudja/akarja. Kulonosen a parkapcsolatat, ha latja, hogy nem mukodik es meg nincs elkotelezve(hivatalosan+gyerek, stb). A valasztas mindenkinek a sajat joga, hogy marad a "rosszban", vagy tovabb lep. A megvaltoztatasi kiserletek, ritkan vezetnek tartos sikerhez. A kialakult szemelyiseg mar nehezen formalhato a masik igenyeinek megfeleloen. Az 'egyszerubb' megoldas, ket olyan partnert talalni, akik boldogga tudjak tenni egymast. Senki sem tokeletes, de a jo kapcsolatok titka: hogy a hibaikkal egyutt el tudjak egymast kolcsonosen fogadni, sot szeretni, a benne elok.
Udvozlettel: Agnes
Szakítás után
Kedves Ágnes!
21 éves vagyok, a párommal 2és fél év után, egy hónapja szakítottunk!Vagyis ő velem! Azzal az indokkal, hogy folyamatosan csak veszekedtünk,és ő ezt így nem bírta tovább!
Ő nagyon agresszív természet, hirtelen lesz ideges,és könnyen nyugszik! Olyanokért is képes volt velem veszekedni, hogy az alma piros e vagy zöld! Persze voltak viták,amik nekem köszönhetőek voltak, nem akarom csak őt hibáztatni! A szakítás óta nagyon jóban vagyunk, szinte naponta találkozunk, van hogy csak egy fél órára, de akkor is! Megbeszélünk továbbra is mindent, féltékenykedik, s megvan köztünk a testi kapcsolat is, persze nem mindennapos, de néha-néha szeretkezünk! Viszont van egy időszaka,amikor nem olyan kedves velem, olyan visszataszítóan viselkedik,mintha olyankor kicsit rám unna! Ez nagyon ritkán fordul elő,leginkább véleményem szerint ez a munkahelyének köszönhető !
Én kértem, hogy adjon egy új esélyt, bebizonyítom, hogy mi igenis kellünk egymásnak, de egyszerűen nem akarja! Én nagyon szeretem őt, s nem akarom elveszíteni,mit tegyek, Ön szerint lehet ennek még folytatása? Félek, hogy ő időközben talál magának valaki mást, de ha ilyen jól elvagyunk egymással, ez megtörténhet? Bár tudom, egy komoly kapcsolat után, nem egyszerű egy másikba belevágódni, még egy férfinak sem! Sokszor ha kettőnkröl beszélgetünk, sír, vagy volt egy eset elmentem egy szórakozóhelyre szakítás után, és sírva ordította az arcomba, hogy nehogy megtudja hogy pasiztam!
Válaszát és segítségét előre is hálásan köszönöm!
K. Judit
21 éves vagyok, a párommal 2és fél év után, egy hónapja szakítottunk!Vagyis ő velem! Azzal az indokkal, hogy folyamatosan csak veszekedtünk,és ő ezt így nem bírta tovább!
Ő nagyon agresszív természet, hirtelen lesz ideges,és könnyen nyugszik! Olyanokért is képes volt velem veszekedni, hogy az alma piros e vagy zöld! Persze voltak viták,amik nekem köszönhetőek voltak, nem akarom csak őt hibáztatni! A szakítás óta nagyon jóban vagyunk, szinte naponta találkozunk, van hogy csak egy fél órára, de akkor is! Megbeszélünk továbbra is mindent, féltékenykedik, s megvan köztünk a testi kapcsolat is, persze nem mindennapos, de néha-néha szeretkezünk! Viszont van egy időszaka,amikor nem olyan kedves velem, olyan visszataszítóan viselkedik,mintha olyankor kicsit rám unna! Ez nagyon ritkán fordul elő,leginkább véleményem szerint ez a munkahelyének köszönhető !
Én kértem, hogy adjon egy új esélyt, bebizonyítom, hogy mi igenis kellünk egymásnak, de egyszerűen nem akarja! Én nagyon szeretem őt, s nem akarom elveszíteni,mit tegyek, Ön szerint lehet ennek még folytatása? Félek, hogy ő időközben talál magának valaki mást, de ha ilyen jól elvagyunk egymással, ez megtörténhet? Bár tudom, egy komoly kapcsolat után, nem egyszerű egy másikba belevágódni, még egy férfinak sem! Sokszor ha kettőnkröl beszélgetünk, sír, vagy volt egy eset elmentem egy szórakozóhelyre szakítás után, és sírva ordította az arcomba, hogy nehogy megtudja hogy pasiztam!
Válaszát és segítségét előre is hálásan köszönöm!
K. Judit
Kedves Judit!
A kapcsolatuk nem szakadt meg teljesen. Nem kellene erolkodni es bizonygatni, hogy "kapjon meg eselyt". Ha nem tudnak elszakadni egymastol, majd visszarendezodik a viszonyuk. Amennyiben, a jelenlegi egyuttleteik az elszakadas lepesei, akkor abba az iranyba fognak haladni. Nagyon fiatalok, tapasztalatlanok. Tobbek kozott ez is okozhatja a konfliktusokat. Lehet, ha kicsit kulon-kulon szereznek gyakorlatot az eletben (kapcsolatokban),visszatalalva egymashoz, hasznosthatjak mindazt, lenyugodva/ tapasztaltabban.
Udvozlettel: Agnes
mit tehetek?
Kedves Agnes!
22 eves vagyok es 3 evet voltam a volt parommal,aki vegig nagyon szeretett es en is minden percbe csak ot szerettem,(de sok volt a vita amit legtobbszor en kezdemenyeztem) mikor egyszer osszevesztunk, es szakitott velem. Ennek mar 6 honapja, es en meg mindig szeretem, ot megbantottam a sok veszekedessel, es o azt mondja, hogy mar nem szeret.O egy nyugodt termeszetu, de makacs ember. Nekem meg, a butasagokbol kifolyolag, sokszor nem volt hozza turelmem, es rosszul kezeltem a helyzetet, amit el is mondtam neki, hogy rajottem, hogy maskepp is lehetett volna. A szakitas utan meg sokszor talalkoztunk feljott hozzam. Az lenne az en kerdesem, hogy ha nem szeretne valoba, akkor on szerint feljonne vagy nem is akarna tudni rolam? Valoban sokat vitatkoztam vele, es szeretnem tudni, hogy hogy lehet egy ferfi bizalmat visszanyerni, ugyanis en probalkozok,de nem sok sikerrel. Ne hivogassam, hadjam beken? Vagy ellenkezoleg, hivjam, hogy ne hidje azt, hogy elfelejtettem? Azt tudom hogy nincs senkije es nem is akar. A szakitas ota az egyet no akivel szoba allt es talalkozott az en vagyok. Kertem tole bocsanatot, mert tudom, hogy sok mindenbe en hibaztam, de tudom, hogy milyen amikor valaki bocsanatot ker, a tettek tobbet szamitanak. Es nem tudom , hogy juthatok lelkileg ujra kozel hozza, es hogy csinalhatom azt, hogy megbocsasson. Valaszat elore is koszonom. Minden jot onnek.
Udvozlettel: Katrina
22 eves vagyok es 3 evet voltam a volt parommal,aki vegig nagyon szeretett es en is minden percbe csak ot szerettem,(de sok volt a vita amit legtobbszor en kezdemenyeztem) mikor egyszer osszevesztunk, es szakitott velem. Ennek mar 6 honapja, es en meg mindig szeretem, ot megbantottam a sok veszekedessel, es o azt mondja, hogy mar nem szeret.O egy nyugodt termeszetu, de makacs ember. Nekem meg, a butasagokbol kifolyolag, sokszor nem volt hozza turelmem, es rosszul kezeltem a helyzetet, amit el is mondtam neki, hogy rajottem, hogy maskepp is lehetett volna. A szakitas utan meg sokszor talalkoztunk feljott hozzam. Az lenne az en kerdesem, hogy ha nem szeretne valoba, akkor on szerint feljonne vagy nem is akarna tudni rolam? Valoban sokat vitatkoztam vele, es szeretnem tudni, hogy hogy lehet egy ferfi bizalmat visszanyerni, ugyanis en probalkozok,de nem sok sikerrel. Ne hivogassam, hadjam beken? Vagy ellenkezoleg, hivjam, hogy ne hidje azt, hogy elfelejtettem? Azt tudom hogy nincs senkije es nem is akar. A szakitas ota az egyet no akivel szoba allt es talalkozott az en vagyok. Kertem tole bocsanatot, mert tudom, hogy sok mindenbe en hibaztam, de tudom, hogy milyen amikor valaki bocsanatot ker, a tettek tobbet szamitanak. Es nem tudom , hogy juthatok lelkileg ujra kozel hozza, es hogy csinalhatom azt, hogy megbocsasson. Valaszat elore is koszonom. Minden jot onnek.
Udvozlettel: Katrina
Kedves Katrina!
Hivogatni valoban nem kellene a volt baratjat. Ha a szakitas ellenere, hajlando talalkozni, akkor megeshet, hogy visszarendezodik a kapcsolatuk. A bocsanat keres, nem oldja meg a helyzetet, inkabb a turelem. Varjon es bizonyitson a talalkozasok soran, hogy meg tud valtozni es kepes veszekedes nelkul egyutt lenni vele.
Udvozlettel: Agnes
Navigáció a szakértő oldalán
Kedvezményes ajánlatok
Hirdetés Nyereményjáték
LEITZ
Nyerj stílusos WOW Nexxt tűzőgépet és vigyél színt az irodádba!
Sorsolás 2012-02-16
További
könyvajánlatok:
-
Old Ideas (CD)
Leonard Cohen
Online ár: 3 799 Ft -
Olja
Robert Yugovich
Online ár: 1 490 Ft -
A szőlővirág illata
Schaffer Erzsébet
Online ár: 1 490 Ft
Gyorslinkek
Rovatok
Szolgáltatások
Partnereink
Magazinok
Tippek
RSS
Add a
Startlaphoz
- impresszum |
- médiaajánlat |
- hirdetésszervezés |
- közönségszolgálat |
- felhasználási feltételek |
- adatvédelem
Nők Lapja Cafe
(c) 2012 Sanoma Media Zrt.
Superbrands
2008 díjas termék