Rovatok
- Ez van!
- Sztárok
- TV-sztárok
- Gasztro
- Szex & Más
- Valentin
- Trend
- Család
- Életmód
- Egészség
- Otthon
- Szabadidő
- Ezo
- Nők Lapja
-19°CLegújabb hozzászólás
Legfrissebb topikok
Legújabb válaszok
Szakértők - A legtöbb szakértő egy helyen
Keresés a szakértők között
Vissza a szakértők főoldalára
Navigáció a szakértő oldalán
- Dr. Battonyai Tünde
- pszichiáter és életvezetési tanácsadó
- Tel.: work 06 30 2035689
- http://www.battonyaitunde.hu
- 4852. kérdés:
- Panna
- 2012-01-12 18:28:57
- 4852. válasz:
- Battonyai Tünde
- 2012-01-30 12:16:21
- 4851. kérdés:
- melania
- 2012-01-10 11:22:07
- 4851. válasz:
- Battonyai Tünde
- 2012-01-30 12:10:42
- 4850. kérdés:
- Ági
- 2012-01-10 10:40:18
- 4850. válasz:
- Battonyai Tünde
- 2012-01-30 12:05:53
- 4849. kérdés:
- Angi
- 2011-12-07 10:24:15
- 4849. válasz:
- Battonyai Tünde
- 2011-12-12 10:16:25
- 4848. kérdés:
- Attila
- 2011-11-29 13:12:05
- 4848. válasz:
- Battonyai Tünde
- 2011-12-12 10:04:57
- 4847. kérdés:
- Pearle
- 2011-11-21 14:40:49
- 4847. válasz:
- Battonyai Tünde
- 2011-12-12 09:57:35
- 4846. kérdés:
- Éva
- 2011-11-21 12:47:56
- 4846. válasz:
- Battonyai Tünde
- 2011-12-12 09:50:19
- 4845. kérdés:
- céltalanul
- 2011-11-20 23:23:23
- 4845. válasz:
- Battonyai Tünde
- 2011-12-12 09:15:33
- 4844. kérdés:
- M
- 2011-11-20 06:03:50
- 4844. válasz:
- Battonyai Tünde
- 2011-12-12 09:00:36
- 4843. kérdés:
- Andi
- 2011-11-18 10:57:59
- 4843. válasz:
- Battonyai Tünde
- 2011-12-12 08:55:00
erőszak
Kedves Klára!
A párommal lassan 6 éve vagyunk együtt, rengeteg jón és egy-két rosszon is túl vagyunk már, mindketten egymással képzeljük el az életünket, a jövőnket. 25-30 év közöttiek vagyunk mind a ketten. Nem tudom mennyire számít ez, de mind ketten értelmiségiek vagyunk. Intelligens, jó kommunikációs készséggel, empátiával és gazdag érzelmi világgal vagyunk megáldva mindketten, a kapcsolatunk pedig igazán bensőséges, szerelem-szeret kapcsolaton alapszik. Röviden és egyszerűen szólva: jobbat el sem tudnék képzelni, Rá vártam mindig, őt akarom örökre.
Azonban...van bennem egy olyan fajta agresszió, amin magam is meglepődök és nem értem. Ebben kérem a segítségét. Tegnap a párom a barátinkkal beszélgetett kihangosított telefonon és (őszintén) viccelt egyet a súlyommal (cukrászdában dolgozom, de vékony vagyok, de azért, mind minden nő, nagyon szemérmes az alkatomat illetően és persze mindig jobb lenne még csinosabbnak lenni), de egyértelműen vicc volt, mert túlzott és mindenki értette a viccet. Csak én nem. Hirtelen nagyon rosszul esett. Először nevettem, majd őrülten mérges lettem és...adtam egy közepesen kicsi erősségű pofont a páromnak, aki ezt nem vette komolyan (nem úgy néztem ki, mint aki méregből ad egy nagy sallert, és nem is volt olyan nagy...de mégis pofon volt, mégis fizikai bántalmazás).
Én azon a véleményem vagyok, hogy a fizikai bántalmazás nem megengedhető egy párkapcsolatban, sem a férfitől sem a nőtől egyaránt. Viszont amint leadtam a pofont kiszaladtam a mosdóba és zokogni kezdtem. Rosszul esett a vicc, és még rosszabbul, hogy pofont adtam. Szörnyű bűntudatot érzek azóta. Párom nem törődik vele, azt mondta nem haragszik és ne tépjem magam de én nagyon meglepődtem. Nem ez volt az első. Kb. 1 évvel ezelőtt is adtam egy pofont...akkor is szörnyen éreztem magam utána.
Alapvetően nagyon békés nő vagyok, sőt a minap mondta nekem az egyik kollégám, hogy sugárzik belőlem a higgadtság állandóan. Agykontrollozok, meditálok, nyugodtan kezelem az élet nagy kérdéseit is, túl vagyok már sok mindenen a korom ellenére.
A kérdésem, hogy ez mitől lehet? Ez csak olyan kicsúszott pofon, vagy ez valami komolyabbat sejtet..?
Köszönöm, hogy végigolvasta a levelem és segít.
A párommal lassan 6 éve vagyunk együtt, rengeteg jón és egy-két rosszon is túl vagyunk már, mindketten egymással képzeljük el az életünket, a jövőnket. 25-30 év közöttiek vagyunk mind a ketten. Nem tudom mennyire számít ez, de mind ketten értelmiségiek vagyunk. Intelligens, jó kommunikációs készséggel, empátiával és gazdag érzelmi világgal vagyunk megáldva mindketten, a kapcsolatunk pedig igazán bensőséges, szerelem-szeret kapcsolaton alapszik. Röviden és egyszerűen szólva: jobbat el sem tudnék képzelni, Rá vártam mindig, őt akarom örökre.
Azonban...van bennem egy olyan fajta agresszió, amin magam is meglepődök és nem értem. Ebben kérem a segítségét. Tegnap a párom a barátinkkal beszélgetett kihangosított telefonon és (őszintén) viccelt egyet a súlyommal (cukrászdában dolgozom, de vékony vagyok, de azért, mind minden nő, nagyon szemérmes az alkatomat illetően és persze mindig jobb lenne még csinosabbnak lenni), de egyértelműen vicc volt, mert túlzott és mindenki értette a viccet. Csak én nem. Hirtelen nagyon rosszul esett. Először nevettem, majd őrülten mérges lettem és...adtam egy közepesen kicsi erősségű pofont a páromnak, aki ezt nem vette komolyan (nem úgy néztem ki, mint aki méregből ad egy nagy sallert, és nem is volt olyan nagy...de mégis pofon volt, mégis fizikai bántalmazás).
Én azon a véleményem vagyok, hogy a fizikai bántalmazás nem megengedhető egy párkapcsolatban, sem a férfitől sem a nőtől egyaránt. Viszont amint leadtam a pofont kiszaladtam a mosdóba és zokogni kezdtem. Rosszul esett a vicc, és még rosszabbul, hogy pofont adtam. Szörnyű bűntudatot érzek azóta. Párom nem törődik vele, azt mondta nem haragszik és ne tépjem magam de én nagyon meglepődtem. Nem ez volt az első. Kb. 1 évvel ezelőtt is adtam egy pofont...akkor is szörnyen éreztem magam utána.
Alapvetően nagyon békés nő vagyok, sőt a minap mondta nekem az egyik kollégám, hogy sugárzik belőlem a higgadtság állandóan. Agykontrollozok, meditálok, nyugodtan kezelem az élet nagy kérdéseit is, túl vagyok már sok mindenen a korom ellenére.
A kérdésem, hogy ez mitől lehet? Ez csak olyan kicsúszott pofon, vagy ez valami komolyabbat sejtet..?
Köszönöm, hogy végigolvasta a levelem és segít.
Kedves Panna!
Lehet, hogy nem nekem szánta a levelét, de azért, ha már idekerült irok pár sort :) Igaza van, érdeme lenne foglalkozni ezzel a nagy indulattal, amit időnként felfedez magában. Már csak azért is, mert a bűntudat nem megoldás. Azt javaslom, hogy keressen fel egy szakembert és a segítségével ismerje meg egy kicsit jobban önmagát. Meg kell tudnia milyen érzések bújnak meg önben, milyen viselkedésminták alapján működik, stb, stb. Ezek után tud majd változtatni. Szivesen látom, vagy ajánlok szakembert, ha gondolja, hivjon fel! Bátorság! Megéri! :)
Üdvözlettel
T
www.battonyaitunde.hu
etkezesi zavarok
Kedves Tunde!
Van egy 7 eves lanyom aki nehez etkezesi zavarokkal kuzd. Mar minden modszert megprobaltunk, elmagyaraztuk mennyire fontos stb, konyorogtunk, buntettuk ...semmi eredmenye nem volt. Ugy gondoljuk hogy nem gyomor gondok ezek hanem pszihesek mert csak ranez az etelre, es ha nem tetszik mar meg sem tudja enni, minden jon vissza, fuggetlenul attol hogy jo izu-e vagy sem, mert arra mar nem is figyel. Nem volna rettenetesen nagy gond ha ez nem az etelek 99%-arol lenne igy. Feltem az eletet, egeszseget, de nem tudom hogyan valtoztathatnam meg a gondolkodasmodjat.
Koszonom elore is a valaszt.
Tisztelettel, Melania
Van egy 7 eves lanyom aki nehez etkezesi zavarokkal kuzd. Mar minden modszert megprobaltunk, elmagyaraztuk mennyire fontos stb, konyorogtunk, buntettuk ...semmi eredmenye nem volt. Ugy gondoljuk hogy nem gyomor gondok ezek hanem pszihesek mert csak ranez az etelre, es ha nem tetszik mar meg sem tudja enni, minden jon vissza, fuggetlenul attol hogy jo izu-e vagy sem, mert arra mar nem is figyel. Nem volna rettenetesen nagy gond ha ez nem az etelek 99%-arol lenne igy. Feltem az eletet, egeszseget, de nem tudom hogyan valtoztathatnam meg a gondolkodasmodjat.
Koszonom elore is a valaszt.
Tisztelettel, Melania
Kedves Melánia!
Én is úgy gondolom, hogy nem "gyomor gondok" ezek a panaszok, hanem feltehetően pszichés eredetűek. És azt is gondolom, hogy a kislányának minél előbb nagy szüksége van segítségre. Elsősorban nem a " gondolkodásmódját" kellene megváltoztatni, hanem megérteni, hogy mi a baj! Mi zajlik benne és hogyan tudunk ebben segíteni! Nem szabad könnyelműen elsiklani e felett a helyzet felett, mert ha egy 7 éves gyerek nem eszik, sőt kiöklendezi az ételt, akkor ott gond van! Tudom, hogy aggódik a gyermekéért, szeretne megoldást, úgyhogy mielőbb keressenek fel egy gyermekpszichiátert, pszichológust, aki segíteni fog önöknek! Szivesen ajánlok kollégát, hivjon bátran, ha gondolja!
Üdvözlettel
T
www.battonyaitunde.hu
Teljes elszigeteltség
Kedves Tünde!
2 éve nincs munkám. Eleinte egy kettőt elszalasztottam mikor kiléptem a munkahelyemről azt hittem bármikor találok. A két év nem ezt igazolja. Egész napom itthon töltöm. Elmegyek bevásárolok, elintézek ezt azt. (Párom dolgozik abból élünk, de nagyon szűkösen.) Azt vettem észre magamon, hogy már egyedül nem is megyek sehova, se vásárolni, se szülőkhöz. Barátokkal megszakítottam a kapcsolatom, de teljesen a nullára. "Úgyse tudnék nekik mit mesélni, mondani" címszó alatt. Panaszkodni meg nem szeretnék. Ha van egy egy álláslehetőség, ahol pozitívan reagálnak, akkor annyira megijedek, hogy lemondom, hogy már van állásom. Pedig nagyon kéne a pénz is. Nincs rendszer az életemben. Ha netán ráveszem magam, hogy valahova lemenjek, órákig készülök, hogy "mi lesz, hogy lesz", látják e rajtam, hogy nincs munkám, összefutok e valakivel. Nem természetes már az ami egykor volt. Haragszom magamra és sajnálom a párom, őszintén, de mintha a csodára várnék. sokszor nem akarom, hogy rám nézzenek, hozzám beszéljenek, pedig régen a társaságok középpontja voltam. Nagyon magamnak való lettem és már nem hiszem el, hogy bármiben is jó lehetek. Párom szerint nem adok magamnak esélyt, mert ő biztos benne, hogy ugyan úgy megállnám a helyem, mint régen. Én nem érzem magamban már az erőt és félek. Nem akarom, hogy ez így maradjon. Tanácsát kérem és, hogy más is van e ilyen helyzetben? Köszönöm szépen! Üdv. Ági
2 éve nincs munkám. Eleinte egy kettőt elszalasztottam mikor kiléptem a munkahelyemről azt hittem bármikor találok. A két év nem ezt igazolja. Egész napom itthon töltöm. Elmegyek bevásárolok, elintézek ezt azt. (Párom dolgozik abból élünk, de nagyon szűkösen.) Azt vettem észre magamon, hogy már egyedül nem is megyek sehova, se vásárolni, se szülőkhöz. Barátokkal megszakítottam a kapcsolatom, de teljesen a nullára. "Úgyse tudnék nekik mit mesélni, mondani" címszó alatt. Panaszkodni meg nem szeretnék. Ha van egy egy álláslehetőség, ahol pozitívan reagálnak, akkor annyira megijedek, hogy lemondom, hogy már van állásom. Pedig nagyon kéne a pénz is. Nincs rendszer az életemben. Ha netán ráveszem magam, hogy valahova lemenjek, órákig készülök, hogy "mi lesz, hogy lesz", látják e rajtam, hogy nincs munkám, összefutok e valakivel. Nem természetes már az ami egykor volt. Haragszom magamra és sajnálom a párom, őszintén, de mintha a csodára várnék. sokszor nem akarom, hogy rám nézzenek, hozzám beszéljenek, pedig régen a társaságok középpontja voltam. Nagyon magamnak való lettem és már nem hiszem el, hogy bármiben is jó lehetek. Párom szerint nem adok magamnak esélyt, mert ő biztos benne, hogy ugyan úgy megállnám a helyem, mint régen. Én nem érzem magamban már az erőt és félek. Nem akarom, hogy ez így maradjon. Tanácsát kérem és, hogy más is van e ilyen helyzetben? Köszönöm szépen! Üdv. Ági
Kedves Ági!
Igen, más is van hasonló helyzetben. Sajnos egyre többen, de ezt nyilván ön is tudja. Értem a változásokat, amellyek végbementek önben, mint ahogy ön is pontosan érti. De ez nem jelenti azt, hogy ezt el is kell fogadni és bele is kell törődni. Pontosan tudja, hogy a "hiba". Nincs napirend, nem vállal be helyzeteket, stb, stb. Drága Ági, nem a félelem a baj. A félelem természetes érzés. A gond az, hogy nem megy vele szembe. Hagyja, hogy a félelmei megakadályozzák abban, hogy éljen. Mindenkinek vannak félelmei. De ettől függetlenül tesszük, amit kigondoltunk és utána jön a fantasztikus "megcsináltam" érzés. Csak így jut előre. Nézzen szembe a rossz érzéseivel és lásson neki a változtatásnak. Szoros napirend, sok program, ismerősök, barátok, éljen úgy, mintha a munkakeresés lenne a munkája, napi 8 órában. Nem baj, ha nem élvezi az elején, nem baj, ha nincs hozzá kedve. Csak tegye. És meglesz az eredménye! Drukkolok! Irjon bátran!
Üdvözlettel
T
www.battonyaitunde.hu
Kamasz
Kedves Tünde!
5 gyermekem van. A legidősebb fiam 13 és fél éves. Mindíg is érettebb volt a kortársainál, gondolkodásban,viselkedésben is, az 1-2 évvel idősebbekhez hasonlított. Segítőkész,rendes gyerek. De mostanában már vannak problémák.Pár hónapja szerelmes. Ez még nem is lenne probléma, de a lány akivel jár, 15 éves. A fiam teljesen odáig van érte,minden szabad idejét vele tölti, a régi barátaival nem törődik.Teljesen átvette a lány érdeklődési körét, zenében, filmekben stb. A legnagyobb baj az hogy már lefeküdtek egymással. Ezt onnan tudom, hogy elmondta a gyerek. Szerencsére mindent meg tudunk beszélni, álltalában elmondja ami történik vele, ami bántja, sőt a haverjai is őszintén beszélnek velem álltalában, szeretnek hozzánk járni. De most bajban vagyok, mert nem tudom hogyan fogjam vissza egy kicsit a gyereket. Nem akarom hogy megszünjön a jó viszonyunk, de azt sem szeretném ha elkallódna.
5 gyermekem van. A legidősebb fiam 13 és fél éves. Mindíg is érettebb volt a kortársainál, gondolkodásban,viselkedésben is, az 1-2 évvel idősebbekhez hasonlított. Segítőkész,rendes gyerek. De mostanában már vannak problémák.Pár hónapja szerelmes. Ez még nem is lenne probléma, de a lány akivel jár, 15 éves. A fiam teljesen odáig van érte,minden szabad idejét vele tölti, a régi barátaival nem törődik.Teljesen átvette a lány érdeklődési körét, zenében, filmekben stb. A legnagyobb baj az hogy már lefeküdtek egymással. Ezt onnan tudom, hogy elmondta a gyerek. Szerencsére mindent meg tudunk beszélni, álltalában elmondja ami történik vele, ami bántja, sőt a haverjai is őszintén beszélnek velem álltalában, szeretnek hozzánk járni. De most bajban vagyok, mert nem tudom hogyan fogjam vissza egy kicsit a gyereket. Nem akarom hogy megszünjön a jó viszonyunk, de azt sem szeretném ha elkallódna.
Kedves Angi!
Nincs baj! :) Kamasz! Fantasztikus, hogy ilyen jó és bizalmas a kapcsolatuk,gratulálok! Becsülje meg az őszinteségét! Legyen ön is őszinte és hiteles. Beszélgessenek sokat, mondja el az aggodalmait, de azt is, hogy bizik benne! Ez a legtöbb, amit tenni tud. Ennyi idősen nem tudja már "nevelni", meg kell biznia abban, hogy az útravaló, amit eddig adott elég lesz számára és meg fog állni a saját lábán. Most szerelmes és ezért mindent feladna. Ön nem így volt vele? :) Igen, furcsa lehet nekünk, hogy ilyen korán szexuális életet élnek,de ez manapság nem ritka. Beszélgessenek a lányokról, a szexről, a fogamzásgátlásról, a biztonságról, a betegségekről, fontos, hogy tudjon minderről! Most fejeztem be szerzőtársaimmal egy könyvet kamaszokról kamaszoknak, amely, többek között ezekről a témákról is szól. Nagyon sokat olvastam, beszélgettem a könyv kapcsán gyerekekkel és szülőkkel, és elszomorító, hogy milyen sok téves információ van a kamaszok fejében, és milyen nagy a tájékozatlanság. Segítsen neki! Csodálatos kapcsolat, ami önök között van, és bár nehéz ezt megörizni ezekben az évek, önnek sikerült. Engedje el, figyelje távolabbról, visszajön, ha szüksége lesz önre! Bizzon benne és saját magában, észre fogja venni, ha valami baj van, de ez most nem az! :) Irjon bátran! Várom!
Üdvözlettel
T
www.battonyaitunde.hu
elhagyás
Jónapot kívánok azzal fordulok magához hogy 6 év után 2 gyermekemmel eggyüt elhagyott a szerelmem az ok én voltam munkából csak este értem haza és ezért én feszült voltam nem figyeltem oda rá eléggé pedig nagyon szeretem eközben pedig egy 3 személy jött közbe nem volt semmi köztük csak találkoztak egy párszor beleszeretett még csók se volt megbocsáltotam neki utána rá fél évre történt mindez énse jól viselkedtem az anyagiakal is spóroltam pedig nem lett volna muszály ja már nem szereti aszt az illetőt
most ott tartok hogy nagyon szeretnék megváltozni és nagyon szeretném visszakapni őket de ő már nem akar vissza jönni hozám lehet hogy csak idő kell neki?félek nagyon nemis akarok arról hallani hogy felejtsem el nagyon szeretem kérem segítsen haggyak időt neki köszönöm előre
most ott tartok hogy nagyon szeretnék megváltozni és nagyon szeretném visszakapni őket de ő már nem akar vissza jönni hozám lehet hogy csak idő kell neki?félek nagyon nemis akarok arról hallani hogy felejtsem el nagyon szeretem kérem segítsen haggyak időt neki köszönöm előre
Kedves Attila!
Hiszen tudja, hogy mit szeretne! Tegyen érte! Nagyon fontos, hogy végre tisztán látja, mit hibázott, mi az ön szerepe abban, hogy ide jutott a kapcsolatuk. Innen már el lehet indulni! Beszéljen vele őszintén, mondja el, mire jutott, kérjen bocsánatot a hibákért! Csak a saját viselkedését tudja megváltoztatni! Azt pedig majd meglátjuk, hogy ő hogyan reagál minderre. Egy kapcsolat mindig két emberen múlik, nem vihet többet, mint a felét, a többit meg kell hagyni a feleségének. Önnek is megvan a felelőssége abban, hogy itt tartanak, és neki is. Mindkettejüknek fel kell ismerni, hogy miben hibáztak és utána lehet majd újat építeni, akár újra egymással. Sajnos, nagyon gyakran csak akkor látjuk milyen fontos is volt, amikor elveszítjük. Irjon bátran, hol tartanak most! És hajrá, drukkolok!
Üdvözlettel
T
www.battonyaitunde.hu
Kérdésem mindenkihez!
4834 kérdéshez bővebben:
Köszönöm szépen a válaszát!
Ez 20 éve történt,fiatal lányként bele szerettem egy kollégába.Nagyon szerelmes lettem, akkor úgy éreztem Ő is!Hónapokig tartott a közeledés:viccelődés, játék, vártuk egymást.., de nem volt semmi komoly.Én közelebbi kapcsolatot akartam, amikor véletlen megláttam, hogy Ő elment más lányokkal alkalmi kapcsolatokra!Elfordultam tőle, attól kezdve vége lett mindennek köztünk, de nagyon fájt(még ma is fáj). Ő egy Casanova lett, egymásután jöttek a nők, alkalmi és időszakos kapcsolatok, mély lelki kötődés nélkül!Olykor próbálkozott nálam,( volt, hogy mással élt,és jött..) de én elküldtem, mert azt hittem engem is csak úgy akar mint a többit.Elkezdtem undorodni tőle, gyűlölni Őt! El akartam felejteni, de nem tudtam!Ennyi év után kiderült, hogy függő lett miattam.Én ez után magamba zárkóztam, féltem megismerkedni is bárkivel. Hosszú időbe telt míg ez alól feloldódtam, de az összes kapcsolatomba "beleszólt",mindig szakítottam mert a szívem megszólalt.Vívódtam mit tegyek, gyereket akartam, de szabad-e így vállalni?! Gyorsan férjhez mentem,jött a gyerek, de nem sokára elváltam.Most már évek óta egyedül vagyok és nincs senkim. A gyerekem szeretne egy új apukát!Lenne valaki aki szimpatikus, de félek, mert felbukkant megint, a nagy "Ő". Bevallotta mennyire szeret, és kötődik hozzám,egyedül én vagyok aki szépséget hozott az életébe.Kiégett, és bánja ami történt.
És kezdet voltam, és lehetek-e vég?"
Igen ám, de elvette azt a lányt akivel volt,(nem szerelem miatt) mert gyereket akart.Most még pici a gyereke, de nagyon szereti, és nem tudja elhagyni.Hihetek-e neki?
Mit tegyek?
Hogy lehet valakit végleg elfelejteni?Most ott tartok, hogy minden pillanatomat lefoglalja, leblokkol ez az állapot.Magamnak nem hazudhatok, ha valakihez nem kötődök, szabad-e összejönni vele?Mit csináljak?
Köszönettel várom válaszát!Pearle
Köszönöm szépen a válaszát!
Ez 20 éve történt,fiatal lányként bele szerettem egy kollégába.Nagyon szerelmes lettem, akkor úgy éreztem Ő is!Hónapokig tartott a közeledés:viccelődés, játék, vártuk egymást.., de nem volt semmi komoly.Én közelebbi kapcsolatot akartam, amikor véletlen megláttam, hogy Ő elment más lányokkal alkalmi kapcsolatokra!Elfordultam tőle, attól kezdve vége lett mindennek köztünk, de nagyon fájt(még ma is fáj). Ő egy Casanova lett, egymásután jöttek a nők, alkalmi és időszakos kapcsolatok, mély lelki kötődés nélkül!Olykor próbálkozott nálam,( volt, hogy mással élt,és jött..) de én elküldtem, mert azt hittem engem is csak úgy akar mint a többit.Elkezdtem undorodni tőle, gyűlölni Őt! El akartam felejteni, de nem tudtam!Ennyi év után kiderült, hogy függő lett miattam.Én ez után magamba zárkóztam, féltem megismerkedni is bárkivel. Hosszú időbe telt míg ez alól feloldódtam, de az összes kapcsolatomba "beleszólt",mindig szakítottam mert a szívem megszólalt.Vívódtam mit tegyek, gyereket akartam, de szabad-e így vállalni?! Gyorsan férjhez mentem,jött a gyerek, de nem sokára elváltam.Most már évek óta egyedül vagyok és nincs senkim. A gyerekem szeretne egy új apukát!Lenne valaki aki szimpatikus, de félek, mert felbukkant megint, a nagy "Ő". Bevallotta mennyire szeret, és kötődik hozzám,egyedül én vagyok aki szépséget hozott az életébe.Kiégett, és bánja ami történt.
És kezdet voltam, és lehetek-e vég?"
Igen ám, de elvette azt a lányt akivel volt,(nem szerelem miatt) mert gyereket akart.Most még pici a gyereke, de nagyon szereti, és nem tudja elhagyni.Hihetek-e neki?
Mit tegyek?
Hogy lehet valakit végleg elfelejteni?Most ott tartok, hogy minden pillanatomat lefoglalja, leblokkol ez az állapot.Magamnak nem hazudhatok, ha valakihez nem kötődök, szabad-e összejönni vele?Mit csináljak?
Köszönettel várom válaszát!Pearle
Kedves Pearle!
Nehéz ügy. Úgy gondolom, hogy beleragadt ebbe a helyzetbe. 20 év alatt nem sikerült elengedni, megakadt ez a folyamat és ezért nem tud tiszta lappal és teljes szívvel újabb kapcsolatokba lépni. A megoldás az, ha végre tisztába kerül saját magával. Ez a történet elsősorban önről szól és nem róla. Hogy önnek mit jelent és miért ragaszkodik ennyire. Muszáj szembenéznünk magukkal, hogy végre tisztán lássunk. Ez egyedül sokszor nem megy, mert nem látjuk magunkat, érdemes segítséget kérni szakembertől. Biztos vagyok benne, hogy ha végre ismerni és érteni fogja a saját mozgatórugóit, vágyait, szükségleteit, akkor meg lesz a megoldás is. Ez a folyamat így működik :) Bátorság, és lépjen, mert így csak körbe-körbe forog a mókuskerékben!
Üdvözlettel
T
www.battonyaitunde.hu
kényszergondolatok
Tisztelt Doktornő!
Segítségét szeretném kérni .
Fiam egy ideje kényszergondolatokkal küzd . Valami azt mondja neki , hogy ha nem ismétel bizonyos szavakat többször egymás után akkor a szeretteivel történni fog valami .
Sajnos epilepszia miatt több gyógyszert szed , lehet , hogy valamelyik gyógyszer mellékhatása okozza ?
Tudok neki itthon segíteni ennek leküzdésében .
Segítségét előre is köszönöm .
Segítségét szeretném kérni .
Fiam egy ideje kényszergondolatokkal küzd . Valami azt mondja neki , hogy ha nem ismétel bizonyos szavakat többször egymás után akkor a szeretteivel történni fog valami .
Sajnos epilepszia miatt több gyógyszert szed , lehet , hogy valamelyik gyógyszer mellékhatása okozza ?
Tudok neki itthon segíteni ennek leküzdésében .
Segítségét előre is köszönöm .
Kedves Éva!
Úgy gondolom, hogy érdemes lenne segítséget kérniük egy szakembertől. A fiatalkorban sem ritka a kényszergondolatok, kényszercselekedetek megjelenése, ennek az okát azonban érdemes időben megkeresni. Fontos, hogy tudják, ez "akarattal" nem múlik el, nem tudja abbahagyni! Ugyancsak érdemes ezzel párhuzamosan az epilepszia gyógyszereit is átbeszélni, bár, ha tünetmentes, akkor jól beállított terápián van és nyilván jár rendszeresen kontrollra a kezelőorvosához. Azt javaslom, hogy mielőbb keressenek meg egy pszichiátert, mert van segítség, és nem kell ezzel egyedül kínlódnia! Szeretettel látom én is önöket egy konzultációra, vagy szívesen ajánlok szakembert, hivjon fel, ha gondolja!
Üdvözlettel
T
www.battonyaitunde.hu
Hová forduljak?
Kedves Tünde!
50 éves pedagógus vagyok. És már nincs célom. Az elmúlt 20 évben csak a munkámnak éltem - mindent elértem, amit ezen a pályán lehet. De kiégtem. Úgy, ahogy a nagykönyvben megírták... S közben magánéletem sem volt,- 20 éve egyedül élek - s mára már teljesen egyedül vagyok. Napról napra meg kell erőszakolnom magam, hogy továbbmenjek és elvégezzem a munkám. Elkeseredett, örömtelen nő lettem. És ez - a sokat emlegetett - kisugárzásomon meg is látszik. A magány és az a jövőkép, hogy egyedül kell megöregednem, végtelenül elszomorít. Nincs kedvem az emberekhez, mert úgy érzem mindenkinek megvan a maga élete, célja.... csak én élek egyedül és céltalanul.Bánatomat magamba fojtva sírok, bezárkózok. Haragszom rájuk,mert az én életem boldogtalan, s közben társaságra, jókedvre, nevetésre vágyom. De így egyre jobban kirekesztem magam a társaságból. Hogyan lehet ebből kimászni? Kihez forduljak? Vagy ez is a klimax része? vagy egyszerűen csak pocsék a természetem és azért nincsenek emberek körülöttem? Hol rontottam el?
Válaszát előre is köszönöm!
Egy céltalan nő
50 éves pedagógus vagyok. És már nincs célom. Az elmúlt 20 évben csak a munkámnak éltem - mindent elértem, amit ezen a pályán lehet. De kiégtem. Úgy, ahogy a nagykönyvben megírták... S közben magánéletem sem volt,- 20 éve egyedül élek - s mára már teljesen egyedül vagyok. Napról napra meg kell erőszakolnom magam, hogy továbbmenjek és elvégezzem a munkám. Elkeseredett, örömtelen nő lettem. És ez - a sokat emlegetett - kisugárzásomon meg is látszik. A magány és az a jövőkép, hogy egyedül kell megöregednem, végtelenül elszomorít. Nincs kedvem az emberekhez, mert úgy érzem mindenkinek megvan a maga élete, célja.... csak én élek egyedül és céltalanul.Bánatomat magamba fojtva sírok, bezárkózok. Haragszom rájuk,mert az én életem boldogtalan, s közben társaságra, jókedvre, nevetésre vágyom. De így egyre jobban kirekesztem magam a társaságból. Hogyan lehet ebből kimászni? Kihez forduljak? Vagy ez is a klimax része? vagy egyszerűen csak pocsék a természetem és azért nincsenek emberek körülöttem? Hol rontottam el?
Válaszát előre is köszönöm!
Egy céltalan nő
Kedves Céltalanul!
Mégis, hogyan lenne pocsék természete, amikor ennyien szeretik és elismerik? :) Nyilván nem erről van szó. A klimax és a kiégés viszont okozhatja azt, amit érez. Érdemes segítséget kérnie szakembertől, bármelyik helyzetről is van szó! Most mindent sötéten lát, fáradt és örömtelen. Ennek nem kell így lennie, mert van segítség! Keressen fel egy szakemebert mielőbb, és meglátja megéri! hamarosan újra visszatér a lendülete, életkedve, öröme! Szeretettel látom én is, vagy szívesen ajánlok kollégát, ha gondolja, hivjon fel! Bátorság! :)
Üdvözlettel
T
www.battonyaitunde.hu
Segítség!
Segítség!
Nyilvánosan rossz híremet keltik az Interneten, napok óta rágalmaz 2 idősebb nő, hogy én rajtuk élősködöm, mert nem fizetek adót, és az ő adójukból veszek fel támogatásokat, ezért szégyelljem magam. Napok óta szidalmaznak nyilvánosan az IWIW oldalon, amiért segélyekre szorulok! Azt a 28500 Ft-ot kérik rajtam számon, amit segélyként havonta kapok.
Avval rágalmaznak, hogy DIREKT (!!!???) nem dolgozom, pedig megtehetném, DIREKT növelem az adósságaimat, pedig nem vagyok erre rászorulva szerintük. Ja, és hogy ráadasul hazudok a helyzetemről, biztosan felvet a pénz, és csak dicsekszem (????!!!) avval, hogy nincs munkám.
Nem követnek el bűncselekményt avval, hogy valakit az anyagi kiszolgáltatottsága miatt bántalmaznak nyilvánosan??
Nem bűncselekmény minden valós alap nélkül hazugnak kihirdetni engem nyilvánosság előtt 50-60 ízben?
Mit kéne tennem?
Elviselhetetlen fajdalmat okoz a viselkedésuk!
Fiatal nő vagyok, egyedülálló, többdiplomás, tartósan munkanélküli, család, rokonok, támogatók nélkül.
Egyáltalán hogyan védjem meg magam?
Egyáltalán honnan merítsek erőt egy szál magam ilyen aljas támadás kivédéséhez, érzelmi feldolgozásához?
Már régebb óta az öngyilkosságon gondolkodom érzelmileg és idegileg túlterhelt helyzetemben, most ez a hatalmas fajdalom, amit ők okoznak, feltette az i-re a pontot.
Nyilvánosan rossz híremet keltik az Interneten, napok óta rágalmaz 2 idősebb nő, hogy én rajtuk élősködöm, mert nem fizetek adót, és az ő adójukból veszek fel támogatásokat, ezért szégyelljem magam. Napok óta szidalmaznak nyilvánosan az IWIW oldalon, amiért segélyekre szorulok! Azt a 28500 Ft-ot kérik rajtam számon, amit segélyként havonta kapok.
Avval rágalmaznak, hogy DIREKT (!!!???) nem dolgozom, pedig megtehetném, DIREKT növelem az adósságaimat, pedig nem vagyok erre rászorulva szerintük. Ja, és hogy ráadasul hazudok a helyzetemről, biztosan felvet a pénz, és csak dicsekszem (????!!!) avval, hogy nincs munkám.
Nem követnek el bűncselekményt avval, hogy valakit az anyagi kiszolgáltatottsága miatt bántalmaznak nyilvánosan??
Nem bűncselekmény minden valós alap nélkül hazugnak kihirdetni engem nyilvánosság előtt 50-60 ízben?
Mit kéne tennem?
Elviselhetetlen fajdalmat okoz a viselkedésuk!
Fiatal nő vagyok, egyedülálló, többdiplomás, tartósan munkanélküli, család, rokonok, támogatók nélkül.
Egyáltalán hogyan védjem meg magam?
Egyáltalán honnan merítsek erőt egy szál magam ilyen aljas támadás kivédéséhez, érzelmi feldolgozásához?
Már régebb óta az öngyilkosságon gondolkodom érzelmileg és idegileg túlterhelt helyzetemben, most ez a hatalmas fajdalom, amit ők okoznak, feltette az i-re a pontot.
Kedves M!
Nem az öngyilkosság a megoldás. Minden közösségi oldalon lehetősége van, hogy letiltassa az ismerősei közül a rágalmazókat. Tegye meg! Ne magyarázkodjon, nincs rá szükség! Rosszindulatú emberek mindig vannak, voltak és lesznek is. Megértem, hogy rosszul esik önnek, de biztos vagyok benne, hogy ez csak valóban az utolsó csepp a pohárban. Nem az öngyilkosság a megoldás, hanem a segítség kérése! Vacakul érzi magát már egy ideje és szenved. Kérjen segítséget! Ne a többi embert akaja megváltoztatni, hanem a saját életét megkönnyíteni! Csatolok egy blogot a depresszióról, kérem olvassa el, hátha a segítségére lesz! Keresse fel a háziorvosát, ő tud önnek szakembert ajánlani. van segítség, csak el kell indulni és el kell fogadni! Meglátja, megéri! Bátorság!
Üdvözlettel
T
www.battonyaitunde.hu
Válaszhoz tartozó blogbejegyzések:
MI IS AZ A DEPRESSZIÓ?
Mikor?
Jonapot!
Honan tudja az ember mikor jon el az ideje az oszzekoltozes utan a hazassagnak mivel en 30 eves vagyok a parom 54,3 eve ismerkedtunk meg es 3 honapja koltoztunk ossze, en meg geyereket nem szeretnek, egyetemre jarok es az anyagi helyzet sem megfelelo hozza. Mikor jon el az az ido amikor gyereket akarok valalni, ha eddig nemereztem erre kesztetest javon meg fogok? A kor kulombseg minden felekeppen hatulutovel jar vagy ezt folul mulja az osszetartozas? Mikor jo hazasodni?
Honan tudja az ember mikor jon el az ideje az oszzekoltozes utan a hazassagnak mivel en 30 eves vagyok a parom 54,3 eve ismerkedtunk meg es 3 honapja koltoztunk ossze, en meg geyereket nem szeretnek, egyetemre jarok es az anyagi helyzet sem megfelelo hozza. Mikor jon el az az ido amikor gyereket akarok valalni, ha eddig nemereztem erre kesztetest javon meg fogok? A kor kulombseg minden felekeppen hatulutovel jar vagy ezt folul mulja az osszetartozas? Mikor jo hazasodni?
Kedves Andi!
Ezekre a kérdésekre nem tudok konkrét időpontot mondani. Úgy gondolom, hogy nincs is általános recept. Ezt kettejüknek kell eldönteni. Érdemes lenne egymással megbeszélniük a kétségeit. Az, hogy két ember mikor köti összi az életét, hogy egyáltalán érezik-e szükségét, hogy összeházasodjanak, mikor vállaljanak gyereket, és vállalnak-e egyáltalán kizárólag önökön múlik. Beszélgessenek! Amennyiben úgy érzi, hogy szeretne erről mással, kívülállóval is beszélni, megosztani a problémáit, bizonytalanságait, kicsit jobban megismerni a valódi vágyait, szeretettel látom, hivjon, ha gondolja! :)
Üdvözlettel
T
www.battonyaitunde.hu
Navigáció a szakértő oldalán
Kedvezményes ajánlatok
Hirdetés Nyereményjáték
LEITZ
Nyerj stílusos WOW Nexxt tűzőgépet és vigyél színt az irodádba!
Sorsolás 2012-02-16
További
könyvajánlatok:
-
Old Ideas (CD)
Leonard Cohen
Online ár: 3 799 Ft -
A Bankár
Frei Tamás
Online ár: 2 974 Ft -
Kettészakadt Magyarország
Börcsök Mária
Online ár: 1 920 Ft
Gyorslinkek
Rovatok
Szolgáltatások
Partnereink
Magazinok
Tippek
RSS
Add a
Startlaphoz
- impresszum |
- médiaajánlat |
- hirdetésszervezés |
- közönségszolgálat |
- felhasználási feltételek |
- adatvédelem
Nők Lapja Cafe
(c) 2012 Sanoma Media Zrt.
Superbrands
2008 díjas termék