Spirulina - ásványi anyagok koncentrált forrása

A spirulina egy fotoszintézisre képes mikroorganizmus. Növekedése kifejezetten gyors, nevét spirálhoz hasonló alakja miatt kapta. A spirulinát az aztékok és a közép-amerikaiak élelemként fogyasztották egészen a 16. századig. Ez idő tájt a Texcoco-tóból gyűjtötték, és amint azt Cortés egyik katonája leírta, süteményként fogyasztották. Az aztékok tecuitlatlnak nevezték. Az 1960-as években francia kutatók jártak a Texcoco-tónál, ahol a spirulinát valóban nagy mennyiségben meg is találták. Arra utaló jelet azonban, hogy az algát a 16. századot követően is fogyasztották volna, nem találtak.

Az ötvenes években Csádban dolgozó európai kutatók egy igen figyelemreméltó és tradicionális élelmiszert fedeztek fel. A piacokon „dihé” néven árusított kékeszöld színű, süteményjellegű élelmiszer szárított spirulinából készült.

Története természetesen jóval régebbre nyúlik vissza. A spirulina igen hosszú múlttal rendelkezik az afrikai Csádban, már a 9. századi Kanem Birodalomban is fontos szereppel bírt, mint mindennapi táplálék. Megszárítva még ma is fogyasztják, nap mint nap. A dihét húsételek szószaként is gyakran használják, a legtöbb csádi piacon és a Száhel-övezet településein ma is beszerezhető. Korábban az itt elhaladó karavánok tagjainak is fontos élelme volt. A spirulinát az ott élők a Csád-tó körül található kisebb tavakból és vízállásokból, a vádikból gyűjtik be. A „spirulina-szüret” Afrikában kifejezetten női munka. A hölgyek a vádikban állva, fonott kosarakkal szűrik a vizet. A betakarított spirulina ekkor egy sötétzöld massza. Később a napon megszárítják - ezáltal tartósítják, és eladható áruvá is válik az alga. A száraz afrikai klíma hatására minőségét és tápértékét sokáig megőrzi ilyen módon. Termesztett formában az 1970-es évek elején jelent meg a spirulina. Csak magas pH-jú vizekben él meg, ezért csak ilyen körülmények között termeszthető. Termesztéséhez sok napfény és magas hőmérséklet is szükséges. Az előbbiek miatt kiválóan állítható elő az ún. brakkvizekben. Jelenleg a legnagyobb spirulina termesztő országok: USA, Thaiföld, India, Tajvan, Kína, Pakisztán és Myanmar. Egyre több szakértő véli úgy, hogy a spirulina a jövő egyik fontos tápláléka lehet. Véleményük alapja az, hogy a globális felmelegedés miatt egyre több brakkvizes régió alakul ki. Ezeken a helyeken a spirulina termesztésével fehérjeforrást tudnak előállítani az ott élők. Ráadásul amíg az állati eredetű fehérje előállításakor metángáz kerül a légkörbe, addig a spirulina termesztésekor éppen CO2 megkötése és O2 előállítása zajlik. Így a spirulina termesztése a környezetre pozitív hatású lehet.

Nézzük, milyen összetevők teszik értékessé a spirulinát:

- Az egyik a benne található nagy mennyiségű, átlagosan 60%-nyi fehérje. Ez nagyrészt esszenciális aminosavakból épül fel. A húsokhoz képest a metionin, a cisztein és a lizin részaránya alacsonyabb, míg a többi aminosavé magasabb.

- A spirulina gazdag gamma-linolénsavban (GLA), alfa-linolénsavban (ALA), linolsavban (LA), olajsavban (SDA) és eikozapentaénsavban (EPA).

- A spirulinában emellett B1-, B2-, B3-, B6-, C-, D- és E-vitamin is számottevő mennyiségben van jelen. Az eddigi mérések szerint B12-vitamin tartalma olyan magas, hogy a szárított termékek egy grammja képes lehet a napi igény fedezésére.

- Szintén nagy mennyiségű tápelemet és nyomelemet is tartalmaz. Ezek közül a legjelentősebb a kálium-, kalcium- és krómtartalma.

- Az emberi szervezetre gyakorolt pozitív hatásában jelentős szerepe van a benne található színanyagoknak. A spirulina gazdag klorofill, xantofill, béta-karotin, echinenon, mixoxantofill, zeaxantin, kantaxantin és allofikocianin nevű pigmentekben.

Sárgarépa - nem csak a füttyöt javítja

Ez a zöldség a nyomelemek és a vitaminok közül kalciumot, vasat, A-vitamint és C-vitamint tartalmaz kifejezetten nagy mennyiségben, ezért is kapott helyet a Flavon Green-ben is. A sárgarépa édes ízének mértéke számtalan dologtól függ. Alapvetően befolyásolja a fajta, valamint a termesztési környezet. Ha a növényt sok környezeti stressz éri, akkor védekezésként keserű ízű vegyületeket kezd felhalmozni. Ilyet válthat ki a túl nedves és nehéz talaj, folyamatosan erős napsütés vagy a különféle kórokozók és kártevők jelenléte. A helytelen tárolás is előidézheti a keserű ízt okozó anyagok megnövekedett jelenlétét, például az izokumarin is ilyen módon halmozódhat fel a répa karógyökerében. Nagyon érzékenyen reagál az etilén jelenlétére is. Ez az anyag sok gyümölcs érése és utóérése során is képződik, ezért semmiképpen sem szabad közös tároló rekeszben tartani a sárgarépát és pl. az almát vagy a banánt. Ilyenkor már néhány napos közös tárolás a cukortartalom csökkenését és a keserűanyagok megjelenését idézi elő.

Bejegyzésünk végén napjaink nagy kedvencének, a bébirépának eredtem nyomába. Mi is a bébirépa? Lehet-e otthon bébirépát termeszteni? Hogyan lesz a répából bébirépa? Mind-mind olyan kérdések, amelyek gyakran felmerülnek bennünk. A boltokban megtalálható mosott, hámozott, vágott bébirépa Mike Yurosek kaliforniai farmer „találmánya” a nyolcvanas évek végéről. Annak idején a nem szabályos formájú répákat szerette volna teljes értékűként forgalmazni. Ekkor egy automata zöldbabszeletelővel ezeket a répákat azonos méretűre, 5cm-es darabokra vágta, majd egy burgonyahámozóval „megalkotta” a bébirépát. Az ilyen módon keletkezett levágott részekből pedig sárgarépalevet vagy takarmány-alapanyagot készített. Emellett mára már genetikailag „bébi” répát is előállítottak, ezek külleme és minősége azonban jórészt még elmarad a már megszokottól.

A bébirépa népszerűsége a kilencvenes évek óta töretlen, egyes gyorsétteremi láncokban ma már választani lehet, hogy sült burgonyát vagy friss bébirépát kérünk-e a menüben. Kedveltségét jól mutatja az is, hogy 1999 óta minden évben több bébi, mint normál répát adnak el az USA-ban. Fogyasszuk mi is bátran mindkét változatot, járuljunk hozzá ezzel is egészségünk megőrzéséhez!

Gránátalma – apró magvak antioxidánsokkal telve I.

A gránátalma, mely frissen és feldolgozva is elérhető ma már Magyarországon, Közép-Ázsiából, valószínűleg Perzsiából származik. A növény napjainkban egész Nyugat- és Közép-Ázsiában, Észak-Indiában és a Mediterráneumban elterjedt. Szintén kedvelt a Közel- és Távol-Kelet országaiban.

Egyes források szerint a Bibliai bűnbeesés fája gránátalma volt. A későbbiekben a keresztényeknél termése és virága a szeretetet szimbolizálta. A szeretet almája, a pomme d’amour, a korabeli olasz festők Mária-képein is gyakran szerepel. Később korona került az almára, a harc és a harccal járó jutalom jelképeként. Ezáltal a szeretet egykori szimbólumából hatalmat kifejező jelképpé vált. Szépségéről az ókortól napjainkig tanúskodnak a művészetek is. Az egymásból kinövő gránátalmadíszek, virágzó, sokszor túláradó életet fejeznek ki. Gótikus oszlopokon is gyakran megjelent, majd jelenlétük később a reneszánsz virágkorát jelezték. Az arab-mór textildíszítmények ihletője volt, és az egész XV. századi Európában a szőnyegek és brokátok szinte kizárólagos díszítőeleme lett. Mátyás király udvarának újjászülető, humanista fényében vörös márvány gránátalmák ragyogtak. Az olasz művészetek mellett, e gyümölcs emlékét Galeotto krónikái is megőrizték a királyi lakomák leírásában.

Gasztronómiai jelentősége napjainkban mindössze Észak-Indiában van. Habár friss fogyasztása világszerte elterjedt, ott a vadon termő gyümölcsök magjait megszárítják, és fűszerként használják. Finom, édes-savanyú, de egyben fanyar íze miatt igen kedvelt az északi Panjab tartományban, valamint Gujaratban is nagy becsben tartják – ott zöldségekből és hüvelyesekből készült ételeket ízesítenek vele. Ritkán húsételekben is előfordul. A granadinenak nevezett friss gránátalmából készült szirupot Észak-Indiában desszertekhez, valamint húsok marinálásához is használják. A gránátalma olyan speciális enzimeket tartalmaz, amelyek által a bepácolt húsok puhábbak és ízletesebbek lesznek. Egyes országokban a gránátalma szirupot salátákhoz és egyéb ételek összetevőjeként is alkalmazzák. Európában a szárított gránátalmamag a mazsola alternatívájaként jöhet szóba.

Folytatás hamarosan.

Hófúvás és zord hideg – válaszunk legyen a fekete berkenye

Az elkövetkező napokban ismét hidegebb idő várható a jelenlegi előrejelzések szerint. Ilyen időjárás mellett még a megszokottnál is fontosabb, hogy immunrendszerünk megerősítve fogadja a mínuszok támadását. A fekete berkenye vagy másik nevén arónia, ideális segítőnk lehet.

A gyümölcs származási helye az Amerikai Egyesült Államok és Kanada keleti része, ahonnan kiindulva az Aronia melanocarpa elsősorban Lengyelországban, Oroszországban és a skandináv országokban terjedt el a XX. század elején. Az 1970-es évek végétől kezdve számos országban nemesítések kezdődtek, és ekkor Magyarországon is létrejöttek az első fekete berkenye ültetvények. A fekete berkenye fás részei és rügyei nagyon fagytűrők, Szibériában a -35°C-os fagyokat is károsodás nélkül vészeli át.

A fekete berkenyének jelenleg termését, a sötét színű bogyókat használja fel az élelmiszeripar: lekvár, gyümölcslé, befőtt és természetes élelmiszer-színezék készül az igen értékes gyümölcsökből. Miért is lehet természetes színezékként a gyümölcsöket felhasználni? Természetesen azért, mert a gyümölcs héjában óriási mennyiségű növényi festékanyag található. Éppen ezért előszeretettel alkalmazzák üdítőitalok, tejtermékek, likőrök és borok színezésére is. C-vitamin tartalma kiemelkedő, emellett flavonoid- és antocianin tartalma is többszöröse más bogyós gyümölcsökének. A fekete berkenye jelentős mennyiségű B2-, B9-, E- és P-vitamint, valamint viszonylag sok cukrot tartalmaz. Pektin, cseranyagok, mikroelemek és kis mennyiségben szerves savak is találhatóak benne. Adstringens, azaz fanyar ízét a benne található cser- és színanyagoknak köszönheti, emiatt az arónia nyersen nem igazán fogyasztható.

Étrend-kiegészítők közül ezt az értékes gyümölcsöt pl. a Flavon Active tartalmazza – hólapátolás előtt egy adagolókanálnyi mennyiség csodákat művelhet!

Uborkaszezon