Kedves Ivett!

A későbbi sikerességet előre megjósoló, eldöntő szürések, tesztek a coach szakmában épp úgy nincsenek, mint pl. az orvosi-, a mérnöki-, pszichológiai- vagy akár a jogi egyetemi képzések, vagy mondjuk a kozmetikus képzés előtt sem.  

Minden képzés egy jelentős befektetés, és minden befektetésnek van kockázata.  E kockázatok egy részét fel tudja mérni, és/vagy képes csökkenteni, más részét pedig nem. Azt semiképp sem tanácsolnám (egyetlen befektetésnél, így egy képzésnél sem), hogy tegyen pénzzé mindent, és így "tegyen fel egy lapra" mindent, épp a nyilvánvalóan létező kockázatok miatt.

Minden új szakma (vállalkozás) elkezdéséhez, beindításához szükség van nem kevés időre, pénzre, sok-sok munkára, elkötelezettségre, és persze szerencsére is. Ezek együttesen adnak esélyt arra, hogy sikeres legyen, megtalálja a számítását. De "csak" esélyt adnak, nem garanciát.

Üdvözletel,

dr. Rusznák Tamás  

Kedves Cicamica!

Leveléből alapvetően a bizonytalanságot, a szándékkettősséget látom, azt, hogy "menne is, meg maradna is". Az nem derül ki, hogy a veszekedések mellett vagy helyett meg szokták-e beszélni a problémáikat, és találnak-e azokra mindkettőjüknek megfelelő megoldást. A konfliktusok önmagukban nem okoznak problémát, (minden kapcsolat természetes velejárói), ha meg tudják oldani azokat.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy azt már tudja, hogy milyen férfit szeretne, és növekszik a gyanúja, hogy ez a férfi nem a mostani barátja. Két tényezőt mindenesetre érdemes figyelembe venni. Egyrészt azt, hogy egymást nem tudjuk megváltoztatni, bármennyire is szeretnénk. (Mindenki csak maga tud változni, ha akar.) Másrészt azt, hogy a szeretet tényleg kiemelten fontos (bár gyakran összetévesztjük a kötödéssel, a megszokotthoz való ragaszkodással), azonban az sajnos nem igaz, hogy: "a szeretet mindent legyőz". 

Mindenesetre, csak Ön dönthet a kapcsolatáról, arról, hogy van-e reális remény arra, hogy visszakapja a "régi pasiját", és/vagy el tudja-e fogadni a "hibáit" (is). Az igazi kérdés, amit önmagának meg kell válaszolnia az, hogy mi a közös Önökben, és vannak-e hasonló és vonzó terveik a közös jövőre. 

Üdvözlettel,

dr. Rusznák Tamás

Kedves Mildi!

Véleményem nem változott (a legutóbbi levele óta sem).

1. Ne türjön!

2. Keressen egy jó pszichológust, mert láthatóan egyedül nem tud megküzdeni ezzel a problémával!

Üdvözlettel,

dr. Rusznák Tamás 

Kedves Mariann!

Saját tapasztalatokból is tudjuk, hogy a kisgyerekek milyen erősen ragaszkognak a kedvenc macihoz, a megszokott kispárnához, gyűrögetni, rágni való rongyhoz. Felnőtt korra a kisgyermekek nagyobb részére jellemző, valamely kedvenc tárgyhoz, (helyhez, helyzethez) való ragaszkodás, kötődés jelentősen csökken, és egyértelműen inkább a nőknél, mint a férfiaknál marad meg. Azonban sgyes külföldi vizsgálatok szerint a felnőttek közel harmada számol be arról, hogy játékállattal alszik vagy erősen ragaszkodik más, gyermekkori játékhoz, kedvenc tárgyhoz. Korábbi nézetek ezt a felnőttkori kötődést alapvetően károsnak vélték, azt feltételezve, hogy ebben az anyához való kötődés jeleni meg, tevődik át a tárgyra. Ráadásul azt gondolták, hogy ez a ragaszkodás az anya valamely hibája. A későbbi kutatások e feltevéseket nem igazolták. Félreértés ne essék, az anya szerepe óriási a gyermekkori kötődések, mindenekleőtt a személyekhez való kötődések kialakulásában, és ezek problámáiban is. A kötödlés pedig lehet túlzott, kóros is. Ami azonban a különböző tárgyakhoz való kötődések többségét illeti, inkább azt mondhatjuk, hogy a felnőttek gyermekkori tárgyakhoz való ragaszkodása jelentős részében nosztalgia (kellemes, boldog emlékeket idéz, a gyermekkor, a családi otthon egy darabját jelenti), az ilyen kötödés megélése, kielégítése pedig nyugtató és biztonságot adó. Jól látszik az is, hogy a kötődés a számunkra érzelmileg fontos tárgyhoz igen gyakran az érintés útján alakul ki.

A "kötödések" másik része nem is kötődés a szó igazi értelmében, hanem megszokás, egy tanult minta (mintázat) továbbvitele, alkalmazása, sokszor anélkül, hogy ez tudatos, szándékos lenne. Ezek mögött nem feltétlenül áll érzelmi viszonyulás. Azt persze igaz, hogy nagy szerepe van a megszokotthoz való ragaszkodásban, az ismétlésben a változástól, az ismeretlentől való félelemnek is.

Üdvözlettel,

dr. Rusznák Tamás 

Kedves Bibi!

A kérdéseim nehezebb részére még nem válaszolt, de ez érthető is. Nem könnyű. Nem is kell feltétlenül itt válaszolnia. A mai leveléből is az derül ki, hogy a baráti kapcsolatuk nem kiegyensúlyozott, és nem is egyenrangú felek kapcsolata.

Nincs és ennyiből nem is lehet ötletem, hogy a barátnőjének mi a problémája, ezt kívülről nem lehet kitatlálni. (Tippelgetni lehet, de nem érdemes.)

A szükségleteinket, igényeinket fontos megfogalmazni (a magunk számára is), de ha a másik nem akar vagy nem tud ezek kielégítésében segíteni, akkor bizony alaposan el kell gondolkoznunk a kapcsolat jövőjén.

Azt gondolom, hogy helyes döntés, hogy nem kereste most a barátnőjét, ahogy írtam, lehet, hogy túl szoros a kapcsolatuk. Mindenkinek szüksége van személyes térre, egyedüllétre.

Attól mindenképpen óvnám, hogy a barátnője Facebook bejegyzéseit próbálja értelmezni, főleg az effajta velősnek látszó általánosságokat.

Mit tegyen? Ha a korábbi kérdéseimre igazán válaszol (önmagának), szerintem lépésről-lépésre közelebb jut a megoldáshoz.  

Üdvözlettel,

dr. Rusznák Tamás 

Kedves Bibi!

Nem tudom, mert arról nem írt, hogy a Barátnője és az Ön között most már egy éve rendszeresen ismétlődő konfliktusok okáról, (okairól) szoktak-e egymással őszintén beszélgetni, és ha igen, mi az eredménye ezeknek a beszélgetéseknek.  El szokta-e mondani a barátnőjének, hogy Ön hogy éli meg ezeket a vitákat, "lecseszéseket", szokott-e arról beszélni, hogy hogyan szeretné megváltoztatni a kapcsolatukat? Tud-e arról, hogy a barátnője mit vár (várna) Öntől? Így kívülről, a leírtak alapján jelenleg nem tűnik igazán kiegyensúlyozott és egyenlő baráti kapcsolatnak (de persze én most csak az egyik fél véleményét olvasom). Persze van, aki kifejezetten szereti ezt a "se vele, se nélküle" állapotot.

Bárhogy is, azon mindenképpen érdemes lenne elgondolkodnia, hogy valóban nem tudna-e a barátnője nélkül meglenni!? Megéri-e a sok sérelem, feszültség, sírás, gyomorgörcs, áldozatvállalás azt, hogy amúgy jól elvannak, ha éppen nincs vita... Azt hiszem, legalább egy kis "távolság", külön töltött idő mindkettejüknek jót tenne.

Üdvözlettel,

dr. Rusznák Tamás

Kedves Hajnuska!

Kérlek, mielőbb keress a neten egy pszichológust, aki hasonló krízishelyzetekkel foglalkozik, és személyesen tud meghallgatni, segíteni! Abban a rendkívül elkeseredett állapotban, amiben most vagy, személyes, közvetlen, gyors segítség kell. Erre ez a fórum sajnos nem alkalmas. Az életed érték, úgy min Te: egyszeri és megismételhetetlen! Bármit tett is az exed, azt ő tette, róla szól, ne legyen oka annak, hogy bármilyen módon is magad ellen fordulj. A Xanax és a pálinka nagyon nem jó kombináció, de ezt Te is tudod. Tehát: tényleg kérj személyes segítséget, hogy kijussál ebből a kritikus helyzetből! Azonnali telefonos leki elsősegélyt kaphatsz pl. a 06-80/505-505-ös telefonszámon.

Üdvözlettel,

dr. Rusznák Tamás 

Kedves Judyt!

Szíves örömest válaszolnék, ha tudnék! Sajnos, ha Ön soha sem kérdezi, hogy miért tünnek el, már pedig oka nyilván van, akkor én látatlanban hogyan tudnám azt kitalálni?!Ha belegondol abba, hogy hány oldalon lehetne sorolni azt, hogy "egy nő mit vár el egy férfitől", akkor rájön arra, hogy megválaszolhatatlan találós kérdéseket adott fel nekem. Ráadásul nincs két egy forma nő, ahogy nincs két egyforma férfi sem. Tehát: gyűjtse össze a bátorságát, és kérdezze meg a nagyon kedves férfit!

Üdvözlettel,

dr. Rusznák Tamás 

Kedves Vica!

Ami a lányaival való kapcsolatát illeti, bizony gyakori, hogy a gyerekek csak nagyon nehezen tudják megbocsátani a válást. Olyan azonban a valóságban soha sincs, hogy "mindent megpróbáltam". Ez nem több, mint a belenyugvó önfelmentés kifejezése. Ugyanez igaz a párkeresésre is. A pillanatnyi állapot, hogy Ön összeszedett egy csomó rossz tapasztalatot, és most fáradt, keserű, kiábrándult, és ezek miatt egységesen sötéten látja a világot. De a világ bármilyen is, nem egyszínű, nem fekete. Első lépésként tartson "szünetet", pihenjen kicsit, kényeztesse magát örömet adó, kellemes dolgokkal! Tervezzen, csináljon érdekes, jó programokat, szerezzen magának pozitív élményeket! Idézze fel a lehető legpontosabban, részletesebben életének szép pilanatait! Töltse tehát fel az energia-tartályait! Ez ad majd alapot a jelenlegi helyzetének elfogadásához, vagy akár a megváltoztatásához. (Ami az Ön döntése...)

Abban pedig igaza van, hogy "csak úgy" valóban nem jön senki... 

Üdvözlettel,

dr. Rusznák Tamás 

Kedves Vica!

A legfőbb problémája a magány, mégis belenyugszik, hogy rossz a kapcsolata a lányaival, és néhány rossz tapasztalatra, no meg másokra hallgatva feladná a társkeresést. Ahhoz kér segítséget, hogy segítsek elfogadni azt, amit nem akar elfogadni. Én inkább arra biztatnám, hogy ne adja fel, még akkor sem, ha az egyedüllétnek is vannak előnyei. Elfogadni a megváltoztathatatlant kell... Az egyedüllét előnyeit felfedezheti, elfogadhatja úgy is, ha közben nem mond le arról, hogy előbb-utóbb párt találjon.

Üdvözlettel,

dr. Rusznák Tamás