Kedves doktornő!

Már egy ideje gondolkodtam kitől kérhetnék segítséget, remélem ön tud segíteni. A párommal három éve élünk együtt, két éve dolgozik. Amikor dolgozni kezdett még semmi probléma nem volt, az utóbbi időben azonban, egyre többet fáradt, nyűgös. Nem szereti a munkáját, és ennek fő oka a főnöke, aki egy kiszámíthatatlan alak.Olyan dolgokat vár el a páromtól, amire nem képezték (pl.:füvet kell nyírni, holott ez a kertész dolga lenne, nem az övé, polcot kell terveznie és össze is raknia, pedig nem asztalos stb...és ha ezeket rosszul csinálja meg már jön is a leszúrás) illetve mindig tegnapra vár el tőle mindent, akkor is ha egyébként nem lenne határidős a munkája. Szeretnék segíteni a páromnak, mert ez a munkahely dolog lassan de biztosan a kapcsolatunkat is meg fogja ölni, mert egyszerűen annyira letört a munkahelyi stressz miatt, hogy itthon alig van kedve valamihez, és többet alszik, mint amennyit ébren van. Folyamatosan keresünk neki másik állást, de a mai világban ez eléggé lehetetlennek tűnik. Szeretem őt és ő is engem, pár éve múlva gyerekeket is szeretnénk, de ha ez így folytatódik tovább, akkor ennek nagyon kicsi az esélye.
Nem akarom őt elveszteni, mert úgy érzem ő a másik felem.

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Szakértő!
A párom,másfél hónapja hagyott el,egy másik nőért,most mégis visszajár! Mi motiválhatja?
A történet nagy vonalakban:6 éve ismertem meg,van egy 3 és fél éves gyermekünk,kb:szeptember óta van viszonya egy fiatal,csinos nővel,aki elég sok mindenkinek megfordult már az ágyában,2 hónapnál tovább nem marad meg senki mellett,a párom miatta hagyott el minket 1 hónapja.Minden nap jön a gyerek miatt,néháány napja azonban észre vettem,hogy másképp néz rám,mintha közeledni akarna.Ez be is bizonyosodott,mert pénteken szó szerint "letámadott",és olyat szerelmeskedtünk mint az elején.Nem akartam előszőr,aztán azt gondoltam miért ne,így legalább kiderül mennyire hűséges az új nőhöz,akibe állítólag szerelmes.Meg azt hangoztatja fűnek-fának,hogy ő megváltozott,megkomolyodott,stb.Mint utólag kiderült,az elmúlt 6 évben volt még jó néhány kapcsolata,mikor terhes voltam,akkor is.Sőt,az első feleségét és annak gyerekét is otthagyta "X" miatt,"X"-et velem csalta,otthagyta miattam,engem is sok mindenkivel megcsalt,és ott is hagyott "Y" miatt.Milyen ember az ilyen?Én nem akarom visszakapni,nekem ez elég tanulság volt,áthazudott 6 évet,megcsalt,megalázott,és az új kapcsolatát se tiszteli,mert azóta voltunk még együtt,aznap is és másnap is.A fiam ugye nem lesz ilyen "szélhámos"?

Kedves Klára!
A tanácsára lenne szükségem,az édesanyámmal kapcsolatban.30 éves nő vagyok,van egy bátyám,33, és egy nővérem 40 éves.Én nemrég mentem férjhez egy nagyon szuper férfihez,és 1 éve kint élünk külföldön,a jobb pénzkereset miatt,szerencsére jó szakmánk van.A következő problémánk van az édesanyámmal:2 hete voltunk otthon szabadságon,és elmesélte,hogy ő már nagyon elfáradt(71 éves),nagyon egyedül érzi magát,mert a testvéreimhez 30 km-re lakik egy nagy kertes házban egy faluban,ahol már nincsenek rokonok,barátok,és oldjuk meg az ő elhelyezésének problémáját.Többször mondta,hogy bemenne egy szociális otthonba,de nem azért,mert azzal neki lesz jobb,hanem mert van 3 gyereke,akik nem képesek róla gondoskodni öreg korára.Ez nekem rettentően rosszul esett,és azóta is ezen emésztem magam,mert azt sugallja felénk a saját anyám,hogy milyen "kutya"-kölykök vagyunk,hogy ő mindent feláldozott az életében miattunk,és mi nem dobjuk sutba az álmainkat és az életünket miatta.Az apám volt a 4. férje,persze ő sem volt jó,utána amíg gyerek voltam,akkor is volt több élettársa,aztán mindegyiket elküldte,őszerinte miattunk,mert ezek a férfiak nem fogadtak el minket.Ezáltal ő feláldozta a kapcsolatait,mi meg magára hagytuk.Habár én 18 évesen elköltöztem otthonról,azóta nem keresett újabb kapcsolatot.Egyébként nagyon nehéz természet,régebben a bátyám otthon élt vele,4 évig,aztán elköltözött,mert őt is kikészítette.8 évvel ezelőtt,már dolgoztam,volt egy párkapcsolatom,és elhatároztuk,hogy gondoskodunk róla(egyébként édesanyám mozgássérült,de szerencsére még teljesen önellátó),így magunkhoz vettük,de addig áskálódott,hogy a kapcsolatot is tönkretette,és anyámmal is megromlott a viszony,évekig nem beszéltünk.A nővérem férjét rettentően gyűlöli,nem beszél vele,pedig egy rendes dolgozó ember,csak hát ő sem ugrik mindig,amikor az anyósa valamit akar,habár ennek ellenére sokat segít neki,bevásárol,kertet rendbe szed neki.Teljesen tanácstalan vagyok,mert mint megoldás,tényleg egy otthon lenne a legjobb,hiszen őszintén egyikünk sem akarja magához venni a természete miatt,másrészt viszont már azt érzem,hogy ennyire nem lehetünk "szemetek",hogy megfogjuk,és bedugjuk egy magán otthonba,idegen emberek közé,ahol ápolók segítenek neki helyettünk,és beszélgetnek vele az életéről a gyerekei helyett.Tényleg lelketlenek vagyunk?
Köszönöm a tanácsát,véleményét,hátha megérti a problémámat.
Köszönettel
Kamilla

Kedves Klára!
Kérdésem, leiratom a mellékletben található!
Köszönettel veszem reagálását!
Anita

Kedves Klára! Párkapcsolatban élek de belépett az életembe egy másik fiú aki felkeltette érdeklödésemet! Személyesen nem találkoztunk még telefonon és interneten beszélgetünk egyenlőre! Tudni szeretném mi lesz ebből hogyan fog ez alakulni! Én 77.10.03-án 06óra 5perckor születtem. Ő ha minden adata igaz akkor 74.01.08-án született. Az órát nem tudom.

Tisztelt Doktorno!
a kovetkezo lenne a kérdésem.
mito lfugg hogy egy pasihoz milyen koru no illik. én 32 éves vagyok
hozzám a 30 as 40 es korosztály illene? párkapcsolati szempontbol? Ha "egyidosek" a partnerek az is jó?
Krisztián

Kedves Klára!
Egy évvel ezelőtt úgy döntöttünk férjemmel gyermeket szeretnénk (sajnos nem lettem várandós ezidáig), bár férjem már évekkel korábban is szerette volna. (34 évesek vagyunk, 8 éve házasok, 15 éve ismerjük egymást) Novembertől vettem észre, hogy férjem változik! Munkahelyi válságnak tűnt: alig van szabadideje (bár hobbiját nagyon szereti), valami újat szeretne, stb. Én korábban is támogattam a váltásban, most pedig a továbbtanulásban. Sosem akadályoztam abban, hogy egyedül is kikapcsolódjon, de az utóbbi hónapokban több időt töltött ezzel. Vitatkoztunk is emiatt! Ő némaságba burkolózott, de ez minden évben előfordult! Most ez elhúzódott, velem ingerült volt, intim pillanataink csak akkor voltak, amikor én kezdeményeztem. Beszélgetéseket kezdeményeztem: azt mondta nincs másik nő az életében, ő is gondolkodott, hogy mi történik vele, és rájött nem szeretne most gyermeket! Én összetörtem, másik szobába költöztem, de az okokat tudni akartam! Ő elmondta –bár, nem igazán értettem-, hogy mit is érez! Elmondta, hogy már nem szerelmes belém, de szeret, mégsem érzi azt, amit pl. 5 évvel korábban, de számára érték a házasságunk! Nem vitatkozunk, engedünk teret a másiknak, közös barátaink is vannak, közös programjaink is. Bár ő az utóbbi időben folyamatosan arra sarkallt engem, hogy járjak el gyakrabban a barátaimmal, tény: én vagyok az itthon ülősebb, de sokat dolgozom, vezető beosztásban vagyok, barátnőim pedig már jobbára anyukák! Szóval nálunk a férjem érzelmeivel van baj, bár korábban azt gondoltam az éltével-élethelyzetével van baja, de úgy látszik, hiányol valamit az érzéseiből! Nekem feketék vagy fehérek a dolgok, ez alapján a helyzet véleményem szerint, hogy a férjem már nem szeret annyira, hogy én legyek élete párja! Ő azt mondta neki eszébe sem jutott a válás, és kért, hogy próbáljunk a régi kerékvágásban élni! Minek??? A régi kerékvágás nem tartotta meg benne azt az érzést, amit keres, jó házasságunk volt mégis megváltozott az az érzés! Bár szerinte nem elmúlt csak már nem olyan erős! Attól, hogy félreteszem az „engem megbántottak” viselkedésemet, még nem tudom „magamba szerettetni” jobban! Ha egy ideig próbálunk úgy élni, mintha minden rendben lenne, attól miért változnának az ő érzései? Úgy érzem, csak az időt húzzuk! Itt állok majd egy „engem nem eléggé szerető” férjjel, aztán 35 évesen elváltan, gyerek nélkül! Vajon pazaroljuk időnket ezzel a próbálkozással? Hátha Ön érti ezt az egészet!!!

Kedves major Klára !

Köszönöm a válaszát ( 675. ) Gondoltam megírom, hogy mi történt, főleg, hogy készültem Önhöz terápiára.Ha nem az életemről lenne szó, még nevetnék is, mert regénybe illő...A férjem hajthatatlan maradt a válást illetően, márciusban el is költözött. Igaz, hogy én küldtem el 2 hétre, hogy gondolja át, akarja-e velem folytatni. 2 napra rá megjelent, hogy menjünk az ügyvédhez.Az anyósom elszólta magát, hogy valakibe beleszeretett a férjem....és fél éven át azt bizonygatta, hogy én voltam a hibás a házasság tönkremenéséért.Elkezdtem nyomozgatni, és olyan dologra derült fény, amit álmomban sem gondoltam volna. A neten ismerkedett meg a Hölggyel még 2008-ban. Azóta leveleztek, telefonon hívogatták egymást. Olvastam 1-2 levelet...és ez még nem minden. Állítólag a Hölgy beteg, rákos, és a férje is otthagyta.Szörnyen összetörtem, hogy a férjem éveken át becsapott, és amint szabad a nő, engem 15 év után eldob mint egy rongyot. Ráadásul Ő akar válni, és ezek kiderültek Róla, de nagyin csúnyán beszél velem, és a gyerekeket is el akarja tőlem venni.Mondtam neki, hogy 15 év után jogom lenne tudni, hogy miért ?: Erre jött felém, és kérdezte, hogy mihez van jogod ? Az én rendes, családcentrikus férjem annyira kifordult magából,hogy folyamatosan bánt, provokál. Az a gyűlölet sokszor ahogy rám néz....Nem értem, ha Ő akar válni, akkor miért bánt, miért nem megy el úgy, hogy békén hagy ? Annyira megviselnek a bántásai, hogy 14 kg-ot fogytam.Az az ember akit szerettem, és a férjem volt 15 évig, most az ellenségemmé vált.


Üdv.: Lily

Kedves Klara,

A baratommal 1 eve vagyunk egyutt es ugy masfel honapja egyik naprol a masikra, mintha minden megvaltozott volna... Kezdem az elejetol!
Nemsokkal miutan osszehozott a sors, o elment Gorogorszagba dolgozni, ra egy honapra en is kimentem hozza. Az elso par het jo volt, uj volt, de aztan az o reszerol kezdodott: a hagyal, most az olelgetessel, puszilassal, ami engem kikeszitett. Ugy ereztem, hogy nem is szeret igazan, ha meg azt se hagyja, hogy megpusziljam, teljesen elutasito volt velem. A munkatarsaival mindig kacaraszott, s amikor en odamentem, egybol elkomolyodott....tehat ugy ereztem, h mindenkivel jobban, megvan, mint velem. Aztan, mintha csoda tortent volna, szinten egyik naprol a masikra, mintha ujbol szerelmes lett volna belem...Megerto volt, odafigyelt, kedveskedett, puszilgatott...aztan hazamentunk kb OKtoberben. Nekem az egyik ismerosom munkat ajanlott Ausztriaba decemberben, es meg o biztatott, hogy menejek nyugodtan, de azert lattam rajta, hogy nem esik jol neki. A lenyeg, hogy vegul elmentem es ra 4 nappal o is ugyanabba a helysegbe talalt munkat. Sajnos nem jott neki ossze a melo, mert a fonok nem volt korrekt vele, igy 3 het utan hazament, en meg maradtam.
Meg novemberben beadtuk a papirjainkat egy allaskereso ugynokseghez, hogy jojjunk Angliaba dolgozni. Januar kozepen kiderult, hogy talaltak allast nekunk marciustol. En februar vegen hazamentem es jottunk egyutt ide. Na itt az a pont, amikortol megvaltozott minden.
Vegig, amig Ausztriaba voltam beszeltunk minden nap, amikor hazamentem is minden jo volt, szerelmesebbnek nem ereztem magam soha.
Hozzateszem, hogy Isti elott volt egy jopar hosszabb kapcsolatom, neki en vagyok az elso es utazgattam a vilagban a koromhoz kepest eleg sokat (25), mikozben neki minden temaja Gorogorszaggal kapcsolatos.

Szoval, en ugy erzem, hogy utazas teren, nekem sokkal tobb tapasztalatom van, jobban temaban vagyok az itteni elettel, mert eltem mar Irorszagban is masfel evet.
Neha ugy erzem, hogy o is fel akar vagni azzal, hogy o is tudja, hogy mi hogy mukodik, neki nem kell mondani, de igazabol nem tudja, csak lehet, hogy rosszabbul erzi magat, mert en ilyen teren tapasztaltabb vagyok? Es nem csak ezzel kapcsolatosan, sok minden massai is igy van ez. Igazabol nem tudja, hogy mi az igazsag, de o ugy erzi, hogy jobb szinben tunik fel, ha azt mondja, h tudja. Nagyon ritkan, szinte soha nem hallottam azt tole, hogy NEM TUDOM. Neha ahelyett, hogy NEM TUDOMOT mondana, vmi hulyeseget mond. S ezzel ugy erzem, h meggondolatlan.

A szexualis eletunk is nagyon padlon van, ahhoz kepest, hogy Gorogorszagban majdnem mindennapos volt, most pedig 2 hetbe 1x ha elofordul. Egyszeruen nem kivanom a szexet vele, s amikor kezd simogatni, vagy egyaltalan kezdemenyez, az a gondolatom, hogy jajjj csak hagyj most beken... Lehet a hatso erzeseim miatt is nem megy.

Az o erzesei nem valtoztak egyaltalan, jobban szeret, mint valaha, mindent megtesz, amit kerek, de mar az is zavar engem, hogy annyira a kedvembe jar. Amiota igy van, ugy erzem papucs lett belole. Minden dologba nagyjabol az en akaratom teljesul. Ugy erzem, hogy amiota ennyire odavan ertem, mintha feladott volna sajat magabol egy reszt, amit szerettem eddig benne. Minden programjat utanam igazitja. Nekem pedig ez mar kezd tul sok lenni, neki is kulon elete van, kulon egyenisege, nem kell mindent kozosen csinaljunk. Es amiota itt vagyunk, baratok, ismerosok nelkul, egymasra vagyunk utalva. Azt szeretnem, ha neki is lennenek sajat dolgai, amiket csak o csinal, attol persze meg sokmindent csinalunk egyutt is, de ne mindent egyutt!!! Lehet, ha ez a tulsok egyuttlet is bezavar, ugyanis a munkahelyen is egyutt dolgozunk.

Es ami a masik dolog, akarhanyszor osszeveszunk, nem szamit mirol van szo, mindig o jon bekulni, ha en sertettem meg ot, ha nem. Ha az en hibam is, o akar bekulni. Igy meg sokszor mar nem tud erdekelni, ugy erzem, hogy nincs benne tartas. Persze nem jo makacskodni, de amikor en sertek meg valakit es tudom is, hogy az en hibam, akkor en kell bocsanatot kerjek nem? Az ugy milyen, hogy Ne haragudj, hogy megsertettel! Non Sense.

A kovetkezo kerdes, amire nem tudom igazabol a valaszt, mivel egyutt elunk, egyutt fozunk, egyutt lakunk, nem jottem meg ra, hogy lenne a legjobb elosztani a penzugyeket? Teljesen kozosbe nem szeretnenk tenni a penzunket, de az ilyen kiadasokat hogyan osszuk el? Mert minden egyes centet sem lehet elosztani.

Udvozlettel,

Emoke Zsombori

Kedves Klara!
Egy eve dolgozok a mostani allasomban. Egy 35eves munkatarsammal kapcsolatban szeretnek tanacsot kerni. Szeretnek segiteni, de nem tudom hogyan. Hosszu parkapcsolatban egyutt elnek. Sajat gyerekuk nincsen, nem hazasok, A ferfi tobbszor bantalmazta, utobbi idoben valoszinu a telefonjat is ellenorzi. A not a ferfi miatt nem latogatja a csaladja sem.
Mindketten dolgoznak, a ferfi jobban keres, de a no el tudna magat tartan. Egy pelda, hogy a ferfi kiborult, amikor a no mindennapi dolgokat vet maganak.
Az utobbi honapban szakitani probalt, de meggondolta magat. Annyira kiborult, hogy betegszabatsagra ment (ami nem jellemzo ra), de aztan minden maradt a regiben.
A bajt tetezi a ferfi anyja, aki nem bizik a noben, hogy gondoskodik a ferfirol.
Tobbszor beszeltunk meg talalkozot, programot munka utan, de egyszer sem jott el.
En ugy latom a no nem boldog, de nem mer valtoztatni. Tart a ferfitol vagy csak magatol a valtozastol. Hogyan tudnek segiteni?
Maria