Kedves Klára!Mire megérkezett hozzám a válasza addigra aztmondta a párom költözek haza végleg ugyhogy multhét péntek este eljöttem.Az ön kérdéseire már nincs válasz mert ö feladta az egészet.Én egyébként 26 éves vagyok otthonrol költöztem hozzá az ö akaratábol a kislánya minden hétvégén ahogy tudott belémkötött és ö ezt hagyta a pénzben tényleg soha nemtudtunk megegyezni mert én kerestem 100ezret ö 300ezret és elvárta hogy ugyanannyit adjak mint ö de hogyan.Nemtudom hogy van e rá lehetöség hogy elmeséljem az egészet személyesen és hátha könnyebben tulleszek rajta nagyon kivagyok és nemlátom a helyes utat.Köszönettel Angyallány

A férjemnek akivel 22 éve élek együtt, dec.elején kezdődött egy "összevillanása" egy kolléganővel (eddig soha nem volt senkivel semmi), és amiről pár napja azt mondja, ez szerelem. Eddig csak pár találkozás volt, csók, szex nem.
Kérdeztem mit csináljak? Kér türelmi időt, hogy döntsön? Azt mondja, nincs képe ilyet kérni tőlem, bár már megjegyezte józan fejjel egy ilyen kapcsolatnak (napi 1-2 óra munkaidőben) nincs jövője, de most szerelmes. Várnék, ha ezt kérné, de mégis mennyit, ki tudja hova fajul ez? Lehet 1 hónap, vagy akár 10 év is.
Jó házasságban élünk, ő a barátom, a lelki társam, a férjem. Mmost is normál időben hazajön, a kolléganővel való szerelem munkaidőben "marad", de nem tudom, hogy éljem túl.
A nőnek kis gyerekei vannak és férje, bár a kapcsolata állítólag ellaposodott, a férje nélkül hordja viszi a gyerekeket ide-oda sportolni, de jó anya.
Mit tehetek ilyenkor? Várjak amíg elmúlik, beszéljek a nővel, vagy szóljak a férjének? Hagyjam el a férjem, bár ezt felvetettem, de azt mondja ne tegyem, ugyanúgy szeret mint két hónappal ezelőtt, nem változtak az érzései felém, csak ez a szerelem meghülyítette.
Kérem adjon valami tanácsot, mit tehetnék?
köszönöm

Kedves Klára !

Köszönöm a levelet. Nem volt fájó számomra amit írt. Tisztába vagyok ennek fickónak aki intenzíven 4 hónapja érdeklődik felőlem súlyos problémái vannak vagy lehettek valamikor (párkapcsolati téren) vagy még valószínűleg nem nőtt fel.!! Bennem az okoz fájdalmat hogy bizalmas dolgokat tudhatott meg rólam sőt valószínű hogy igen.
Bár nem kizárt hogy én vagyok ilyen diszkrét mániás dehát ez van. Én ezzel szemben róla szinte semmit és ez olyan érzés bennem el vettel volna valamit tőlem.Ha legalább valamilyen tisztázó beszélgetésre sorra kerülne de még emberszámba sem vesz úgy érzem.Ez a kökemény parasztság és leszaromság amit kapok csak.Könnyebb elfelejtenem ezt az egészet ha egy kisebb fajta ügy nem kerekedett volna ebből az egészből ilyen pletyka szinten. Sajnos az emberek nagyon kaphatóak az ilyen pletykákra és szívesen bele is folynak mások életébe.Milyen jogon? Egyébként meg észreveszek más férfiakat is de sajnos tényleg nem talákozok olyan személlyel akivel érdemes lenne akár szóba állnom is. Vagy tinédzser 20 éveseknek tetszem vagy a 60 éve nagypapáknak vagy házas 40-50 körülieknek akik házasok és szivesen megcsalnák velem a feleségüket. Szóval ez a felhozatal.Az a tapasztalatom hogy nem őszinték az párkeresők egymással, hazudnak.Lehetséges hogy ez már valamiféle társadalmi konvenció hogy mindenki csak a menőt mutassa magáról??Sajnos én már nem nagyon hiszek a hangzatos internetes társkeresők varázsában sem. Sok a rossz tapasztalatom. Kérem, segítsen nekem abban hogy egy ismerkedésnél mit "szabad elmondani magunkról és mit nem hogy ilyesszük el a potenciális lehetőséget.? Hol ismerkedjen egy harmincas nő ?

Kedves Klára! Értetlenül állok a kapcsolatom előtt! Párommal 2 éve vagyunk együtt, de épp a 3. szakításunkat éljük. Órási szerelemnek indult, még egy hónapja is a házasságról és a gyerekvállalásról beszéltünk, de már megint itt tartunk. Szeretjük egymást, együtt akartuk leélni az életünket, megcsalásról és egyéb komoly problémáról esetünkben nincs szó. Csak egyszerűen valahogy nem működik. Nem illünk össze? Sajnos már egyikünk sem tudja, h mit csináljuk, ezért attól tartok, hogy ez lesz az utolsó és egyben végleges szakításunk.
Tanácsát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Emma

Kedves Klára!

Elnézést, hogy problémámmal zavarom.
25 éves lány vagyok, barátommal 1,5 éve vagyunk együtt. Számomra ez "nagy dolog", nehezen engedek közel magamhoz valakit, nem volt soha igazán hosszú kapcsolatom. Vele együtt is lakom már (8 hónap után költöztünk össze).
Úgy gondoltam, hihetetlenül összeillünk, együtt önmagunk lehetünk. Felszabadultak voltunk együtt.
És ami még fontos: senkitől nem kaptam még ennyi szeretetet, csillogó tekintetet, ennyi pillanatot, amikor már csak a puszta lényével is azt sugározta felém, hogy én vagyok a mindene.

Elmúlhat ez?
Mostanság... Nincsenek meg ezek a pillantások. Jó, ha 2 hetente szeretkezünk, még a jóéjt-puszit is kérnem kell. Kérnem kell az ölelést, az odafigyelést. Nincsenek smsek, nincs boldog mosoly, ha hazaérek.
Amikor erről beszéltem neki, azt mondta, nem érti, benne nem változott semmi, ugyanúgy szeret. Ez még szomorúbb így: neki fel sem tűnik, ha két hétig nem szexelünk? Ez természetes?

Én továbbra is zsongok, lelkesedek ezért a fiúért, mint eddig. Bennem van a hiba? Természetes, hogy másfél az alatt elmúlik a nagy láng?

Kedves Klára!Megpróbálom önnek ugy leirni a problémám hogy érthetö legyen bár ez tölem nehéz.Megismerkedtem 6hónappal ezelött valakivel szerelmesek lettünk imádtuk egymást mára ez már sehol elsö perctöl összeköltöztünk mert tudtuk megtaláltuk akit kerestünk.Aztán szépen lassan jöttek a gondok az 5éves kislánya nem fogad el nemtudunk közös programot szervezni.Én kevesebbet keresek mint ö ez is probléma lett milesz a célokkal miért fizet mindent ö amit megvett nekem a fejemhez vágta milyen drága volt,ha ö nemlenne én éhenhaltam volna és ilyesmiket csinál.Ez még mind lenyelhetö lenne de karácsonykor lebukott hogy irogat neki egy lány abból a fitnessböl ahova jár edzeni erre megkérdeztem miez semmi csak barátok vagyunk.Most januárba hazamentem egy hétre aztmondta ö nembirja igy tovább levegöre van szüksége.Pénteken felhivott hogy ö folytatni akarja bár nem ugy szeret mint az elején de lát reményt hogy jolesz a kapcsolatunk ujra belementem tegnap megint levelezett a lánnyal és én kiborultam,megkérdeztem miért akar velem lenni erre ö mert még a kincsem vagy attól függetlenül hogy most nem ugy müködik minden ahogy kellene.A sexben nincs baj de nemtudom mit csináljak én már megörülök ebbe e bizonytalanságba vagy hagyon el vagy próbáljuk meg ujra szeretni egymást.Ö azt mondta hogy randizunk ujra de mivel bizonytalan vagyok félek amikor nincs velem ahhoz a lányhoz megy pedig ö azt mondja nem kell neki más 35évesen mégsem tudom elhinni amit mond lehet ezzel teszem tönkre az esélyünk de nagyon féltékeny vagyok.Kérem ha tud nagy szükségem lenne a segitségére tanácsára.Valahogy szeretném leküzdeni a féltékenységemet és változtatni magamon de nagyon nehéz.Néha azt kivánom bár ne ismerkedtünk volna meg mert addig nyugott volt az életem.Köszönettel Angyallány

Kedves Klára!

Egy régóta húzódó problémámra szeretnék választ kapni, hogy tulajdonképpen a másik fél viselkedése mögött mi áll.
7 hónapja jelentkeztem idegen nyelv tanfolyamra, négy hónapig normális keretek között zajlott a tanítás (heti egy alkalom) a nyár végén szüneteltettük, mert kiment Itáliába tolmácsolni. Szeptemberben tudta meg, hogy meghalt a férjem ( ő volt az aki rákérdezett ) - azóta keresi a fizikai közelségemet (igyekszik megfogni a kezem vagy megérinteni) miközben elhangzottak már a feleség, férj, tetszeni, szép lány és már megszerettem szavak. A közeledése miatt mindig elhúzódtam tőle, ő csak mosolygott és nevetett rajtam. Nemrégen egy verset fordítottam le, az utolsó sorok ezek voltak: " Bennünk van a szívemben..." Kétszer kellett megismételnie, mire felfogtam hogy mit is akar ezzel mondani. Szívére tette a kezét lassan és méltóságteljesen mondta mosollyal az arcán. Az egyik órán az anyagot olvastam fel neki, hogy felírhassa a táblára: a csók szónál kerültem a tekintetét. Ő viszont rám nézett tekintete belefúródott az enyémbe és foglyul ejtette - azt mondta: " titokban csókkal érinteni " Ha szóvá teszek neki valamit (például: fáradt) akkor nagy zavarban van és majdnem minden órán vannak feleslegesnek tűnő mozdulatai: fej vakarása, haj és pulóver igazítása. Engem nagyon nyugtalanítanak ezek a dolgok, de nem szólhatok érte. Arra gondoltam menjek át másik tanárhoz?
Úgy érzem egyenlőre csak szórakozik velem és játékszernek tekint ?? Vagy csak a pénzem kell neki ?? Munkahelyemen a kollégáim részéről nem tapasztalok ilyen furcsaságokat, viszont a tanár úr tudja, hogy hallássérült vagyok az óra elején mondtam neki. Nem úgy megyek az órákra hogy valamit is akarjak tőle, de nem tudom mit kezdjek ezzel a viselkedésével. Két héttel ezelőtt nyugtalanul és feldúltan jött be sokat fészkelődőtt a helyén és az ajkát harapdálta. Úgy láttam meg akarta fogni a kezem, de a tollat fogtam. Szeptembertől mellém ül, előtte viszont szemben volt az oktatás. Vannak olyan kijelentései ami felháborítanak: barát, barátnő és szerető. Mindig produkál valami különöset. Úgy látom hogy hangulatember és szeszélyes lenne? Esetleg Casanova? És mit is akarhat egy több nyelven beszélő tanár egy hallássérülttől???
Bocsánat a levelemben történő < éles megfogalmazás miatt > ha az ideje engedi, szeretnék kapni választ a kérdéseimre ami valamelyest megnyugtatna engem. Köszönöm és minden jót kívánok Önnek!

Kedves Klára!
8 éve élek távkapcsolatban, én Budapesten ő vidéken.Jövőt tervezve felmerülnek bennem kérdések.Ő nem tud Pestre jönni, mert a munkahelye stabil és jól fizető , és van egy 10 éves kislánya.Ha én költöznék,lenne állásom vidéken,de Pesten is több dolgot kellene feladnom.és mivel huzamosabb időt nem éltünk együtt,így nem tudom mi is vár rám.Ha leköltözök és átalakítom az életemet,az ottani munkahelyen hosszú időre kell aláírnom, aztán pedig ha valami miatt nem működik,nagyon nehéz lenne vissza csinálni.27 éves vagyok(10 év van köztünk), le tudnám vele élni az életem,mert tökéletes számomra, csak félek,hogy belép az életembe egy ismeretlen férfi és elragad a szerelem.(Nem nagyon vagyok bulizós, így nem is volt rá lehetőségem de a pezsgés, az az érzés lehet hogy hiányzik)De ha nem őt választom, akkor mi a biztosíték arra,hogy az új nagy Ő-vel együtt tervezhetek e, vagy mondjuk 2 év után elhagy, és akkor már lassan 30 éves fejjel se párom, se családom, és tartozok majd azok közé akik későn vállalnak gyereket mert még 30 évesen is az igazit keresik.Nem tudom,hogy a vidéken hogy fogom magam érezni,bár szeretem, és a hétvégéket is ott töltöm. Ön hogy látja, mi lenne a jó megoldás? Köszönettel:Mili

Kedves Szakértő !

Segítséget szeretnék kérni egy kialakulóban lévő kapcsolatról.
Van egy férfi az életemben aki már több mint egy éve érdeklődik utánnam de több nem történik.Én már közöltem vele hogy szimpatikus ás nyitott vagyok de erre megint csak az a válasz hogy jobban nyomozgat utánnam és egy olyan embertől kér információkat rólam aki nem igazán adhat rólam hiteles képet. Szóval nagyon idegesítő ez a szituáció és kezdd felemészteni. Próbáltam fel venni vele a kapcsolatot de sajnos úgy jött ki a lépés hogy eléggé elfoglalt volt és mintha nem is nagyon akart volna errő beszélni. Még mindig tart ez az egész és nem tudom mihez kezdjek.?? valahogy úgy érzem hogy úgy alakulnak a dolgok hogy nincs alkalom erről beszélni. De ő titokban még mindig érdeklődik utánnam. Mit tegyek? Várjak? Mire?

Kedves Klára!
A levelem óta eltelt egy újabb hónap, részben eseménytelenül. Többszöri próbálkozás beszélgetésre, a végén mindig vitával. Ő azt hányja a szememre, hogy az én családom az, aki "nem enged" vissza hozzá! A családtagjaimnak köszönöm sms-eket küldött, s mikor kértem, hogy az év utolsó napját töltse velem, ha nem is fizikailag, de beszélgessünk, inkább elment a barátaihoz, mondván, hogy ő betartja az adott szavát, míg én nem tettem. (A nem visszatérésemre gondol.) Azt is mondta, hogy a viselkedése "nevelési célzatú", tanuljam meg, egyedül nem dönthetek. Teljesen kiborít, hogy míg én próbálnék közeledni hozzá, addig egyik kezével húz, a másikkal eltol. Legutóbb én kerestem, mondván, hogy ne veszekedjünk, beszélgessünk. Másnap hívott is, de az anyja lakásáról akart velem beszélni, ahol nincs mikrofon, s a hangomat hallhatja az anyja is. Mondtam neki, hogy ezt nem gondolhatja komolyan? Végül hazament a saját lakására, hogy látni s hallani tudjuk egymást. A vége megint veszekedés lett, mert már akkor is az anyját védi, ha én nem mondok rá semmit. Nekem az anyját mindezek után tisztelnem kell!!! A végén annyit mondtam neki, hogy tudja hol tud elérni, ha akar valamit keressen meg, mert így a dolgokat nem lehet rendbe tenni. Azóta nem hallat magáról.. Azt is megtudtam, hogy a barátoknak, ismerősöknek azt mondják (gondolom, ez az anyjától is jön), hogy nincs esküvő, mert én elmentem, s megzsaroltam a páromat. Sőt, odáig is elment, hogy a közös barátoknak azt mondta, levitte a kint maradt dolgaimat a garázsba. Képletesen tehát "elpakolt" engem. Közben persze már az én családom is teljesen kiborult, nagyon haragszanak rá, s szánalmasnak tartják, hogy közel 35 évesen nem tudja, hogy mit akar. Próbálkoztam közösségi oldalon olyan idézeteket, dalokat publikálni, ami esetleg eljut a lelkéhez, de semmi reakció. Közben időlegesen hazaköltözött az anyjához, mert segíteni kell neki, mivel "nagyon komoly" műtéten esett át: levették a szeméről a szürke hályogot.(Bár a fiáéról vennék le!!!) Mivel látom, hogy nyomon követi az oldalam változását, most csendbe borítottam mindent, mert ezek a szép dolgok eddig esetleg reményt adhattak arra, hogy még játszhatja a sértődöttet. Mindezek után természetes, hogy millió beszélgetés, kérés, jelek küldése után én már nem alázom meg magam nekik (s ezt a többesszámot direkt használom), mert ha csoda történne, s a dolgok helyre is jöhetnének, nem szeretném, ha továbbra is azt gondolhatnák, hogy velem bármit meg lehet tenni. Ő tudja az elképzelésemet, tudja, hogy még mindig nagyon szeretem, de azzal is tisztában van, hogy én így oda, ahol megbántottak, sőt, még utána mindennek elmondtak, nem megyek vissza. Azzal pedig én is tisztában vagyok, szégyen ilyent mondani, de az anyja tartja sakkban a fiát pénzzel. S abban is biztos vagyok, hogy megmondta neki, ha hozzám vissza akar jönni, akkor elzárja a pénzcsapot. Bár megtenné!!! Valószínűleg előbb-utóbb meg is fogja tenni, mert így nem lehet élni. Tudja azt is, ha most a fia ellen lép, azzal hozzám tolja közelebb, s véleményezem, ezt sem akarja. Egyenlőre tehát kivonom magam ebből a "hidegháborúból", nem adni támadási felületet, s nem adni magamról még életjelet sem, hátha akkor a párom tényleg rájön, hogy elveszíthet, ha nem tesz semmit. Bár egyik oldalam azzal is tisztában van, hogy ő már valahol ezt el is fogadta. Ennek ellenkezőjére is van példa, de egy ilyen érzelmi hintában utazni már több mint 2 hónapja senkinek sem jó. Mit gondol erről s a párom viselkedéséről?