Hirdetés

Rovatok

Szolgáltatások

2012. május 26.

7°C, Fülöp, Evelin napja van. Küldj képeslapot »

Fórum

Legújabb hozzászólás

Legfrissebb topikok

További témák »

Legújabb válaszok

Legújabb blogok

Szakértők - A legtöbb szakértő egy helyen

Keresés a szakértők között Vissza a szakértők főoldalára

Kulcsszavas keresés

Típus szerint

Navigáció a szakértő oldalán

Major Klára: párkapcsolati, családi tanácsadó, mediátor; Tel.: work 06-30-302-48-03; 06-1-368-13-75; mediacios.iroda@gmail.com; http://www.mediacios-iroda.hu

Kedvencekhez ad

2012-03-14 09:10:00 - Major Klára
#59

Párkapcsolati válságok / válóperek és a mediáció - műsor a Kossuth Rádióban

Milyen segítséget nyújt a mediáció módszere a párkapcsolati / házassági válságok, válóperek esetén? Erről hallhattak műsort 2012. március 06.-án 11.30-kor a Kossuth Rádió „Vendég a háznál” c. műsorában, amelyben szakértőként szólalok meg. A rádió honlapján a műsor bármikor meghallgatható, ajánlom figyelmükbe!
Major Klára mediátor
06-30-302-48-03
- Kedvencekhez ad
2011-04-07 10:00:00 - Major Klára
#58

Amikor családon belül nem beszélnek egymással….

Érdekes, hogy néha mi befolyásolja egy családon belüli konfliktus rendezésének esélyét. Karácsony után egy hatvan körüli házaspár keresett fel, utolsó esélyüknek érezték a mediációt. A gyerekükkel és annak családjával együtt nagy családi házban éltek. Helyzetük olyannyira elmérgesedett, hogy pl. a kaput bonyolultan kialakított rendszereken keresztül közelítették meg, nehogy véletlenül találkozzanak egymással. Mivel nem voltak beszélő viszonyban, megbíztak, hogy vegyem fel a kapcsolatot a gyermekükkel és próbáljam konfliktusuk megoldása érdekében a mediációra rábeszélni őket. A kapcsolatfelvételnek ez a módja a mediáció teljesen elfogadott módszere az egymással már egyáltalán nem kommunikáló felek esetében. A fiatalokkal való beszélgetésemkor azonban kiderült, hogy egy igen fontos dolgot nem említettek a szülők, miszerint beperelték a gyermeküket. Nehéz úgy segítségére lenni bárkinek, hogy egy meghatározó információ nem jut el a mediátorhoz. Sokan az első egyéni beszélgetéskor egyszerűen elfelejtenek valamit, mert az nekik vagy evidens, vagy nem tartják lényegesnek. A fiatalok pont a per miatt zárkóztak el a felkínált lehetőségtől: kisvárosban laktak, úgy érezték, nem élik túl a szégyent, hogy a szüleik bíróság elé citálták őket. Ha harc, hát legyen harc, nem jönnek. Nem érezték a békülési, megoldási szándékot, nagyon sajnáltam. A szülők mégis arra kértek, próbáljuk meg újra. Egy per hosszú, lélekölő, rengeteg pénzbe, még több stresszbe, idegeskedésbe kerül. A kitűzött tárgyalás előtt egy hónappal személyes konzultációt ajánlottam a fiatal párnak, anélkül, hogy a mediáció mellett köteleznék el magukat. Értettem őket, hiszen minden rendezési folyamat kezdetén megtapasztalom, milyen komoly kihívás a konfliktusban állóknak egy asztalhoz ülni. Addigra az egymásra kígyót-békát kiabálók között totálisan elmérgesedett a helyzet. Ám a mediáció pont a nyugalmas átbeszélés érdekében külön-külön találkozással indít. Mire az első közös találkozóra sor kerül, már más „hőfokon” folyik a tárgyalás. Tapinthatóan kevesebb az ingerültség, az agresszió, köszönhetően például a mediátor pártatlanságának. A mediátor sosem csak az egyik felet képviseli, hanem mindkettőjüket, a megoldandó ügyet. A felek ezáltal érezni kezdik, hogy be lehet fejezni azt az időszakot, amit legjobb lenne meg sem történtté tenni. A fiatalok az elkötelezettség nélküli első külön találkozón megértették, hogy rengeteg időt, fáradtságot és pénzt spórolnak a mediáció adta konfliktusrendezési eljárással. Megértették a perrel járó hátrányokat, és megegyezési szándékuk kifejezésére beleegyeztek a családi mediációba. A közös találkozók sok nehéz pillanatot hoztak. Hosszú évek sérelmei került felszínre, mert keletkezésükkor sosem lett válasz keresve rá, illetve talán már nem is voltak alkalmasak a megfelelő megoldás megtalálására. A pertől elálltak, hiszen a mediáció végén írásos megegyezéssel állapodtak meg a köztük lévő vitás pontokban.
- Kedvencekhez ad
2011-04-05 10:45:00 - Major Klára
#57

Örülök, hogy megtaláltam a párom, de….

Katalin párkapcsolati mediációt kért, amit a társa is egyértelműen támogatott. Természetesen egyéni beszélgetéssel kezdtünk, amelyen a következőket tudtam meg: Zolival két éve járnak, az összeköltözést fontolgatják, de Zoli ellenáll, amit a lány nem ért. Mindketten 30 körüliek, diplomások, dolgoznak, biztos anyagi háttérrel rendelkeznek. Katalin az édesanyjával egy kétszobás lakásban élt - az összeköltözést is ide képzelte. Zoli viszont nem, de nagyon nem. És itt kezdődtek a bajok. A fiatal pár stabil keresete lehetővé tette volna, hogy hitellel, a félretett pénzükkel önálló lakást vásároljanak – ám Katalin a jelenlegi lakásuknál nagyobbat akart, és mindenképpen az anyukával szeretett volna együtt lakni. Zoli ebből végképp nem kért. Lassan odáig jutottak, hogy nemhogy az összeköltözés került le a napirendről, hanem maga a kapcsolat is. A lány ekkor javasolta, keressenek fel párkapcsolati mediátort, mert tanácstalanul állt a fejlemények előtt. Pedig csak jót akart, és azt bizonygatta, higgyem el, ők igazán szeretik egymást. Ekkor jött Zoli. Ő túl volt egy hosszú kapcsolaton, Katit élete párjának gondolta, de egyáltalán nem hitte, hogy pluszban egy anyóssal kellene összekötnie az életét. Előző párjával éppen a szülők viselkedése rontott el mindent, nem akart újból kockáztatni. Ott egy családi házban, ám teljesen szeparáltan éltek, és még így is mindenbe beleszóltak a lány szülei. Zoli függetlenséget akart. Semmi baja nem volt a mamával, de pont azt szerette volna, hogy ne is legyen. És a mamának se vele, egyszerűen élhesse mindenki a saját életét. Katalin nem hallotta meg, hogy nem vele van a probléma, hanem az összeköltözéssel. Nem gondolt abba bele, hogy mi lenne, ha Zoli ragaszkodna ahhoz, hogy az ő szüleivel lakjanak együtt. Mert Katinak már így is voltak megjegyzései az anyósára, de édesanyját mindenek felettinek látta. A párkapcsolati mediációban rövid idő alatt tisztáztuk: szükséges megérteni és meghallani a másik azon érveit, amivel mindkettejük életét egészségesen védenék. Enélkül nehéz az összeköltözés, nehéz a házasság intézménye. Szükséges a problémák megbeszélése, ha önmagukban nem megy, akkor szakember segítségét igénybe véve, például párkapcsolati mediációban. Így lesznek képesek tisztázásra, érdemi, hosszú távon is működő megoldásra. Ők pont ezt akarták, és végül sértődés, konfliktus nélkül, közös döntéssel úgy határoztak, hogy önmaguk vágnak bele a lakásvásárlásba, ráadásul mint férj és feleség.
- Kedvencekhez ad
2011-01-12 10:00:00 - Major Klára
#56

Ünnepek és párkapcsolati válság

Karácsony és újév táján van a legnagyobb forgalom párkapcsolati válságok és válóperes ügyek területén. Az év lezárása ugyanis a nagy fogadalomtételek időszaka. Aki eddig hezitált, az most elhatározza magát. Lökést ad az induláshoz a kibírhatatlan egy hét. Erőt, amikor arra gondolnak, hogy amíg mások felhőtlenül, gondtalanul rokonlátogatások sorát teszik, addig a problémákkal küzdők jobb szeretnék a hátuk mögött tudni a „boldog“ családi ünnepnapokat. De talán pont a kínok miatt végre elhatározzák magukat: elég volt, lépni kell. Magukért, a gyerekekért, a tiszta lappal induló új évért.
Kezdjük ott, mi történik, mikor két felnőtt úgy dönt, mediátorhoz fordulnak a konfliktusukra megoldást találni. A mediáció szigorúan szabályozott menetrend szerint zajlik. Először külön-külön találkozunk a felekkel, ezt követik a közös találkozók. Az egymás előtti első beszélgetés a legnehezebb. Hiszen a saját problémáik iránti elfogultság mellett eddig szinte lehetetlen volt észrevenni a másikét. De el fogunk jutni idáig, mert enélkül nem jöhetne létre egyezség. Meg fogják tanulni „hallani” a másikat, mert a kezdetekkor leginkább ez áll az útjukban. Megtanulják előtérbe helyezni a józan megfontolást is: egyrészt a mediátorok iránt kialakult bizalom, másrészt a mediáció nyújtotta biztonságérzet segítségével. Mindezek után a javaslataik alapján lépésről lépésre górcső alá vesszük a megegyezési pontok minden részletkérdését, hiszen az ördög abban van elrejtve. Addig egyetlen pontot sem foglalunk írásba, míg minden szavában egyet nem értenek. Válóper esetén kiemelten érintjük a gyerekeket érintő kérdéseket: mit és hogyan szabad, ill. kell feléjük kommunikálni? Két véglet fordul elő: vagy feleslegesen terhelik meg őket olyan részletekkel, amelyek egyáltalán nem tartoznak rájuk, vagy semmit nem mondanak. Azonban válás esetén szükséges, sőt kötelező elmondani, mi fog történni, de a gyermek életkorának megfelelő módon. És természetesen felhívjuk a figyelmet arra, hogy együtt üljenek le vele beszélni, mert nem gondolhatja a gyerek, hogy a válás miatt valamelyiküket elveszti.
Akár házassági válságról, akár válóperről legyen szó, a felek egy átfogó, minden részletre kiterjedő megegyezéssel fogják elhagyni az irodát. Működni fog, garantálom. A mediáció tökéletes módszere a garancia rá.
- Kedvencekhez ad
2010-12-17 19:00:00 - Major Klára
#55

Karácsony - gyerekek, válóper

Jönnek az ünnepek, és döntéseket kell hozni. Döntést arról, mikor és kinél legyen a gyerek? Mennyi ideig? Kié a szenteste? A két másik ünnepnapon lehet-e a nagymamát látogatni? A gonoszt, aki a menyét örökké fúrta? Mekkora értékű lehet az ajándék? A szünidő további része hogyan szerveződjön? Lehet-e csak úgy programokat csinálni, a hétvégi láthatáson kívül is? Mert ilyenkor annyi minden van. Sőt, akár egy külföldi háromnapos bónusz síeléssel is megajándékozható-e a gyerek, de engedné-e messzire a másik szülő? Hiszen az apa kétszázzal tép az autópályán, az anya meg otthon retteg egy balatoni kiránduláskor is, nemhogy a nemzetközi sztráda esetén. Mert apa vagány, az autó klassz, anya meg úgysem vezet, így ez a különlegesség csak apához kapcsolódik. Lehet-e kábítani a gyereket ezzel a veszélyes üzemmóddal? Lehet, de nem érdemes. Egyszerűbb megállapodni abban, kinek, hol a határ? Ki mit enged meg, és mit nem? Hasznosabb a válóper közepette még közösen kialakítani a játékszabályokat. Azért közösen, mert akkor van egyedüli remény a betartására. Erre alkalmas kiválóan a válóperes mediáció. Akár hosszú hónapokkal (évvel) a válás után is, mert addigra derül ki, hogy mi nem működik? A mediáció a sérelmek felszínre hozásával képes megtalálni azt az ideális megoldást, ami mindkét fél számára elfogadható. Ráadásul felhívja a figyelmet arra, hogy mi fog és mi nem fog működni a hétköznapokban. Ráirányítja a figyelmet a gyerekek sérülésének veszélyére. Általában a válófélben, vagy párkapcsolati konfliktusban lévők azt gondolják, hogy a gyermekek semmit látnak, nem tudnak arról, ami a felnőtteket érinti. Igazi önámítás ezt feltételezni. Látnak, hallanak, éreznek, és a maguk módján kombinálnak. A feszültség érzetéből regényeket kanyarintanak, mert konkrét információjuk kevés van, ezért gyártanak. Valóságot, amit ők annak gondolnak. Sokkal nehezebb számukra bármi, mégha nem is látszik rajtuk. Mert angyali jók lesznek, hogy ne okozzanak problémát. Vagy ördögi rosszak, hogy végre rájuk is figyeljen valaki. Mindkét viselkedés-változás felhívás, amit észre kell venni és könyörtelenül törődni vele. Mert nekik feldolgozhatatlanabb, érthetetlenebb az, amiről pedig a felnőttek hiszik, hogy csak ők pusztulnak bele. A válóperes mediációs megállapodás (akár a válás után is!) segítségével ezek a csapdák elkerülhetők. A körültekintő, minden részletre kiterjedő megállapodás mindenki jövőbeli nyugalmát szolgálja.
- Kedvencekhez ad
2010-12-09 18:00:00 - Major Klára
#54

Az önbecsapás csapdája

A közelgő karácsonyi ünnepek időszaka hajlamossá teszi a konfliktussal teli házasságban, párkapcsolatban élőket, hogy „szemet hunyjanak” afelett, ami pedig már minden nap mérgezi a hétköznapjaikat, az életüket. Viharokkal teli házassággal a hátuk mögött nem kevés energiájukat emészti fel a színjáték, amit ezalatt a bő két hét alatt végigcsinálnak a nagyszülők, rokonok, barátok előtt. A legszörnyűbb az, hogy ők szenvednek a legjobban. Szenvednek, mert nekik is fáj, elviselhetetlen, mégha nem is beszélnek róla. És túlnyomórészt már nem beszélnek. Főként nem egymással és főként nem a problémáikról. Pedig minél tovább húzzák, annál nehezebb megoldást találni, annál reménytelenebb visszafordítani azt a folyamatot, amin pedig lehetne segíteni.
Párkapcsolati konfliktus esetén rendkívül eredményes módszer a mediáció. Ez kizárólag akkor tud elindulni, ha mindketten kijelentik: elfogadják a módszert az ügyük megoldásához. Azért előnyös mindkét fél részvétele, mert jókora tanulsággal jár minden egymás előtt elhangzó mondat. Az első közös találkozó úgy kezdődik, hogy a felek egymás előtt mondják el, szerintük mi a legnagyobb problémájuk, miért fordultak mediátorhoz? A két fél egymás előtti megszólalása azonnal másként láttatja a konfliktust. Az egyik mond valamit, a másik reagálhat. Nemcsak, hogy lehet megjegyzést fűzni hozzá, hanem kérve is van rá. Hallani szeretnénk a véleményét, a meglátásait, a tapasztalatát ugyanarról a dologról. Sokszor két gyökeresen különböző történetet ismerünk meg, ami teljesen érthető, hiszen annyira másként is élték meg. De eddig nem volt, aki miatt valóban „meghallják” a másik szavait, nem volt, aki szembesítse őket. Mert egészen más egy kívülállónak mesélni, akkor valahogy a másik is másként figyel. Mivel eddig maguknak mondják már csak a bajaikat (hiszen nem beszélnek egymással), így maguknak is válaszolják meg a felmerülő problémákat. Emiatt egy helyben topognak, nem haladnak semerre. Az önbecsapásnál kevés nagyobb csapda van.
A párkapcsolati mediációval elindul az az érdemi, megegyezéshez vezető párbeszéd, ami segít rendbe rakni a megoldhatatlannak tűnőt. Mert a megoldott konfliktusnál nincs jobb.
- Kedvencekhez ad
2010-11-17 10:00:00 - Major Klára
#53

Menekülés egy házasságból

Éva és Laci házassága 12 év után omlott össze végleg. Erről mesélt a párkapcsolati mediáció előkészítő beszélgetésén az asszony. 28 évesen, egy nagy szerelmi csalódás után ismerte meg a fiút, két évig jártak. Felelősséggel, tudatosan döntött arról, hogy házasodjanak. Évának életmentő volt Laci nyugalma, biztonsága, de a szerelmet sosem hozta meg. Szerinte a férjének a kezdetek óta tudnia kellett ezt, egyáltalán nem értette párja mostani kiborulását, úgy érezte, ő mindenben igyekezett alkalmazkodni. Tisztelte a férfit és mély, de inkább baráti szeretet érzett iránta. Kívülről minta-családnak tűntek: két gyerek született, felelős állás, szép lakás, nyaraló, autó boldogította őket. Most azonban nem tudták a "merre tovább" kérdését megválaszolni. A Lacival való különbeszélgetésen a férfi bevallotta, önértékelése a nullával egyenlő, sérelmei megmérgezték még a hallgatásaikat is, amiből jelentősen több adódott, mint tisztázó beszélgetésekből. 40 évesen mindketten kudarcnak érezték a teljes felnőtt életüket. Mára egyetlen dologgal voltak tisztában, azzal, hogy így nem mehet tovább. A férfi javasolta, tegyenek valamit, Éva találta ki a hogyant, vagyis a párkapcsolati mediációt.
A problémák szőnyeg alá söprése után valamiképp a 10-13 év eltelte a vízválasztó a tűrőképességben, az önáltatásban. Ez az a pont, amikor így vagy úgy, de a párkapcsolati problémával küzdők megoldást szeretnének találni. Az ehhez hasonló esetekben a mediátor felhívja a figyelmet a legfontosabb átgondolandó pontokra: elsősorban a gyerekek ügyére. Jobb-e ilyen módon együtt maradni, mit látnak így a gyerekek arról, amit családnak hívunk? Tévhit azt hinni, ha nincsenek látványos összecsapások, ha nincs hangos veszekedés, akkor a gyerekek nem tudják, hogy baj van. De igenis tudják és sérülhetnek, bár inkább a fantáziájuk pótolja a nem ismert tényeket. Fontos végiggondolni a házaspárnak, hogy bírnák-e így tovább még évtizedekig? El ne felejtsük azt a kérdést sem, hogy az anyagiak terén mi a reálisan megvalósítható? Szét tudnak-e költözni, lenne-e mindkettőjüknek megfelelő megélhetési forrása, stb? Ezek tények, amelyek egy válóperben elkerülhetetlenül terítékre kerülnek.
Éva és Laci végül a különköltözés mellett döntött. Nem váltak el, egymáshoz nagyon közeli két lakásra váltották az egyet. Minden részletre kiterjedő mediációs megállapodást kötöttek a jövőjükkel kapcsolatban a gyerekek, a vagyon, a kapcsolattartás kérdésében. Lassan-lassan térnek magukhoz, fél évvel a részletes megegyezést követően még egy alkalommal találkoztunk, az apróbb, azóta felmerült kérdések együttes tisztázására. Évának ment nehezebben, bár ő hitte mindig, hogy tisztában van a tényekkel. De vitathatatlanul egyetértettek abban, hogy a mediáció segítsége nélkül nem így zajlott volna a szétválásuk és nem így, ilyen olajozott módon született volna meg a tételes megállapodás.
- Kedvencekhez ad
2010-11-10 11:30:00 - Major Klára
#52

Távszerelem, féltékenységgel fűszerezve

Magda életét egyéni tanácsadáson ismertem meg. Két éve volt együtt a párjával, kínzó féltékenysége azonban szinte lehetetlenné tette az életüket. Alapvetően emiatt keresett fel, de már egy találkozás után kiderült, egyáltalán nem itt rejtőzik a probléma gyökere. A 30-as éveik elején jártak, igazán nem tapasztalatlanul vágtak bele a viszonyukba. 100 kilométerre laktak egymástól, így a férfi felajánlotta, hogy Magda költözzön hozzá. Bár az asszony utánanézett, és állást is kapott volna a városban, de az ajánlatot elutasította. Racionálisan mérlegelt, úgy találta, a férfi hozzá képest nagyon egyszerű körülmények és igencsak szűkös anyagiak között élt, nála jóval alacsonyabb társadalmi szinten. Ritkán, egy-két havonta találkoztak, de Magda egy idő után azzal szembesült, hogy párja az interneten aktívan levelezik más nőkkel. Kiborult, bár a tényleges megcsalás esete egyáltalán nem bizonyítódott. Ahogy telt az idő, féltékenysége a távolból olyan mértéket öltött, hogy már alig tudott figyelni a munkájára. Ennek ellenére eszébe sem jutott szorosabbra vonni a kapcsolatukat. Jogot formált a férfira, anélkül, hogy alapja lett volna rá. A távszerelem nem volt véletlen, sosem fogadta el a „párját”, képtelen volt felvállalni őt, de lemondani sem akart róla. Ezt érezte az utolsó esélyének úgy, hogy közben más, esetleg működő kapcsolat kialakítására lehetőséget sem adott magának - hiszen párja volt. Az önámítást olyan szinten művelte, hogy mikor később kívülről ránézett az életére, ő maga is elhűlt. Egy barátnője beszélte rá, hogy forduljon szakemberhez tanácsért, mert ő már nem bírta türelemmel, ráadásul képtelen volt megértetni Magdával, hogy a tönkremenetelében saját maga a teszi a legtöbbet. Ennek felismeréséhez kell az a „külső szem”, amit a szakembertől kaphatunk. Azért van, hogy segítségünkre legyen a tudásával, tapasztalatával, és minden elfogultság nélkül tegyen fel kérdéseket, a kapott válaszokat pedig mérlegelje. Mégpedig aszerint, hogy szükség van-e tovább kutakodni, vagy más irányba kell elindulni? Magda is így látta át, hogy esztelenség tovább egy olyan kapcsolatot folytatnia - becsapva nemcsak önmagát, hanem a másikat is - aminek semmi értelme. Sosem talál megfelelő társat, ha egy olyanhoz ragaszkodik, aki az első perctől nem neki volt kitalálva. Nagy erő kell belátni a tévedést, de ajándékként ott az a jó érzés, hogy döntésünket biztos nyugalommal hozhatjuk meg.
- Kedvencekhez ad
2010-10-22 09:10:00 - Major Klára
#51

Válóper után......

A peres eljárás befejeződött, ám valami miatt nem működnek a hétköznapok. Nem úgy működik a kapcsolattartás, ahogy megállapodtak. Az év közbeni kötelezettség-vállalásokat nem tartja be az egyik szülő. A másik mindent elkövet, hogy ne jöhessen létre a kéthetenkénti hétvégi találkozó. Ki ne ismerne ilyen történeteket? A rokon, a barát teljes mértékben megértő a szenvedő fél iránt, de vajon tud-e érdemben segíteni? A megértés az adott pillanatban igazi életmentés, de hosszútávon az egyoldalú egyetértés inkább ártalom, mert nem visz a megoldás felé. Pedig igazi szükség van rá, hiszen a végeláthatatlan huza-vona súlyosan mérgezi a hétköznapokat. Lehet-e minden reggel azzal a stresszel kelni, hogy mára mit talált ki a másik? Mit nem tart be majd ezen a héten? Ezáltal persze ki nem mutatható lelki sérüléseket lehet szerezni. És lehet szomorú, idegeskedő nagyszülőket vigasztalni, vagy elhallgatni előlük az újabb fejleményeket. Aztán lehet kevésbé teljesíteni a munkában. Persze a leértékelődő önbizalmat se felejtsük, amit automatikusan minden résztvevő megkap az átélt kudarcok miatt.
Mint annál a házaspárnál is, ahol a válóper lezárulása után végképp megromlott a két felnőtt kapcsolata. Pont akkor, amikor mindketten azt érezték, hogy végre vége! Négy évig tartott a válóper, de nem voltak elégedettek a végeredménnyel, mert nem az lett, amit vártak. Vesztesnek érezték magukat, keserűség és csalódottság uralkodott bennük. Nem akarták, hogy működjön az ítélet, nem is működött szinte egyetlen részletében sem. A közös, válóper utáni mediációs üléseken derült ki, hogy a feleség eleve elképzelhetetlennek tartotta, hogy a volt férje látná, mennyi minden bántja. Természetesen mindketten egyformán hitték, ők nem akadályai az ítéletek hétköznapi megvalósításának. Pedig sok mindenben ellene működtek, a gyerekek meg szenvedtek. A szüleik az egymással vívott harc közepette azt sem vették észre, hogy mennyire megviselte őket az előző négy év. A nem megfelelően átgondolt és kidolgozott megállapodás komoly bajokat okozhat mindkét fél, és persze a gyerekek életében. A válóper utáni mediációban – amit egyre többen vesznek igénybe – bepótoltuk azt, ami a bírósági folyamatból kimaradt. Kihúztuk a mélyen ülő tüskéket, amiket évek óta hordoztak, ezáltal működővé tettük a működésképtelennek tűnőt. Nem azért nem teszi meg mindezt a bíróság, mert nem akarja, hanem mert nem ez a feladata. A válóperes mediáció azonban képes a múltat úgy rendbe rakni, hogy a jövő működjön.
- Kedvencekhez ad
2010-10-11 09:10:00 - Major Klára
#50

Mikor hagyjuk el a párunkat?

Az eljegyzése után pontosan ezt a kérdést tette fel Szilvia is. Az időzítés kissé meglepő, de még éppen idejében történt. Egy televízió adásban beszéltem a párkapcsolati nehézségekről, utána keresett fel a lány. Bár a házasság előkészületei zajlottak, Szilviában egyre több dilemma tornyosult. Nem élt együtt a párjával, pedig megtehették volna. Ma már tudja, hogy ez is az egyik „ellenállása” volt a sok közül. Nem akarta tudomásul venni azokat a tényeket, amelyeket ugyan sejtett, de ha összeköltöznek, akkor látnia is kellett volna. Három éves kapcsolat állt mögöttük, Szilva 30, vőlegénye 32 éves volt. Az, hogy tűz és víz a természetük, még egyáltalán nem oka az összeférhetetlenségnek. Párja azonban erős féltékenységgel is küzdött, amire a lány nem adott okot. Egy munkahelyen dolgoztak, így a fiú szinte minden lépését láthatta. A telefonját, e-mailjeit állandóan ellenőrizte. Szilvia jó beosztásban, jól keresett, a fiú mégis számon kérte tőle a vásárlásait és őrjöngött a tékozlás miatt. Egy fodrász is komoly szidalmakat váltott ki, pedig a munkájához elengedhetetlen volt az ápolt megjelenés – ha egyáltalán védekezni szükséges emiatt. Barátaikkal való találkozóikon, amikor nem értettek egyet, hangosan leszólta. Bár iskolázottságukban, társadalmi szintjükben ugyanott álltak, számtalan jel arra mutatott, hogy nem illik Szilviához. A lány kevés szabadidővel rendelkezett, ezért nem akart semmit észrevenni – hinni akarta, hogy működni fog, pedig egyáltalán nem. Azáltal, hogy egy kívülállónak, egy szakembernek elmondta a problémáit, kristálytisztán átlátta, mennyire nem illenek össze, mennyire abszurd a házasságkötés terve. Maga is megdöbbent, milyen volt így kimondva hallania az elmúlt 3 évéről szóló történeteket. Szilvia lépcsőzetesen a következőkre jutott: a házasságtól visszalép, új munkahelyet keres, és ad a maga számára egy nem is rövid időt, hogy átgondolja, egy együttélésben mit vár el Önmagától és a leendő párjától. Szakításuk után fél évvel ismert meg egy nagyon klassz fiatalembert, óvatosan, de biztosan lépegetnek egymás megismerése felé.
- Kedvencekhez ad