Kedves Gyöngyi!

A számolás egyfajta kényszercselekvés (http://www.pszichiatria24x7.hu/bgdisplay.jhtml?itemname=anxiety_ocd). Ez egy olyan pszichiátriai probléma, amelyet csak akkor kell kezelni, ha az érintettet a mindennapi életvitelében zavarja. Ha a hétköznapokban ennek ellenére jól helyt tud állni, akkor nem feltétlenül szükséges. Ha kezeltetni szeretné, akkor pszichiáter, vagy klinikai szakpszichológus a megfelelő szakember.

A rövid távú memória zavarait okozhatja a stressz. Azt nagyon fontos lenne kezelni, mert ha súlyosabbá válik, akkor testi tüneteket is okozhat. http://www.faro.eoldal.hu/cikkek/stresszoldas/stresszoldas.html A relaxáció akkor is hatásos, ha elsőre nem tud igazán ellazulni. Kellő gyakorlás után jól működik.

Üdvözlettel:

Turánszky Edina 

Kedves Gina!

Sok szülő, nagyszülő mondja a gyerekének, hogy ha ezt vagy azt csinálod, akkor nem foglak szeretni, de óvodában, vagy a TV-ből, rádióból is hallhatta a kislány ezt, vagy valami hasonlót. A jelenség valószínűleg idővel magától el fog múlni.

Beszélgessenek a kislánnyal az ő szintjén, nyelvén arról, hogy mit gondol, hogy mi is az a szeretet. Önök is mondják el neki, hogy ez Önöknek mit jelent (pl. mindig együtt akarok lenni azzal, akit szeretek; együtt örülök vele, amikor ő örül, amikor sikere van; féltem, hogy ne érje baj, stb.). Mondják el neki, hogy valakit nem csak akkor szeretünk, amikor jót tesz velünk, vagy jól viselkedik, hiszen Önök is ugyanúgy szeretik őt, amikor rossz fát tesz a tűzre.

Üdvözlettel:

Turánszky Edina

Kedves Laura!

Levele alapján több dolog is eszembe jutott a párjával kapcsolatban.

1. A vázolt viselkedés egy idealizált férfiszerep: családfenntartó, erős, bátor, nem panaszkodik, ő a főnök otthon.

2. Idealizált női szerep elképzelése Ön felé: kedves, figyelmes, alávető.

3. Csak a hollywoodi filmekben ilyen ideális, ilyen rózsaszín minden.

4. Az apaminta: nem látott más viselkedésformát, ezt tartja követendőnek. Nem tudja, hogy van alternatíva, de az idealizált férfiszerep miatt el is zárkózik más lehetőség megismerésétől. Az apa sikerrel alkalmazza ezt a viselkedésmintát.

5. Valószínűsítem, hogy az apa mellett a párja édesanyjának nem volt / nincs sok szava a családban (ha valaki sokat panaszkodik, még nem biztos, hogy beleszólása van a döntésekbe - nem a beszéd mennyisége, hanem a súlya számít).

6. A párja viselkedése nagyon önző. Csak magára gondol, csak arra, hogy neki mi a jó, nem veszi figyelembe, hogy Önnek mire lenne szüksége, hogy jól érezze magát.

7. Szerelem ez, vagy csak az ideák hajszolása és birtoklási vágy?

8. A párja nem tanulta meg a problémáit, a konfliktusait kezelni - illetve úgy kezeli őket, hogy nemlétezőnek akarja tudni őket. Ez azonban csak szőnyeg alá söprés, ahol csak nő a szemétkupac, amiben az ember egyszer elbotlik, de egy idő után nem is fér majd el a szőnyeg alatt, és egyszerre ömlik ki az egész.

Attól, hogy nem beszélünk dolgokról, attól azok nem válnak semmivé - ezt a párjának is tudnia kellene. Világos, hogy attól jó egy párkapcsolat, ha béke van a felek között, de az elhallgatás nem valódi béke, csak látszat.

Nem szeretek könyveket ajánlani, de Önök sokat tanulhatnának a Mars és Vénusz könyvekből, persze, csak akkor, ha a párja is hajlandó lenne elolvasni és megszívlelni az ott leírtakat. Leírása alapján erre azonban nem látok esélyt - ha csak Ön változik az további alávetéshez vezet, és erősíti a párja pozícióját és elképzelését az ideális párkapcsolatról és a maga igazáról.

Varázsszót sajnos nem tudok mondani. Ha a párja hajlandó lenne rá, akkor egy mediáció esetleg működhet. Szakember segítségével még lehet esély a párját jobb belátásra bírni, mert amint látja, egyedül sikertelenül próbálkozik.

Ha úgy gondolják, hogy belevágnának egy álláspont-közelítésbe, keressenek meg nyugodtan, mediátorként személyesen is szívesen segítek.

Üdvözlettel:

Turánszky Edina 

Kedves Anna!

Az ember temperamentumát részben az öröklés határozza meg, részben pedig az, amit a közvetlen környezetében élőktől lát, tapasztal, tanul. Visszás dolog az öröklést emlegetni, hiszen akkor elfogadjuk, hogy a dolog megváltoztathatatlan.

A szülői magatartásformák közül többek között a szigorúság, a magas követelmény, az elkényeztetés és a következetlenség okozhat a gyereknél félénkséget, visszahúzódást. A szülői viselkedés mikéntjét a szülők maguk általában nem érzékelik, célszerű bevonni egy pszichológust, vagy akár egy jó megfigyelőképességű és kritikai érzékű ismerőst.

A visszahúzódó viselkedés előnye az, hogy az ilyen gyerek általában érzékenyebb és nagyon jó megfigyelő lesz. Egyértelmű hátránya az, hogy a szociális kapcsolatai nem lesznek megfelelőek - ha lesznek egyáltalán, és ez elszigetelődéshez vezet.

Jó néhány hasznos írást találtam az interneten is a témában, ezeket itt leírni, meghaladja a rovat kapacitását, de a "túlzott félénk gyerek" keresőszavakkal Ön is megtalálhatja őket.

A problémát sokféle aspektusból lehet tárgyalni, én a legfontosabbnak a kívánt viselkedés esetén a pozitív megerősítést (nem tárgyi jutalmat!), illetve bármilyen negatívan végződő dolog kapcsán a viselkedést és az eredményt értékeljék negatívan, ne a kislányt magát. (A "rosszul viselkedtél", illetve a "rossz voltál" mondatok között óriási a különbség.)

Üdvözlettel:

Turánszky Edina 

Kedves Melissza!

Azt várja tőlem, hogy írjak néhány varázsszót, amitől megoldódnak a vázolt dolgok, miközben mindketten olyan problémákkal küzdenek, amelyeket ilyen egyszerűen, és különösen levelezés útján nem lehet megoldani.

A két probléma összefügg - nem érdemes csak az egyiket kezelni, mert azzal nem oldódik meg a közös probléma, ami utána újból visszahat.

A kislány "tanulásundorának" sok oka lehet, egyik valóban lehet az Ön viselkedése, de számos dolog közrejátszhat benne. A kislánya ismerete és vizsgálat nélkül csak találgatni tudok. A felső tagozatba lépés, az új tanárok, az új követelmények, sikerek, kudarcok mind-mind szerepet játszhatnak abban, hogy a kislány nem akar tanulni. A helyi nevelési tanácsadóban ezeket a szakemberek kideríthetik és javaslatot adhatnak a további teendőkre.

Az Ön problémáját szintén orvosolni kellene, mert - mint fent írtam - ha ezek továbbra is fennállnak, akkor a kislány problémája sem oldódik meg semmiképpen, sőt, valószínűleg még romlani fog. (Férjről/partnerről - apáról nem írt. Nincs jelen férfi az életükben?) Testi tünetei valószínűleg pszichés okokra vezethetők vissza, tehát kezelni is abból az irányból kell őket.

Családi foglalkozások, terápiák után érdeklődjön a nevelési tanácsadóban, illetve a családsegítőnél.

Csak ezzel tesz jót a kislányának és saját magának is. Ha homokba dugja a fejét, az az a dolog, ami a legtöbbet árthat mindkettőjüknek.

Üdvözlettel:

Turánszky Edina 

Kedves Ildikó!

Annak megítéléséhez, hogy vajon mit és hol rontott el, a történetnek és az Önök viszonyának sokkal részletesebb ismeretére lenne szükség. Tulajdonképpen ezen telefonbeszélgetésen kívül másról nem is ír - a dolog pedig nem csak erről szól. Ez csak egy "eredmény", amihez sok-sok megelőző dolog vezetett. A keresztszülei hozzáállásának megítéléséhez pedig azt kell tudni, hogy ők hogyan ítélték meg az Ön korábbi viselkedését.

Az elutasító hozzáálláson én nem lepődnék meg túlságosan, hiszen Ön nem jelentkezett náluk már jó ideje (valószínűsítem, azt sem tudták, hogy ennek mi az oka), most pedig a rossz hír hallatán egyszer csak felbukkan a semmiből. Vajon mit gondolhatnak a keresztszülei, mi lehet az oka az Ön hirtelen jelentkezésének - milyen hátsó szándékot feltételezhetnek emögött?

Ön annyit tehet, hogy az eddigi feszült viszony ellenére felajánlja, hogy segít, amiben tud, pl. bevásárlás, orvoshoz vivés, stb., ha a keresztszüleinek szükségük van rá.

Először adnia kell, hogy kapjon és hogy az elvesztett bizalmat visszanyerje.

Üdvözlettel:

Turánszky Edina 

Kedves Nelli!

Hogy a fia miért nem akar Önnel találkozni vagy beszélni, azt csak ő tudja. Rövid leírásból, az ő saját álláspontjának ismerete nélkül ezt még egy pszichológus sem tudja megmondani.

Egy mondat azért felkeltette a figyelmemet: "azt mondta hogy fél hogy az apja nem fogja szeretni". Ez alapján valószínű, hogy a fiút az édesapja érzelmileg zsarolja - ez abban mutatkozik meg, hogy a fiúnak bűntudata van, ha az édesapjának nem tetsző dolgot tesz, amibe beletartozik az is, hogy Önnel bármilyen formában érintkezik - és ez akkor is fennáll, ha a dolog neki egyébként jól esne, örömet okozna.

A válás során a bíróság megítéli a gyerekelhelyezést és a láthatást. Ehhez a szülőknek tartani kell magukat. Ha nem így van, akkor ebben egy ügyvéd tud tanácsot adni.

A férjét egy mediációval jobb belátásra lehetne bírni, de a meggyőzéséhez Önre és a fiára is szükség van. Egy Önnel és a fiával folytatott előzetes megbeszélés során kiderülhet a fia idegenkedésének oka, hogy szeretné-e Önnel helyreállítani a jó kapcsolatot, illetve, hogy milyen módszerrel lehet az édesapját a mediációra rábírni.

Ha úgy döntenek, hogy belevágnak, engem is megkereshetnek, személyesen is nagyon szívesen segítek.

Üdvözlettel:

Turánszky Edina 

Kedves Ági!

Ön úgy tűnik, hogy teljesen elveszítette az önbizalmát. Nekem a dolog kicsit depressziógyanús is, de talán még annyira nem súlyos a dolog - viszont biztosan az a végállomás, ha nem változik a helyzet.

Vajon miért nem hallgat a párjára? Ha ő egyébként nem okolja, vagy sürgeti Önt, akkor pont a megfelelő hozzáállást tanúsítja az Ön problémájához.

Ha Ön most azt mondja, hogy "igen, igen, de én erre képtelen vagyok", vagy hogy "jó, jó, de hiányzik az akaraterőm", akkor beigazolja a fenti feltevéseimet.

Ha már annyira komollyá vált a dolog, ahogy írja, akkor nem lehet egyedül kikeveredni belőle - szakember segítségére van szükség. Pár alkalom önbizalomerősítő foglalkozás után visszatérhet az élete a régi kerékvágásba. A legjobb, ha még ma megkeres egy pszichológust - engem is nyugodtan hívhat - mivel ennek a problémának az egyik fő sajátossága a halogatás. Tegye meg az első lépést a gyógyulás felé.

Üdvözlettel:

Turánszky Edina 

Kedves Nyuca!

A szakmaalkalmasságban sajnos ellent kell mondanom az ismerőseinek: mind az újságíró mind a pszichológus esetében nagyon fontos, hogy odafigyeljen a hallottakra, nem elég csak a kérdést feltenni. Világos, hogy kifelé a látszat ez, és Önön kívül senki nem tudja, hogy valójában egészen máshol jár. Az emberek örülnek, ha kérdezik őket, mert így fontosnak tűnnek, jó érzés, ha valaki érdeklődik irántuk.

Leírása alapján több dolog is szóba jöhet: önbizalomhiány, szorongás, de még depresszió is. Ennek kiderítésére és kezelésére fel kellene keresnie egy pszichológust, mert a probléma kialakulása nem rövid folyamat, megszüntetése sem megy egyik napról a másikra, levelezés útján pedig sajnos, semmiképpen.

Üdvözlettel:

Turánszky Edina 

Kedves Mariann!

Semmiképpen nem káros, amíg a mindennapi életvitelben nem akadályoz. Egy kis babona, rituálé támpontot ad, bevezet bizonyos tevékenységeket, ráhangol dolgokra. Ezeket a dolgokat megszoktuk, tehát ismerősek. Tudjuk, hogyan működnek, mi történik, ha végezzük őket. Minden más bizonytalan, amitől a legtöbb ember tart. A szokások - és ide tartoznak a sztereotípiák is - adnak egy bizonyos pozitív megerősítést, segítenek eligazodni a világban.

Hogy mi történik nélkülük? Csak akkor tudja meg, ha egyszer kipróbálja.

Üdvözlettel:

Turánszky Edina