B - Bizalom

A bizalom egy zsenge növény. Ha egyszer tönkretesszük, nem épül fel olyan hamar. /Otto Eduard Leopold von Bismarck 1815-1898/

Mi is a bizalom? Miért olyan fontos? Kiben bízhatunk, és kiben nem? Bízhatunk-e másokban, elvárhatjuk-e mások bizalmát, ha nem bízunk magunkban? Léteznek-e emberi kapcsolatok bizalom nélkül? Mikor alakul ki az emberben a bizalom érzése?

Bizalom alatt azt a feltevést értjük, hogy a dolgok pozitív, vagy elvárt irányba fejlődnek. A reménytől az különbözteti meg, hogy van egy cselekvési alternatíva. A bizalom azt a személyek, vagy szervezetek iránti elvárást is jelenti, hogy azok a későbbiekben közös értékek, vagy erkölcsi normák szerint cselekszenek. Amikor valakiben, vagy valamiben megbízunk, azt szavahihetőséggel, megbízhatósággal és hitelességgel indokoljuk. A bizalom a jelenben hat, de jövőbeli eseményekre irányul.

A bizalom az az érzés, ha valakinek akkor is hinni tudunk, ha tudjuk, hogy az ő helyében hazudnánk. /Henry Louis Mencken 1880-1956/

A magyar nyelvben a bizalom szó eredete nem teljesen tisztázott, annyi azonban bizonyos, hogy finnugor gyökerekkel rendelkezik, tehát nagyon régi szavunk.

A bizalomnak három aspektusa van, amelyeket egy fejlődéspszichológiai bizalomtriász-modellé vonhatunk össze:

1. Bizalom másokban – szituációtól, életterülettől függ, de generalizált is lehet. Nem csak mások szociális megbízhatóságára vonatkozik, hanem azokra az elvárásokra is, hogy egy adott szituációból saját közreműködésünk nélkül bizonyos eredmény származik.

2. Önbizalom – szituációtól, életterülettől függő, vagy generalizált elképzelés saját képességeinkről és adott esetben befolyási lehetőségeinkről.

3. Jövőbe vetett bizalom – a személyiség része, amely a fent leírt szituációfüggő és generalizált aspektusokkal közvetlenül összefügg. Több részből tevődik össze: a saját jövőbe, hozzátartozók, barátok jövőjébe, a saját csoport(ok) és a társadalom jövőjébe, és általában az emberiség jövőjébe vetett hit.

Először a másokba vetett bizalom alakul ki, majd óvodás-, kisiskoláskorban alakul ki az önbizalom, a jövőbe vetett bizalom pedig fiatal felnőttkorban.

Hogyan is alakul ki a bizalom? A csecsemő legfontosabb feladata a szopás, ezáltal tanul meg kapni és elvenni, és ezáltal taníthatja meg anyjának az adást. Az anya és gyermeke közötti interakció nagy fontossággal bír.

Egy ember életében az első konfliktus a bizalom és a bizalmatlanság között feszül (ős-bizalom vs. ős-bizalmatlanság). A csecsemő még teljesen kiszolgáltatott, alapszükségleteinek ellátásában másokra szorul. Ha az ellátás rendben zajlik, akkor a gyermek bizalmat és biztonságot él át, amit azzal mutat, hogy nincsenek táplálkozási-, és alvási zavarai, és nincs feszültség az emésztőrendszerében. Az anya kikerülhet a gyermek látómezejéből, anélkül, hogy az félelemmel, vagy haraggal reagálna, mivel megtanulta, hogy az anya visszajön. Hogy az anya a külvilágban megjelenik, belső bizonyossággá válik. A bizalom azonban nem csak a külső ellátásra vonatkozik, hanem arra is, hogy a gyerek bízik saját magában, és a saját belső szervei képességeiben, hogy sürgős szükségletei tekintetében helytállnak.

Az ős-bizalom hiánya felnőttkorban skizoid és depresszív tünetek formájában jelentkezik. Ilyenkor az első feladat a bizalom helyreállítása.

Az ős-bizalom, illetve az ős-bizalmatlanság élménye elsősorban nem a táplálék és a szeretetmegnyilvánulások mennyiségétől, sokkal inkább az anya-gyermek-kapcsolat minőségétől függ.

Az ős-bizalom az alapja annak, hogy bízzunk a világban, magunkban és más emberekben. Ez szeretetteljes interakciók során alakul ki. A bizalmatlanság érzését nem-konzekvens viselkedés és érzelmi távolságtartás váltja ki. (Erikson, E. H. 1965. Kindheit und Gesellschaft. Die acht Phasen des Menschen Stuttgart: Klett-Clotta 241-264. o.)

Ennek ismeretében nem nehéz érzelmezni a következő idézetet: „A féltékenység bizalom és önbizalom hiánya.” /Feleki László 1909-1989/ Mint láttuk, a másokba vetett bizalmunk szorosan összefügg a saját magunkba vetett bizalommal, így nem meglepő, hogy a féltékeny személynek először a saját önbizalmát kell erősítenie, hogy elkezdhessen másokban megbízni.

A – Alvás

„Álma oly békés… Arca térképén egy új, boldog tartomány.” /Emil Biela: Az alvó ember emlékműve/

Diákmediátorok

A diákmediátorok segítenek társaik konfliktusainak megoldásában.

Külföldön több iskolában tevékenykednek diákmediátorok. A tapasztalat azt mutatja, hogy hasonló hatékonysággal működnek, mint felnőtt "kollégáik".

A diákmediátor-képzés célja a passzív, autoriter helyett az aktív, kommunikatív problémamegoldás elterjesztése, az empátiás  készség fejlesztése és járulékos következményként a kommunikáció javításával az iskolai agresszió csökkentése.

A képzésre bárki jelentkezhet, de a diákmediátorkodás minden olyan diáknak előnyére válik, aki később pszichológua, ügyvéd, jogi tanácsadó, szociáis munkás, orvos, egészségügyi dolgozó szeretne lenni, illetve aki bármilyen munkakörben emberekkel szeretne foglalkozni.

A diákmediátorrá válás előtt a diákoknak egy kiválasztáson és egy képzésen kell részt venniük. A képzés nem a hagyományos oktatás formájáben zajlik, hanem az első, helyzetgyakorlatokat is tartalmazó elméleti blokk után a fő szempont a gyakorlat: a learning by doing.

További információ: http://www.faro.eoldal.hu/cikkek/mediacio/diakmediator

Mi okozza az agressziót? 4.

Konstruktivista és etnometodológiai elméletek – a megértő perspektíva. Erőszak, mint definíciós folyamatok terméke.

A konstruktivista és etnometodológiai elméletek a tanuló perspektíváját állítják a középpontba. Nem az agresszív cselekedetek okának kiderítése az elsődleges cél, hanem a cselekvő észlelési és gondolkodási perspektívájának megfejtése, illetve nem erőszakos hajlamról és viselkedési mintákról, hanem a valóságnak egy adott interakciós szituációban létrejövő egyéni értelmezéséről és megéléséről szól.

A megértő perspektíva a gyerekeket nem definiálja agresszívként, hanem egyes cselekvésformákat vizsgál szituációs és interakciós kontextusban. Az „erőszak-szerű” cselekedeteket az iskolai mindennapokban jelen levő megküzdési technikák részeként értelmezi mint egyrészt problémaszituációkra adott reakciók, másrészt az iskolai élettérhez való alkalmazkodás, és annak átalakításának formái.

Mi okozza az agressziót? 2.

Anómiaelmélet (Durkheim és Merton)

Anómia <gör> a társadalmi normáktól való eltérés (Bakos F. (Szerk.) Idegen szavak és kifejezések szótára. Harmadik kiadás. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1976.)

A társadalmi és intézményi dezorganizáció, amely a szociális rend zavarával, vagy felbomlásával jár, kríziseket okoz, amely egyes embereknél deviáns viselkedést idézhet elő. Az iskola intézményes rendszerére vetítve a dezorganizáció három dimenzióját különböztetjük meg:

1. Szociális dezintegráció. A krízis eme formáját a hiányzó, vagy romló szociális kapcsolatok okozzák. Az iskolai kötődés hiánya annak folyománya, hogy az erős teljesítménybeli szelekció az egyén csoportbeli integrációját oly mértékben károsíthatja, hogy megszűnik az osztállyal és annak közös céljaival szembeni szolidaritása, különösen akkor, ha kudarcélmények az önértékelését csökkentik. Ez a tendencia felerősödik, ha nincs lehetőség ennek a szociális hiányosságnak barátokkal, baráti körrel való kompenzálására.

2. Restriktív (vagyis korlátozó) konformitáskényszer. A közösségnek való alárendeltség, az azzal szembeni kötelességek, és az ezzel együtt járó individualitás korlátozása az identitás fejlődésének egyensúlyát nagymértékben zavarhatja. Az egyediség érzésének és a kibontakozásnak a korlátozása fokozza a szabályszegések valószínűségét, stresszt és feszültséget okoz. A döntésekben való részvétel hiánya a tanulóban az elnyomás, kiszolgáltatottság és tehetetlenség érzését kelti és lélekben eltávolítja az őt iskolától.

3. Cél-eszköz diszkrepancia. Az emberi szükségletek és a szükségletek kielégítéséhez szükséges lehetőségek nem állnak összhangban egymással. A tanulók úgy érzik, hogy az iskola által támasztott magas szociális és teljesítménybeli követelményeket legális eszközökkel nem képesek elérni. Ennél a pontnál a társadalmi, az etnikai és a nemi hovatartozás jó és rossz irányba is befolyásolhatja a diákokat.

A három dimenziónak kumulatív hatása van, azaz minél több, és minél erősebb ezek közül, ami fennáll egy tanuló esetében, annál nagyobb a valószínűsége a normától eltérő viselkedés kialakulásának.