Meghalt Vasadi Péter költő

Vasadi Péter 1926-ban született Újpesten, katonatiszti családban. 1948-ban beiratkozott az ELTE magyar-német-orosz szakára, ahonnan elbocsátották, csakúgy, mint az ezt követően felvett filozófia és esztétika szakokról. A Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán tanult tovább, de aztán innen és az ország összes főiskolájáról is kitiltották.

1952-től a Konzerv- és Húsipari Szállítási Vállalat tervező csoportjának vezetője volt, közben közgazdasági tanulmányokat folytatott, 1956-ban a vállalat forradalmi munkástanácsának titkára lett. 1967-től 1986-os nyugdíjba vonulásáig az Új Ember és a Vigília szerkesztője, újságírója volt.

Vasadi Péter (MTI Fotó: Czimbal Gyula)

Első verseivel 1971-ben tűnt fel A magunk kenyerén című antológiában, első önálló kötete, a Jelentés Babylonból 1974-ben jelent meg. Az MTI nekrológja szerint: „transzcendens fogantatású költészete az irgalom, a szeretet, az emberség erélyeit kutatja”. Utolsó kötete 2016-ban Csönd születik címmel jelent meg.

1991-ben József Attila-díjat kapott, 2001-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült, 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották. 2012-ben Kossuth-díjat kapott, 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki. Halálhírét családja közölte az MTI-vel.

Vasadi Péter: Kérelem

egyszer biztosan átbukunk
bőrünk hullámain
mint ár nyomán a törmelék
hevernek társaim

parázsló csönd tarkójukon
a foltja egyre terjed
nekik s nekem kéretlenül
én kérek most kegyelmet

ím e, a választatlanok:
te válassz hát magadnak!
Isteni önkénytől ragyogj
föl szentnek, gyilkosoknak

minden titok, de semmisem
maradt előttünk zárva
magányosoknak legnagyobb
magány magát kitárja

ha tudtuk volna azt, amit
sugara tud a Napnak!
Állnak közöttünk csillagok
s féltérdükön fogadnak

átéltünk sivatagokat
halálunk nyüzsgő város
repülni? Ez aránytalan
elbukni, az arányos