Rév Marcell: a magyar, aki megmutatja Hollywoodnak, hogyan kell látványos filmet készíteni

A Jupiter holdja költségvetése valamivel egymilliárd forint fölött volt (ebbe a Filmalap 700 millió forinttal szállt be), ami nagyjából 4-5 millió dollárnak felel meg. Amerikában ekkora összegből olyan filmeket forgatnak, melyekben színészek egy családi házban beszélgetnek egymással, esetleg kimozdulnak a parkba is, míg a Jupiter holdjában láthatunk egy felfordult gravitációjú szobát, számos szabadban felvett repülést, jó néhány tömegjelenetet, lövöldözéseket, víz alatti felvételeket, föld alatti robbanást és még egy látványos autós üldözést is. Tény, hogy ennyi pénzből sokkal nagyobb dolgokat valósítottak meg, mint az bárkitől elvárható lett volna, és ha a film egy óceánnal arrébb készül, egész biztos, hogy a többszörösébe került volna.

A Jupiter holdja egy képzeletbeli Budapesten játszódik

A nulláról kezdeni

Rév Marcell operatőr korábban nem fényképezett hasonlóan látványos, nagyszabású projektet, talán még a kutyatömegeket Budapest utcáira eresztő Fehér Isten állt a legközelebb ahhoz a kihíváshoz, amit most a Jupiter holdja jelentett. “A Fehér Isten közben biztosan csomó mindent tanultam, ami beépült valahogy a munkámba. Gondolom, tudtam ebből használni itt is valamit, de a Jupiter holdja teljesen más vizualitású film, mint a Fehér Isten volt. Itt mindent elölről kellett kitalálnunk” – mesélte. A mai divattal szembemenve Mundruczó Kornéllal úgy döntöttek, hogy nem digitális kamerával, hanem hagyományos 35 mm-es filmkamerákkal veszik fel a Jupiter holdját, mert az a képi világ állt jól ahhoz a történethez és ahhoz a kelet-európai világhoz, amit elképzeltek, de ezt nem lehetett teljes mértékben megvalósítani.

A Jupiter holdja forgatása alaposan próbára tette a filmesek kreativitását (Fotó: Szemerey Bence)

“Úgy 85 százalékban celluloidra forgattunk, de voltak olyan jelenetek, amiket technikai okokból digitálissal vettünk fel. Bizonyos jelenetekhez olyan kameramozgató eszközöket találtunk ki, amik egyszerűen nem bírták el a nehezebb, 35 mm-es kamerákat, és ilyenkor kénytelenek voltunk digitálissal dolgozni. Néha nem is a kamerák súlyával és formájával volt baj, csak azzal, hogy 35-40 méter magasan dolgoztunk, és ilyen magasban nem fér bele az, hogy cserélgessük a kifogyott filmet vagy az optikát, vagy ne tudjuk a kamerát távvezérlővel irányítani… Ezeket a jeleneteket a 35 mm-es kamerák ellehetetlenítették vagy irreálisan lelassították volna, így inkább bevállaltuk a digitálist, tudván tudva, hogy az utómunkánál nem kis melónk lesz azzal, hogy a kétfajta képi világot egységessé varázsoljuk.”

Egy létező hangulatú Budapest

Percekig állva tapsolták Mundruczó Kornél filmjét Cannes-ban

A Jupiter holdjában Mundruczó Kornél és Rév Marcell egy kelet-közép-európai nagyvárost akart megmutatni. “Egy létező hangulatú Budapestet, de nem egy létező Budapestet” – hangsúlyozza Rév. Ez a hozzáállás akkor válik igazán érthetővé, amikor a filmet nézve látjuk, hogy az alkotók sokszor elég szabadon kezelték a budapesti helyszíneket. Előfordul például, hogy a Keleti pályaudvar metrómegállójának vészkijárata a Népligetnél van, de az ilyen apróságok nem zavarták az alkotókat. “Mi egy bennünk élő Budapestet próbáltunk megteremteni, nem pedig egy teljesen realista topográfiájú Budapestet, így az ilyen dolgokkal nem igazán foglalkoztunk. Szerintem ez nézőként nem igazán zavaró, legalábbis én még sosem néztem filmet úgy, hogy hú, ha ezek ott mentek be, akkor nem ott kellett volna kijönniük. A Jupiter holdja amúgy sem realista film, ahol az ilyesmi számíthatna.”

A repülés

A munka kiindulópontja az volt, hogy Mundruczó Kornéllal közösen kitalálták, hogyan vegyék fel a filmbeli repüléseket, és mitől lesz ez a látvány más, mint amit a szuperhősös filmekben már megszokhattunk.

Tudtuk, hogy meg kell mutatnunk, hogy a csoda, az valóban csoda

Féltek attól, hogy a kamera magasra emelésével a felvételek nehogy merevvé váljanak, ami sokszor megtörténik a szuperhősös filmekben. “Ugyanazzal a könnyedséggel kellett mozognia a kamerának a levegőben is, mint ahogy a földön használtuk. Ez volt az egyik fontos szempontunk, míg a másik az volt, hogy a repülős jelenetek nagy részét egyetlen beállításban tartsuk, vágás nélkül, mert ez által is hitelesebbnek tűnik az a csoda, amit megteremtünk a vásznon.” Időnként kényszerűségből azért használtak rejtett vágásokat, de a lényeg úgyis az volt, hogy a néző végig úgy érezze, hogy minden ott és abban az időben történik ennyi idő alatt. “Nem a technikai kihívást kerestük, hanem az volt a fontos, hogy a néző mit érez majd a film nézése közben” – foglalta össze a hitvallásukat.

Az alábbi videóban megnézheted, hogyan vették fel a filmesek a repülést.

Egy éven át tartott, mire megtervezték a Jupiter holdja repüléseinek látványvilágát, és ennek egyik oka az volt, hogy más filmekben inkább csak ellenpéldákat találtak arra, amit ők szeretnének, így nem volt miből meríteniük. A legtöbb hollywoodi moziban a színészeket úgynevezett zöld vászon előtt reptetik drótokon, és utólag számítógéppel építik meg a környezetüket, de a Jupiter holdja esetében ezt el akarták kerülni, és csak egyetlen repülésnél használták. Nem azért, mert így drágább lett volna, hiszen pont ez a módszer lett volna az olcsóbb, hanem azért, mert a realisztikus látványvilágra való törekvésükbe ez nem fért volna bele.

Helikopter, drótok, sínek

A kutyák nem tudnak mesterkéltek lenni

A filmet nézve sokan hihetik azt, hogy rengeteg drónfelvételt láthatunk benne, pedig a végső változatban csak egyetlen drónnal felvett jelenetet használtak, a távoli légi felvételek többsége helikopterrel készült. Eleinte az alkotók úgy gondolták, hogy a levegőben készült közeliket Jéger Zsomborról (ő alakítja a repülő embert) majd drónnal veszik fel, sokat kísérleteztek egy profi drónos csapattal a felvételekkel, csakhogy a drón akkora szelet generált maga körül, ami már a színész arcán is meglátszott. Sajnos az is a drónok ellen szólt, hogy Magyarországon nem lehet velük nagyon magasra menni, ugyanis ezt a magyar törvények szigorúan szabályozzák. Amikor igazán magasból vették a főszereplőt, akkor a drónokat helikopterrel kellett helyettesíteni, de azzal természetesen nem lehetett a repülő színészhez túl közel menni, így a repülések nagy részében a kamerákat különféle manuális eszközökre – levegőbe épített sínekre, drótokra, darukra és ezek kombinációjára – rögzítették, és a kamerafejeket sokszor távirányítással a földről irányították.

“Egy ember nevét mindenképp meg kell említenem: Farkas Balázs kaszkadőr riggerét, aki velünk együttműködve koordinálta Jéger Zsombor repüléseit és mozgatta különböző köteleken. A vele folytatott kooperációnkból jöttek létre a filmben látható bonyolult légi mozgások.” A filmben nincs két ugyanolyan módon felvett repülés, vagyis minden jelenethez más forgatási módszert találtak ki.

A Jupiter holdja látványvilága lenyűgözte a külföldi kritikusokat (Fotó: Pintér Leo)

Bár józan ésszel azt gondolhatnánk, hogy Marcell számára a magasban kamerázás volt fizikailag a legkimerítőbb, ez nem teljesen így történt. “Egy idő után nagyon nehéz volt simán a földön kézi kamerázni. A hosszú beállításokat filmre forgattuk, és ezek a kamerák a nagy tekercs filmmel együtt borzasztó nehezek. A végére azért megedződtem. A legmeredekebb kamerás mutatványnál a kamerát nem is én fogtam.

Amikor Zsombor karaktere kiugrik a hotelfolyosó ablakán, és a kamera is utána vetődik, akkor a kamerát egy kaszkadőr kezébe adtuk, aki Zsombor után ugrott, és egy drótkötél fogta meg a magasban a Keleti pályaudvar fölött. Persze a valóságban nem egy valódi épületből ugrottak ki ők ketten, hanem egy magasba emelt konténerből.

Repülés egy forgó szobában

A Jupiter holdja egyik legemlékezetesebb jelenetében Jéger Zsombor karaktere egy lakásban emelkedik fel, de nemcsak ő repül, hanem a szoba is forogni kezd, benne a neonácit alakító Nagy Zsolttal. Az elképesztő látványvilágú jelenet ötletét és díszletét Mundruczó Kornél Látszatélet című darabjából emelték át ide, de Ágh Marci látványtervező azért kissé átalakította a forgó szobát a film igényeihez.

Ez egy félbevágott szoba, ami megfordul a saját középső tengelye körül. Ebbe lógattuk fel a Zsombort egy darun, és egy másik hidraulikus karral mozgattuk a kamerát a Zsombor körül.

Eléggé ki volt centizve a dolog, mert hiába nagy a díszlet, a kötelektől és a daruktól, illetve a szanaszét repkedő kellékektől nehezen fértünk el ott. A mozgó díszlet, a hulló tárgyak, a repülő színész és a forgó kamera koreográfiájából állt össze végül a jelenet látványvilága.” Szegény Nagy Zsolt volt a helyzet szenvedő alanya, mivel őt ott semmi sem tartotta. “Zsolt ott esett-kelt, miközben forgott körülötte a szoba. Arra azért figyeltünk, hogy a rá hulló kellékek mind puha anyagból legyenek”. Hát, nem mindig irigyeljük a színészeket, az egyszer biztos.

Rév Marcell és a stáb hollywoodi mércével aprópénzből tett csodát (Fotó: Szemerey Bence)

Az autós üldözés

A filmben van egy rendkívül látványos üldözés is Budapest belvárosának utcáin, ahol a stáb számára az jelentette a fő kihívást, hogy hogyan tudnak egy olyan jól kinéző autós jelenetet felvenni, ami mégsem emlékeztet az amerikai filmek hasonló momentumaira.

A filmünk stílusába nem illett volna egy szanaszéjjel vágott, félreugró statisztákkal és felboruló autókkal teli üldözés, ezért valami másra volt szükségünk.

Az volt az ötlet, hogy az üldöző kocsira szereljük fel a kamerát, és végig az ő szemszögéből figyeljük, mi történik az üldözöttel, és ezt lehetőleg vágások nélkül egyben tartsuk. Az egyetlen ütközést a végére tartogattuk, amit egy kaszkadőr segítségével, valamint két lassító kamerával vettünk fel, hogy tényleg emlékezetes látványt nyújtson.”

Az alábbi videóban betekinthetsz az autós üldözés felvételébe, és az épületből kiugrást is láthatod.

Bár Cannes-ban még a fintorgó újságírók is dicsérték a Jupiter holdja kiemelkedő látványvilágát, Marcell ajtaján még nem kopogtattak a Marvel vagy a DC Comics filmek producerei. “A sajtó egy kicsit túldimenzionálja az ilyesmit. Ehhez idő kell, és amikor mi most beszélgetünk, Cannes-on kívül még sehol sem láthatták a filmet. Majd meglátjuk, később mi sül ki belőle, ha már sok helyen bemutatták”. Mindenesetre mi szurkolunk.