Ezért kell hámozva enni a kaliforniai paprikát – egy teljes napon át néztem a Paprika Tv-t

8.30 – Receptdaráló extra

Az a minimum, hogy az ember megéhezik, ha főzős adást néz. És az sem kizárt, hogy főzni, sütni akar. Szóval kényelmesen, mintha moziban lennék, nézni kezdtem az első műsort. Halas ételeket készítettek – de előtte bemutatták a pikkelyes állatokat. Azt rögtön felírtam, honnan tudhatom, hogy valóban friss-e a hal. A kopoltyúja vörös legyen, a szeme nedves, az úszói ne legyenek szárazok, a pikkelyeket ne lehessen könnyen kitépni, és ne legyen szaga. Ha ugyanis van, a zsigerei már berottyantak, és tuti nem friss az áru. Egy kivétel van, a makréla, mert azon aztán semmi külső jel nincs, legyen akár kéthetes is. Kovács Lázár kérdez, mutat, aztán főz. Most épp roston sült lazacfilét édeskömény-salátával, ja és még grillezett garnélarák is lesz. Mindezt szőlőmagolajon.

“Neked is azbesztkezed van” – dicséri meg a vendége; mindketten úgy fogják meg a forró cuccokat, mint akiknek nincsenek idegek az ujjaik végén. Az első étel kóstolásánál még az is elhangzik, hogy “Elsóztad!” – és Lázár arcáról egy pillanatra lefagy a mosoly. Ez nem maradhat a műsorban – milyen ciki, de aztán nevetnek, mert csak poén volt. Ekkor gondolkozom el rajta, hogy az elkészült ételek valóban mindig olyan finomak-e, ahogy elhitetik velem. Aztán persze jön még egy-két fogás, mondjuk öt perc alatt vöröstonhalsteak – és a műsorban az a jó, ha elkészültek az ételek, gyorsban még egyszer elmondják a hozzávalókat és az elkészítés menetét. Szóval a lazacot rövid ideig, magas hőfokon kell sütni, hogy a külső része roppanós legyen…

9:00 – Arena Kulinaria

Uppsz, ez egy új sorozat, én legalábbis egy részt sem láttam eddig belőle. Az egész inkább móka, mint főzés, két celeb: Valkó Eszter és István Dani fog egymással versenyezni – Bede Róbert irányításával. Mogyorós csirkemellet kell készíteniük, rizspulaóval – ha jól értettem. Ha nem, valaki írja meg, mit főztek. Gőzöm nincs. De nekik sem. Könyvesboltban kezdik a főzést, Dani talál is egy receptet, Eszter feladja. Minimális összegből kell vásárolniuk, és rejtvényeket megoldani, hogy további fontos hozzávalókat megszerezzenek. Vicceskedés, folyamatos nézői szórakoztatás, aztán főzés. Amikor Bede Robi már nem bírja, segít: “Ennyi vajból császármorzsa lesz…”. Kiderül, hogy a kardamom a 3. legdrágább fűszer a világon, ezért kaptak csak belőle csipetnyit, s ha recés késsel szabdaljuk a húst, akkor annak a rostját is jól szétcincáljuk. Káosz van a deszkán, látszik a napi rutin hiánya, becsúsznak a hibák. De épp ettől életszerű, szórakoztató és valóságos. Valami oda is ég, Eszter nem figyel eléggé – Robi megmenti a tetejét, különben itt vége is lenne a versenynek. Az elkészült étel köszönőviszonyban sincs az előírttal, és végül Eszter győz. Azt hiszem, Robi kicsit részrehajló volt. Nálam Dani győzött. Úgy elszállt a fél óra, hogy észre sem vettem. Menni fog ez, egész nap Paprika TV! 

9.30 – Két tűz között

Emberkísérlet – Egy teljes napon át néztük az Izaura TV-t

Jó, hát nem bántam volna, ha Bede Robi egy kicsit időz még a képernyőn. És íme, a kívánságom már teljesül is. A következő műsorban 19. századi, Cziffray István-receptet kell megfőznie neki és a másik szakácsmesternek, Serényi Zsoltnak. Ők fognak egymással versenyezni. A kiválasztott étel egy leves, méghozzá többszínű pudinggal. Ahogy kiderül, akkoriban a puding egyfajta levesbetétként is használatos volt, és zsemléből készítették, sós változatban. Az egész olyan, mint egy időutazás. A műsor érdekes. Robi sparhelten, régi konyhában, autentikusan lát a főzéshez – igaz, már kész húslevessel dolgozik. – Na, itt van a trükk, ennek megfőzése + 2 óra lenne… – Csak zöld betétet készít, parajjal színesít. Pikkpakk készen van.

Közben Zsolt modern konyhában, háromféle színű betéttel szorgoskodik – a piros a paradicsompürétől nyeri el a színét, a zöldbe ő is parajt tesz. Ő nem hagyományosan, ruhába tekerve főzi ki a pudingot, hanem alufóliát használ. Mindketten hiányolják a kóstolásnál, hogy fokhagymát nem írtak az eredeti receptbe, pedig a paraj megkívánná. Hát, én a szalvétagombócot és a nehéz levesbetéteket nem szeretem, ebből sosem lesz gyakorlati megvalósulás, de a műsor tetszett. Most kezdem viszont azt érezni, hogy milyen jó a sok egyperces reklám. Felállhatok, kifuthatok, kikapcsolhatok. Pedig még csak tíz óra, másfél órája sincs, hogy tévézni kezdtem.

Két tűz között (Fotó: TV Paprika)

9.45 – A la Mode

Nagyon sok a rövid műsor, ez a következő is csak nettó 12 perc. Magos Zoltán egy régi receptet dolgoz fel, Marchal József, Gundel Károly sógorának borjúmáját. “Visszafelé dolgozom – mondja a szakács –, a körettel kezdem.” Pedig ez egy ősi trükk, ha tudjuk, melyik ételre mennyi időt kell szánnunk, akkor észszerűen kell beosztani az időt, különben egy óra helyett négyet leszünk a konyhában. A rozmaringos krumpli, régi serpenyőben, zsíron készítve már önmagában elég lenne. Persze megint a keze alá dolgoztak, neki is ott a megpucolt, cikkekre vágott burgonya. Azért a borsot most őrli – nem porrá zúzza, nagyobb szemekkel hinti krumplit. A köret be a sütőbe, jöhet a hús. Finom kolozsvári szalonna adja meg az alapot, bőr nélkül, a zsírja miatt kell igazán. Aztán jönnek az egy cm vastagságú szeletek a májból, de nem a forró zsiradékba kerül, mert akkor megégne. A tálalás tökéletes, akár a tv-ből is kinyújthatná az ételt.

Közben azért megtudom, hogy a borjúmáj azért egészségesebb, mert mást fogyaszt az állat, mint a sertés. Tisztább, és a májnál, ami pont méregtelenítő szerv, nem mindegy.

Zoli lassan, nyugodtan, kedvesen – mondhatni türelmesen – beszél, jó hallgatni. Nem hiszem, hogy fogok májat sütni, de ilyen segítség után még ez sem kizárt.

A la Mode (Fotó: TV Paprika)

10.00 – Húshagyók

A következő műsor azoknak szól, akik hús nélkül szeretnének étkezni. Lehetnek vegák vagy csak azok, akik szívesen ennének zöldséget, tofut. Balkányi Csilla, aki maga is vegetáriánus – a piacon kezd. Biotofu, rukkola kerül a kosarába – olyan sok mindent azért nem vásárol. Előételnek tofu-kebabot készít. Sok a “na” – miközben felkerülnek a zöldségek a nyársra, kicsit vontatottabb a műsor, mint ahogy én szeretném. Én elhiszem, hogy “eszméletlenül jól fog kinézni” – a gomba után a tofu, aztán a többi zöldség, de túl lassan készül ez az egész. Kis pepecs a különleges páccal, aztán minigrill – és készen van. Jöhet az ismételt recept, ilyen egyszerű folyamatnál talán kár szájba rágni.

A második étel a rukkolás tészta – elkalandozom, és a volt szépségkirálynő gyönyörűen lakkozott körmét nézem, miközben szűri a spagettit. Valami nem stimmel, ha az ételek már nem kötnek le eléggé. Összeszedem magam, mert jön a desszert. Fahéjas kosárkák durum- és tönkölylisztből, csokipudinggal. Na, ha én valaha arra vetemednék, hogy kis kosárkákat készítek, amit egyesével egy vastag üvegpohár aljára téve sütök ki, akkor baj van. Ez annyira sok időt kíván, hogy tuti nem fogok belefogni, és attól is rettegnék, hogy a poharam a sütőben robban szét. Semmi bajom a vega kajákkal, de valahogy nagyon Miss ez az egész adás.

10.30 – Ketten nyakkendőben

Újra két pasi főz. Csehországból Ján Rosák a nyolcvanas–kilencvenes évek egyik legismertebb televíziós arca és Michal Nikodem Prága “új generációjának” képviselője. Na, ő a szakács, őt tud főzni. Kicsit mű a keret, van egy vállalkozás, ami nem igazán lendült még fel. Ha valaki telefonál, akkor egy extra menüt kap, de elsőre sokan megriadnak, hogy pizza helyett, mondjuk, kacsamellet szállítanak majd nekik ebédre. Aztán valaki csak bevállalja. Mondjuk nekem fura, hogy a kacsamellhez és a pirított zöldségekhez karamellizált naranccsal pirítós jár majd, de mindegy. Én úgy is csak néző vagyok. Ugyanúgy fél óra alatt készen vannak a főzéssel, mintha az illető valóban pizzát kért volna. A leghosszabb folyamat a száras zeller megpucolása, hogy a szárak ne akadjanak a fogunkba. És lassan mutatják be a narancs filírozását is – tiszta filé kell, a narancs húsából. Jan meg is unja a babramunkát, és bort választ az ételhez.

Ketten nyakkendőben (Fotó: TV Paprika)

Ez a része nekem unalmas és retró, de amikor újra Michal beszél, és elmondja, hogy a kaliforniai paprikát érdemes meghámozni, mert a héja nehezen emészthető, akkor nagyon figyelek és jegyzetelek.

Aztán persze kiszállítják az ételt egy vállalkozónak, aki japán késeket árul – szóval van még reklám is, de örülök, hogy vége a műsornak, mert ez a típusú nem nekem való.

11.00 – Paleo konyha

Na, ez a különbség, méghozzá jó nagy. A lassú, régimódi cseh sorozat és a magabiztos amerikai között. Pete Evens az USA-ból a paleo konyháról mesél. Csupa direkt, indirekt reklám – többször feljön a műsor linkje, és tökéletes minden – pont ez a zavaró. Halételeket süt, és kiderül, hogy nagyon figyelni kell, mert a lazacokat festékkel etetik, hogy szép narancssárga legyen a húsuk. Épp ezért egy igazi paleo csak vadvízi lazacot tehet a tányérjára. Azt is elmondja, miért jó a paleo étkezés – az édes mérgek, a toxikus olajok, a gabonák töméntelen fogyasztása hogyan okoz rákot, szívbetegségeket. Avokádó, lenmag, halak – ebből kellene többet fogyasztani. A marokkói jellegű lepényhal sárgarépa-salátával – nagyon jól néz ki. A fűszereket, amivel a halat beborította, nem mossa ki a darálóból, legalább a saláta is kap az ízekből egy kicsit. A második étele vadlazac zellerrel – remulád mártással. És többször elhangzik, hogy próbáljunk olyan húst venni, ahol az állatot szabadon tartották, természetes módon táplálkozott. A fekete kagyló a végén, fűszeres currymártásban, majd a morzsás hal, amit a gyerekekkel készít el – már csak ráadás. A hozzávalókat nem lenne itthon egyszerű beszerezni. Kár.

11.30 Schuhbeck vendégváró fogásai

Még csak fél délelőtt nézem a főzős műsorokat, Ami nem jött be, hogy nem éheztem meg. Ennek nem tudom, hogy mi az oka. Attól féltem, végignassolom a műsort. Amit viszont nem vártam, hogy kezdek elfáradni és fásult lenni. Örülök, ha reklám jön. Kikapcsol az agyam. Akkor pihenek. Teljesen abszurd. Két nehéz étel is készül – egy burgundi marhasült és egy Wellington-bélszín. Alfonz főz, a barátja segédkezik – a német konyha elevenedik meg, újra egy hagyományosabb műsor. Alaposan megtisztítják, lehártyázzák a húst, és még nyersen is megkóstolják. Ettől kicsit megrettenek, akármilyen finom a tatárbifsztek – ezzel példálóznak, amikor nyersen hammogják a húst, nekem ez kicsit sok. A kukta mindenbe belenyammog, kóstolgat, nyalakodik – nekem ettől nem lesz ínycsiklandóbb az étel. Ha velem főzne, talán még a kezére is csapnék. Na, mindegy, egy ötletet innen is elteszek – a vaníliarudat többször is felhasználhatjuk, ha kivettük a mártásból, mossuk meg, és cukorba dugjuk.

Schuhbeck vendégváró fogásai (Fotó: TV Paprika)

12.00 – A legjobb, amit Franciaország adhat (zöldségek)

Ki lehet Jamie Oliver felesége?

Hű, ez a műsor – ez egy álom. A sok főzés után végre egy ismeretterjesztő adás, egy órán keresztül. Három zöldség, a paradicsom, a répa és a spárga a főszerepben. Paradicsom Cannes környékéről, de nem ám egyféle, hanem tucatnyi – még fekete vagy ökörszív is. A piros gömbök atyja földben termeszti őket: húsosat, leveseset, nagyot, kicsit, jó ízűt. A szállítmány nagy része Párizsba megy, híres séfek rendelik a szalmában érkező zöldséget. Nem baj, ha nem szabályos, ha nem egyforma, csak finom legyen. Őrizze meg a napfényt, az esőt, a földet az ízvilágában. Annyira imádják, hogy desszert készül belőle. Ha megrepedt? Az nem baj! Tele van cukorral, napfénnyel. Normandia jön – jaj, már maga a táj is. Mesés. Itt a homokban termelik a répát, minimum ötven éve, családi gazdaság. A víz tengeri moszata az, amitől különleges íze lesz. A hínár elkeveredik a homokkal, a zöldség pedig magába szívja. Télen szalma alatt tartják, hogy ne fagyjon el, így egész évben földből húzott répát tudnak szállítani. Az egyszerű kis zöldség nagyon nagy becsben van, és amikor a család megmutatja, hogy még a palacsintához is ezt használják – először érzek késztetést arra, hogy kikapcsoljam a tévét és a konyhában folytassam a napot. Az utolsó állomás Elzász, a fehér spárga hazája. Árgus szemekkel figyelem – mert egyszer én is ültettem spárgát –, mígnem a szomszédom felvilágosított, hogy hiába kelt ki, semmi sem lesz belőle, ez bonyolult, többéves folyamat. Na, bumm. Tényleg az.

Egyesével, spárgakiemelő késsel emelik ki óvatosan a földből a zöldséget. Kiderül, ha zöldes színű, egy napig állt fényben, ha rózsaszín, csak fél napot. A földet a kihúzás után azonnal be kell temetni, mert új szár fog növekedni.

Itt a Rajna iszapja az, amitől ilyen jó a termés, a tavasz szimbóluma a növény, áprilistól májusig az éttermek étlapján csak ez található. A spárga annyira foglalkoztat, hogy az utolsó helyszín úgy esik ki, ahogy látom. A zöldségtermelő néni elég bizarr növényt mutat, de amíg magyaráz, kikeresem a Google-n, hogy bakszakáll. Van belőle fehér – akkor fehér a héja, és fekete, akkor spanyol. Az fura, hogy a vendégeknek egy szakajtó pucolatlan zöldséget tett oda főni, és azt eszik ebédre. Látom a megdöbbent arcokat. Aztán még valami japán kertes téma is van a műsoridőben. De engem még mindig az foglalkoztat, hogy 1 kg spárgából 30% szemét – ez a meghámozott bőre.

13.00 – Villásreggeli mesterfokon

Kicsit furcsa egy órakor reggeliket nézni. Ráadásul minden csokis, Bobbyval. Én nem tudom, de ez az egész megfekszi a gyomrom. Nézni is alig bírom. Hallom, hogy beszél, sorolja a hozzávalókat, de már nem fogom fel. Nem is nagyon érdekel. Sok. Teljesen leragadtam a francia répás palacsintánál. Akkor élénkülök fel, amikor jön egy baki, mangót darabolna fel, szabadítana meg a magjától egy műanyag szerkezettel, de a gyümölcs kicsúszik a kezéből és elrepül. Huppsssz. Csak a tökéletes formájúval megy a mutatvány, de az sem elsőre. Akkor ilyen mangómagozó nem is kell. Mondjuk, a gyümölcs jöhetne, tálcán, darabolva. Jó érettnek néz ki. Azt hiszem, megéheztem. A reklámban melegítek, a műsor végén ebédelek. De semmi csokisat, attól elment a kedvem.

13.30 – Silvia Colloca olasz konyhája

Olasz konyha, de Ausztráliából. Három étel, három híresség – nekem ugyan egyik szereplő sem mond semmit. Az egész mű, a poénok, a konyhai mozdulatok, a szöveg. Pedig az olasz ételekért odavagyok, de ezt a műsort végigszenvedem.

14.00 – Karcsúsító konyha

Gizzi főz. Ő a séf. “Tanulj okosan főzni, és nem lesz úszógumid!” – bátorít. “Nem áldozom fel az ételeket vagy az ízeket a fogyásért!” – na, már oda is figyelek, mi történik. A helyes szőke egyetemista lány +19 kg-ot szedett fel, segítségre van szüksége! Gizzi már ott is terem. Benéz a hűtőjébe, kifaggatja. Liv imádja a chipseket, az édességet – bödönszámra falja. Fekve, tévét nézve. Zsírosan főz. Sok készételt fogyaszt: “megszurkálom a fóliát, melegítem és betömöm. Nincs időm főzni.” Gizzi ezen segít. Három egyszerű ételt mutat meg Livnek, együtt főznek. Kicsit fura, hogy minden konzerv – a bab, a paradicsom… szóval nem teljesen hiszem el, hogy ez a full egészséges étel. Az epres, krémes muffin pedig egyenesen hátborzongató, hiába van benne kevesebb kalória, mint a gumicukorban, nem néz ki jól. Nem azért, mert a tésztájában cukkini van, hanem mert a díszítés legalább olyan rózsaszín és mű, mint egy marék édesség. Gizzi próbál segíteni, de azt hiszem, ennyi itt hosszú távon kevés lesz.

14.30 – James Martin – otthon a konyhában

Egy BBC-produkció, és már megint utazom, miközben a fotelban ülök. A báránycsülök mint étel – na, az a nekem túl nehéz. Elhiszem, hogy tápláló lakoma, és hogy a britek imádják, de inkább érdekesség a számomra, mint követendő példa. Aztán jön a szarvas. Miután öt percig bámulom a tenyészetet, a kedves agancsosokat – nem túl jó érzés aztán egy darabot a combjukból a tányéron látni. Ez van, elszoktunk tőle, mert nem élünk benne, hogy a hús az valójában micsoda. És mivel nem vagyok vega, vagy elfogadom, vagy pipiskedek. Na, akkor megnézem, hogy mi lesz ebből. Ki gondolta volna, hogy visszasírom még a délelőtti vega műsort?! A gímszarvasok húsából közepesen átsült steak készül, de pástétomnak is kiváló. Ételtörténész mesél, hogyan kerültek előtérbe a saláták – na, mondjuk az 1930-as években nem a zöldsaláták, hanem a súlyosabb majonézes fajták. Érdekes a műsor, de távolinak hat, mert abszolút nem az én ízlésem.

15.00 Donna Hay – Alapoktól mesterfokig

Tökéletes borda, csábító brownie – alapreceptek variációkkal. Ezt ígéri Donna Sidney-ből. Sertés hasalja ropogó bőrkével, majd tempura tészta és csokis keksz. Az első film, ami képileg mestermunka. Modern, mai, letisztult, világos, gyönyörű. Izgalmas kameraállások. Ezt látom az Instagramon, és ezt látom a legújabb újságokban is. Trendi. Eddig fel sem tűnt, hogy a többi nem az. De nagy a különbség. Máris van kedvem nézni. És valóban, egy ételt készít el, mondjuk a sertés hasalját – aztán ennek több változatát mutatja be, hogyan fogyaszthatnánk. Szerintem a csaj profi, és sajnálom, hogy a műsort megszakítja a reklám. Lehet, hogy átléptem a holtponton is? A csokis keksz alapja is nagyszerű – de Donna mindjárt variálja. Jön is belőle egy klasszikus amerikai tábortüzes étel. Persze hogy kell hozzá mályvacukor. Azt olvaszt a kekszre a sütőben. Smores a neve. Aztán a kekszet morzsalékolva a tejszínes fagyinyalókára is tehetjük. Ez a harmadik ötlet. Mind nagyon jól hangzik.

16.00 – A legjobb, amit Franciaország adhat

Libamáj, osztriga, macaron. E kulináris különlegességek mélyen a francia gasztronómiai kultúrában gyökereznek. Újabb egy óra, ami történelem, új ismeretek és finomságok. Ezt a sorozatot ezentúl rendszeresen fogom nézni. Alig tudtam jegyzetelni, annyira figyeltem.

17.00 Schuhbeck vendégváró fogásai

Schuhbeck bácsi nekem már régi ismerősöm. Reggel óta. A délutáni adásban grillez, mártásokkal. Nem vár nyárig, a konyhában is elkészíti őket. Stuttgartban csak évente háromszor lehet, mert a németek sokan veszekednek a grillezésen. Hangos, füstös – irigylésre méltó. Épp ezért vonulnak vissza ők is a konyhába.

A paprikát előfőzik, hogy ne legyen túl kemény. Csiperkegombával, zöld olívabogyóval, kukoricával és feta sajttal töltik meg majd meg a paprikát.

A hús mellé mindig kínálnak zöldséget is. Az adomák elég régiek, a két férfi humora nem annyira jó. Az ételek megint fickósak, de mivel jön a grillszezon, és nálunk nem veszik túl szigorúan a sütögetést, el lehet lesni egy-két trükköt. Például a korianderrel bánjunk óvatosan, keveset tegyünk az ételbe, mert szappanos lehet tőle az étel íze. Vagy lehet újhagymára vagy fahéjrúdra tenni a fasírtszerű húsokat, úgy megsütni. Na, jó, tud az öreg. Csak kicsit régimódi.

17.30 – Séfportré

Ebben az adásban Bíró Lajos séfet mutatják be. Ő az apai nagyanyjától tanult sokat, talán tőle jött az indíttatás családon belül. Reggel főzött, este főzött, egész nap főzött – amikor a pályát elkezdte. Egy időben kínait – erről szólt az élete. Kiss János lett a mentora, az utóbbi 7-8 év felfutását neki köszönheti. Amikor ő kezdett, nem voltak még mesterek, örült, hogy aztán mégis találkozott valakivel, akitől tanulhatott. Előfordulhat, hogy két-három hétig gyakorol az ember valamit, és csak egy mozdulaton múlik. Ezt jelenti a mester tudása. Akár egy mozdulatot. “Az ötletet vedd el, soha ne másolj! – mondja. – Ha másolsz, az nem lesz tökéletes.” A napja úgy telik, hogy reggel 6-9 között “receptezik” – van, hogy többet is lejegyez, van, hogy egy héten csak egyet. De sosem hagyja abba. A műsorban sparhelten főz, halászlét. Imádja a régi tárgyakat, de aki tud főzni, az azért tudja, hogy a sparhelt az maga a csoda. Az azon készült étel nem akármilyen.

17.45 – Sweet Boy

Csupa édesség! Hurrá! A sorozat műsorvezetője Michal Nikodem, egy fiatal prágai szakács, akinek konyhájában hagyományos cseh és nemzetközi édességek, különleges finomságok készülnek el. Mák és meggy, élesztős tészta – meggyes-mákos tekercs. Ennek a trükkjét mutatja be Michal. Kelt tésztát készíteni nem egyszerű, bár erre már nekem bevált trükköm van, megnézem, egy cukrász hogyan készíti. Citromhéjat reszel – már szimpatikus. Bár mosószerrel lemosni a vegyszert, az nem a legtutibb megoldás. Van már biocitrom is. Csak mondom. Hátha legközelebb ő is azt választ. Itt nem lehet csak úgy szemre szórni, hozzáadni a dolgokat. Mérni kell. És aztán még jön a borsodó. Bár szerintem a süti nem lett száraz, úgy töltötte meg, ahogy kell, szétrepedt tőle a tészta. Gazdagon.

18.00 – Feltétlenül, feltéttel

Már itthon vannak a gyerekek. Egy órája megy a harc, hogy mi menjen a tévében. Szóval nem olyan egyszerű lecserélni a Mélységet vagy az Állati küldetést a főzős műsorra. Szerencsém van, a kedvencüket fogják megfőzni. Mentás és hagyományos zöldborsó-főzelék a menü. Fokhagymával. Mert azt a zöldborsó szereti. Érdekes, én eddig ezt nem tudtam. Sosem tettem a főzelékbe. S ki gondolta volna, hogy azóta sláger a zöld bogyó, amióta mélyhűtött is van? Ja, mert akkor nem kell pucolni? Ezt nem hangzik el, ezt csak én gondolom. Gyorsan kell frissen eltenni, mert hamar elveszíti a víztartalmát és könnyen megráncosodik, ami arra is utal, hogy megnőtt a keményítőtartalma. Lakatos Andi idén főzelékeket főz, különleges feltéttel. A műsor egyszerű, mintha a barátnőm lenne a konyhában, és miközben főzne, beszélne hozzám. Alaprecept. Évek óta készítem, de azért meg tudom nézni. De már határozottan várom a nap végét. Az, hogy melyik zöldség mit tartalmaz, most talán nem is annyira fontos. Lexikonos kicsit, szájbarágós. A gyerekek már kétpercenként kérdezik, mikor hagyom abba a tévénézést, mikor lesz vacsora.

18.15 – Partedli

Babaműsor – este? Itt adom fel. Görög Zita és McMenemy Márk készíti el az ételeket, közben a fejembe gyömöszölik, hogy miért egészséges a spenót. Zita azért bevallja, hogy sóskapárti. Az anyatej után az ízek nagyon fontosak, és a házias ízek a babaételeknél fontosak. A műsor nem új, régi – Zita még pocakkal, majd tíz évvel ezelőttről. A spenót persze nem megy ki a divatból, de én eddig bírtam. Még nézhetném a műsort, de akkor nem lenne életem. Portugáliát már nem kóstolom meg, az Édes nagyikat is kihagyom. Azt hittem, életem legszebb napja lesz, mint a gyerek, amikor azt csinálhat, amit akar. De így túl tömény. Inkább egy séta kint, mint a tv elé láncolva főzni. Aztán másnap, amikorra kipihenten ébredek, a konyhában találom magam. Főzök, sütök. Egyszerre. Egyik sem a tegnap látott receptek közül való, hanem valami, amire évek óta vágyom, csak nem volt bátorságom belefogni. Baklava kerül ki a kezeim közül, aminek a fotóját azon nyomban körbeküldöm a barátaimnak. Van, aki meg is kóstolhatja…