Ahová a királynő is egyedül jár – Az angol WC története

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Ma már természetes, hogy ha a szükség szólít, hát elmegyünk a WC-re. De pár száz évvel ezelőtt még Európában minden település bűzlött, mivel az emberi ürüléket az utcára, a város falain kívülre vagy a folyóba öntötték. A megfelelő illemhelyek kialakításának problémáját nem sikerült megoldani egészen a 18. századig, amíg tökélyre nem fejlesztették a vízöblítéses WC működési elvét. Azóta eltelt 200 év, űrjárót küldtünk a Marsra, van mobiltelefonunk, internetünk, de kisebb módosításoktól eltekintve ugyanazt az angol WC-t használjuk most is.
Írta: | 2017. 04. 09. |

Kövess minket!

f Ajánlom

Ahogy a települések egyre nagyobbak lettek, egyre több illemhelyet kellett létrehozni, de a vár falába vágott lyuk vagy a bidéből utcára öntött emberi ürülék nem volt éppen jó módszer erre. Az angol WC-t, amelynek lényege, hogy vízöblítéssel működik, a 16. században találta fel egy angol nemes, bizonyos Sir John Harrington. Az úriembernek I. Erzsébet királynő volt a keresztanyja, ezért az öblítéses WC-ből Harrington kettőt készített: egyet magának és egyet a királynőnek. Egy öblítéshez körülbelül 28 liter vízre volt szükség, az ürülék a WC alatti pöcegödörbe került, drága volt és nem túl hatékony.

Harrington találmánya nem aratott nagy sikert, kortársai kinevették, ráadásul a királyné hangosnak találta a szerkezetet. A férfi így nem épített több WC-t, a találmány egy időre teljes feledésbe merült, továbbra is a különböző formájú, anyagú bilik maradtak közhasználatban.

Az ipari forradalomnak köszönhetően Alexander Cumming órásmester újból elővette a szerkezetet, és 1775-ben kitalálta hozzá a csúszószelepet és az S alakú csövet, amely némiképp elzárta a kellemetlen szagok útját, de az ürülék benne maradt a csőben és továbbra is bűzlött minden. Joseph Brahman tökéletesítette a szelepet, olyan megoldást talált ki, amely véglegesen elzárta a kellemetlen szagok útját, így létrejött az első jól használható vízöblítéses WC. A régi szokások azonban nem tűnnek el könnyen, az emberek többsége még mindig inkább a bilit választotta, ráadásul a csatornahálózat fejletlensége miatt az emésztőgödrök nem tudták tárolni a szennyvizet.

A 19. század közepén az iparosodással és a városiasodással egyre inkább elterjedt a Brahman-féle WC. 1840-ben kezdték el gyártani, ekkor még a középosztály számára, majd 1880-ban indult meg a tömeggyártás, amikor a gyártási költséget csökkenteni lehetett: kerámiacsészéket gyártottak, és egyszerűsítették a mechanikai szerkezetet.

Sir John Harrington és az első angol WC
Sir John Harrington és az első angol WC

A WC így kényelmes és egyben megfizethető lett, valamint a megfelelő kapacitású csatornahálózat is kiépült Európa-szerte. A 20. századra már mindenki számára elérhető volt az angol WC, igaz, a munkások esetében 2-3 család használt egy toalettet.

A vízöblítés elvén működő toalett a világon sokféle formában terjedt el a használati pozitúrának megfelelően. Az angol WC-t ülő pozícióban kell használni, míg Ázsiában, Afrikában és az arab országokban a guggolós típus a népszerű. Ezek tökélyre fejlesztésében egyértelműen a japánok viszik a pálmát. A néhányak által találóan „minigolfnak”, „óriás papucsnak” nevezett japán guggolós toalett az elejére szerelt fedőlaptól még higiénikusabb. Az angol WC-t pedig elektromos bidékké fejlesztették: technológia iránti megszállottságuknak köszönhetően többek között vízmelegítő, levegőszárító, ülőkemelegítő, vízsugár-szabályozó funkció is megtalálható a karfán, sőt számos egészségügyi érték mérését is elvégzi a high-tech toalett.

A WC az angol water closet szóból ered, ami olyan helyiséget jelöl, ahol vízöblítéses eszköz van, amely az emberi anyagcsere-termék eltávolítására szolgál.

1775 óta lényegében még mindig ugyanazon az elven működő WC-t használunk, sok újat nem találtunk ki. Számos tudós hangsúlyozza ennek abszurditását; valamint azt, hogy lenne elég mérnöki tudás ahhoz, hogy kitaláljuk az ürülék energiájának hasznosítását és ne vízzel öblítsük le azt, hanem például mikrohullámokat használjunk. A problémán számos egyetemen dolgoznak világszerte, de a megoldás még mindig várat magára.

 

Olvass tovább

Hozzászólások  ( 0 )
blog comments powered by Disqus