nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Sámánok misztikus csizmája, japánok "emeletes" geta papucsa, egy háromgenerációs magyar család nőtagjainak az esküvői cipői... A Néprajzi Múzeum Bocskor, csizma, paduka című kiállításán jártam, ahol több mint 300 pár lábbeli sorsát ismerhettem meg.
Balázs Enikő
Balázs Enikő
f Ajánlom

Nem is olyan sok évszázad választ el minket attól, amikor még a mérsékelt övön élő embereknél is a mezítlábas volt az általános, és a cipős megjelenés az ünnepi alkalmak viselete volt. A Néprajzi Múzeum kiállításának első termében archív felvételeken és kiállított tárgyakon nézhetjük meg, hogy mely területeken milyen munkákat végeztek mezítláb az emberek. A kerékbe tört Szent Katalin mezítlábas szobra mellett megtalálhatunk egy mexikói szobrot is, amely egy mezítlábas papot ábrázol. A papnak át kell szúrnia egy tüskével a nyelvét, mert úgy gondolták, hogy amikor ezt a hihetetlen fájdalmat elviseli, akkor egy más tudatállapotba kerül, amely segít neki megjósolni a szertartáson feltett kérdésekre a választ.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Hétköznapok lábbelijei

A második teremben már ellentétpárként felfedezhetjük, hogy extrém időjárási viszonyok között milyen lábbeliket készítenek maguknak az emberek. Különös egymással szemben látni az északi népek combig érő, rénszarvascsizmáit és az afrikai területeken élők fából készült papucsait.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Az Északnyugat-Szibériában készült csizma egészen combtőig ér, hiszen ha szeptembertől márciusig esik a hó, akkor mondhatni combig érő hóban kell gázolni a tajgán. Prémharisnyákkal viselték a helyiek. Mivel a bőr állandóan dörzsölődött a prémmel, ez olyan vérbőséget okozott, hogy soha nem fázott az emberek lába.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Ugyanennek a nyári változatában leszedik a rénszarvasbőrről a prémréteget, és velúrcsizmát készítenek belőle.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

A szánhúzó kutyák is kapnak cipőt, de nem a mínusz 50 fok, hanem a jég okozta sérülések miatt.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

A hatalmas csizmák ellentéte: az Ázsiai és Afrikai népcsoportok lábbelijei, amelyekre jellemző, hogy igyekeznek a láb formáját követni. Ennek az egyik legegyszerűbb módja, hogy nedves kéregből készítik a lábbelit. Ezt pedig azonnal viselni kezdi a papucs tulajdonosa, így felveszi a talp formáját. Egyszerű, de kényelmes és alkalmazkodó lábbeli.

Azt gondolhatnánk, hogy a lábbelik között időben rengeteg az eltérés, de a kiállítás tárgyai vagy a XIX., vagy a XX., esetleg a XXI. században készültek.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Ezeket a japán, növényi rostokból készült papucsokat kétujjas zoknival hordták. A régi japán kultúrában még nem a kilométert használták a távolság mérésére. Úgy adták meg, hogy A pontból a B pontba mennyit gyalogoltak, hogy az út során hány ilyen lábbelit koptattak el.

A gazdálkodás és az életmód szerint csoportosított hétköznapi lábbeliknél találkozhatunk a lovasnépek csizmáival. Megannyi sarkantyús magyar csizmán át argentin csizmáig mindent szemügyre vehetünk.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

A mongolok csizmái különösen érdekesek, hiszen, bár lovas nemzetről van szó, a földrajzi viszonyok miatt szükségük volt egy, a focistacipőkhöz hasonló szegecses talpra, hogy könnyebben tudjanak közlekedni a sztyeppén, ha leszállnak a lóról.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma
Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

A bocskor alaplábbelije volt az európai népcsoportoknak. A kiállításon a háncsbocskorral is találkozhatunk, amelyek etnikai jegyeket is viselnek magukon. Például a Káma-vidékén élő udmurt háncsbocskorokat annak megfelelően nevezhetünk “udmurtosnak” vagy “oroszosnak”, hogy az orra háromszög alakú, vagy lekerekített.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Az Amur folyó mentén élő emberek évszázadok óta használják az ilyen, tokhal bőréből készült csizmát. Finom, jól kidolgozott, vízálló lábbelik.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Íme egy magyar nádvágó csizma, normál cipőre húzták fel. Előnye, hogy a nedvességtől, a hajszálrések megtelnek vízzel, összezárnak, és így nem ázik át.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Az 50-es, 60-es években ezeket a lábbeliket a csizmára húztak a villamosvezetők, amikor még a  fülkék nyitottak voltak.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Ezek a japánból származó geta papucsok érdekes látványt nyújtanak a magyar kalocsai papucsok mellett. A fatalpakhoz két, fából való “fog” kapcsolódik, ezek védték a ruhát az utcán folyó szennyvíztől.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Ennek a kínai megfelelője, vastagabb talppal.

Ünneplők

A kiállítás ötödik termében, “Bábel tornyaként” magasodnak előttünk a különböző földrészekről érkező ünnepi lábbelik.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Kalocsán készített, hímzett bársonyból varrt lábbeli, az 1920-as években volt divat. Még a viselője nevét is bedolgozták a cipőbe. Négy évvel később ez a típusú ünnepi lábbeli eltűnt a divatból, és csak hétköznapi cipőnek használták.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Női pacskerek, azaz kötött cipők, amelyekhez esős időben klumpát húztak a magyarországi német lányok, asszonyok. Vasárnap délután a pacsker szebb változatát viselték, de nagyobb ünnepeken, esküvőkön már bőr félcipőt hordtak a nők.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Bársonyból készült, selyemfonallal gazdagon hímzett üzbég csizma.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Modern saru, Zuluföldről.

A hatodik teremben, egy-egy adott alkalomhoz illő ünnepi cipőkkel találkozhatunk. Ilyenek például az esküvői cipők és csizmák. Sokáig a fekete, díszes csizmák és cipők jelentették az esküvői lábbeliket, még akkor is, amikor a polgári divatban átvette a főszerepet a fehér menyasszonyi ruha és cipő. Vidéken, a paraszti kultúrában a célszerűség sokáig felülírta a divatot, így a fekete cipők sokáig megmaradtak.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma
Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma
Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Egy család, három generáció esküvői fotója és cipője.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Piros menyasszonyi csizma, díszített talppal, patkós sarokkal.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Különleges szerepe volt a lábbelinek Tunéziában, a Dzserba szigeti berber esküvők során. Itt a vőlegény és a menyasszony a menyegző első három napján külön ünnepelt. A jövendő házaspár ezalatt ajándékküldéssel tartotta a kapcsolatot. A vőlegény ékszert, tojást – mint a termékenység jele – és egy fél pár cipőt is küldött a menyasszonynak. A lábbeli felpróbálása, majd visszaküldése a frigy szimbolikus elfogadását jelentette. A cipő párját a férjével együtt, a harmadik napon kapta meg a feleség.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Gyermekcipőkkel is találkozhatunk a kiállításon, egyik nagy kedvencem volt ez az apró kis cipő, melybe belülről a tulajdonosa neve és születésének éve is szerepel. Alapvetően az volt a jellemző még a 30-as, 40-es években, hogy míg a felnőttek vettek lábbelit, addig a gyerekek mezítláb voltak. Ha kisebb gyermek cipőt viselt, az azt is jelképezte, hogy módosabb volt a család.

Nők és férfiak

A cipőkben is megfogható a nők és a férfiak viszonya. A XIX. század második felében még jelen volt a kínai kultúrában az úgynevezett lótuszcipő viselése, melyhez a kínai nők deformálták, összezsugorították a lábukat.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

A szokás még a császári családból indult, majd a 19.században a falusi leányok is használni kezdték. Ez egyrészt a szépségideál része volt, másrészt azt is mutatta, hogy egy ilyen cipőt viselő nő bizony módosabb, tehetősebb családból származik, hiszen deformált lábbal csak segítséggel tudtak járni, vagyis volt pénz cselédre.

Tradicionalitás és a nemzeti identitás

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Az Egyesült Államokból észak- vagy dél-dakotai rezervátumból érkezett ez a két szarvasbőr mokaszin. Az élet vörös, azaz megszentelt útját jelképező sültüskés mintával a bőséget és a jólétet, a gyöngyhímzéses szegély sastollmintjával dicsőséges harci tetteket kívánt a viselőjének.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Medvebőrből készült szamuráj cipő. Úgy hitték, hogy a medve ereje beleszáll a viselőjébe.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Magyar címerrel és nemzetiszín szalaggal ellátott cipő, melynek nyelvére “Lihán Gábor Ér-Endrés” feliratot hímezték. A lábbelit a múzeumi hagyomány Szendrey Júliának tulajdonította. A cipő formája és díszítése valószínűsíti azonban, hogy ez a lábbeli jóval Szendrey halála után készült, olyan mesterremek, amelyet különleges célra szánhattak.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Női cipő és hozzá illő táska, melyek a két világháború között a népies ihletésű öltözetek népszerűvé válásának időszakában készülhettek. A kendervászon felsőrészű cipőt a kalotaszegi varrottasok stílusában hímezték ki, írásos, azaz huroköltéses technikával.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Fröccsöntött lábbeli Eritreából, melyet a felszabadító harcokban résztvevő katonák viseltek. Ez lett aztán a függetlenség kivívásának egyik jelképe, így a fővárosban több, a szandált ábrázoló szobor is található.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

Sámáncsizma Mongóliából.

Vérbosszúcipő és halbőrből készült csizma

A vérbosszú cipőt Közép-Ausztráliában élő őslakosok viseltek. Hitük szerint ugyanis a halált az elhunyt valamelyik más közösségből származó ellensége is előidézhette. Ha a varázsló a halál okaként rontást állapított meg, a család akkor folyamodhatott elégtételhez. A vérbosszú végrehajtójának számára készítették ezt a cipőt, hajból, tollból, vérből. A bosszúra csak ritkán került sor, akkor, ha ereje teljében lévő férfi halt meg, valamint ha a felek nem tudtak megegyezni másfajta kárpótlásban.

Köszönöm Katona Edit és Kerezsi Ágnes kurátorok segítségét.

A Néprajzi Múzeum költözését, útra kelését szimbolizálja a lábbelik kulturális sokszínűségét bemutató tárlat. Ez a költözés előtti utolsó időszaki kiállítása a Kossuth Lajos téri műemlékpalotában. November 30-ig látogatható.

 

Megosztás Facebookon