Szabadidő

Jobb lenne az X-Faktor, ha egy tízmalacos anyakoca énekelne benne? – Énekelj, kritika

A Minyonok és A kis kedvencek titkos élete alkotói ezúttal az énekes tehetségkutatók állatos változatát rajzolták meg nekünk, de izgalmasabb lesz-e a műsor attól, hogy Gorbunov Dmitrij helyett egy kisebbségi komplexusos gorilla önti ki nekünk a szívét a színpadon? Kritikánk az Énekelj! című filmről.

Tegyük a szívünkre a kezünk, és valljuk be: egy animációs filmekben utazó filmstúdiótól a lehető legnyerőbb ötlet elkészíteni a mai énekes tehetségkutatók állatszereplős változatát, ráadásul pont akkor, amikor már sokan amúgy is eléggé besokalltunk a hasonló műsorok sokaságától, és szívesen röhögnénk egy jót rajtuk. Érezte ezt az Illumination is, ők eddig olyan filmekkel ajándékozták meg a világot, mint a Gru első és második része, a Minyonok és A kis kedvencek titkos élete, és ilyen referenciák láttán biztosak lehettek abban, hogy olyan cuki éneklő állatseregletet zúdítanak a nyakunkba, hogy ahhoz képest sehol nincs félórányi válogatott YouTube-os macskás videó sem. A gond csak az, hogy a stúdiónál annyira beleszerettek az ötletükbe és a gondolatba, hogy a kezükben van a tuti siker receptje, hogy elfelejtettek tovább gondolkodni rajta.

Állatok a színpadon

Az Énekelj! egy lusta film. Író-rendezője, Garth Jennings (Galaxis útikalauz stopposoknak) ugyanis tényleg nem tett mást, csak előszedte egy X-Faktor/Voice/Megasztár/Rising Star évadok legalapvetőbb fordulatait, és a műsorok felépítését lemásolva egyszerűen cuki állatszereplőkkel helyettesítette a tipikus tehetségkutatós arcokat.

Jobb lenne az X-Faktor, ha egy tízmalacos anyakoca énekelne benne? - Énekelj, kritika
  • A szürke háziasszonyt, aki a gyereknevelés és a takarítás mellett lemondott az énekesi álmairól itt nem Szíj Melinda, hanem Rosita, a rózsaszín anyakoca alakítja
  • A lázadó rocker-tinédzsert, akit a kemény rockról a műsor szépen átnevel a fogyasztóbarát popzenére az Énekeljben Tóth Andi helyett Ash, a tarajos sül játssza.
  • A gátlásos, de a színpadon megnyíló őstehetség tinédzsert itt nem Opitz Barbinak, hanem Meenanak hívják, és történetesen egy elefántlány.

Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy a rajzfilm alkotói pontosan lemásolták a tehetségkutatók felépítését nemcsak külsőségeiben, hanem a fellépők személyiségében is. Ők is tudják, hogy az énekhangnál sokkal fontosabb a karakterben rejlő jó sztori lehetősége, így az indulók háttértörténetei nagyjából pont úgy vannak ábrázolva, ahogy azt egy tehetségkutatós adásban a produkciók előtt láthatjuk másfél perces montázsokban, amint a fellépő kedvesen ápolja otthon a beteg nagymamáját, süt-főz az anyukájával, bulizik a barátnőivel, netán meglátogatja a régi iskoláját a faluban.

Hol marad a filmélmény?

A hasonlóság annyira egyértelmű, hogy még az X-Faktorból ismert castingos részt vagy más nevén a “röhögjünk a béna énekeseken” fejezetet is átvették. Persze azért akad néhány különbség. Az Énekeljben nem egy tévés, hanem egy színházi tehetségkutatót láthatunk, amit a színházigazgató Buster Moon (aki egyébként egy koala) azért ír ki, hogy a bevételből kifizesse az adósságait, és ne menjen csődbe. A fellépők egyéni kis történetei mellett az ő anyagi vesszőfutása is a történet középpontjában áll. De ez még kevés ahhoz, hogy az Énekelj! többet nyújtson a “tehetségkutató rajzolt állatokkal” rövid, de találó leírásánál.

Elsőre még talán vicces, hogy a Shake It Off-ot Taylor Swift helyett egy anyakoca énekli, vagy egy öltönyös egér énekel Frank Sinatra slágert, de néhány dal után ez már kevés. Az alkotók sajnos meg sem próbáltak többletjelentést adni a daloknak az előadók által, esetleg átértelmezni őket az állatok világára, egyszerűen tényleg csak annyi történik, hogy jönnek az állatok és olyan tehetségkutatósan eléneklik őket. Ráadásul az állatok híres tulajdonságaival sem tudnak mit kezdeni. A színházigazgató Buster Moon lehet, hogy koala, de egyetlen olyan tulajdonság sincs a személyiségében, amit a koalákhoz társítunk, és így van ez a tini gorillával is, aki ezzel az erővel akár medve is lehetne.

Jobb lenne az X-Faktor, ha egy tízmalacos anyakoca énekelne benne? - Énekelj, kritika

Egy jó ötlet nem elég

Idén a Zootopia című filmben már láthattuk, hogy a rajzfilmesek némi fantáziával milyen hihetetlenül ötletesen tudnak felépíteni egy állatok uralta, mégis az emberekére emlékeztető fantáziavilágot. Az Énekelj! alkotói meg sem próbálkoztak ezzel. Itt minden pontosan ugyanolyan, mint a való világban, csak az orosz maffiózók igazi medvék, az ajtónálló kidobók valódi gorillák, az úton pedig rinocéroszok tesznek rendet rendőregyenruhában. Ahogy már említettem, az Énekelj! legnagyobb baja, hogy az alkotói lusták voltak. Megelégedtek azzal, hogy volt egy szenzációs alapötletük, de arra már nem fordítottak energiát, hogy rendesen kidolgozzák azt, és telipakolják jobbnál jobb gegekkel. Márpedig ezek nélkül ez az animációs film semmivel sem ad többet, mint bármelyik tévés tehetségkutató szombat esti végigbambulása. Azokból pedig így is kapunk épp eleget, valahogy nem hiányzik, hogy még a mozivásznon is ezt nézzem.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top