Úgy élvezem én strandot, avagy magyar valóság a Balaton-parton

1.) A lányom a vízben ugrál, beleveti magát, nyeli, megint ugrik, sikít, közben kiabál:
– Egy sellőlány vagyok! Egy gyönyölű sellőlány vagyok! Anya, gyele, kiabáld te is!…

2.) Nyolcvan körüliek ülnek az árnyékban, kempingszékeken.
– Ehh, ugyan, ne mondd nekem! Régen is meg lehetett élni! Mindenkinek volt munkája, mellette a kis hétvégi telek, hobbikert, ez-az. Régen is telt itt a Balatonon egy kisfröccsre. Most meg csak a fizetéseket emelik állandóan, attól romlik a pénz! Az orvosok is, na nekik az Isten köntöse nem lenne elég, azok mindig csak akarnak, akarnak, pedig egyik-másik inkább ne nyúlna emberhez!
– Úgy-úgy! Ez a nagy jólét nem vezet sehova!
– Nem hát. De én már a fiaméknak se mondok semmit, nekem legyen meg a nyugdíjam erre a kis időre, a többi meg le van szarva!

3.) Ötéves kislány kerek szemekkel bámul rám, aztán a szürke kijelzős butatelefonra, amit leteszek magam mellé a padra.
– Jéééééééééééééé! Mi ez?
– Telefon. (Kissé szégyenkezve)
– Eeeez? (Kiabálva) Apa, gyereeeee, nézd mit találtam!

4.) A lányom egy hétéves kislánnyal hintázik.
– Neked van tesód?
– Nincs.
– Nekem sincs. Anyukám nem akar több gyereket.
– Én nem gyereket akarok, hanem tesót.
– Az anyukák szülnek kistesót. De az én anyukám már nem akar szülni.
– És apukád?

5.) A sokgyerekes anyuka:
– Gyere ide! Gyere ide, most mondom harmadszor! Eszti! Eszti, gyere ide! Frászt Eszti, mittomén már hogy hívnak, de gyere ide, nem mondom többet!

S végül.

Fut utánam egy szőke hosszú csaj:
– Ne haragudj, ne haragudj, szeretném megkérdezni, hogy… – …hogy hol vettem a fagyis homokozót, fejezem be a mondatot magamban, visszafordulok mosolyogva. Tegnapelőtt én szaladtam egy szőke hajú anyuka után. – Hogy hol vetted ezt a fürdőruhát? Hihetetlenül jól néz ki! Nagyon tetszik!
Eszembe jutott a TóthJózsi, aki a tisztességtelenségben megőszülve mindig azt mondogatta nekem, édes lányom, neked sose lesznek millióid, mert nem vagy szarrágó, sokra meg nem viszed majd, mert nem tudod rázni a rongyot. Szóval erre gondoltam, meg arra, milyen érzés lehet azt mondani ilyenkor, hogy a barátnőm hozta Milánóból, vagy hogy ó, ez egy régi darab, Dior, amúgy, aztán Coco jutott az eszembe, megigazítottam a hajam, levettem a napszemüvegem, és mosolyogva azt mondtam, hogy tavaly vettem a váci teszkóban és két órán át melóztam vele, mire körömollóval kibontottam belőle a pusápot.
– Kurva jól nézel ki benne!
– Ööö….köszi.
– Azért megnézem, hátha még van ilyen, köszi.

Aztán este, a fürdőszobai tükör előtt – amikor senki nem látott – ugrottam néhány kecsesnek gondoltat, és elsuttogtam párszor, hogy egy gyönyörű sellőlány vagyok!