Félelmeikről vallottak a sztárok a Bátor Tábor kedvéért

A Bátor Tábor 2001 óta minden évben terápiás táborokat szervez a daganatos és krónikusan beteg gyerekek számára. A Hatvanban eltöltött egy hét célja az, hogy a hétköznapokban kímélt, közösségben ritkán tartózkodó táborozók szembenézzenek kihívásokkal, élményekkel és barátokkal gazdagodjanak. Félelmeiket játszva győzik le, és erőt gyűjtenek a gyógyuláshoz.

A gyerekek küzdeni akarása számos hazai zenészt és zenekart inspirált – így jött létre a Behind The Clouds kezdeményezés is, Weiler Péter festőművész kortárs alkotásait felhasználva.

Az együttműködés keretein belül 15 híres és elismert magyar zenész vallott félelmeiről és saját betegségeiről. Történetüket mind megosztották a Bátor Tábor weboldalán, a Weiler festményeiből készült pólókra pedig egy-egy ismert dalszövegrészletük került fel. A ruhákból befolyt összeg természetesen teljes egészében a Bátor Tábort támogatja. 

Mutatunk néhányat a részt vevő alkotások és vallomások közül:

Bocskor Bíborka, a Magashegyi Underground énekesnője a festményen egy kancsóból tölti fel a mögötte elnyúló állóvizet: “A Végtelen Kékség egy vigasz nekünk” szlogenjéhez az alábbi szöveget fűzte:

Hároméves koromban egy forró nyári délutánon édesanyámmal, a biciklijén ültünk együtt, simogattak a jegenyék, nagy árnyékokkal hulltak az út túlsó felére, láttam a délibábot, jött szembe a táj, mi csendben haladtunk előre. Még azon a napon hallottam, hogy baj történt, nem értik szüleim, hogy mi van velem, hideg volt a kezük, nyugtatgattak és féltek. Kiderült, trombocitopéniám van. Egy kisgyerek mindent megért, csak a belső erejével tud dolgozni, a többit a felnőttek intézik. Szép magányt éreztem, együtt vagyok minden segítséggel, orvosokkal, szüleimmel, mégis, belül óriási feladataim vannak. Majdnem mély filozófiai gondolatokkal – ha meghalok, minden ugyanúgy fog működni, minden ember, még a hangyák is a hangyabolyban, fontosnak tűnően, serényen csinálni fogják ugyanazt, mint eddig… És miért van mindig jelen a tenger? Fizikai valóságomban egyszer láttam tengert. Számomra az élet metaforája: szép, nagy, állandó, kimeríthetetlen. Örülök, hogy része lehetek… És még valami, amit mások látnak benned, az csak egy pillanat, amit te látsz magadban, az az örökkévalóság.

Marsalkó Dávid a Halott Pénz frontembere a különbözőségről vallott:

A vörös hajam miatt gyerekkorom egyik legmeghatározóbb tapasztalása volt, hogy kilógok a többiek közül. Épp ezért mindig arra vágytam, hogy olyan legyek, mint a többi gyerek. Az évek alatt azonban megtanultam, hogyan tudok előnyt, erőt kovácsolni az adottságomból. A grafika ezt a személyes élményt jeleníti meg. A vörös haj a Halott Pénzt is jelképezi, de ebben a koncepcióban az összetartozást és a különbözés természetességét is szimbolizálja.Gyerekként kilógni sosem egyszerű, azonban mindenki kap egy csomagot az élettől, és az ember boldogulása (boldogsága) azon múlik, hogyan tudja ezt felhasználni. Engem például a vörös hajam vezetett a vers és a zene útjára.

És azt gondoltad volna, hogy Ganxsta Zolee régebben rettegett, ha színpadra kellett lépnie?

Gyerekkoromban rocksztár vagy focista szerettem volna lenni, nagyon tetszett, hogy ők mindig közönség előtt lépnek föl. Viszont ahogy ki kellett állni akár csak három ember elé elmondani egy verset, vagy előadni bármit, jött a kukaság, piros fül, tenyérizzadás: meg sem tudtam mukkanni. Ha egy előadásban annyi szerepem volt, hogy a háttérben a színpadon átvigyek egy függönyt, már két nappal előtte rosszul voltam. De mégis a zenélés vonzott, és amikor először előre mentem rappelni, az első pár alkalommal ugyanilyen izgulás tört rám. Aztán megszoktam, mert mindent meg lehet szokni. A félelmet is így lehet legyőzni. Ha nagyon sokszor szembenézel vele, egy idő után nem fogsz félni tőle. Ha minden nap jegesmedvékkel birkózol, egy idő után már azt is megszokod. Elsőre beszarsz. Aztán ha másodjára, harmadjára, negyedjére is túléled, ötödjére már azt mondod, lepofozom ezt a kis hülyét.

A különleges pólók a Bátor Tábor webshopjában szerezhetők be.