A legmélyebb szülői érzéseit foglalta filmbe az apuka

A Liliom ösvényt nagy szeretettel fogadta a nemzetközi sajtó és a filmszakma februárban, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, és a legtöbb nézőt pont a film személyessége fogta meg, és az, hogy mert mesélni a szülővé válás sötétebb pillanatairól is. A rendező így mesélt a filmjéhez való személyes kötődéséről:

“Mint a legtöbb szülőnek, nekem is két életem van. Arra a másikra, amit a gyerekeim születése előtt éltem, már nem nagyon emlékszem. A múltam egy falon túlra került, aminek a másik oldalára egyre kevésbé járok át, éppen csak akkor, ha nagyon muszáj. Például olyankor, amikor a 9 éves fiam a rá jellemző akkurátussággal kérdezni kezd az öt éve halott anyámról, vissza kell menni… A Liliom ösvény szereplői Rebeka és kisfia, Dani egy rítusban vesznek részt. Belépnek egy világba, és amikor visszajönnek, már nem azok többé, akik voltak. Ők, még ha csak átmenetileg is, de megszabadulnak a múlt démonaitól. Jancsi fiam és én sokszor belesodródunk valami olyan eggyé válásba, amibe senki más nem fér bele. Amikor a Liliom ösvényt nézem, ezt nagyon tisztán látom. Például abban a jelenetben, amikor Rebeka és Dani a termálvízben vannak, és körülöttük mindenféle korú, állagú és nemű testek lebegnek. Vagy amikor a sötétben buborékokat fújnak, és az okostelefon vakuja égitestekké varázsolja a buborékokat. Ketten vannak a saját univerzumukban. Ha egy gyereknek módja van átélni ezt a kegyelmi állapotot az anyjával vagy az apjával, akkor minden jöhet! Még a démonok is.”