2016. Március 30.

“A jó filmplakát egy másodperc alatt adja át az üzenetet”

A filmplakátok különleges metaalkotások, hiszen egy önálló művet kell összefoglalniuk, ráadásul egy teljesen más "pályán", a mozi helyett az utcákon, hirdetőoszlopokon. Badits Marcell gyűjtővel, egy áprilisi plakátárverés szervezőjével beszélgettünk.

Andersen Dávid

“Nagyjából 4000 plakátom van, úgy 7-8 éve kezdtem el gyűjteni, amikor megszületett a kislányom” – mondja a fotósként dolgozó Badits Marcell, aki Plakátfiú néven írt blogján is a filmplakátok világát mutatja be a netezőknek. “Mindig is szerettem a plakátokat, de egy-két darabon kívül nem tartottam sokat otthon. Aztán elkezdtem rájuk önálló művészeti alkotásként, autonóm grafikai munkaként tekinteni. Persze ezek a plakátok nagyobb példányszámban sokszorosított dolgok, de számomra akkor is művészeti értékkel bírnak.”

Az egykor virágzó, elismert művészek nevével fémjelzett magyar plakátművészet a rendszerváltás után gyors hervadásnak indult, mivel akkortól fogva évente legfeljebb 10-12 magyar filmhez készültek plakátok.

“Elkezdtem gyűjteni a rendszerváltás előtti plakátokat, mostanra már magyar és külföldi filmek plakátjai is szerepelnek a gyűjteményben – mondta Badits Marcell. – Kifejezetten azokat kerestem, amelyeken grafikusi munka látható, vagyis nem fotómontázs vagy kollázs alkotja a plakátot. Az soha nem érdekelt, hogy milyen filmről szól, vagy melyik grafikus csinálta, úgy voltam vele és úgy vagyok a mai napig is, hogy a saját szemem szerint vásárolok, ha valami tetszik, akkor megveszem, és mindegy, hogy Máté András vagy Helényi Tibor, esetleg Herpai Zoltán művéről van szó. A lényeg, hogy olyanokat veszek meg, amilyeneket akár otthon is kiraknék.”

Badits Marcell az aukció egyik plakátjával (Fotó: Andersen Dávid)

Sanyarú plakátsors

A szakértő szerint, aki régi filmplakátokra pályázik, annak az interneten kívül az antikváriumokban érdemes próbálkoznia, de nagy csodát ne várjon.

“A plakátok nagyok és viszonylag sérülékenyek, ezért az antikváriumokban nem nagyon szeretik őket, főleg hogy sok helyet is foglalnak: 30-40 plakát helyén akár 600 könyv is elfér, nem beszélve arról, hogy a plakátokon nem lehet olyan szépen keresni. A külföldi gyűjtőket még nem mozgatták meg túlzottan a magyar plakátok. Nem ismerik őket, mert még nem jelentek meg nagy számban a külföldi műtárgypiacon. A filmplakátok közül csak a háború előtti anyag kis része lett digitalizálva, a háború utáni, rendszerváltás előtti plakátok egyáltalán nem kutathatók. Most talán a külföldi gyűjtők érdeklődése is megnőhet. Úgy látom, hogy a Saul fia miatt mintha ismét az érdeklődés középpontjába került volna a magyar filmgyártás.”

Nyomdából csempészett plakát a kalapács alatt

Az érdeklődők és azok, akik mostanában kezdtek el filmplakátokat gyűjteni, jól teszik, ha április 13-án ellátogatnak a BÁV Apszistermébe, az V. kerületben található Bécsi utca 3. alá, itt ugyanis 170 plakát kerül majd kalapács alá Badits Marcell saját gyűjteményéből. Az árverés egyik legizgalmasabb darabja Helényi Tibor egyik alkotása, amelyet a Jedi visszatér magyarországi bemutatójára készített. Különlegessége, hogy valószínűleg egyenesen a nyomdából csempészhették ki, mivel még láthatóak rajta a nyomdai jelzések is, vagyis a plakátot nem vágták körbe a nyomtatás után. A plakát ezután egy budapesti mozi vetítőjébe került, ahol egészen a mozi bezárásáig a falat díszítette.

A Helényi-plakát igazi különlegesség, ennek egy kisebb méretű változatát 2014-ben elárverezték, akkor 1325 dollárért ment el. A mostani verzió kikiáltási ára 350 000 forintról indul.

Metropolis (1927)

“Erre mondták már, hogy nagyon túl van árazva, de erre az a válaszom, hogy Leonardo DiCaprio nemrég másfél millió dollárért vásárolt meg egy filmplakátot” – mondta Badits Marcell. A szóban forgó darab egyébként a Metropolis című, 1927-es sci-fi plakátja volt. Az aukció átlagárai a Helényi-plakátnál jóval olcsóbbak lesznek, a legtöbb plakát 10-12 000 forinttól indul. “Ez nem több, mint amit a lakberendezési áruházakban kérnek el a többezres példányszámú giccsekért, és azért mégis különlegesebb egy-egy szép filmplakát. De a lengyel plakátokat is 4-5000 dollárokért viszik el a nemzetközi aukciókon, viszont a magyarok még nem jelentek meg a világpiacon. Mondok erre egy példát: egy aukciós ház 15 év alatt 1 200 000 tételt adott el, ebből 176 darab volt a magyar filmplakát – ez pont ugyanannyi, ahány libanoni plakátot is elárvereztek. Az a baj, hogy a külföldi gyűjtők nem látják a magyar plakátokat, és nincs olyan oldal, ahol kutatható anyag lenne erről. “

Plakátpszichedélia – magyar sajátosság

A magyar plakátművészet jelentőségét mi sem mutatja szebben, mint hogy épp most, március 15-én kapott Kossuth-díjat Zelenák Cresencia tervezőgrafikus, akinek szintén kalapács alá kerül néhány munkája. Rajta – és Helényi Tiboron – kívül olyan művészek munkáival találkozhatnak majd az érdeklődők, mint Árendás József, Szyksznian Wanda, Darvas Árpád, vagy az Idea magazin által az évszázad 100 legfontosabb grafikusa közé választott Kemény Éva – Sós László házaspár, vagyis So-Ky.

“Magyarországon sok nő és meglepően sok házaspár is dolgozott ezen a területen, például a Révész–Rigner, vagy a Hódos–Koppány páros, de persze So-Ky az egyik legismertebb – magyarázta Badits Marcell. – De a nők közül is érdemes kiemelni a már említett Zelenák Cresenciát, Müller Juditot vagy Szyksznian Wandát. A rendszer egyébként akkor még úgy működött, hogy minden filmhez több grafikust is felkértek, egy-egy ember több munkát is beadott, majd egy bírálóbizottság döntött arról, hogy melyiket küldjék a nyomdába. Így előfordult olyan is, hogy egy film több plakáttal jelent meg. Így történt például a Kóma esetében, amelyhez Pócs Péter és Szyksznian Wanda is készített plakátot.”

A magyar filmplakátok érdekessége a film témájától való teljes elvonatkoztatás. Jó példa erre a Helényi-féle Jedi visszatér plakát, amelyről még egy városi legenda is tartotta, hogy a művész anélkül rajzolta meg, hogy látta volna a filmet.

A Jedi visszatér

“Ez nem igaz, mivel láthatóak olyan részletek is a plakáton, amelyeket Helényi nem ismerhetett volna, ha nem látja a filmet – mondta Badits. – De például ott van a bal alsó sarkában az a péklapáttal álldogáló zöld szörny, na az egy érdekes részlet. Az ilyen plakátok miatt egyébként sokan azt gondolták, hogy a magyar művészek rengeteget drogoztak, és úgy álmodták meg ezeket a plakátokat. A hasonló grafikai megoldások miatt a magyarokat a külföldiek sokszor összekeverik a lengyel plakátokkal, de azért mi általában meg tudnánk mondani, hogy melyik melyik, hiszen a stílusuk markánsan eltérő.”

A már említett So-Ky párosból Sós László fogalmazta meg tömören a plakátművészet lényegét:

A plakát az egy efemer, gyorsan elmúló művészet, szűkíteni kellett rajta a mondanivalót. Az emberek gyorsan mennek, nincs idejük megállni, hogy jobban megnézzék azt az oszlopot, amin a plakát van. Egy másodpercük van, hogy felismerjék a témát, és még ennél is fontosabb, hogy a szöveg olvasható legyen. Ilyen a jó plakát. Tömöríteni kellett. Két téma nem lehetett egy plakáton, a jó plakáton legalábbis.

“Van olyan plakátom, amire 8 éven keresztül vártam”

Badits Marcell elmondta, a mostani árverésből befolyó összegekből az újak beszerzése mellett egy weboldalt szeretne összerakni, ahol az érdeklődők közelebbről is megismerkedhetnek a plakátművészettel.

“Nagyon szeretnék egy olyan oldalt, ahol lehetne kutatni a plakátok között, szerzőtől, ízléstől, filmtől függetlenül. “Mi, magyarok, mindig nagyon büszkék akarunk lenni arra, hogy milyen komoly művészeink vannak, mert vannak, de alapvető dolgokat nem teszünk meg, olyasmit, ami ráadásul vagy semmibe sem kerülne, vagy elhanyagolható lenne a költsége az értékéhez képest. Ha például egy közmunkás naponta 30 plakátot beszkennelne, már sokkal jobb lenne a helyzet” – mondta a gyűjtő.

Badits Marcell szerint egyébként kétféle gyűjtő létezik: aki magát a filmplakátot mint művészeti ág tárgyait gyűjti, míg mások egyes filmekhez, vagy alkotókhoz kapcsolódó relikviákra specializálódnak.

Hitchcock – Madarak

“Van, aki például a Coen fivérek filmjeinek a plakátjait gyűjti, van, aki Hitchcockot, ilyenkor persze az a legjobb, ha egy jó filmhez készült egy ütős plakát is – mondta a szakértő. – Én egyébként úgy tapasztaltam, hogy van egy harmincas–negyvenes korosztály, akik szánnak erre valamennyi pénzt, ők általában két-három plakáttal élnek együtt, esetleg azokat cserélgetik a lakás falán. Így szépen lassan elkezd alakulni a gyűjtemény, főleg ha egy idő után erre felfigyel a környezetük, és beindul az ajándékozás is. Ezt én is tapasztalom, karácsony előtt például sokan jelentkeznek, és sokszor olyat keresnek, amiről azt sem tudom, hogy maga a film létezett egyáltalán. De van olyan plakátom is, amire nyolc éven keresztül vártam, ez most érkezett meg pont a napokban. De azért erre megélhetést nem lehet alapozni, mert nem tudod, hogy mikor tudsz eladni egy-egy darabot.”

Ami a Jedi visszatérnél is ritkább

Az április 13-ai árverésre nemcsak a gyűjtőknek érdemes ellátogatni, hanem a film-, illetve a plakátművészet rajongóinak is, előtte ugyanis az árverezésre felkínált művek megtekinthetők lesznek kiállítás formájában is.

“Próbálok széles rálátást nyújtani a magyar plakátművészetre, több mint 50 grafikus munkáiból áll majd az árverés, persze az akkori filmforgalmazás 70-80 százalékát a volt szocialista, szovjet, NDK-s filmek adják – mondta Badits Marcell. – Lesz egy western kontra eastern vonal, több Gojko Mitić-plakáttal, de lesz húsz különböző Bud Spencer-filmhez kapcsolódó darab is. Ez utóbbi egyébként azért hálás téma, mert ezeken igazán jól látható, hogy mit jelent az elvonatkoztatás a magyar filmplakátok esetében. A Piedone Hongkongban plakátját például Kovács Vilmos készítette, Bud Spencer kabukijelmezes figurákat ölelget rajta. Ehhez képest nyugaton ugyanennek a filmnek egy fotorealisztikus plakátja volt, és kész. Illetve, ami nagyon fontos, elárverezzük Máté András 1964-es filmplakátját is, ami a Magánélet című filmhez készült. Ez egy rendkívül ritka darab, ha a Jedi visszatér egy unikum, akkor ez annál is különlegesebb. Amióta foglalkozom ezzel a témával, még csak kis méretben sem láttam ilyet, ez pedig egy nagy, egész íves darab lesz, Brigitte Bardot-val a középpontban, ráadásul tipográfiai szempontból is hihetetlenül különleges alkotás. “

galéria

Megnézem

Összes kép (1)

A gyűjtő arra figyelmeztet, hogy ha valaki elkezd filmplakátokkal foglalkozni, egy nagyon furcsa és nagyon mély bugyor nyílik meg előtte.

“Én napi szinten 3-4-5 órákat foglalkozom a plakátokkal úgy, hogy közben még próbálok dolgozni is – mondta Badits Marcell. – Nagyon szeretem a filmplakátokat, mert egy adott kor lenyomatát képviselik. Emellett otthon a falon is jól néznek ki, persze arra figyelni kell, hogy passzoljon a lakáshoz, illetve azt sem árt figyelembe venni, hogy ne legyen túl véres, ha gyerek van otthon. Emellett azt gondolom, hogy nemcsak szépek a plakátok, de a vizuális kultúra erősítésében is fontos szerepet töltenek be.”