Csokoládé, az első európai fekete bohóc tragikus élete – Sztori a film mögött

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Rabszolgából lett párizsi híresség és a cirkuszvilág sztárja Rafael Padilla a 20. század elején, mégis elfeledve, alkoholistaként halt meg a francia vidéken. Ma már Csokoládé – ez volt a színpadi neve – igazi cirkuszi ikon, akinek az életéről nemrég film is készült. Bemutatjuk az igaz történetet a film mögött.

Párizs, a 19. század vége felé. Az ismert bohóc, Tony Grice egy összejövetelt tartott a barátainak, családtagjainak és a kollégáinak a fia keresztelője után. A keresztelőn felszolgált a színpadi segédje, a fekete Rafael Padilla is, akit Grice a magánéletében is szolgálóként használt egy szobáért és némi elemózsiáért cserébe. Padilla egy óvatlan pillanatban megbotlott a bulin, és egy edény teljes tartalmát épp a főnöke vadonatúj ruhájára öntötte, aki ettől teljesen kikelt magából, és üvöltözve rúgta ki alkalmazottját a meghívottak szeme láttára. Az esetnek tanúja volt az egyik vendég, George Foottit is, aki maga is bohóc-akrobataként dolgozott, és bár az eset így leírva egészen szomorúnak tűnt, Foottit kifejezetten viccesnek találta Padilla reakcióit az ordító főnökére. Megbeszélte a párizsi Nouveau Cirkusz igazgatójával, hogy adjanak munkát a földönfutóvá vált férfinak. Ez volt az első lépés, ami a legendás Foottit & Csokoládé bohócduó megalakulásához vezetett.

Csokoládé, az első európai fekete bohóc tragikus élete - Sztori a film mögött
Fotók: circopedia

A nagy találkozás

Padilla kapott az alkalmon, mivel nem engedhette meg magának, hogy bármilyen lehetőséget visszautasítson. Kubában született rabszolgaként 1868 környékén (ezt saját maga mondta, hivatalos papírjai soha nem voltak), és még gyerekkorában eladták Európába dolgozni. A bilbaói házból, ahol szolgálnia kellett, néhány év után megszökött, és alkalmi munkákból, valamint kávézókban táncolásból és erőművészkedésből próbálta valahogy fenntartani magát. A dolog nem ment túl fényesen, így amikor Tony Grice felajánlotta neki, hogy szobáért és élelemért cserébe legyen a segédje, örömmel igent mondott. Amikor Grice a fenti esetkor utcára tette, óriási szerencséje volt azzal, hogy George Foottit felkarolta, bár akkoriban még Foottit nem tudta, hogy igazából őt is hatalmas szerencse érte Csokoládéval. Ő már a találkozásuk előtt is ismert név volt a szakmában, cirkuszos családban született, és már hároméves korától kezdve a színpadon állt. Képzett akrobata és pantomimes volt, valamint lóháton is számos mutatványra volt képes, és úgy döntött, hogy a képességeit bohócként kamatoztatja. Párizsban lóháton aratta a legnagyobb sikereit, miközben romantikus balerinákat parodizált, de egy cirkuszi mulattatónak időnként szüksége van a megújulásra. Erre a megújulásra látott esélyt Foottit, miután rájött, hogy a cirkuszban Padilla csodálatos partner, és ők ketten fergeteges sikereket érhetnek el együtt.

Csokoládé, az első európai fekete bohóc tragikus élete - Sztori a film mögött

Egy fekete férfi frakkban

Csokoládé – a becenév még rabszolgaként ragadt rá, és bár kétségtelenül rasszista elnevezés, abban a korszakban kedves névnek gondolták – eleinte nemcsak Foottitnak, hanem a cirkusz más fellépőinek, például más bohócoknak is segédkezett, de végül George Foottit volt az, aki állandó partnerévé tette. Csokoládé gyorsan népszerűvé vált, és cirkusz mellett az éjszakai életben is ismert figuraként tekintettek rá. Imádta a csillogást, éjszaka rendre frakkban és kalapban járt szórakozni, és miután egy alkalommal a fellépésen is így jelent meg – a legenda szerint egyből a mulatozásból esett be –, és az elegáns ruha a porondon is sikert aratott, végül ezzel a fellépőruhával ismerte meg a világ.

Csokoládé, az első európai fekete bohóc tragikus élete - Sztori a film mögött

Viccet csinált a rasszizmusból

Foottit és Csokoládé párizsi sikere megreformálta a bohócszámokat szerte Európában. Ők ketten nemcsak abban voltak úttörők, hogy egy fekete-fehér bohócpárost láthatott együtt a közönség, hanem abban is, hogy sosem csak egy rövid átkötő elemet jelentettek két látványos cirkuszi produkció között, hanem ők maguk voltak egy önálló szám. A produkciójuk lényege az volt, hogy Foottit volt az erőszakos, főnökösködő fehér bohóc, míg Csokoládé játszotta a négert, akinek teljesíteni kéne a parancsait, de ezt nem tudja/nem akarja megoldani, ezért a végén pofon vágják. Bár ez a meglehetősen fajgyűlölő hozzáállás a 21. századból nézve elég bicskanyitogatónak tűnik, a nézők többsége nem azért nézte és szerette a párost, mert azt akarta látni, hogy a vicces feketét  megveri a főnöke, hanem azért, mert szerették Csokoládét. Ő képviselte a kisembert, aki kigúnyolja a hatalmat, sőt olykor ellentmond neki, és ezzel a hozzáállással akkor is és most is könnyen lehetett szimpatizálni.

Csokoládé, az első európai fekete bohóc tragikus élete - Sztori a film mögött

A csúcsponton

Bár Csokoládé született tehetség volt, George Foottitnak rengeteget kellett dolgoznia azon, hogy a párosuk működjön a színpadon. Ők ketten rövid történeteket adtak elő pár percben, és bár Padilla nagyszerűen improvizált, hajlamos volt arra, hogy teljesen letérjen a történet vonaláról. Foottit volt kettejük között a fegyelmezett, aki folyton visszaterelte az előadást a történet menetébe. Mint később kiderült, Csokoládé Foottit nélkül kevésbé volt vicces, más bohócok társaságában szétesett a produkciója. Viszont fénykorukban mindketten hatalmas sztároknak számítottak, és a legnagyobb francia csillagok mentek el a cirkuszba, hogy megnézzék a fellépésüket. Csokoládét még maga Toulouse-Lautrec is többször lerajzolta, és a maga korában számos terméket – például csokoládét – reklámoztak vele. Produkciójukat még a Lumière fivérek is filmre vették a mozi korai éveiben. Ismertségüknek hála, valódi színházi szerepeket is kaptak mindketten, de ebben egyikük sem tudott sikereket elérni.

Az elválás

Bár folyamatosan dolgoztak egymás mellett, egy idő után Foottit és Csokoládé önálló bohócszámokban is gondolkodott. George Foottit a három fiával próbált egyre több produkciót sikerre vinni, és Csokoládénak is volt egy közös száma a fiával, Eugéne-nel, de külön sosem sikerült elérni azt a sikert, ami párosban összejött. Utolsó közös próbálkozásként vidéki turnéra mentek kettesben, de gyorsan kiderült, hogy Franciaország Párizstól távolabb eső része nem annyira vevő a humorukra, mint a főváros. Bár nem utálták egymást, sőt mindvégig jóban maradtak, Foottit és Padilla fokozatosan eltávolodtak egymástól. Utoljára 1910-ben léptek fel együtt, de akkorra már húszévnyi ragyogás után a párosuk kiment a divatból. A váltást Foottit vette könnyebben, mivel volt némi üzleti érzéke, és a sikeres évek alatt rengeteg pénzt rakott félre. Csokoládé tanulatlan volt a pénzügyeket illetően, semmit nem tudott félrerakni, így a sikeres évek után vidéki cirkuszokban próbálkozott, de csak annyit keresett, hogy ő és a törvénytelen felesége – egy férjezett fehér asszony lett a párja, aki hivatalosan sosem lett a felesége, de gyermeket szült neki – éppen csak nem haltak éhen. Mind Foottit, mind Csokoládé az alkohol rabjává vált, de az angol férfi a pénzét egy kávézóba fektetve legalább anyagilag a víz felszínén tudta tartani magát, Csokoládé azonban sokat nélkülözött, és 1917-ben szívroham következtében hunyt el.

Míg Foottit halálakor teli volt vele a francia sajtó, addig Csokoládéról nem számoltak be. A sors fintora, hogy évtizedekkel később már inkább Csokoládéra emlékszik a világ, és George Foottit tűnt el az árnyékában.

Olvasnál még bohócokról?

Olvass tovább

Hozzászólások  ( 0 )
blog comments powered by Disqus