Ők voltak a történelem leghírhedtebb női kalózai

A tengerészek és a hajósok évszázadokon át úgy vélték, hogy balszerencsét hoz, ha nő lép egy hajó fedélzetére, de egyes hölgyek ezt másképp gondolták, és nem restelltek uralni a vizeket. Ezért már az időszámítás előtti 3. évszázadban is léteztek női kalózok, az első közülük Teuta illír királynő volt, aki még a római hadsereg flottájával is megütközött. Példáját többen követték a történelem során, és férfiakat megszégyenítően ügyes kardforgatók lettek.

A kopasz kalóznő, aki még I. Erzsébetet is átverte

Az 1500-as évek közepén nem volt éppen hétköznapi dolog, hogy valaki az egyik legbefolyásosabb bűnöző bandájába szülessen, és nőként aztán át is vegye annak vezetését. Grace O’Malley viszont ezt tette. Az ír hölgy az 1560-as években már vígan fosztogatta húszhajós flottájával a nyugat-írországi partokat. Előszeretettel borotválta kopaszra a fejét, hogy minél inkább félelmetesnek tűnjön. Pedig ő nem a kegyetlenségéről volt elsősorban híres, hanem arról, hogy emberfeletti ereje volt. A legendák szerint ugyanis egy alkalommal egy nappal a szülése után állt csatasorba, és vezette győzelemre hajóit.

Egyik hadjárata azonban nem egészen úgy sikerült, ahogyan ő azt elképzelte, és börtönbe került egy időre. Grace ebből sem tanult, és szabadulás után folytatta a jól bevált családi hagyományokat, míg végül az angol hatóságok elfogták. Grace azonban ekkor sem adta fel, és jó érzékkel vert át bárkit, aki a szabadulását segíthette. Audienciára ment I. Erzsébet királynőhöz, aki előtt eljátszotta a megtört, idős asszonyt, és könyörgött a saját és fiai szabadságáért. Cserébe pedig megígérte, hogy soha többé nem áll kalóznak. Az egyezséget természetesen nem tartotta be, és már másnap a fedélzetre állt, ahonnan csak 1603-ban lépett le, amikor meghalt.

A férfiruhába bújt kalóznő

Mary Readnek már gyermekkorában meg kellett tapasztalnia, milyen fiúnak lenni, vagy legalábbis eljátszani azt. Féltestvérének halála után ugyanis ki kellett magát adnia Marknak, hogy a fiú nagyanyjától továbbra is megkapják azt az anyagi támogatást, amely segített elkerülni az éhen halást neki és az anyjának. Mary olyannyira belejött a fiús életbe, hogy később mindenkit megtévesztve férfiként szolgált a hadseregben, majd tengerész lett.

Így ismerte meg a kalózok, számára csodálatos világát, és úgy döntött, hogy beáll közéjük, méghozzá a hírhedt Calico Jack hajóján. Az ifjú hölgy férfiakat megszégyenítő bátorsággal állt mindig a csaták élvonalába. Ennek ellenére 1720-ban végül kalózvadászok kezére került társaival együtt, akiket felakasztottak. Mary csak úgy úszta meg a kivégzést, hogy bevallotta, hogy valójában nő, és ráadásul terhes. Kegyelemből “csak” börtönbüntetést kapott, de ott ismeretlen betegségben nemsokára meghalt.

Jegyzőből lett kalóz a férfiként élő nő

Anne Bonny egy gazdag és befolyásos ír ügyvéd törvénytelen lányaként született. Apja mindenképpen próbálta elrejteni őt a világ elől, ezért a lehető legjobb cselt eszelte ki: új személyazonosságot adott neki. Férfiruhába öltöztette őt, és jegyzőként alkalmazta. Anne megunva ezt a szerepet, Amerikába költözött és férjhez ment egy tengerészhez. Általa ismerte meg a kalózok életét, amely annyira megtetszett neki, hogy hamarosan újra felöltötte a férfiruhát, és ő is a soraikba lépett Calico Jack Rackam hajóján az 1700-as évek elején.

Az ifjú lányban állítólag semmi nőiesség nem volt, így még ha be is vallotta volna, hogy ő valójában nő, akkor sem hitte volna el neki senki. Úgy káromkodott, ivott, verekedett, olyan erőszakos és vad volt, mint a legénység összes többi tagja együttvéve. Végül egy tengeri csatában mégis alulmaradt társaival, akiket mind kivégeztek. Anne csak úgy menekült meg, hogy kiderült róla, hogy nő, és gyermeket vár, így börtönbüntetést kapott.

A kalóznő, aki egy főkötő miatt bukott le

Rachel Wall megélhetési kalóz volt, aki azért kezdett férjével együtt fosztogatni, mert nem tudtak kijönni a jövedelmükből. A szolgálóként dolgozó Rachel és halász férje állandó megélhetési gondokkal küzdött, ezért 1781-ben beszereztek egy kisebb hajót, maguk mellé vettek néhány hasonló sorsú barátot, és nekivágtak a tengernek. Így ő lett az első amerikai nő, aki kalózkodásra adta a fejét. Ügyesen kieszelt tervvel állították meg és fosztották ki a hajókat, majd különös kegyetlenséggel mészárolták le a szerencsétlen áldozatokat. Eljátszották, hogy hajójukat megtépázta egy vihar, és tehetetlenül hánykolódik a vízen. A segítségükre siető hajók először a fedélzeten lévő, fiatal, szép Rachelt látták meg, akin természetesen megesett a szívük. Végzetes hiba volt, ugyanis Rachel és társai azonnal lekaszabolták a gyanútlan tengerészeket, és vagyonukkal máris tovább álltak.

Sokszor kiáltottak azonban oroszlánt, így végül tényleg az lett Rachel férjének és a legénység nagy részének a sorsa, hogy odavesztek egy viharban. Rachel megúszta, újra szolgálónak állt, de a lopásról nem tudott leszokni, és végül egy pitiáner üggyel bukott le. Munkaadója főkötője tetszett meg neki annyira, hogy képes volt érte a szerencsétlen asszony nyelvét is kivágni. Halálra ítélték és 1789-ben kivégezték.

A nő, aki prostituáltból lett kalózvezér

Csen Ji-sao egy kínai város ismert prostituáltja volt, amikor megismerkedett a korabeli legnagyobb kínai kalózzal. “Kiugrási” lehetőséget látva addigi életéből, 1801-ben feleségül ment a férfihoz, akivel aztán hosszú évekig fosztogatták a távol-keleti országokat. A kalózházaspártól mindenki rettegett, még a kalózok között is túl félelmetesnek tartották őket. Csen Ji-sao hatalmas flottát épített ki magának, több mint száz hajóval és ötvenezer emberrel rendelkezett. Férje halála után azonnal férjhez ment szeretőjéhez, egyik hadnagyához, Csan Paóhoz, akivel még kegyetlenebbül folytatták tevékenységüket. A kalóznő nagyon kemény szabályokat hozott, aki pedig ezeket megszegte, életével vagy éppen az egyik testrészével fizetett. Azokat a kalózokat, akik nőket erőszakoltak meg, lefejeztette. Más bűnöket, például a dezertálást azonban megúsztak egy-egy füllevágással.

1810-ben Kína Nagy-Britannia és Portugália segítségével hadba szállt a kalózflotta ellen, de alulmaradtak a fosztogatókkal szemben. Látva, hogy fegyveres csatában legyőzhetetlenek, a kormány amnesztiát ajánlott fel minden kalóz számára, ráadásul megtarthatták vagyonukat is. Csen Ji-sao és férje megragadták a különleges alkalmat, és felhagytak a kalózélettel. Csan hivatalnok lett, a kalózok nagyasszonya pedig szerencsejátékkal múlatta az időt, míg végül nyugdíjba ment, amelyet természetesen az előzőleg általa oly sokszor kifosztott állam fizetett neki.