Ünnepelt dívából, zárkózott, magányos asszony – 105 éves lenne Karády Katalin

Egyszer volt, hol nem volt… Így is kezdődhetne Karády Katalin élettörténete, de sajnos a valóságnak semmi köze nem volt a meséhez, bármennyire is úgy emlékszünk rá, mint ünnepelt sztárra. Kanczler Katalin Mária néven született Budapesten. Hat testvére mellett nagy szegénységben töltötte gyermekkorát Kőbányán. A nehéz mindennapokat még elviselhetetlenebbé tette számára, hogy apja rendkívül agresszív ember lévén szíjjal verte őt és többi gyerekét, ha éppen úgy tartotta kedve. Így a félelmet és a fájdalmat már kiskorában meg kellett ismernie. Apja tiltotta számukra az újságolvasást is, sőt még színházba vagy moziba sem járhattak. Ő maga inkább a lóversenypályát látogatta, ahol többnyire a családi kosztpénzt játszotta el.

Megváltás volt ezért a fiatal Karádynak, amikor egy cserediákprogram keretében öt évre külföldre, Svácjba és Hollandiába mehetett tanulni. Az ottani neveltetés hazatérte után is meglátszott rajta, ki is lógott a külvárosi Kereskedelmi Leányiskola tanulói közül. Nyelvtudása, szolid viselkedése és öltözködése különlegessé tette őt már akkor. A lányok irigyelték, a fiúk imádták. Még nem volt nagykorú, amikor anyja biztatására férjhez ment egy nála harminc évvel idősebb férfihoz. A tinédzser lány örült, hogy szabadulhatott a kőbányai élettől, a férfinak pedig imponált, hogy ilyen fiatal és szép felesége lehet. De a “szerelem” nem sokkal később válással végződött.

Karády Katalin és Jávor Pál az Ópiumkeringő című filmben

Hollywoodi díva lett, csak éppen Magyarországon

Színészi tanulmányait már elvált asszonyként kezdte el, bár még húszéves sem volt ekkor, és a pénzkereseti lehetőség miatt eleinte budai bárokban lépett fel. Ott fedezte fel őt Egyed Zoltán újságíró, későbbi menedzsere, akinek művésznevét, a Karádyt, és további tanulmányait is köszönhette. Cs. Aczél Ilona, a kor ismert színésznője tanította őt a szakma alapjaira, és tőle sajátította el az éneklés, táncolás, öltözködés és viselkedés csínját-bínját is. Alig harmincévesen már a Pesti Színház és a Vígszínház deszkáit koptatta. Első filmjével, a Halálos tavasszal Jávor Pál oldalán szó szerint berobbant a hírességek közé. Különleges hangszínével, egyedi karakterével elvarázsolta a nézőket, és ezek után egyik filmsiker jött a másik után. A Halálos csók, az Ópiumkeringő vagy a Valamit visz a víz mind-mind sikerfilmek lettek. Dalai, a Hamvadó cigarettavég vagy a Mindig az a perc a mai napig slágerek. Hajviseletét, öltözködését, viselkedését nők ezrei utánozták, tulajdonképpen ő lett az első olyan magyar sztár, akinek kitűnően kialakított imidzsét még Hollywoodban is megirigyelték volna.

Amikor Karády Katalinra rátalált az igaz szerelemre és amikor örökre elveszítette

Karády magánélete rejtélyes és szövevényes volt, sokan pletykáltak róla sokfélét. Egyesek biztosra vették, hogy a nőket szerette, mások inkább úgy gondolták, hogy igazi férfifaló. Akadtak olyanok is az ismeretségi köréből és a pályatársai közül, akik úgy gondolták, hogy Karádyt bizonyos ellenszolgáltatások fejében urak tartották ki. Ezeket a pletykákat csak még inkább tovább éltette, hogy tényleg nem lehetett tudni, honnan volt a színésznőnek annyi pénze, hogy saját cipészt tartson, a legdivatosabb ruhákban járjon, és luxuskocsival utazzon. Hogy valójában mi volt az igazság, azt a mai napig nem tudni pontosan. Azt viszont igen, hogy egy időben Horthy Miklós kémfőnöke, Ujszászy István volt a nagy szerelme. A férfi még egy budai villát is vett neki, és el is jegyezte őt. Négy éven át voltak együtt, azt tervezték, hogy a második világháború után összeházasodnak, és boldogan élnek, de a háború egyik pillanatról a másikra elszakította őket egymástól.

Karády Katalin

Életmentésért kínzás járt cserébe

A második világháború alatt Karády nem jutott szereplési lehetőséghez, le is tiltották őt a színpadról. Az éppen akkor forgatott filmjének munkálataiból is kirúgták, helyére más színésznőt kértek fel. A legmélyebb pont az életében azonban az volt, amikor 1944 áprilisában letartóztatta őt a Gestapo kémkedés vádjával. Három hónapon át tartották fogságban, ahol naponta vallatták, ütötték, fogait kiverték, haját kitépték. A kínzásoknak voltak olyan tanúi, akik később azt mesélték, hogy a német katonák rendszeresen erőszakoskodtak Karádyval a fogva tartása alatt, és valószínűleg emiatt nem is lehetett már ezután gyermeke. Sok-sok évvel később Karády így nyilatkozott: “nem volt mit bevallanom, nem volt mit elárulnom, mert nem tettem mást, csak segítettem néhány embernek”.

Karády Katalin végül kiszabadult, de hazatérve kifosztott, felforgatott lakása várta. Testileg és lelkileg egyaránt megviselte ez az időszak, mégis maradt elég ereje ahhoz, hogy tovább folytassa tevékenységét, és akit tudott, megmentett a deportálások elől. Egy gyerekekből álló csapatnak például úgy sikerült megmenekülnie attól, hogy a Dunába lökjék őket, hogy Karády a katonákat a megmaradt ékszereivel lekenyerezte. Később így emlékezett vissza minderre: “Tisztességes, becsületes ember voltam, és az is maradtam. Segítettem, bújtattam.” 

Karády 1945-ben hírt kapott, hogy szintén fogságba esett szerelmét, Ujszászyt már hiába várja, mert meggyilkolták. Bár az utókor számára később kiderült, hogy a férfi akkor még életben volt, Karády halottnak tudta szerelmét, és ideg-összeroppanást kapott, a következő majdnem egy évet pedig szinte folyamatosan ágyban töltötte.

Sörösüveggel dobálták, válaszul disszidált

A háború végeztével, a gyógyulása után ismét színpadra állt több darabban, például a Maya, a Sybill és a Bál a Savoyban című operettekben, de a filmgyártásban akkor már egyáltalán nem foglalkoztatták. 1949-ben be is tiltották a filmjeit, és őt magát is, nagyszínházban ezek után már nem léphetett fel. Egy teljesen más világba csöppent, vidéki kultúrházakba járt estéről estére, ahol a közönséget saját bevallása szerint egyáltalán nem értékelte sem ő, sem a színjátszás. Az utolsó csepp az volt számára a pohárban, amikor egy kecskeméti fellépés alkalmával részeg emberek sörösüvegeket vágtak hozzá. Nem tűrte tovább a mellőzöttséget, a megaláztatásokat, és egy embercsempész segítségével 1951-ben végleg elhagyta az országot. Először Ausztriában, Svájcban, Belgiumban, Brazíliában élt egy darabig, végül Amerikában, New Yorkban telepedett le. Rá egy jobb világ várt, de itthon maradt rokonaira borzalmak sora. Disszidálása miatt ugyanis családtagjait kilakoltatták saját házukból, édesanyja nem is bírta sokáig a tragédiákat, és nem sokkal később meghalt.

Semmi másra nem vágyott, csak a felejtésre

Karády New Yorkban végleg leszámolt a nyilvános szereplésekkel, egy idő után már interjúkat sem adott. Kalapszalont nyitott, és a divatnak élt. Valójában azonban inkább arról volt szó, hogy nem akart emberek közelében lenni. A testi megpróbáltatásokat egy idő után kiheverte, de a lelki sebeit soha, semmi sem tudta begyógyítani. Egyetlen alkalommal tett csak kivételt, amikor 1979-ben Sándor Pálnak kötélnek állt, hogy utoljára elmesélje, hogyan élte meg az egykori rettentő éveket. Bár hetvenedik születésnapjára meghívták őt egy tiszteletére rendezett magyarországi eseményre, ő stílusosan csak egy kalapot küldött maga helyett. Állítólag azért nem jött, mert félt a repüléstől. Ez igaz volt, de valójában hihetőbbnek tűnik az a verzió, amely szerint nem akart már a múlttal foglalkozni, csak felejteni.

New Yorkban olyannyira elszigetelten élt, hogy reggeltől estig csak dolgozott szalonjának hátsó részében, ahol még a vevőkkel sem kellett találkoznia. Hiába fordult meg nála az amerikai elit színe-java, nem vágyott a társasági életre. Csendben, visszahúzódóan élt, utolsó éveiben már az utcára is csak akkor mozdult ki, amikor szeretett kiskutyáját látogatta meg a kedvencek temetőjében. Csak házvezetőnőjét és üzlettársát tűrte meg maga mellett, akkor is, amikor daganatos betegséggel diagnosztizálták. Ők voltak vele az utolsó percig. 1990-ben New Yorkban halt meg, de végül Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, végakarata szerint régi barátnője, Gobbi Hilda mellé. Életét Bacsó Péter dolgozta fel Hamvadó cigarettavég című filmjében, és több posztumusz kitüntetést is kapott a háború alatt tanúsított hősies tetteiért, például a jeruzsálemi Jad Vasem Intézettől a Világ Igaza kitüntetést. “Egy feje tetejére állított világban az látszik kitűnni, aki egyszerűen csak a talpán marad” – vallotta a színésznő.