Újra Griswoldnak hívják Amerika leghülyébb és legszórakoztatóbb családját – Vakáció kritika

Kötelességtudó újságíróként az új Vakáció megnézése előtt újranéztem a Családi vakációt még 1983-ból, és meg kellett állapítanom, hogy nem tett jót a filmnek az azóta eltelt több mint harminc év. A nosztalgia ugyan nagy úr, de mai szemmel nézve már elég poros a végeredmény, és bár Edna nénin és kutyáján még mindig röhögtem, ez ma már kevés volt egy emlékezetes élményhez. Ennek tudatában ültem le az új Vakáció elé, ami kapásból a klasszikus filmzenét használja, aamikor a főcímben amerikai családok rendkívül bénán sikerült családi fotóit mutogatják, és ezzel meg is adják az alaphangot. Ez a film nem finom poénokkal operál, hanem olyanokkal, amik leviszik a fejed, és bárki megérti őket, és röhögni tud rajtuk tízéves kortól egészen a végtelenségig.

Milyen az új Griswold család?

Az új Griswold család igazából a régi folytatása, vagyis az eredeti filmben még gyerekként feltűnt Rusty (csak a karakter, mert az őt alakító színész más!) itt már felnőtt, és ő viszi el a feleségét és a két fiát a Walley World nevű vidámparkba úgy, hogy fél Amerikát átszelik autóval az élményért. Vagyis a film egyszerre folytatja és remake-eli a sorozatot, bár ez utóbbi leginkább csak az autós családi utazás alapötletén látszik meg. A poénok mind vadonatújak, ahogy a kalandok is útközben, és nyoma sincs Edna néninek és kutyájának, de Eddie kuzin is hiányzik a stáblistáról (őt eredetileg szerették volna szerepeltetni, de az őt játszó Randy Quaid épp börtönben volt a forgatáskor). Ahogy egy kikacsintós jelenet során A Rustyt alakító Ed Helms találóan megjegyzi: nem kell ahhoz ismerned a régi Családi vakációt, hogy élvezhesd az újat.

Röhögésmaraton

Az első filmes rendezőpáros, (a Dr. Csontból ismert) John Francis Daley és Jonathan M. Goldstein nemcsak a színészválasztásban és vezetésben hibátlan, hanem a poénok időzítésében is. A jó vígjátékot elsősorban a ritmusa adja el, és néha ugyanaz a poén egy másodperccel később kimondva egyszerűen már nem működne, de itt minden a helyén van.

Amikor Christina Applegate (aki valahogy megállt az öregedésben) a régi egyetemi koleszába visszatérve részt vesz egy sörivós versenyen, ugyan a poénok java arra épül, hogy egyfolytában elesik, és sugárban hány, az egész jelenet mégis olyan jól össze van rakva, hogy megszakadsz a röhögéstől. A legjobb viccek egy nyakban szaladgáló óriási patkányhoz, egy fejre húzott nejlonzacskóhoz és a The Walking Deadből importált Norman Reedushoz kötődnek. Utóbbi alig egy percet szerepel a filmben, de az egyik gesztusa már most sokszor idézhető poénklasszikus. A másik kellemes meglepetést Chris Hemsworth szolgáltatja. Bár már a Marvel-mozikban is láthattuk, hogy van humora, de itt megmutatja, hogy képes igazán gátlástalanul komédiázni, amit a film vége főcímében látható fotó is bizonyít.

Csak Chevy Chase ne lenne benne!

A Vakáció egy sodró lendületű poénmaraton, ami úgy a kétharmadáig magával ragad, ott azonban kifogy belőle a szusz. A rendezők érezhetően nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy a régi fanok kedvéért vissza kellett hozniuk Chevy Chase és Beverly D’Angelo karakterét.

Utóbbi a merevvé botoxolt arcával szinte szerepet sem kapott, előbbi pedig csak csetlik-botlik pár percig, erősen megakasztva a film korábbi lendületét. Aztán jön a finálé a kötelező jellemfejlődéssel és a tanulságok levonásával, és ez már kevésbé megy jól a rendezőpárosnak. A végére kissé elfáradó Vakáció azonban a hibáival együtt sem szolgált rá az amerikai bukásra és a rengeteg rossz kritikára. Ezt csak azért sajnálom, mert így jó eséllyel először és utoljára láthattam Ed Helmst és Christina Applegate-et Griswoldként.