Bírósági dráma, spermabank, plüssmackó – ilyen lett a Ted 2

A filmben van egy jelenet, ami tökéletesen bemutatja, mennyire megosztó a Ted 2 humora. Ted, John és az ügyvédjük együtt mennek stand up comedy estre, ahol az egyik előadó bedobja, hogy a közönség kiabáljon be különféle témákat, amikről ő vicces sztorikat mesélhet. Erre Tedék többek között a következő javaslatokkal állnak elő: Germanwings tragédia, 9/11, Charlie Hebdo, Isis. Hja. Mi is felszisszentünk… A Family Guy megalkotója, Seth MacFarlane sosem félt attól, hogy megbotránkoztassa a nézőket, és a beszélő plüssmackó, Ted figuráján keresztül minden eddiginél hatásosabban teszi ezt. Szerinte egy plüssmaci szájába olyan mondat is adható, ami egy színész szájából már sok.

Bírósági dráma plüssmackóval

Az új rész arról szól, hogy Ted és az első részből megismert pénztáros felesége, Tami-Lynn gyereket szeretnének (!), ám némi bonyodalmat okoz, hogy Tednek nincs nemi szerve. A film egy része azzal megy el, hogy a mackó és Mark Wahlberg együtt próbálnak meg spermadonort szerezni, és a végén arra jutnak, hogy a legegyszerűbb, ha maga Marky Mark ad kölcsönbe. Csakhogy ahhoz, hogy az üzlet létrejöhessen, és Ted valóban apa lehessen, le is kellene papírozni az egészet, de Tedet a bíróság nem akarja személyként elismerni, hiszen jogilag ő csak egy használati tárgy.

És itt kezdődik minden idők egyik legbizarrabb bírósági filmje, ami a maga idióta eszközeivel mégis fontos dolgokról beszél: arról, hogy miért követjük el mindig ugyanazt a hibát, és miért próbáljuk a kisebbségektől folyton megvonni a legalapvetőbb emberi jogaikat. Furcsának tűnhet mindezt pont egy füvezős, trágár mackóról szóló filmben látni, de éppen ennek a témának köszönhető, hogy a Ted 2 több egy egyszerű Ted klónnál, és képes valami újat is hozzátenni az első részben látottakhoz.

Komolytalanul komolyan

A legfurcsább az egészben, hogy magukat a bírósági jeleneteket MacFarlane kifejezetten komolyan veszi (állítólag az Esküdt ellenségek összes évadát végignézte inspirációul), és ilyenkor csak nagyon ritkán enged meg magának egy-egy poént. Amikor Morgan Freeman vagy Amanda Seyfried védőbeszédet tart, az bármilyen tárgyalótermi drámában megállná a helyét. Értem én, hogy MacFarlane a mondanivalóját komolyan gondolta, és a poénkodáson túl szeretett volna üzenni is valamit a filmjével, de biztos egy olyan filmben kellett ezt megtennie, amiben a főhősök annyi füvet szívnak el, hogy annak árába egy magyar település éves költségvetése belerokkanna? A Ted első része még nem akart nagyot mondani, egyszerűen arról szólt, hogy az embernek még akkor is fel kell egyszer nőnie, ha a haverja egy folyton káromkodó, szexmániás plüssmedve. Most meg itt vannak nekünk az emberi jogok, amit nem biztos, hogy a legideálisabb téma két farokverős vicc között.

Azokban a pillanatokban, amikor MacFarlane nem akar feltétlenül üzenni valamit nekünk, a Ted 2 kifejezetten szórakoztató tud lenni. Az alábbi pillanatok például kifejezetten jól eltaláltak:

• Amanda Seyfried ügyvéd figurája popkultúrából teljesen zokni, és hiába említenek neki bármilyen filmes/tévés utalást, soha nem ismer fel semmit.
• A marihuánaültetvény láttán felhangzó Jurassic Park-zene.
• Az Elrabolva-üzemmódban lévő Liam Neeson bizarr cameói.
• Ted éjszakai üvöltözése a szomszédaival az ablakon át.
• Az abszurd musical-jelenetek.
• Ted és John spermalopási próbálkozásai, valamint a közös betépéseik.
• A Comic-Con fesztiválon tömegbunyó tör ki a jelmezes rajongók között, ami egészen bizarr képeket eredményez.

A Ted 2 bevállalós folytatás, meg merte lépni azt, hogy más legyen, mint az első rész volt, ám ennek mégsem tudtam teljes szívvel örülni. Úgy fest, MacFarlane mindenáron üzenni akarása kissé megnehezíti, hogy úgy szórakozzunk, mint három évvel ezelőtt, ráadásul az első részből azt a részt is átmentette a folytatásba, ami már annak idején sem működött. Imádom Giovanni Ribisit, de a Tedet elrabolni akaró perverz figura már az első részben is csak arra volt jó, hogy valamiféle keretet adjon a sok füvezés között elhangzó poénoknak. Az ő szála másodjára már kifejezetten fárasztó. Míg a Ted egy frissítő és jópofán otromba vígjáték volt, amit többször is végig lehetett röhögni, a folytatás már inkább csak az “egynek jó volt” élményt hozza, valamint a kedvet, hogy utána újra megnézzük az első részt. Ez is valami.