A szürke ötven árnyalata – “Mint sub hajlamú nő szeretnék hozzászólni”

Csütörtökön (nem véletlenül) így fejeztem be A szürke ötven árnyalatáról szóló  kritikámat:

“Biztos vagyok benne, hogy a premier után lesznek olyan hangok, amelyek arról fognak szólni, hogy A szürke ötven árnyalata egyszerűen népszerűsíti a családon belüli erőszakot. Nekik  két dolgot mondanék:
– A családon belüli erőszakot semmilyen szinten nem tartom elfogadhatónak, de ez egy film és egy regény.
– Ami ettől is fontosabb: itt minden a nő beleegyezésével, kontroll alatt történik. Nem lehet összehasonlítani azzal, amikor apu három pofont csap le a feleségének egy lagziból hazafelé, mert éppen olyanja van.”

Mi van? Stockholm-szindrómáról hallottál-e már?

Tudtam, hogy sokan nem fognak tudni mit kezdeni egy ilyen kapcsolatot bemutató könyvvel vagy filmmel. És az most teljesen mindegy, hogyan van megírva A szürke ötven árnyalata, vagy milyen a film. Érkezett olyan hozzászólás is, amely szerint minden nő, aki belemegy egy ilyen kapcsolatba, Stockholm-szindrómás. “Fontosabb kérdés azonban, amit felvetsz a kis keretben: hogy a szadizmus igazolható, ha “a nő beleegyezésével” történik. Mi van? Stockholm-szindrómáról hallottál-e már? Éveken át tartó, súlyos bántalmazások folynak úgy szerte a világban, hogy az áldozat végsőkig védelmezi a bántalmazóját, mindeközben saját magát okolja a helyzetért. Azt, hogy “kontroll alatt történik”, fentiek fényében értelmezni sem tudom. Egyetlen értelmezés, hogy a férfi kontrollja alatt, de ez ellentmond a beleegyezésnek” – írta az egyik hozzászóló.

Mivel (na, itt a nagy leleplezés) nem vagyok szakértője egy ilyen kapcsolatnak, nagyon örültem, amikor végre egy témában jártas olvasó fejtette ki a véleményét.

“Mint sub hajlamú nő szeretnék hozzászólni”

“A játékok kedvelői nem betegek, és sokszor ki sem nézné az ember belőlük, milyen huncut vágyaik vannak… Én a könyveket elolvastam, de a filmet nem láttam – lehet, nem is fogom, a
kritikák alapján. Mint sub hajlamú nő szeretnék hozzászólni: ez messze  nem családon belüli agresszióról és bántalmazásról szól. Ez egy igény és egy választás. A férjem soha nem ütött meg az ágyon kívül (ahol minden mindkettőnk örömére és mindkettőnk  beleegyezésével történt). Úgy gondolom, hogy aki nem próbálta ezt a fajta kapcsolatot, az nem is fog tudni objektív véleményt formálni róla, és  azoknak tényleg nem kéne megnézni a filmet vagy elolvasni a könyvet” – írta Anna nevű kommentelő.

Minden A szürke ötven árnyalata cikkünk egy helyen!