Román Sándor új szerepben

Őszintén: egy lovas produkcióban az ember elsősorban természetesen a lovakra figyel, elvégre nem gyakran láthat ilyen pompásan figurázó, szinte táncoló lovakat. Sőt, ha egy ló nem is csinál mást, csak körbefut a manézsban, már az önmagában esztétikai élmény – mondja Román Sándor, az ExperiDance Tánctársulat alapítója és koreográfusa. De az Apassionata új előadása, az Arany Ösvény nemcsak azért kuriózum, mert nem gyakran láthat a magyar közönség lovas színházi előadást, hanem mert az alkotót is új oldaláról ismerhetjük meg.

“Megtisztelő, hogy lovas nemzet sarjaként, elsőként vehetek részt egy ilyen nagyszabású lovas koprodukció színpadi rendezésében. Izgalmas feladat volt, hiszen − a lovaglás technikai elemein túl − elsősorban az ember és ló kapcsolatának misztikumát kellett megértenem, művészi kifejezőeszközzé alakítanom, és hatást gyakorolnom vele a közönségre. Nemcsak a táncosokkal, artistákkal, művészekkel, hanem az állatokkal is összhangban kellett dolgoznunk, mely kihívásnak – úgy gondolom – teljes mértékben eleget tettünk” – meséli Román Sándor, aki az együtt töltött hetek, hónapok alatt szinte maga is a lovak lelkének értőjévé vált.

Az Arany Ösvény színpadi rendezőjeként számára hihetetlen tanulási folyamat volt a próbák sora. Elvégre meg kellett ismernie, hogy a különböző fajtájú lovak – megannyi különböző karakter – mire képesek: van, amelyik lassan, fenségesen vonul, de nem várható el, hogy alakzatban fog körbeparádézni, a másik meg éppen ezt tudja. Van, amelyik tud ugratni, van, amelyik két lábra emelkedik. Ugyan megvolt a saját víziója, eredeti elképzelését a próbafolyamat alatt számtalanszor újraalakította – egy kreatív elme számára ez azért jó stílusgyakorlat, és látszik, megszerette: az Apassionatával hosszú távon is együttműködnek majd.

Most Európa legsikeresebb lovas műsorának kiemelt rendezője, de amikor néhány évvel ezelőtt az Apassionata Magyarországon járt, már dolgozott együtt a nemzetközi csapattal. Magyar lovasok még nincsenek a szereplők közt, de a koreográfus szerint idővel ott találhatjuk akár őket is. Más miatt is fontos az Apassionata Román Sándornak. A közös munka nagy találkozás a koreográfus életében. Leonyid Fjodorovics Mjaszin orosz koreográfus és balettmester Román Sándor legnagyobb példaképe, és az ő fia, Peter Massine, az Apassionata tulajdonosa.

Az Arany Ösvényben követjük a főhős, Pierre kalandjait, aki egy festményen látott, évszázadok óta eltűnt szépséget keres, egy misztikus múzeum képei kelnek életre, és röpítik el távoli helyekre. Az egyik jelenetben a dél-amerikai gauchóknál járunk, majd az ötvenes évek Amerikájában, egy repülőtéren, dekadens swingklubban vagy éppen a sarkvidéken. A magyar szív a pusztaötös látványelemre biztosan megdobban majd.

Mindezt közel 100 nemzetközi fellépő – táncosok, zenészek, művészek –, valamint 50-nél több ló – a világ legnemesebb, legritkább fajtáiból – teszi látványossá, a legnagyobbtól a világ legkisebb csődöréig. A kétórás produkciót lenyűgöző technikai és fényeffektusokkal, jelmezekkel, kosztümökkel és kizárólag az alkalomra komponált zenével viszik színre, nem mellesleg pedig 135 tonna homok, 1,5 tonna alom, 1,5 tonna széna és 1,2 tonna zab szükséges hozzá.

Az előadás Németországban, Svájcban, Dániában, Ausztriában, Csehországban, Belgiumban és Finnországban indul turnéra, a tervek szerint idén Budapesten is látható lesz.