“Nem játszanál valami kommerszebbet?” – A Rising Star válogatásán jártam

Idén jelentkezett egy angol tehetségkutatóba, ott három fordulón már túl van, szerinte mégsem fogják visszahívni, ugyanis nincs ottani bejegyzett lakcíme. Amikor a castingosok poénból rákérdeznek, hogy ha a magyar Rising Star és az angol műsor is összejönne, melyiket választaná, mosolyogva benyögi, hogy egyiket se, mert így tisztességes. Humora is van. A huszonhat éves Kabai Márk ezután egy szál gitárral a kezében elnyom két olyan dalt, hogy örömkönnyekben tör ki mindenki, aki magában már hosszú ideje várt egy igazán nagy tehetség felbukkanására idehaza. Látszik, hogy a vele szemben helyet foglaló stábtagoknak is nagyon tetszik a produkció, de azért az egyikük megkérdezi: “Nem játszanál valami kommerszebbet? Tudod, olyat, amit az itt ülő tizenöt ember mindegyike ismerhet” – megadva ezzel az alaphangot, mert sajnos hiába a kiváló énekhang és a pazar hangszeres tudás, ha nem ismert dallal indul az ember fia, egy nagy nézettségű tehetségkutatóban könnyen alulmaradhat. Márpedig a Rising Starban minden eddiginél fontosabb lesz a nézők szeretete.

Azonnal eldől

A TV2 ősszel induló, Izraelből importált show-ja jelenleg a legtrendibb tehetségkutató formátum a piacon, ugyanis egy applikáció segítségével a nézőt minden eddiginél erősebben bevonja a műsorba. Az induló úgy kezd énekelni, hogy egy nagy ledfal választja el a zsűritől és a stúdióban ülő közönségtől. Ez csak azután emelkedik fel, ha a rá szavazók legalább 70%-a pozitívan voksol, szóval egy-egy továbbjutásra nem kell a műsor végéig várni, minden eldől ott előttünk, és pont ez az azonnaliság adja a Rising Star savát-borsát. Persze ebből az Akvárium Klub egyik pincetermében tartott castingon még nem sokat látni. Végül is ez is egy zenei tehetségkutató, ahol énekelni kell, vagyis a napokon át tartó castingmaratonon több teremben párhuzamosan folyik a válogatás, és már kint, az előtérben lázasan készülődő énekesek mellett haladok el.

Másfél dal az élet

A meglehetősen nyugis hangulatban zajló válogatáson egy-egy indulóra nagyjából öt-hat percet szánnak, amibe kábé másfél szám fér bele. Bejön az emberke, átnyújtja a pendrive-ját vagy a cd-jét, rajta a zenei alapokkal – jobb esetben saját magát kíséri, mondjuk, gitáron –, és egy rövid bemutatkozás után elénekel egy angol és egy magyar nyelvű, általa választott dalt, amibe egy ponton beleszólnak, hogy “köszi, ennyi elég”. Nem azért, mert rossz volna a produkció, egyszerűen csak haladni kell, mert kint rengetegen várnak. Senki sem tudja meg, hogy mennyit ért a produkciója, hiszen a “majd értesítünk” mondat van érvényben. Ennek ellenére az arcokon többnyire látszik, elégedettek-e saját teljesítményükkel. Minél profibb valaki, annál jobban tudja, mit produkált.

A nagy tehetségkutató falu

Ha sűrűn nézünk tehetségkutatókat, kicsit úgy érezhetjük magunkat, mint egy nagy faluban, ahol mindenki ismerős lehet valahonnan. Amíg ott vagyok, tíz induló kerül sorra, és ebből nyolcnak volt már köze valamilyen formában a hazai tehetségkutatókhoz. Ketten Az ének iskolájából, ketten a Megasztárból, egy srác pedig az X-Faktorból ismerős, de van itt exszépségversenyző, sőt még Az ének iskolája versenyzőinek családtagjai (egy apuka és egy bátyó) is bepróbálkoznak. Nehéz eldönteni, hogy csak a kilátogató újságírók miatt alakult így, vagy mostanság már ez a helyzet ebben a műfajban. Jelenlétével erősítve a produkció fényét még Király Viktor is beugrik, tizenöt éves tanítványát, Radics Janit kíséri el, aki olyan átéléssel énekli az All of Me-t, hogy öröm nézni. Itt esik csak le, hogy a TV2 anno mekkorát lépett Az ének iskolájával. Nemcsak egy szerethető műsort tettek le az asztalra, hanem hosszú évekre előre elhappolták a fiatal utánpótlás javát a konkurencia elől.

Mészáros János Elek 2

Az indulók közt egyaránt található második esélyre vágyó profi és lelkes amatőr. Előbbire jó példa a többek között Majka mellől és a Megasztárból ismert Pápai Joci, akiben elmondása szerint hatalmas űrt hagyott, hogy anno nem ért el komolyabb eredményt a tehetségkutatóban, és hiába van már egy saját lemez is a háta mögött, úgy érezte, mindenképp meg kell próbálnia. Hozzá hasonló cipőben jár Nádas Gábor Dávid is, akit a többség leginkább Nádas György fiaként ismer, pedig a srác színész, játszik is darabokban, de úgy fest, ennél többre vágyik. A rutin mindkettőjükön érződött, engem mégsem tudtak levenni a lábamról.

Annál inkább levett a tizennégy éves Szabó Ivett, aki egy iskolatársa gitár- és szintijátékával kísérve énekelt Tankcsapdát és Christina Augilerát, ráadásul tisztán és szépen, a beszélgetés során pedig olyan természetes bájjal válaszolgatott a stáb kérdéseire, mintha egyfolytában ezt csinálná. Érdekes volt még a tévében már szépségkirálynő-jelöltként látott Nagy Apolka is, aki Tompos Kátyát énekelt, méghozzá jól, de azért látható volt, hogy az önbizalma még a tehetségénél is nagyobb.

Az újságírók között a legnagyobb derültséget egyértelműen Az ének iskolájából ismert Karcagi Józsika apukája, János okozta, aki a kisfiát is magával hozta a castingra. A negyvenéves postás óriási operarajongó, és szórakoztató volt előadásában Frank Sinatra My Wayét operás hajlításokkal, rossz angol kiejtéssel hallgatni, bár emlékszem én még egy Mészáros János Elekre, aki szintén hasonlóan kezdte, aztán mind tudjuk, meddig jutott. Ősszel megtudjuk ezt is.