Napi vers: Porhó

Tóth Krisztina: Porhó

Harminckettő hogy telhetett?
Hogy múltak el napok, hetek?
Letelt,
s hitelt
 
nemigen ad már a jelen.
Nem voltam benne még jelen,
úgy múlt
a múlt,
 
annyi idő, hogy szinte sok.
De ért már más is, mint e sokk:
hold is,
nap is
 
pólyálta hűlő életem,
s amit nem tettem, tervezem
e lét
felét
 
leélve: őrzöm arcomat,
s eleddig nem zuhant sokat
csecsem
becse,
 
sőt, egy bocsom is van (de szép!),
beszélni is kezd majd ez év
telén
talán,

Napi novella Paula Igaz szeretettel Tíz kívánság A nagymama, aki elfelejtett meghalni A látogató

de hogy mi történt, mire volt jó
harminckét éven át e porhó,
havam,
hevem
 
hová gomolygott nyomtalan,
és ugyan hol, ha nyoma van,
szivek,
szavak
 
mélyén mi ülepszik, mi lesz,
így fog eltelni, élni ez?
Vagy túl
a túl
 
bonyolult léten, túl ezen
egyszercsak majd megérkezem
s ittlétemet
átlátom ott?!