nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

60 éves a magyar Diafilmgyár – Éljen a tekerős mozi!

Ma hatvanéves a magyar Diafilmgyár, amelynek kortalan remekei annak idején gyerekek ezreit mentették meg a műsorszünetes hétfők unalmától.
Iván Viktória
f Ajánlom

Egy mai kisgyereknek nehéz elképzelni, hogy annak idején tévé sem volt minden otthonban, nemhogy wifi, és a nagyszülei sem tablettel játszottak, hanem eltorzult arcú indiánfigurákkal és öreges arcú, ondolált hajú babákkal, a diafilmet mégis szeretik. A diafilm amilyen szerény, olyan erős: túlélte a televízió, a videó, a DVD-k és a videojátékok megjelenését. A diafilmezés a szülőknek, nagyszülőknek édes nosztalgia, a kisebbeknek pedig újdonság a villódzó, akciódúsan pörgő filmek után, csak bírják kivárni a következő kockát.

„Vigyázz, ne melegedjen túl a vetítő!”

A diafilm jó volt, ha esett, ha fújt, ha együtt akart lenni a család, vagy be akart vágódni az óvó néni. A rituáléhoz hozzátartozott a vászonként használt lepedő rögzítése, és szinte elengedhetetlen része volt a rosszul befűzött film. Ügyelni kellett arra, hogy a film ne törjön el, és hogy a megfelelő végéről tekerjük fel, de minden óvintézkedés ellenére is előfordult, hogy megkarcolódott, összepiszkolódott – ettől lett szép. Á, a kristálykijelzőkön cseperedett mai kicsik nem is tudják, milyen vicces tudott lenni egy óriási pacává nőtt kis folt János vitéz nadrágján. Amikor még nem volt éjjel-nappali tévéműsor, a diafilmek jelentették a házimozit: gyakran filmek diaváltozatai voltak, így például otthon lehetett nevetni a Dollárpapán és izgulni A Tenkes kapitányán.

 

Aranyfalu és a nevelés

A Magyar Televízió hivatalosan 1957-ben indult el, és a hetvenes évekig nem is terjedtek el a tévékészülékek az otthonokban, így a diafilmezés a hatvanas–hetvenes években virágzott, sőt azután is fix elem volt a magyar óvodások életében. A Diafilmgyártó Vállalat előtt is készítettek Magyarországon diafilmszalagokat, legtöbbjük népművelési célú propagandisztikus film volt felnőtt közönség részére. Az abszolút kedvencek az ötvenes években született Hófehérke és az Öreg néne őzikéje lett, amelyből több mint egymilliónyi kelt el, és még a nyolcvanas évek szülötteinek is közös élménye. Viszont az olyan tanító célzatú filmek, mint a szövetkezesítés előnyeit elmesélő Bodri, vagy a szocialista építés csodájáról szóló Aranyfalu kimaradt. Most viszont pótolhatjuk az internet jóvoltából.

60 éves a magyar Diafilmgyár - Éljen a tekerős mozi!

Idő van arra, hogy megértsék, amit láttak

A mai óvodások is imádják: Kiss Anikó óvópedagógus, a budapesti Brunszvik Teréz Óvodában kolléganőivel most is tart diafilmes matinékat vagy elalvás előtti mozidélutánt. A diafilm – szemben a mozgóképpel – időt hagy arra, hogy a gyerekek feldolgozzák a képkockákat, kérdezzenek, választ kapjanak, és megértsék a filmen látható eseményeket. Közös élmény, mert míg a tévé vagy DVD előtt a gyerek egyedül marad legtöbbször, addig a diafilm – már csak a technika miatt is – közelebb hozza a felnőtteket és a gyerekeket, meghitt, nyugodt élmény.

A diafilm él és élni fog, ha már egyszer megúszta a 90-es éveket, amikor körülbelül tíz éven át nem született új diafilm, és csak a 2000-es évek elején újult meg ismét a mesefilmek iránti érdeklődés. A most 60 éves Diafilmgyár is megmaradt, eszközöstül, tekercsestül, úgyhogy a diafilmet talán még unokáink is látni fogják.

A Nők Lapja Café kedvencei:
  • Megszökött játékok
  • Az egér és az oroszlán
  • Boribon a játékmackó
  • Weöres Sándor versei: a Haragosi, Kutya és a Vonat, Kutya-tár
  • Öreg néne őzikéje
  • Cipollino
  • A telhetetlen méhecske
  • Makk Marci
  • A dzsungel könyve

 

Olvass tovább

{PostTitle}

Megosztás Facebookon