Látogatás a világ legjobb zenés városába

Tilos a tűsarok

Valahányszor német nagyvárosokban járok, konstatálom, hogy értem a helyi divatot. Persze felkészüléskor ez sosem jut eszembe, így elindulok a szokott magassarkúban, hogy aztán a belvárosi macskaköveken balanszírozzak reménytelenül. Lipcsére ez hatványozottan igaz, a citybe ne viseljük édes kis tűsarkúinkat – bármily kecsesnek is szeretnénk látszani – így, mert a kényelmes sétánknak lőttek, úgy is mondhatnám, megjárjuk. Pedig a bóklászást kár lenne kihagyni, a zenei túrát (Notenspur) különösen. Május 12-étől részt vehetünk az Andante – ma non troppo! elnevezésű 5 kilométeres sétán, mely alatt csaknem az összes zenei emlékhelyre elzarándokolhatunk, érintve a nagy elődök lakásait, a híres emlékműveket, a nagy koncerttermeket. Mert Lipcse a zene városa, neves komponisták tucatjai éltek és dolgoztak itt, nevüket, művüket (és ezáltal a város dicsőségét) örökre bevésték a zenetörténet nagykönyvébe. A város talán legnevezetesebb alakja Johann Sebastian Bach. 2010-ben, születésének 325. évfordulóján nyílt meg újra a Bach Múzeum, melyet a belváros szívében találunk, és egykor a Bose család birtokában volt, mely kereskedőcsaláddal Bach baráti viszonyt ápolt. (Bach 1723-ban került Lipcsébe, mikor is megpályázta a Tamás-templom kántori állását. A városban is halt meg, 1750 július 28-án.) A tizenkét tematikusan berendezett kiállítóteremben szinte minden információt megkaphatunk a nagy zeneszerző életéről és munkájáról, megismerkedhetünk a családfájától elkezdve az autentikus hangszerein át a kézirataival (és azzal, hogyan dolgozzák fel mindezt a Bach-kutatók). Ám a múzeum legérdekesebb része a kincseskamra, ahol most Bach bibliáját szemlélhetjük meg (június 29-ig), melynek érdekessége, hogy véletlenül bukkant fel, szinte a semmiből: az E-bay-en vette meg a tulajdonosa…  

A világ legnagyobb hangszergyűjteménye

A nagy múltú Bach-fesztivált idén június hetedikétől tizenhetedikéig tartják. Már csak a jubileumra való tekintettel is érdemes megnézni a Thomaneumot, ahol a jövő kórustagjait képzik, a Tamás-templom ugye más okból is kötelező. (Ha ott járunk, felírhatjuk egy kívánságunkat a kitett cetlikre, és azt a keresztre kitehetjük – hátha…) Ha szerencsénk (és időnk és pénzünk) is van elég, ki ne hagyjuk a legendás Operaházban a fiúkórus fellépését! Magát az épületet ki sem kerülhetjük: a főpályaudvartól (amely méreteit tekintve Európa legnagyobbjai közé tartozik) tényleg csak pár perc séta a hihetetlen, 1693-ban alapított épület. És mögötte ott egy tó, akár a Hattyút tava is lehetve (bár mi csak egy szürke, elegáns gémet láttunk elsuhanni), melyet csodás park szegélyez, benne Wagner szigorú szobrával, aki szintén a város zeneszerzői közé tartozik. Nézzünk el a GRASSI Múzeumba is, amely a hangszereknek adózik: a világ legnagyobb hangszergyűjteményeinek egyike. A város büszkeségei közé tartozik még Mendelssohn, Grieg, Mahler, Clara Schuman is (csak hogy a legnagyobbakat említsem), szobraikat sorra megtalálhatjuk a tereken, utcákon, néha onnan tekintenek ránk, ahonnan végképpen nem is várnánk…