10 ok, amiért megbukott a Fábry-show

1. Trágárság és agresszió
Az egyre nagyobb visszatetszést keltő altesti poénok még az RTL-en kezdték elborítani Fábry Sándor műsorát. Csapba vizeléstől alsóneműn észlelt székletnyomokig (bocsánat) és homofób hecckampányig terjedt a „fantasztikus” történetek és beszólások sora – a köztévén pedig újabban botrányok történnek a műsorfelvételeken. A hírek szerint egy kontrollálatlan, sértődött műsorvezető dührohamait kell elviselnie a nézőknek és a stábnak egyaránt; erre pedig senki sem kíváncsi.

2. A bejáratott stáb lecserélése
Az évtizedes együttműködés során Fábry és gárdája kellőképp egymáshoz csiszolódott – a közszolgálati műsort azonban már nem a megszokott stáb gyártja. A jelek szerint túl mély a víz az újaknak, időről időre összecsapnak a fejük felett a hullámok. Ez pedig életveszélyes akkor, ha egy olyan emberről kéne gondoskodniuk, aki elvárja a maximális kiszolgálást.

3. Rossz koncepció, nem létező műsortípus
Azt is ki kell mondani: olyan műsorformátum, mint amit Fábry Sándor a köztévén erőltet, valójában nem létezik; de legalábbis általa nem vihető sikerre. Egyszerre törekedni arra, hogy a tévé szlogenjével „értéket közvetítsen”, és beemelni ugyanakkor a legvaskosabb dolgokat; egyszerre apellálni a régi nézőkre, és ugyanakkor a korábbi műsortípusból szinte csak a hibás elemeket átemelni – ez így együtt biztosan nem a siker receptje. Főleg attól, aki 14 évig egy, Magyarországon csak vele és általa sikeres formátumot működtetett.

4. Fölösleges politika
Magyarországon ma a társadalomnak immár a többsége gondolja a politikát fárasztó, mocskos dolognak, így a szép, vicces, értékes pillanatokból száműzendő témának. Sokan nyomják meg a csatornaváltót, amikor Fábry kimondja valamelyik (bármelyik) párt nevét. Az egykori véleményvezér preferenciái ma egyértelműen azonosíthatók, de egy szórakoztató műsort még a vele egy ideológiát vallók se azért néznek, hogy ott is politikát kapjanak az arcukba. Pláne úgy, hogy a számára antipatikus párt politikusnője Fábry egyik történetében szamárral közösül, ezen kéne nevetni.

5. Még rosszabb beszélgetések
Már az Esti Showderben is a meghívott vendégekkel folytatott dialógus volt a leggyengébb láncszem. A fotelbe ültetett hírességek és „hétköznapi hősök” jól-rosszul felmondták az előre egyeztetett humoros történeteiket, miközben Fábry látványosan unatkozott, majd rákérdezett a következő megbeszélt sztorira. Legfeljebb az volt vicces, amikor a műsorvezető közbevágott, és a koreográfiát felrúgva saját történeteket kezdett mesélni. Na, a köztévén ennek vége, Fábry nyitott szemű szunyókálással tölti az időt, amíg a vendég végez a mondandójával.

6. Elfáradt monológok
Régen ez volt Fábry igazi erőssége, kiállni egymagában, harsányan, de mégis okosan monologizálva, a védjegyévé vált, kacskaringózó körmondatokban akár több poént is elrejtve. Most meg? Mintha nem hallaná magát, és mintha nem látná a közönséget. Fáradtan, láthatóan küszködve löki előre a nyitó produkciót, és akkor is keresztüleszi magát például a Malév-témán, ha senki nem nevet. Ez a menü, ezt kell enni. Ha összehasonlítjuk a fiatal stand-uposokkal, drámai a különbség: Bödőcs, Kiss Ádám vagy Kőhalmi estjein súlyos bukás lenne az, amiért a köztévé alkalmanként 18 millió forintot fizet.

7. Megváltozott „humorverseny”
Farkasházy Tivadar Rádiókabaréja a kilencvenes évek elején az akkortájt felfedezett Fábryt a magyar humor megújítójaként, friss erőként ünnepelte. És valóban: ő volt a következő „mérföldkő” azon a hosszú úton, ahol Nagy Endrétől Kellér Dezsőn és Hofi Gézán át mindig valami újat kapott a műfaj. De ma már az egykori újból elhasznált régi lett. Nem véletlen, hogy Farkasházy is egyre halkabb a Heti Hetes szélén, nem véletlen, hogy Verebes Istvánra se bíznak már önálló tévéműsort (amikor a TV2 utoljára megpróbálta, hatalmasat bukott a Mi kérünk elnézést! című próbálkozása) vagy színházat. A Dumaszínházzal felnőtt egy új humoristageneráció, akik valóban sokat köszönhetnek Fábrynak – de már sokkal jobbak nála, és sokkal nagyobb az igény is rájuk.

8. A Dizájncenter halála
Annak idején a Hócipő egyik legviccesebb rovata, majd az Esti Showder egyik legerősebb műsorrésze volt a Dizájncenter. A koncepció két elemre épült: borzalmasan gagyi tárgyak (először az exszocialista ipar ócska termékei, majd a kínai gagyi), melyeket Fábry hihetetlenül vicces „tárlatvezetői” stílusban mutatott be. Idővel azonban egyre ritkultak a klasszikus Dizájncenterek, és megúszós megoldások jöttek: a gyűjtők. Ezzel pedig a két előny helyett két hátrány született: a megszállott gyűjtők ritkán nagy dumások, inkább csendes, maguknak való, pepecselős alkatok, és a tárgyaik sem feltétlenül humorosak. Ezzel együtt sem megszüntetni, hanem az eredeti koncepció mentén újraéleszteni kellett volna a rovatot.

9. Túlzott „kényelem”
A közszolgálati televízió két évre, adásonként 15-18 milliós áron kötött szerződést Fábry Sándorral. Ki kellett fizetni a „nagyvadat”, de az talán pont ettől vált túl kényelmessé. Az RTL Klubnál adásról adásra nézték a nézettséget, és volt következménye a sikernek-kudarcnak egyaránt. Az MTV ehhez képest szó szerint semmit nem vár el Fábry Sándortól: szerződése szerint a csatorna szokásos átlagát kell hoznia, azt a kábé hétszázaléknyi nézőt, akik már Fábry előtt is a köztévét nézték (adott esetben jóval olcsóbb és/vagy értékesebb műsorokat). Ha pedig nem kell kapkodni, ha két évig biztos a pénz, ha a változatlanságért fizetnek, akkor nem is nagyon várhatunk csodát.

10. Mert ennek tényleg vége van
Fábry Sándor azért orrolt meg előző csatornájára, a legnézettebb kereskedelmi televízióra, mert ott változtatásokat javasoltak – tapasztalva a nézettség zuhanását, a műsor elfáradását. Feszesebb tempót, ritkább, de ezzel „eseményszámba menő” adássűrűséget, meg egyáltalán, olyan átalakításokat, melyek hiányában Fábry még érdektelenebb lesz. És mindezt nem gonoszságból mondták. A kereskedelmi tévék legfontosabb szempontja továbbra is a nézőszám, azaz sikeres-e a műsor vagy sem… Fábry pedig már nem volt az, de a változtatás helyett inkább átpakolt a köztévére.
Ezzel azonban a probléma nem oldódott meg, sőt, súlyosabbá vált – két évig ugyanis minden második héten még 18 millió forintba is belekerül a kudarc, immár közpénzből finanszírozva.