Megasztár 6 – mégis tudnak jó tehetségkutatót csinálni?

Épp ezért ne sok szót vesztegessünk arra, hogy milyen keserű tapasztalatok miatt tartottam az új Megasztártól. Hisz ott ültek e tapasztalatok szinte mind a nézők között, mint a kizárólag magyarul, kizárólag musicaldalokat éneklő Fekete Dávid, akinek a létjogosultsága főleg akkor kérdéses, ha (mint most) Bereczki Zoltán is a teremben van. Ott voltak a hamar elfelejtett, pillanatnyi sztárok, és ott volt a legutóbbi győztes, aki szegény nem mega-, de minisztár is alig lett, annyira elszúrták a végére a koncepciót. Kíváncsi vagyok, ha nem írnám le, hogy legutóbb Tolvai Renáta nyert, vajon az olvasók hány százaléka tudná megnevezni? Nem ő tehet róla, hanem az a hamis elképzelés, hogy a bulvárviccek (lásd Bikicsunáj) meg az alibizés elviszi majd a show-t. Nem vitte el, az X-Faktor pedig letörölte az ellenfelét.

Komolyabb koncepció, komolyabb zsűri

De tényleg akkor inkább az új műsorról, mert a hatodik szériás Megasztár levetkőzni látszik sok korábbi hibáját. Az első adásban javarészt tehetséges énekeseket hallhattunk, nem a fahangú bohócokkal adták el a műsort – a bénák csak fűszernek voltak. A két műsorvezető, Claudia és Tilla is sokkal jobb instrukciókat kapott: emberi hangon, ripacskodás nélkül lökték előre a műsort, és végre egyiküket se öltöztették tépett pintynek vagy bablevesnek. Komolyan az volt az ember érzése, hogy itt tényleg egy énekverseny zajlik.

Ezt erősíti a zsűri összeállítása is: Falusi Mariann vitán felül Magyarország egyik legjobb énekesnője. Nagyon szurkolok neki, hogy a műsor promóciós lendülete elég legyen egy komoly szólólemezhez is, ahol végre megmutathatja, mit tud. Bereczki Zoltán is kellemes meglepetés volt: nem rakta be a cédéjét, nem utánozta Michael Jacksont (ezt persze megúszni nem fogjuk, de legalább nem az első adásban tette), és nem a színpadi maníroktól ájult el, hanem az éneklésre figyelt.

Mester biztos pont

Ugyanígy lehetett volna rizikófaktor Bochkor Gábor is, de úgy tűnik, ha Boros Lajost otthon felejti, egy sokkal finomabb-komolyabb figura. Mester Tamás meg már az előző szériákat is sokszor mentette meg azzal, hogy az inkompetens és/vagy túlszereplő zsűritagok helyett is szakmai véleményt mondott. És még humora is van (a fodrászának is, hogy újra és újra megcsinálja neki a függönyhajat, de mindegy, biztos ezt szereti), úgyhogy erőset mondok: az eddigi összes Megasztárt nézve ő a legjobb zsűritag.

A zsűri bombasztikus bemutatása egyébként az X-Faktor vonatkozó gyakorlatát követte – a TV2 „saját fejlesztésű” műsora mindig is rugalmasan értelmezte újra a külföldi előképeket. Az egyik nagy újítás a beszavazógomb és a visszaszámláló csík: három perc alatt (ezt mutatja a fogyatkozó csík) kell legalább három zsűritagnak rátenyerelnie az előtte lévő gombra, hogy az épp éneklő versenyző továbbjusson. Kicsit idétlen, de arra mindenképp jó, hogy a hosszas vitákat megelőzze: vagy van három igen három perc alatt, vagy nincs. Nem riszál senki percekig, hogy jaaaaj, nem tudom… döntsd el, anyám, ezért kapod a milliós fizetésed.

Tényleg nem a rosszindulat mondatja velem, de nekem sem Friderikusz Sándor, sem Eszenyi Enikő nem hiányzik.

Még mindig vannak tehetségek

Jót tett a castingnak a halasztás, érdemes volt a tavalyi kezdés tervét eldobni (és persze egyáltalán nem érte meg ugyanakkor egymilliárdot elkölteni helyette az ÖsszeEsküvők című otrombaságra), láthatóan tényleg alapos válogatás folyt a tehetségek megtalálására. Az új koncepció részeként ezért kaptunk rögtön több valódi énekest is – a fiúk egyik fele egyébként csinoska pincérmellényben, a másikuk meg emós viseletben jelent meg, valahogy az első adásra még nem borította rá az asztalt a tesztoszteron, de sebaj. Több ígéretes énekesnőt is láttunk, igazi hanggal, de persze olyat is, aki a leendő Új Fresh egyik fele lehet (értsd: hangja semmi, de született címlaplány).

Ja, és innen egy kérés a zsűrihez: könyörgök, büntessék meg végre a hienezőket. Arra gondolok, hogy a lányok jelentős része a Megasztár 4-ben feltűnt, vietnami származású Hient majmolva hajlítgat ész nélkül, ízlés nélkül, ok nélkül. Perceken át tudnák énekelni, hogy üüüüüütveeeeefúúúuuuúúúróóóó. Ne tessék.

Vannak persze klisék, amiktől nem lehet szabadulni. Nótás kedvű néni kell, külföldről érkező magyar gyerek kell (teszem hozzá, a 11 éves, Svédországban élő Cheyenne egészen finom és mély jelenség, igazi művészlelkű kisgyerek), és kell dráma is. Újabb jó pont, hogy egyébként énekelni is tudott a fiú, akinek a jobb keze csuklóból hiányzik.

Reklámügyi zavar

Ellenben rohadt nagy rossz pont, hogy pont az ő produkciója után vágták be a reklámot, amiben egy kéz sétálgat, és azzal kezd a narrátor, hogy „csak a kezemet figyeljék”. Reklámügyileg egyébként is hátrányos helyzetű a műsor, mert egy másik blokkban meg az X-Faktorból ismert fiatal pár reklámozott egy mobilcéget. Ha nem állt volna bele csúnyán a földbe az előző két-három széria, akkor Király Viktor vagy Gusztos Bence lett volna a reklámban. Így meg csak ültek a nézők között.

És ha már az előző évadokhoz hasonlítjuk a produkciót, akkor a változás egyik jelképe lehet Hegedűs Fatima. Bejött egy furcsa roma lány, akiről viszonylag hamar kiderült, hogy ő most még a fiú és a lány között van. Egy vagány, nagyhangú, énekelni nem igazán tudó (nem is jutott tovább), de erős színpadi jelenléttel bíró, magabiztos transzszexuális a zsűri előtt. Visszakerestem: a Megasztár 5-ben még Kolompár Rajmund néven indult – egy szomorú, zavart, önmagát kereső, 17 éves, nagy hajú roma fiúként. Mostanra viszont megtalálta az igazi önmagát és vele az igazi feladatát is.

Talán a Megasztárral is ez történik épp.