Százszámra kallódhatnak a tehetséges biztonsági őrök

Amióta megszaporodtak az élő televíziós show-műsorok, sokaknál lassan a nagymosást, a vacsorát és szerelmi légyottokat is a kiszavazások és a beszavazások ritmusa programozza. A kitartó és szemfüles nézők mostanra rájöhettek, hogy van egy szakma, amelynek határai nem a lopott topokat rejtő próbafülkék bejáratánál vagy a rejtett kamerák monitorai előtt húzódnak. A rejtett potenciál kitör a falak közül és bizonyít. Bizonyítja, hogy egy biztonsági őr túlléphet a szerepén; némelyikük képes a nappali műszak többnyire eseménytelen óráit este metálvillás, izzadt atlétás rockkoncertté, vagy éppen érzelmes Richard Clayderman-zongoraestté változtatni.

Gyanús sikersorozat

Tarány Tamás, a legújabb felfedezett Fotó: Sanoma Archív / RTL Klub Sajtóklub

Emlékszünk még Szarka László ököritófülpösi biztonsági őrre, aki a Bikicsunáj halandzsaénekkel vált ismertté? Aztán ott van az országkedvenc shy guy teremőr, Tabáni István, aki a Csillag születik 3-ban a fent említett szánalomszintet jóval meghaladva valódi értéket képvisel. Aki még mindig hitetlenkedne a téren, hogy a titokzatos tehetséggén létezik, az gondoljon Nagy Alekoszra (ugye-ugye: egykori biztonsági őr), aki – bár nem kimondottan énektudásával, de a Való világ 4-et nyerte meg (egyébként ebbe a szériába rajta kívül egy testőrt is beszavaztak). Ott van még a sorban a lerázhatatlan Nagy Bálint, aki soha nem adja fel (talán mert még nem nézte vissza magát videón); az összes énekest toborzó műsorban lefárasztja a zsűrit. Ugye kitalálták már? Igen, ő is biztonsági őr. A legutóbbi dalos madarunk pedig Tarány Tamás, a terebélyes test és hang, aki állítólag Tabáni sikerein felbuzdulva jelentkezett, és ha éppen nem a színpadon alakít, akkor mi másként, mint biztonsági őrként létezik a mindennapokban. Nocsak.

Ennyi egybevágó adat láttán nem mehetünk el a kérdés mellett: vajon a szakma találja meg a tehetségeket, vagy a tehetségek a szakmát? Egy igazi álcára, egy Zorró-álarcra van ezeknek a férfiaknak szükségük, hogy mint a filmbéli szuperhősök elrejtőzve a normális, hétköznapi emberek világában, hazaérve, egyenruhájukat átvéve (hmm) azzá váljanak, akikké szeretnének? Vagy csak elég kitartók? Küzdő szelleműek? Igazi Rambók?

Lássuk csak. Egy négyhetes vagyonőri tanfolyam alapjai: mintegy ötvenezer forint. Egy szakképzési központ honlapján ezzel a kérdéssel motiválják a jelentkezőket: „Mennyit kell önnek iskolapadban ülnie? Összesen hat alkalommal!” Mivel a feltételrendszer nem ad módot erős szelekcióra, a változatos eresztésbe könnyedén bekerülhet néhány országos tehetség – már csak a nagy számok törvénye szerint is. Nem mellékesen a World Trade Center elleni merénylet óta az összes reptér tömve van biztonságiakkal, a gazdasági helyzetnek köszönhetően a bankrablások száma növekedett (így a pénzintézetek is több őrt alkalmaznak), és boltoknak is kell a biztonság. Tóth Kálmán, az egyik parfümérialánc biztonsági őrének véleménye szerint „a piac bármennyi őrt elbír”. Kálmán azt is hozzátette, hogy az őrök fizetése meglehetősen szerény, így „nem kell csodálkozni, hogy szükségük van kiugrási lehetőségre”.

Adrenalinfröccs

A csak keresztnéven szerepelni kívánó Laci, egy neves őrző-védő cég vezetője elmondta, hogy a fizetés cégfüggő (200 Ft-os órabértől az 5000-6000 Ft-osig terjed a skála), az óradíj csökkenésével arányosan szerényebbek az elvárások. „Az alkalmazottak szemszögéből az az ügyes, aki minél több pénzért tud minél többet lógni – ha kell, akár konyhaszekrényben aludni munkaidőben” – ecseteli Laci.
„Vannak cégek, ahol tíz emberből kilenc kihullik, mert nem megy át a szakmai rostán. Nekem már nincsenek illúzióim; egy emberem a kéményen keresztül húzta be a tévéantennát, hogy ne kelljen lyukat fúrni, most meg, hogy be kéne fűteni, gondban van…” Laci szerint nem csoda, ha a dolgozói néha becsavarodnak. Van, aki húsz éve van a szakmában, és nem adrenalintól, hanem női ruháktól színes a napja. Ő akkor sem lepődött meg, amikor egy kollégája jelentkezett a Való Világ című műsorba. „Még ha jól keresnek is, elég rosszul gazdálkodnak a pénzzel. Ezt a világot látják az újságban, a tévében, tehát ebben akarnak érvényesülni.” A kérdésre, hogy van-e rejtett talentum az alkalmazottai között, nevetve meséli: „volt egy kollégánk pár évvel ezelőtt, aki szinte az összes mesefigura hangját képes utánozni. De őt leszámítva csak tehetségtelenekkel vagyok körbevéve.”

Több, mint testőr

Vajon ilyen egyszerű lenne a magyarázat? Csupán nyers statisztikai, gazdasági és mentális indokok húzódnának meg a háttérben? Szerintünk van itt még néhány kézenfekvő összefüggés.
Először is, az unalmas munkaórákat kompenzálni kell valamilyen izgalmas hobbival, és nem lehet mindenki sárkányrepülő. A törzsidő erre is alkalmas: a szupermarkethajók között sétálva van idő kitalálni, miben lehet az ember tehetséges. Aztán ott a mindenkiben munkáló önérvényesítési faktor; az egyenruhások vagy ellenszenvet váltanak ki, vagy keresztülnéz rajtuk a mezei ügyintéző állampolgár. Vagyis kell, amikor csak rájuk figyelnek (színpadi fény nélkül ez a normál napi üzletmenetben legfeljebb egy bankrablásnál sanszos).
Gondolhatunk még arra, hogy mivel e munkaerőnek mindig résen kell lennie, a tehetségkutató-felhívásokat is hamarabb észreveszi az átlagembernél, illetve hogy kell az erős hang, ha azt kell kiabálni, hogy kezeket fel – a torok tehát edzésben van.

Csak elsőre rejtélyes tehát e jelenség, magyarázata nagyon is van. Ha ezen műsorok olyan gyorsasággal szaporodnak, mint az OTP-rablások, akkor lesz elég hétköznapi celebünk egyhangú szombat estékre. Azért életmentésre egyik szituációban se nagyon számítsunk, de biztosan lesz olyan őr, aki legalább Zámbó Jimmy Még nem veszíthetek című dalát elénekli majd nekünk.