Ördögűzés Budapesten

5 DVD-újdonság »

Viki
Az ördögűzéssel az a legnagyobb baj, hogy 1973-ban már elkészítették a tökéletes művet a témában. William Friedkin hátborzongató filmje közel negyven év alatt se veszített semmit az erejéből, és hozzá hasonlítva A rítus bizony könnyed matinénak tűnik. Felmondja a kötelező dolgokat a hit és a kétkedés kérdésköréről, akad benne pár sátáni átalakulás és vannak eltalált ijesztgetések, de az egész valahogy túl súlytalan és túlságosan emlékeztet a téma korábbi feldolgozásaira. Az alapul szolgáló könyvet állítólag valódi ördögűzéseket bemutató vatikáni iratok inspirálták, de persze ahogy szokás mondani: hiszi a piszi. Azért A rítus a témában kevésbé jártas mozijáróknak kellemes ráhangolódást nyújt.

Csaba
A filmben Rutger Hauer és Anthony Hopkins magyarul motyog olyan szavakat, mint a „gyönyörűségem, szépségem”, és már ezért is jó beülni A rítusra. A stáb nagy része hazánk fia/lánya volt, és ugyan a végeredmény nem lett mestermű, de a szakembereink megmutatták, hogy bármikor képesek hollywoodi színvonalon dolgozni. Külön öröm, hogy a hazánkban kórházba kerülő Anthony Hopkins jól van, és kiválóan alakítja az ördögűzést lassan már rutinból végző papot (még a mobilját is felveszi közben…), aki bevezet egy ifjú és erősen kétkedő titánt a szakmája rejtelmeibe. Horrorfanoknak valószínűleg túl sok lesz a drámázás, a drámára vágyóknak pedig túl sok az ijesztgetés, ám összességében ez egy tisztességesen összerakott horrorszösszenet lett, aminek még mondanivalója is akad.

Rendezte: Mikael Håfström
Szereplők: Anthony Hopkins, Colin O’Donoghue, Alice Braga
Eredeti cím: The Rite
A film honlapja: http://whatdoyoubelieve.warnerbros.com »
Forgalmazza: InterCom
Értékelés: 3,5/5 (Viki: 3, Csaba: 3,5)

Viki
A Disney animációs részlege a Pixarral történő teljes összeolvadás óta kiválóan muzsikál, és évek óta egyetlen gyengébb rajzfilm sem került ki a kezük alól. Sajnos minden jó széria véget ér egyszer. Hollywood animációs próbálkozásai a sci-fi műfajjal többnyire nem szoktak jól elsülni, és ez ezúttal sincs másként. Az anyukát elraboló marslakók, és az utánuk eredő, a mama kiszabadítására törekvő kisfiú sztorijával önmagában nem is volna semmi baj, ha a szereplők nem volnának végtelenül idegesítők, a humor nem volna túl gyermeteg, a tanulságok nem lennének százszor a szánkba rágva, a sci-fikben oly fontos logikát meg nem húzták volna le a WC-n. Hogy valami jót is mondjunk: a 3D most kivételesen nagyon rendben van.

Csaba
Simon Wells rendező ugyan a híres sci-fi író, H. G. Wells leszármazottja, úgy látszik, az őssel ellentétben nem sok érzéke van a műfajhoz. Robert Zemeckis arcleolvasós technikáját használva a Karácsonyi énekhez vagy a Polar Expresszhez hasonlóan a jeleneteket előre eljátszó színészeket rajzolta át egy animációs film szereplőivé, de sajnos ez sem tette őket túl életszerűvé. Bár a mozgásuk már-már tökéletes, az üres és élettelen szemek ezúttal is zavaróak, azt pedig igazán megmondhatnák a színészeknek, hogy azért, mert animációs filmben játszanak, még nem kell rögtön ezerrel túlpörgetni a dolgokat. A film egyszerűen annyira száguld, hogy képtelenek vagyunk felvenni a tempóját: a nagy sebességben eltűnnek a karakterek, a történet, a humor és minden más értelmes hozzávaló, hogy a végén csak a 3D-s zuhanások maradjanak. Reméljük, nem ez az animációs filmek jövője…

Rendezte: Simon Wells
Szereplők: Seth Green, Dan Fogler, Joan Cusack
Eredeti cím: Mars Needs Moms
A film honlapja: http://disney.go.com/disneypictures/marsneedsmoms »
Forgalmazza: Fórum Hungary
Értékelés: 2/5 (Viki: 2, Csaba: 2)

Viki
Már régóta hadilábon állok azzal, hogy Hollywood próbálja Adam Sandlert jó pasiként eladni nekem, aki után csak úgy döglenek a nők. Amikor ezt kellő öniróniával teszi (pl. Ne szórakozz Zohannal!), a dolog egész vicces tud lenni, de amikor azt próbálják velem elhitetni, hogy egyszerre küzd érte a még negyvenen túl is bomba formában lévő Jennifer Aniston és a huszonhárom éves, bikinimodellből színésznővé avanzsált Brooklyn Decker, az már sok a jóból. Maradjunk annyiban, hogy Hawaii szép, a gyerekszínészek (Bailee Madison, akire már a Testvérekben is felfigyeltünk) viccesek és tehetségesek, minden jó poénra jut legalább három rossz, de Adam Sandler életművében ez még így is inkább a jobbak közé sorolható.

Csaba
A Nagyfiúk című egész pályán letámadó gusztustalankodás után csak jobb jöhetett Adam Sandler karrierjében, és a félig-meddig romkom műfajába tartozó Kellékfeleség poénjai szinte már szerénynek mondhatók az elődökhöz képest. Klasszikus félreértések vígjátékáról van itt szó: egy pasi magát házasnak hazudva dönti ágynak a csinibabákat, de amikor az egyikbe váratlanul beleszeret, bizonyítania kell családja létezését, amire facér asszisztensét és annak gyerekeit kéri fel. A hazugságokból persze jókora kavarodások születnek, a szituációk nemcsak a szereplőknek, de gyakran a nézőknek is elég kínosak, de a sok rossz poént ellensúlyozza két brillírozóan vicces gyerekszereplő, valamint a beugrószerepben magából hülyét csináló Nicole Kidman, akiről nem gondoltuk volna, hogy ennyi önirónia szorult belé.

Rendezte: Dennis Dugan
Szereplők: Adam Sandler, Jennifer Aniston, Brooklyn Decker, Nicole Kidman
Eredeti cím: Just Go With It
A film honlapja: http://justgowithit-movie.com »
Forgalmazza: InterCom
Értékelés: 3/5 (Viki: 2,5, Csaba: 3)

Ditte egy híres pékfamília sarja, de a családi tradícióktól igencsak távoli sorsot tervez magának. Szeretné beutazni a világot, élni a nagybetűs életet, és úgy látszik, hogy mindez valóra is válhat, amikor felajánlják neki az álommunkát New Yorkban. Édesapja azonban súlyosan megbetegszik, és úgy tűnik, Ditte kénytelen lemondani az utat, hogy vele maradjon, ezzel azonban kockára teszi eddigi életét, sőt szerelmét is, mert párja Amerikába vágyik. Ditte választás elé kerül: vagy követi álmait, vagy otthon marad, hogy összetartsa széteső családját, és az élet hirtelen már nem is olyan egyszerű és könnyű. A tavalyi Berlinale Fipresci-díjas alkotása.

Rendezte: Pernille Fischer Christensen
Szereplők: Lene Maria Christensen, Johan Philip Asbaek, Jesper Christensen
Eredeti cím: En familie
Forgalmazza: Grantfilm