10 nő, aki külföldön találta meg a boldogságot

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Van, aki a szerelmét követte, van, akit a munkája sodort külföldre... Tíz nőt mutatunk be, akik elhagyták az országot és külföldön valósították meg önmagukat.
2011. 04. 04. |

Kövess minket!

f Ajánlom

Novák Júlia – Nashville, USA

10 nő, aki külföldön találta meg a boldogságotMásfél éve élek Nashville-ben (Tennessee, USA). Nem tudtam sokat a városról, csak annyit, hogy ez a country zene fellegvára, és itt él a férfi, akit szeretek. Idejöttem hát én is.
A különbség döbbenetes volt az első hónapokban. Minden olyan nagy ebben az országban. Az étteremben az adagok, az autók, a távolságok, a választék, a parkok. Nehéz volt megszokni, hogy nem kilóban és Celsius-fokban mérnek, és a kérdésre, hogy milyen magas vagyok, azt kellett mondanom, hogy nem tudom, mert tényleg nem tudtam, csak centiméterben. Nem tudtam azonnal elővenni a pénztárcámból a megfelelő számú aprópénzt, bár nem is volt rá szükség, elég, ha hitelkártya van nálad.
Várandós voltam a kisfiunkkal, amikor kiköltöztem, először csak ennek tudtam be azt a kedvességet és előzékenységet, ami itt ért. Nem volt nap, hogy ne dicsértek volna meg a boltban vagy a benzinkúton, ne kérdezték volna meg, hogy mikorra várom, és kisfiú lesz-e vagy kislány. Soha ennyi idegen baba fotóját nem néztem meg telefonon vagy kihajtott pénztárcákban. Később sokszor előfordult, hogy bevásárlás után kijött velem egy alkalmazott és bepakolta a szatyrokat az autóba, hogy ne nekem kelljen a babával-csomagtartóval-bevásárlókocsival ügyeskednem. Igen, az élet itt sokkal nyugodtabb és egyszerűbb, mint otthon,  de a családot és a barátokat nem pótolja semmi.


Kocsis Anikó – London, Anglia

10 nő, aki külföldön találta meg a boldogságot23 éves koromban egy nemzetközi tréningen ismertem meg a későbbi férjemet, aki holland. Szoros barátság szövődött közöttünk, ennél több azonban szóba sem jöhetett, mert a távolság legyőzhetetlennek tűnt, és nem tudtam magamról elképzelni, hogy feladjam az akkori életemet. 2006-ban egy magyarországi látogatása során jegygyűrűvel érkezett, onnan a dolgok gyors fordulatot vettek, és átgondolni sem volt időm, hogy milyen változásokat hoz ez majd az életemben. 3 hét alatt sikerült munkát találnom Rotterdamban egy nemzetközi könyvvizsgálócégnél, ahol 8 hónapot dolgoztam, majd épp mire megszoktam volna az új környezetemet, a férjem munkája révén Londonba költöztünk, ahol én is azonnal munkába álltam egy olajcégnél, amely a világ jelenleg legnagyobb projektjén dolgozik Kazahsztánban. Keményen dolgoztam, néhány hónap után előléptettek, és utána már senki nem közeledett előítéletekkel felém. Másfél év után Londonból Kazahsztánba költöztünk, ahol másfél évet éltünk. Munkába menet minden nap átszeltem az Urál folyó felett átívelő hidat, ami Európát köti össze Ázsiával.
Egy éve költöztünk vissza Londonba, mert volt néhány műtétem, ami miatt nem tudtunk Kazahsztánban

10 nő, aki külföldön találta meg a boldogságotShakespeare rappes változatban

maradni. Az orvosok azt mondták, nem lehet gyerekünk, így elkezdtünk örökbefogadáson gondolkodni, ám akkor megint megmutatta az élet, hogy lehetetlenek nincsenek, csak türelmesnek kell lenni. Május elejére várjuk első babánkat, aki három sikertelen mesterséges megtermékenyítés után természetes úton fogant és mindennél többet jelent. Most 30 után érzem magam igazán nőnek, nem egy munkában férfiként viselkedő, keménynek látszó, de valójában törékeny kislányként.


Solymosi Tímea – Paralia, Görögország

10 nő, aki külföldön találta meg a boldogságotGörögmániás életem 17 évesen kezdődött, amikor először nyaraltam Görögországban. Ezt követően görög táncház, nyelvtanulás és sok-sok görög zene töltötte ki minden szabadidőmet az iskola mellett.
A céltudatosságnak és a szerencsének (meg egy idegenforgalmi képesítésnek) köszönhető, hogy 22 évesen az akkor legnagyobb görög–magyar utazási iroda engem küldött ki telepített idegenvezetőnek a hőn áhított Hellászba. 2000-ben aztán az iroda megszűnt, engem meg kint felejtettek. Így lettem a görög partnercég irodavezetője, és végleg kiköltöztem Paraliára.
Ma egy kempingresortot vezetek az Olimposz Riviérán. A nyári szezon minden napján dolgozom, télen pedig pihenek. Itt mentem férjhez, és van egy 15 hónapos kisfiam, akire nyáron a nyugdíjas nagyi vigyáz itt Görögországban (a gyes itt csak 6 hónap). Szeretem a fényeit, a hangját és illatát, minden rezdülését ennek a vidéknek. Bár a hazám Magyarország, Görögország lett az otthonom.


Pap Judit – Egyesült Államok

10 nő, aki külföldön találta meg a boldogságot7 éve élek az Egyesült Államokban. Nehezemre esett megszokni az itteni életet, azt pedig végképp sosem gondoltam volna, hogy nemcsak megszokni, de megszeretni is fogom. Eredetileg azért jöttünk ide, mert a férjem itt dolgozik, és a tervek szerint néhány év elteltével haza is költöztünk volna Magyarországra. Ahogy teltek-múltak az évek, valahogy kialakult és kiteljesedett itt az életünk. Sok barátunk lett, 3 éve van egy kiskutyánk is, egy csokibarna tacsi, csodaszép természeti környezet vesz körül bennünket és kiegyensúlyozott, boldog és nyugodt az életünk. Sokszor lehet hallani az amerikai „álmosoly”-ról. Én ezt is szeretem, mert egyrészt legtöbbször nem is annyira „ál” az a mosoly, másrészt úgy gondolom, mindenképp jobb mosolyt látni, mint bánatot: ha bajom van, az nem múlik el attól, hogy búskomor arcot vágok, úgyhogy akár mosolyoghatok is.
Szerencsésnek érzem magamat, magunkat, amiért lehetőségünk van egy másik kultúrát, népet és szokásokat bennük/velük élve megtapasztalni, megismerni és megtanulni, mert ezáltal még nagyobbra nyílik a világ. Persze nehéz távol lenni a családunktól, legfőképpen az anyukámtól és néhány kedves baráttól, de szerencsére a technika vívmányai segítségünkre vannak abban, hogy ezt az egyébként hatalmas távolságot mégse érezzük akkorának, amekkora valójában.


Molnár Mari – Madrid, Spanyolország

10 nő, aki külföldön találta meg a boldogságotIdén lesz tíz éve, hogy felültem a repülőre, ami végre elrepített álomországba: Cosmopolisba, külföld-országba. Amióta beleszagoltam a hűvös téli madridi éjszakába, érzem, itthon vagyok külhonban. Sokáig semmit se értettem a nyelvből, de belevágtam a szociológiai doktori címért és a boldogságért.
A legdrágább nyelvstúdióban tanultam: az utcán, a mindennapokban. A siker titka egyszerű: mindig eggyel többször kell csak feltápászkodni a földről, s még ha fáj is, fel kell állni.
Öt év után Portugáliába költöztem, ahol megszületett a kislányom, s a portugált is megtanultam. Tavaly pedig fél évig Bostonban éltünk, a férjem az MIT-n kutatott a kamatlábak, én pedig néhány utcával arrébb a helyes igeidők után, a játszótéren.
Mire hároméves lett Dóri lányunk, visszaköltöztünk Madridba, neki semmi gondot nem okoz a negyedik nyelv elsajátítása, imádja az óvodát és a spanyolokat is.
Én jelenleg a disszertációmat írom egy fantasztikus tanárral, s egy újabb nemzetközi projektbe is belekezdtem, csodás barátokkal, ami majd hosszabb távon terem gyümölcsöket.


Bakos Annamari – Ausztrália

10 nő, aki külföldön találta meg a boldogságot2003-ban, 33 évesen jöttem el otthonról Ausztráliába. Házassági szándékkal, jegyes vízummal jöttem, szerelmet kerestem – szerencsére meg is találtam. Az első pár hónapban rengeteg időm ment el az otthoniakkal való kapcsolattartásra, most már visszafogom magam, hisz egész nap nem ülhetek a gép előtt. Az igazi barátnőim megmaradtak, de az évek folyamán sok új barátság is kialakult. Négyen, magyar „lányok”, kisgyerekes anyukák heti szinten, rendszeresen összejárunk.
Amikor idejöttem, egy szót sem tudtam angolul, így kezdetben a nyelvet tanultam. Otthon szuper munkahelyem volt, nagyon jó cégnél dolgoztam adminisztrátorként, és pont elvégeztem egy informatikai főiskolát. Szép karrier várt volna rám. Itt viszont nem is gondolhattam munkavállalásra nyelvtudás nélkül. Előbb azonban gyereket szerettünk volna, és nagyon hamar össze is hoztuk a közös kisfiúnkat, aki már 6 éves.
Mivel a napköziotthonos óvoda itt irreálisan drága, általában a gyerek 5 éves koráig otthon vannak az anyukák és gondjukat viselik. Én is ezt tettem. 5 évesen kezdődik az iskola – ekkor szoktak valamilyen (rész)munkaidős munkát keresni a nők.
A kisfiam 2010 februárjában elkezdte az iskolát, én meg elkezdtem munkát keresni. Nem volt könnyű dolgom, 8-9 hónapig voltam főállású munkakereső. Pályázgattam, interjúkra jártam, és nem adtam fel, bár voltak elkeseredett pillanataim. Végül egy női ruhatervező cégnél találtam munkát, kollekciókat állítunk össze, katalógusokat készítünk – imádom!


Bíró-Jordán Rita – Németország

10 nő, aki külföldön találta meg a boldogságotMi a férjemmel anyagi okok miatt döntöttünk külföld mellett. Nagypapám Németországban él 1982 óta, így ez a megoldás tűnt a legjobbnak. A nyelvtudásunk nem tökéletes, így jól jött a segítség a lakás bérlésénél, a férjemnek a munkakeresésnél, orvosnál és egyéb ügyek intézésénél.
Megszoktunk itt, de még egy év után is honvágyam van... Hiányoznak a hazai ízek, az időjárás, a barátok, a szakik, az a magabiztosság, ahogy otthon intéztük a dolgainkat, ezért is döntöttünk úgy, hogy mire a kislányunk elkezdi az iskolát, hazamegyünk.
Anyagilag valóban könnyebb itt az életünk, látszik az itteni embereken is, hogy a munkán kívül marad idejük a családra, szórakozásra. Tetszik, hogy egy keresetből megélünk hárman, nem okoz gondot, ha nem várt kiadás is becsúszik. Jó dolognak tartom az ingyen orvosságot a gyerekeknek, és boldogan megyek orvoshoz, mert kedvesek, segítőkészek (persze azzal is tisztában vagyok, hogy otthon miért nincs ez így). Igazából az ideális az lenne, ha a két országból lehetne egyet gyúrni, akkor tökéletes lenne a boldogságom.
30 éves vagyok, nem bántam meg, hogy így döntöttünk, de örökre nem maradnék. Tudom, hogy nehezebb lesz otthon, de így legalább láttam egy másik világot is, és ennek tükrében másképp fogom élni otthon az életem. Remélem, nem fogom megbánni, hogy a hazám mellett döntök!


Visnyei Kata – London

10 nő, aki külföldön találta meg a boldogságotA gimnázium utolsó évét már alig bírtam kivárni. Utazni akartam, mégpedig Keletre. Ebből lett aztán hét hónap Földközi-tenger (fotósként dolgoztam egy luxushajón), majd a tervezett India helyett Nagy-Britannia. Akkor még nem gondoltam volna, hogy kilenc év lesz belőle. Nemzetközi kapcsolatok szakon diplomáztam Londonban, majd gyakorlatot szereztem Brüsszelben az Európai Parlamentben, illetve egy angol civil szervezetnél. Jelenleg a brit Külügyminisztériumban dolgozom, nagy részben afganisztáni ügyeken. Persze az elmúlt tíz év korántsem volt zökkenőmentes – az egyetem, illetve a sok ingyen gyakorlat mellett az estéimet bárokban, éttermekben töltöttem munkával. De egy csöppet sem bánom, sokra megtanított, illetve életre szóló barátokra tettem szert. S ez az, amit a legfontosabbnak tartok – az utat, amit bejártam lélekben, s ajándékként kaptam nehézségeivel, örömeivel. Úgy érzem, teljes ember vagyok, lelkileg felnőttem. Ha újra kezdeném, ugyanezt az utat választanám. 
London mára már a második otthonom, szerencsés vagyok, szinte két hazám van. Az itteni életritmus a részemmé vált, a rengeteg fajta konyha, az éjszakai dugók, a sosem alvó város, és persze a vasárnap reggeli kapucsínók a Sunday Times társaságában. Persze Pest az Pest, Balaton is csak egy van, s a magyar borvidékek hangulata verhetetlen a világon. De leginkább a családom hiányzik. Ez a hosszú távollét és világlátottság tanított meg arra, mi is magyarnak lenni, bárhol is vagyok. Tudom, hogy egy nap hazatérek. 


Kiss Angéla – London

10 nő, aki külföldön találta meg a boldogságotSokan mondják, „neked könnyű, a te történeted mesébe illő”. Viszont kevesen tudják, hogy az én Hamupipőke-sztorimból sem hiányzik a „borsóválogatás”.
Londonban élek. Az első angliai magyar újság, a 6:3 Magazin főszerkesztője vagyok, jelenleg második könyvemet írom.
Négy évvel ezelőtt könnyeimmel küszködve vettem meg one way ticketemet, pedig nem voltam kalandornő típus. Sőt, inkább egy szögletes gondolkodású könyvelő, akinek merev elképzelései mögött még Sztálin 5 éves tervei is elbújhattak volna. Ehhez képest közel a harminchoz, gyerek, ház, karrier, férj meg sehol… Mindenkit meglepő villámdöntést hoztam: Irány Németország! Így kötöttem ki Londonban. Nyelvnemtudásomnak köszönhetően először egy török kebabétteremben dolgoztam éhbérért, de túléltem. Nemcsak a teámba öntött ecetet és a kötényem zsebébe nyomott ketchupot, de a táskámba cipzározott csótányokat is. Mérgemben pár hónap alatt „feltornáztam" magam egy belvárosi étteremig, ahol igazi barátokra leltem, egy évre rá pedig már a szakmámban, könyvelőként dolgoztam. Mindezt úgy, hogy hittem magamban, és nagyon keményen megküzdöttem minden előrelépésért. Egy napon rám jött az írhatnék, és úgy gondoltam, papírra vetem kalandjaimat (London csak oda).
S hogy mi lett Hamupipőkével? Természetesen rátalált a hercege, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Sárdyné Izbéki Petronella – München, Németország

10 nő, aki külföldön találta meg a boldogságotAmikor összejöttünk a férjemmel, az volt az első kérdése, hogy ha úgy alakul, akkor mennék-e vele külföldre. Én gondolkodás nélkül igent mondtam. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ez sokkal hamarabb valósággá válik, mint arra számítani lehetett. Hamarosan Kölnben találtam magam. De az utazás itt nem ért véget, néhány évvel később Amerikába költöztünk, majd két év elteltével újra Németország következett, és Münchenben kötöttünk ki. Már három éve itt lakunk. A legnagyobb kihívást mindig az jelentette, hogyan illeszkedjek be egy új ország új kultúrájába. Az éneklés volt, ami ezt könnyebbé tette. Minden városban találtam hamarosan egy énekkart, ahol szívesen fogadtak. Ennek kapcsán tapasztalhattam meg az alapvető különbséget Magyarország és külföld között, legalábbis a tehetségek támogatása terén. Amíg otthon többször is megkaptam hozzáértőktől, hogy „tanulj nyugodtan énekelni, de ne számíts túl sokra, mert túl idős vagy ahhoz, hogy bármit is elérj” – ekkor voltam 22 éves –, addig más országokban lehetőséget biztosítottak templomi szólóéneklésre, színházi előadásokban való részvételre. Sőt itt Münchenben most készülök első nagy koncertemre, ahol néhány másik szólistával együtt operaáriákat fogunk előadni. Amerika számomra úgy vált a lehetőségek hazájává, hogy megmutatta: harmincon túl sem szabad elfelejtenünk az álmainkat. És az életem a bizonyíték arra, hogy ez nem közhely. A lényeg pedig nem az, hogy világsztár legyek, hanem az, hogy az én képességeim szintjén az álmaimnak élhessek.

Olvass tovább

Hozzászólások

panama 2011-04-06 12:38

;) látod igy van! Minden ember más.. és ez igy van jól..

panama 2011-04-06 12:36

Puminé,

ahogy Te tartod helyesnek, úgy tanitsd a gyereket. Ez az én véleményem volt az anyanyelvröl. De gondolj bele, ha valaki lassan 26 éve él távol Magyarországtól és a párja, környezete, munkája nem magyar, vagy magyarul bonyolitja le, hogy tudna egész nap egy kisgyerekkel csak magyarul kommunikálni? Nekem az a fontos, hogy a gyerek jól érezze magát a börében, bárhogy beszél. Az évi 10-14 nap amit Magyarországon tölt nem elég arra, hogy egész évben ezt a nyelvet használja. Meglátod, ha a tiéd iskolába kerül mennyi minden változáson fog átmenni. Még mindig udvariatlanságnak tartom, ha valaki a közelünkben van és mi ketten csak magyarul kommunikálunk. Egymás között más, de még az Apa elött sem beszélünk meg fontos dolgokat magyarul (pl. hová megy, hányast kapott, stb..). A magyar a mi saját nyelvünk lett, ha van kedve ugy beszél, ha nem akkor nyugodtan szólhat hozzám németül, kap rá választ.

judyxg 2011-04-06 12:29

Ismerek egy Mo-n elo csaladot, nemet anyaval es magyar apaval. A 2 gyerek (mar felnottek) Mo-n szuletett es mindig ott is elt - az egyik a nemetet, a masik a magyart jelolte meg anyanyelvenek :) Na ezt add ossze! :)

puminé 2011-04-06 12:16

Sziasztok,

 

panama sok mindenben egyetértek veled, kivéve az anyanyelv kérdésben. Szerintem, gyakorlat is ezt mutatja, az anyanyelve a gyereknek az amit az anyja beszél.

Vegyes családban is megvalósítható az, hogy az anya következetesen csak anyanyelven beszél a gyerekhez. Nem látok én ebben semmi nehézséget, mivel nálunk simán működik. A gyerek mindenkivel németül beszél (apja, barátok) kivéve velem magyarul. Mondjuk nekünk rengeteg magyar nyelvű könyvünk van és hát bizony jó néhány alkalom lenne, mikor ha akarnám sem tudnám németül kifejezni azt amit magyarul szeretnék a csemetémnek mondani.

Mindenesetre az itt leirtak után, szerencsésnek érzem magam, hogy nálunk gördülékenyen működik a kétnyelvűség. Igaz még csak 5 éves, és tudom ha iskolás lesz, meg kell küzdenie extrán a magyar nyelvtannal, helyesírással, de számomra nagyon fontos, hogy a gyerekem tudjon perfektül kommunikálni és írni is az anyanyelvén.

Rildiko 2011-04-06 11:30

Ami meg fontos, hogy a jatekok motivalnak. Az osszes gyerekjatek 3-4 angol dalt enekel: Twinkle, twinkle..., Baa, baa... Erre azt javasoljak, hogy hallgasson magyar meseket, nezzen magyar rajzfilmeket.

 

Kacor kiraly, Argyelus kiralyfi, Argyelus kismadar, Spongyabob (nem Szivacs Bob vagy Szivacs Peti), A nagy kaland, a kacsamesek: Duck Tales (ez le sincs forditva). 

Ha meg nagyon erdekes es magyarul is van, akkor Orarugogericu Felpattano, Orizatriznyak (?- magyarul sem tudom, es nem hiszem, hogy a nyak szot mindenki alapbol leforditja angolra). Ezeket csak ugy fejbol irogattam, ha rakeresnek, talalnek nehany nagy fejtorot.

Csalf a Romeo 2011-04-05 12:27

Nem tudom mi lehet a probléma, mert nekem minden rendben van.

Néha szoktam  híreket nézni ott, leginkább amikor történik ott valami.

panama 2011-04-05 12:23

Ildiko, teljesen igazat adok Neked.

Ezek a gyerekek itt születtek, ahol élnek és valszeg élni fognak. Magyarország és a magyar nyelv nekik nem azt jelenti, mint nekünk... !

 

Egy kisgyerek beszélje elsösorban azt a nyelvet rendesen, ahol él. Ha egy második, vagy harmadik nyelv kerül mellé, annál jobb. De ha elkezdi az iskolát ne legyen hátrányban!

 

Még egy megjegyzés, amint az összes tudós összeirogat: NEM IGAZ, hogy a gyereknek az az Anyanyelve amit az anyja beszél. A gyereknek az az Anyanyelve, amit naponta hall (nem csak a családon belül), ahol él!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Az én lányom össze-vissza hallotta a magyar és a német nyelvet, ahogy jött. Az iskolában kitünö (eddig) a nyelvböl. Egy "vegyes" családban NEM LEHET egy gyerekkek konzekvensen csak magyarul beszélnie az egyik szülönek. Ilyen nincs. Aki ezt állitja, nem mond valót.

 

Na de egy kicsit el is tértem a tárgytól, a cikk szerzöje nem azt akarta tudni, hogy ki hogy tanitja a gyerekét a magyar nyelvre - bocs!

Nekem ez azonban éppen olyan fontos volt, mint a beilleszkedés idegenben... igy van valakim, akivel ha óvodai szinten is, de magyarul beszélhetek néha. Nekem ez igy elég, azóta vagyok én itthon.