A legcsajosabb krimisorozat: Hawaii Five-0

A fickó, akire irigy vagyok »

Naná, hiszen egy 1968-as krimisorozatot újítottak fel! „Kár, hogy a régi, jó dolgokból nem maradt semmi.” De. Van itt minden, amit negyvenkét éve még sokkal jobban tudtak, és az is, ami a mai tévécsinálóknak megy igazán. Aki péntek este krimisorozatra vágyik, és képtelennek érzi magát arra, hogy megnézze a Békásmegyeri Helyszínelők című, huszonötödik zsánert, az itt mindenképpen jól fog szórakozni.

Eleve már a keretek, a háttér: Hawaii gyönyörű hely, itt pedig még jól túl is tolták a színeket és a fényeket, vakuljon a paraszt, micsoda paradicsom ez. Itt forgott a Lost is, de az ugye egyrészt jóval depisebb volt, másrészt pedig túl sok füstszörny és túl kevés (nulla) napbarnított, csupasz testű szörfös suhant át a kamera előtt. A Hawaii Five-0 bőven adagolja a látványt, szinte dramaturgiai cél nélkül is, minden szereplő lélegzetvétele közé bevágnak egy narancsszín naplementét vagy hajladozó pálmafát. Szép.

A sztori is kerek, semmi bonyodalom, csak a jól bevált klisé, de ízlésesen elővezetve. Steve McGarrett Hawaiin nevelkedett profi katona, aki apja meggyilkolása miatt tér vissza a frontról a szigetre – a kormányzóasszony pedig teljes felhatalmazást és egy profi csapatot ad mellé, hogy irtsa az ellent.

Ügyesen válogatták össze a szereplőket: a szexisen marcona katonát alakító Alex O’Loughlin nem egy drámai erejű színész, ámde minden epizódban leveszi az ingét (és van mit mutogatni), valamint jó a határozott, férfias rendőri megoldásokban is. Nem csoda, a Kemény zsaruk korábbi szereplőjeként ennél sokkal durvábbat is látott már. A show-t azonban a dobozfejű kutyára hasonlító társa (olyan a feje, és kábé olyan alacsony is, mint egy kutya ülve), Scott Caan viszi el. Az ő figuráját, Dannot írták meg a legügyesebben: tényleg vicces, tényleg van mélysége is az elvált apukának, aki a Hawaiira költöző feleségét (illetve főleg a kislányát) követve vállal munkát a szigeten. Egy igazi jenki az őslakók közt, a trópusi melegben indokolatlan nyakkendővel, aki őszintén felháborodik azon, hogy arrafelé a pizzára ananászt is szokás tenni. Tényleg, pfuj.

A Lostból importálták a korrupcióval vádolt exrendőrt alakító Daniel Dae Kimet, aki nyilván a misztikus sorozat lezárulta után körbekérdezett, hogy van-e még helyi meló, milyen széria indul Hawaiion, mert akkor ő maradna. Indult, tehát maradt. A legnagyobb átverés pedig a csapat negyedik tagja, a megdöbbentően vékony Grace Park alakította fiatal, helyi rendőrlány. Ezek az ázsiai gének hihetetlenek: a csaj egy frissen végzett rendőrlányt alakít, miközben a forgatás idején már elmúlt 36 éves! Idősebb, mint a csapat másik két tagja.

Grace Park és Daniel Dae Kim

Mit kap, aki rászokik a Hawaii Five-0-ra (mint én)? Egy kellemesen szórakoztató, a szemnek is kellemes krimisorozatot. Részeiben is élvezhető, minden epizód a kötelező keretekben mozog: hullát találnak, értesítik a csapatot, nyomozni kezdenek, részenként két-három akciójelenet, kábé ugyanennyi csavar („hát mégsem ő az emberünk!”), és közben egy sosemvolt nyaralás képei Hawaiiról.

Mindeközben nem fog megijedni, és nem lesz rosszul, itt nem szokás vágóképben berakni egy hullaskalpolást vagy ledarált tetemcafatokat. Nem kell kapkodnia a fejét, hogy követni tudja a történéseket, mivel a szükségesnél nem bonyolították jobban a történetszálat. Kap (és ez nagyon fontos) egy még épp elviselhető adagot a szereplők magánéletéből. Vannak sorozatok, ahol ezzel megy tönkre az egész (ilyen például a Döglött akták), itt erről azért szó sincs. Danno kislánya véletlenül egész aranyos, holott az amerikai sorozatokban kizárólag irritáló kamaszlányokat szokás szerepeltetni – kevés figurát utáltam annyira, mint például a Vészhelyzetben Greene doki lányát. Jó, Scott húga szintén irritáló, de egyelőre még arra is van sansz, hogy lelövik (vissza kell mennie a Sons of Anarchyba).

Amiben pedig egyáltalán nem klisé, az a szokásosnál jóval életszerűbb megoldások. Ha Scott valamit meg akar tudni a gyanúsítottól, akkor megtudja, kiszedi belőle – nincs „sajnos el kell engednünk, mert nem ismertettük a jogait”. Ha Kono, a rendőrlány le akar teríteni egy férfi bűnözőt, akkor belelő annak a térdhajlatába, és nem próbálkozik mindenféle felszólításokkal meg szabálykönyvvel. Nem brutális, de életszerű jelenetek ezek, és nagyot tudnak dobni bármilyen sorozaton. Mindez pedig nem mond ellent annak, hogy ugyanakkor „részletkérdésekkel” nem untatnak minket, a dramaturgia lazán ugrik egyet, ha döccen a logika – nyilván Hawaii teljhatalmú kormányzója sem állíthatna fel egy, a törvények felett álló rendőrcsapatot, és ha lenne annyi pénz, amit ez az osztag egyetlen részben elkölt, akkor azt inkább a hagyományos rendőrségre költenék. De akkor nem lenne sorozat, ugye.

A Hawaii Five-0 az egyik legjobb dolog, amit péntek este a tévé előtt csinálhatsz. Bárkinek tetszhet, de főleg csajoknak készült (ha pedig a képszerkesztő tényleg szeret titeket, akkor illusztrációnak is Alex O’Loughlin valamelyik alulöltözött fotóját válogatja be). Gyerünk Hawaiira!