Szabadidő

Kiss Ádám: “Ne én folyjak minden csapból”

A Dumaszínház és a Showder Klub standuposát, Kiss Ádámot éppen az éves nagy pihenője előtt értük utol, hogy egy kicsit elbeszélgessünk vele nemrég megjelent könyve, a Szütyiő apropóján.

Kiss Ádám: „Ne én folyjak minden csapból”– Úgy tudom, hogy most pár hétre visszavonulót fújsz és eltűnsz az országból. Elemlemerülés?

– Az lett a bevált szokásom, hogy évente kétszer tűnök el. Az egyik februárban van, a másik meg augusztusban. Muszáj egy kis kéziféket húzni, mert befelé is vinni kell, nemcsak kifelé adni. Aztán arra is figyelni kell, hogy ne én folyjak minden csapból. Akkor érdekes az ember, ha nem ad magából mindig mindent oda. A feltöltődés is fontos, mert abból nincsen fellépés, ha év közben kocsiba ülök és fellépek, majd kocsiba ülök és alszom. Persze emellett nyilván netezek meg újságot olvasok, de ez azért még kevés egy százperces önálló esthez. Amikor nyáron pár hétre eltűntem, rengeteg inger ért hál’ istennek, és remélhetőleg így lesz ez most is.

– Februárban és augusztusban lenne a legkevesebb fellépésed?

– Igen, ilyenkor kicsit kevesebb a megkeresés. Nyáron például a hőség miatt kiszorulunk az éttermekből és olyankor inkább fesztiválokra járunk meg persze a Humorvölgybe. Télen pedig a decemberem és a januárom annyira feszített volt, hogy februárban már egyszerűen szükségem van a pihenésre. A Showder Klub is csak márciusban indul újra, tehát tökéletes az időzítés.

– A te humorod nagyrészt a saját magad által megélt helyzetekből táplálkozik. Meddig lehet ebben elmenni? Van valahol egy határ?

– Persze hogy van. Biztos rengeteg dolgot nem tudsz rólam. Például az aberrált szexuális szokásaimról nem sokan tudnak, holott az is én vagyok, és most mondtam valamit. Nem is tudnék mondani más szemszögéből dolgokat, mert az már nem én lennék. A stand upom nagyon önazonos, hiszen a nézőim belelátnak a hétköznapjaimba, a nyaralásaimba és a hétvégéimbe. Az a jó, ha egy kicsit magán is röhög a néző, ami bekövetkezik, ha olyan általános élethelyzetekről mesélek, mint egy hivatali sorban állás hét és fél órán keresztül. Próbálom azt éreztetni, hogy egy vagyok a sok közül, aki csak elmondja a tutit.

Kiss Ádám: „Ne én folyjak minden csapból”– Példaképedként gyakran említed Fábry Sándort, de te vele ellentétben csak saját magad által írt szövegekből dolgozol.

– Egyelőre igen. Ha már tizenhárom éve lesz kéthetente tévéműsorom, akkor lehet, hogy ez meg fog változni. Persze nehéz mindig saját fejből viccesnek maradni, hiszen nekünk sokkal több helyre kell termelnünk, mint harminc évvel ezelőtt Markos–Nádasnak, akik ugyanazzal a műsorral haknizták végig húsz éven át az országot, de az internet ezt már lehetetlenné teszi. Sokan rögzítik az élő fellépéseket, aztán YouTube-on vagy Facebookon elérhetővé teszik, pedig a pixeles képernyőn végignézni fél órát, vagy személyesen eljönni ég és föld…

– Ha meglátsz egy kamerázós nézőt műsor közben, hogyan reagálsz?

– Kétszer szólok, harmadszor már lemegyek. Ezt nagyon szigorúan vesszük, mert a maradék öt-hatszáz emberrel cseszik ki az, aki csinálja. Láttam én már olyat, hogy valaki addig csavarta a csávó kezét, amíg az nem nyomta a delete gombot. Amikor elsőre szólok, azt hiszik, csak viccelek. Ha másodjára is szólok, akkor azt mondja, hogy ő csak fényképez, nem kameráz, de én ezt nem tudhatom, szóval azt szoktam mondani, hogy tegye el. Lehet, hogy ettől megakad a műsor, de ez még mindig jobb, mint hogy feltöltse a csávó a netre az egészet.

– Neked miért éri meg Dumaszínház tagnak lenni? Nem lenne értelme önállósodnod? Vagy ez biztonságot ad?

Kiss Ádám: „Ne én folyjak minden csapból”– Nem, nézd meg például Bödőcsöt, aki függetlenítette magát ettől az egésztől, de él és virul. Én azért vagyok dumaszínházas, mert szeretem a Dumaszínházat. Ez egy jól működő dolog. Engem Litkai mosott ki, és nem fogok egy hatéves barátságot felrúgni azért, hogy magamnak vegyem fel a telefont, és magamnak szervezzem le a fellépéseket. Mi hoztuk fel a Dumaszínházat erre a szintre és én büszke vagyok rá.

– Ha annak idején Litkai Gergely a pultnál ülve nem taszigál fel a színpadra, magadtól is elkezdted volna ezt a szakmát?

– Mindenféleképpen, csak akkor lehet, hogy később, lehet, hogy máshol, és nem kaptam volna ilyen tanácsokat, mint Geri bácsitól. Engem mindig a beszédközpontú munkahelyek érdekeltek. Sokáig Knézy Jenő szerettem volna lenni vagy Fábry Sándor, és még a rádiós műsorvezetés is vonzott. A lényeg csak annyi volt, hogy sok duma legyen benne.

– A BGF elvégzésének lehet még gyakorlati haszna a pályádon?

– Még a nyelvvizsga hiányzik ahhoz, hogy készen legyek, addig meg ott parkol a diplomám a TO-s néni feneke alatt. Örültem, hogy leállamvizsgáztam, és erre még nem jutott időm. Amúgy csak kellett egy diploma és ennyi. Anyukám dőljön hátra, diplomás ember vagyok. Nálunk a családban azért ennek van hagyománya. Apukám öt diplomával halt meg, anyukámnak három van, tesómnak kettő, szóval ezzel az eggyel is én vagyok a fekete bárány a családban.

– Ha jól láttam, a társaid közül te fordítod a legnagyobb figyelmet a netes jelenlétre. Sok energiádba kerül a honlapod és a facebookos oldalad frissítgetése?

Rendeld meg a Polc.hu-n!
Rendeld meg a Polc.hu-n!

– A weblapomról már teljesen lejöttek az emberek, és inkább a Facebookra figyelnek. A honlapot azért éri meg tartani, mert ha valaki nem ismer, ez egy jó bemutatkozó terep. Az FB igazából magát generálta, mert ahogy a sok tízezer ember hozzácsapódott a táboromhoz, és már voltak százötvenezren, akkor úgy éreztem, hogy tartozom nekik annyival, hogy odafigyelek erre a felületre. Volt olyan időszak, hogy minden nap írtam valamit, de most belőttem ezt a heti három bejegyzést. Kétszáztízezer emberről beszélünk, tehát itt 0,4 másodperc alatt van hatszázhúsz hozzászólás és ezer lájkolás, amit nagyon nehéz követni. Csinálok videókat, kisfilmeket, feldobok kérdéseket…

– A Szütyiő című könyvedben az olvasók egy új oldaladat ismerhetik meg, vagy ugyanazt kapják, mint eddig, csak írásban?

– A B verzióra tippelnék. Aki olvasta, azt szokta mondani, hogy átjön Kiss Ádám. Ez csak egy új formátum, mert nyilván leírva nem lehet mindig minden olyan vicces, mint előadva, de ez ettől még én vagyok. Másképp kell írni egy színpadi műsort, mint egy könyvet, de ettől a lényeg még ugyanaz marad.

– 2010-ben talán a legnagyobb durranás veled kapcsolatban az volt, hogy könyvet írtál. 2011-ben lehet számítani valami hasonló meglepetésre?

– Valószínűleg el fogok mosogatni az éjjel, ha hazamegyek valamelyik nap. A barátnőm számára ez biztos nagy durranás lesz, mert már háromszor rám szólt.

Kiss Ádám: „Ne én folyjak minden csapból”Kovács András Péter: „Elkönyveltek vicces fiúnak”

KAP a Dumaszínház oszlopos tagjaként a magyar standupos szcéna egyik legismertebb alakja, aki nemrég megjelentette első regényét is, Multigáz címmel. Erről is beszélgettünk vele. »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top