Az utolsó léghajlító

Viki
Az Avatar címre hallgató rajzfilmsorozat valamiért nálunk is kultusznak örvend, de ha a moziváltozat alapján szeretnénk fényt deríteni a népszerűségére, akkor rossz helyen keresgélünk. A keresztségben ezúttal Az utolsó léghajlító címet kapó opus legnagyobb furcsasága, hogy a misztikus thrillereiről ismert M. Night Shyamalan rendezte, aki nemrég még kínos sellőmesékkel (Lány a vízben) és gyilkos fákról szóló röhejes agymenésekkel (Az esemény) próbálta teljesen tönkretenni hírnevét. Mivel ehhez ezek kevésnek bizonyultak, egészen a tinifantasy műfajig merészkedett, ahol összekapott egy seregnyi borzasztó gyerekszínészt, írt egy se füle, se farka sztorit a világ megmentéséről, a négy elem erejéről és valami kiválasztottról, megrendelt jó néhány drága, de alapvetően másodvonalbeli trükköt a CGI-os srácoktól, és kész is lett Az utolsó léghajlító.


Csaba
Vannak azok a filmek, amelyek némi alkoholos befolyásoltság és jó társaság (haverok) segítségével egészen szórakoztatóvá tudnak válni. A pattogatott kukoricát ugyan többnyire a földre köpködjük majd a fuldokolva röhögéstől, de ezt persze végig csak kínunkban és a fent említett befolyásoltság miatt tesszük. Amikor a világ legrosszabb dialógusait próbálják előadni nagyon határozott és komoly tekintetet magukra erőltető gyerekszínészek, akkor egyszerűen nincs megállás a rekeszizmoknak. Shyamalan filmje az új Dredd bíró és az új Ébredő sötétség egy moziba keverve. Minden megtalálható benne, amitől egy hollywoodi mozi rossz tud lenni: kínos sablonok, semmilyen történet, jelentéktelen karakterek, a fordulatok hiánya, gyilkos álbölcsességek, alibiző 3D, tehetségtelen színészek és értelmetlen akciójelenetek. És a sort még hosszan folytathatnám…


Rendezte: M. Night Shyamalan
Szereplők: Dev Patel, Jackson Rathbone, Noah Ringer, Nicola Peltz
Eredeti cím: The Last Airbender
A film honlapja: www.thelastairbendermovie.com »
Forgalmazza: UIP-Duna Film
Értékelés: 1,5/5 (Viki: 1, Csaba: 2)

Csingiling és a nagy tündérmentés

Viki
Aki az utóbbi években csak és kizárólag a mozikban kereste napi filmbetevőjét, annak Csingiling kultusza valószínűleg nem sokat mond, hiszen a népszerűségét a házimozikban szerezte, de ha ma megkérdezel egy kislányt három- és nyolcéves kora között, hogy mi szeretne lenni, ha megnő, jó eséllyel az lesz a válasz, hogy „olyan tündér akarok lenni, mint Csingiling”. Az állítás mögött jó érvek sorakoznak, hiszen a Pán Péter társából önálló mesehőssé váló kis tündér csinos, jóságos, humoros, és még repülni is tud. Ezúttal egy emberházba kotnyeleskedi be magát, ahol összebarátkozik egy tündérrajongó, nagyon cuki kislánnyal, de a társai azt hiszik, hogy elrabolták őt, ezért mentőakciót szerveznek a kiszabadítására. Elsősorban a legkisebb gyerekeket megcélzó bájos mese a Csingiling és a nagy tündérmentés, de ha másfél órára megtaláljuk magunkban a gyermeki énünket, könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy mi is együtt nevetünk és izgulunk a legkisebbekkel.


Csaba
Az első bárgyú és kellő cukormázzal nyakon öntött betétdal megszólalásánál azt hittem, ez a másfél óra nagyon-nagyon hosszú lesz, de az előzetes elvárások végül nem igazolódtak be. A Disney-nél még fél gőzzel dolgozva is ismerik a dörgést, és van már annyi tapasztalatuk a gyerekszívek meghódításában, hogy ezt bármikor rutinból elérjék. Az már csak a ráadás, ha közben egy-két felnőtt is pironkodva bevallja, hogy ő is élvezte ezt az örök mesét barátságról és elfogadásról. A Csingiling és a nagy tündérmentés a klasszikus értékek mentén dolgozik, és ugyan minden mondanivalót belesűrítettek, ami csak elképzelhető, mégsem válik dagályossá, sőt az egésznek van valami furcsa, még felnőttszemmel is érzékelhető/értékelhető bája.


Rendezte: Bradley Raymond
Eredeti cím: Tinker Bell and the Great Fairy Rescue
Forgalmazza: Fórum Hungary
Értékelés: 3,5/5 (Viki: 4, Csaba: 3)

Nagyfiúk

Viki
Adam Sandlert nőként kifejezetten nehéz megszeretni. Egy fickó, aki a negyvenes éveit taposva is szinte csak altáji viccekkel képes előállni, ráadásul olyan vállalhatatlan haverokkal rendelkezik, mint Rob Schneider és David Spade, nem lenne szívesen látott vendég nálam. Bár legutóbb a Ne szórakozz Zohannal már annyira elmebeteg volt, hogy néha még az én Sandler ellen beoltott rekeszizmaim is megmozdultak, a Nagyfiúk kapcsán ismét visszatértünk a rég megszokott állóháborúba. Az új film próbálja családcentrikusan bemutatni, hogy milyen nehéz is felnőtté válni egy férfi számára, és felelősséget vállalni a tetteiért és a családjáért, de olyan visszataszító jelenetek (dagadt, öreg néni otrombaságai, Rob Schneider szexuális játékai egy másik dagadt, öreg nénivel…) sorát kell átélnünk, hogy az ép elménk (már ha megmarad) sikítani fog örömében a vége főcím legördülésekor.

Csaba
Adam Sandleren nem nehéz fogást találni, pedig ő alapvetően rendkívül tehetséges komikus, aki sajnos nagyon lusta, így folyton a könnyebb megoldásokat választja a siker érdekében. Karrierje során csak néhány alkalommal kockáztatott (Ki nevel a végén, Ki nevet a végén, Üres város, Kótyagos szerelem), de ilyenkor mindig képes volt emlékezeteset nyújtani. Új filmjében a tutira utazik, ezért összeszedte leggázabb szövetségeseit, hogy – egy hétvégi házban összerázva őket – egy családi vígjáték köntösébe bújtatva meséljen barátságról, családról és felelősségvállalásról úgy, hogy közben a pisi-kaki-kuki poénok kedvelői is megkapják a magukét. Sandler valószínűleg még nyugdíjasan is ugyanazokon a pöcsös vicceken fog nevetni, de sokadjára nézőként ezek már fárasztóak, és azt sehogyan sem tudjuk feldolgozni, hogy mit keres ebben a bandában két olyan nagyszerű színésznő, mint Salma Hayek és Maria Bello.

Rendezte: Dennis Dugan
Szereplők: Adam Sandler, Kevin James, Salma Hayek, Chris Rock, Rob Schneider, Maria Bello
Eredeti cím: Grown Ups
A film honlapja: www.sonypictures.com/movies/grownups »
Forgalmazza: InterCom
Értékelés: 2/5 (Viki: 2, Csaba: 2)

Mozi.lap.hu »