Megveszem ezt a nőt…

Benkőnél már csúcsra pörgött, Delhusa Gjonnal pedig kiteljesedhet a Magyarországon is kiemelten magas nézettséget elérő műfaj. A „híres ember feleséget keres” típusú műsorok mélypontját jelentik a modern kereskedelmi televíziózásnak: ilyen rosszat, mocskosat, büdöset még a pornófilmek sem állítanak a magyar nőkről.

Nézzük az előképeket: a TV2 Noszály Sándorral és szakajtónyi rózsával indította útjára a kalandot, majd az eddigi egyetlen nő (Edit asszony műsortervét elkaszálták), „VV Molnár Nagy Ő Anikó” folytatta, mérsékelt sikerrel. Az áttörés a mentális kihívásokkal küzdő Benkő Dánielhez kötődik: az RTL Klub egyszerre készítette el a zsáner paródiáját és legtökéletesebb esszenciáját. A lantját nem feltétlenül az ujjaival pengető egykori művész műsora a szórakoztató abszurd és az elundorító szociológiai tanulmány határán táncolt. A kínos „randik”, az egzaltált vőlegényhez vagy lenéző-undorodó módon, vagy agymosott rajongással viszonyuló feleségjelöltek nagyon pontos és kicsit sem vidám képet festenek a mai Magyarországról.

Hogy pontosan értsük a különbséget, muszáj mellépakolni az egyik külföldi élőképet, a Viasaton ma is látható A Nagy Ő (The Bachelor) című műsort. Azt a verziót, amelyet mi Noszály révén ismerhetünk – de Amerikában egy fokkal komolyabban vehető és vállalhatóbb verzióban.
Igen, ott is gáz, hogy a csajok kepesztenek a fickó után, ott is feladják azt a hagyományos szereposztást, ami minimum egyenrangú feleket feltételez a párkeresés, a randik során. Ott is azzal járul oda bő kéttucatnyi hölgy, hogy ők mind szívesen lennének a Nagy Ő feleségei, ott is csak „válogatni” kell köztük.

De legalább megmarad az illúzió, hogy valami csodás, új közös élet érdekében folyik a vetélkedés (vannak oldalhajtásai a műfajnak, ahol ez persze nincs így: Tila Tequila például egyenlő számú fiút és lányt csődített a hasonló műsorába, mondván, biszexuális lévén majd menet közben eldönti, hogy milyen nemű partnert keres – na, ott azért már nagyobb a ciki). Legalább nincsenek olyan vállalhatatlan szituációk, mint mikor épp csak meg nem tapsolják Benkő Művész Urat, aki büszkén eregeti bélgázait a természetesen kamerák által is rögzített „előzetes nászéjszakán”.
Bocsánat, de ez volt a műsorban, rekordszámú nézővel, ezért hivatkozom. Ha nem néztétek volna, most szóba se hoznám.

Szóval az amerikai Nagy Ő, az azért finomabb, vállalhatóbb, ott minden baromság ellenére is maradhat valami tartás a női szereplőkben. Marad, mert a környezet nem egy pornóvilla, a „lakoma” nem kétszáztíz forintért, lefóliázott műanyag tálcán felszolgált trappistafalatokból áll, mert igenis ügyelnek arra, hogy ne egy bangkoki kupleráj hátsó udvarán érezzük magunkat. Mert igyekeztek minden olyan körülményt megteremteni, amely a túlszínezett „csodás randi” kulisszáihoz kellhet. Hihető, hogy a tévénéző lányok-asszonyok jó része is szeretne azzal a szép, gazdag és kedves fickóval randizni abban a csodás kastélyban.

Kedves Női Olvasók! Kérdezek egy őszintét. Eszetekbe jutott-e valaha, hogy „de jó lenne, ha én lehetnék ott Benkővel a pornóvillában”? Sőt, a már futó promók alapján, vágytok-e arra, hogy az Albán Rambo jól megbuzukizzon benneteket?

Szerintem nem. Sőt, tovább is megyek egy lépéssel, hátha tudok valamit satírozni azon a folton, amelyet ezek a műsorok rajtatok ejtenek. Ezért rögzítsük az alábbiakat:

1.  A magyar nők túlnyomó többsége nem olyan, mint a magyar „feleségkeresős” műsorokban láttuk. Az egy káros hazugság, hogy a fiatal lányok a remélt pénz és hírnév érdekében minden skrupulus nélkül bebújhatnak a csöppet sem vonzó, öreg fickó ágyába. Ez nem egy érzelemről, hanem ősi szakmáról szól. Ugyanígy hazugság, hogy bizonyos kor fölött a szingli nők már bármilyen kompromisszumot bevállalnak, már bárki jó nekik, csak valaki legyen.

2. A Nagy Ő amerikai változatának 14 (!) szériája alatt még egyetlen döntős pár sem volt képes egy működőképes házasságot összehozni. Vagy szakítottak, vagy egy elhamarkodott házasság után váltak el. Mondom, 14 alkalommal már így történt – de Noszály Sándor sem az általa választott hölggyel jár, Nagy Ő Anikónak is volt már több pasija a műsorban választott fickó óta, és Benkő választottja sem fog boldog feleségként gyermeket szülni a lantosnak. Sőt, mondjuk ki már most: Delhusa Gjon leendő arája sem lesz egy új albán nagycsalád méhkirálynője.

3. Ezek a műsorok forgatókönyv mentén zajlanak. Kevés spontán elem és sok, előre megírt helyzet viszi előre a cselekményt – innentől pedig a forgatókönyvírók és a megrendelők felelőssége, hogy mibe viszik bele a lányokat. Az amerikai verzió után a szereplőknek nem kell nevet változtatva az ország másik végébe elköltözniük… Ehhez képest emlékezzünk vissza, hogy „Edit Kanca” (nem én hívom így, hanem szerelme, Dániel kancázta le a tévében) milyen megalázó helyzetekbe került, és képzeljük el, hogyan néztek rá a falusi boltban egy-egy epizód vetítésének másnapján. Nem kéne ezt csinálni. Lényegében ugyanazt művelik itt a nőkkel, mint amit Mónika és Joshi tett a romákkal.
Szeretem és tisztelem a nőket, ezért nem szeretem ezt a műfajt. De ha igény van rá, legalább válasszuk a vállalhatóbb formákat, válasszuk az eredetit, ne azt, ahol a mi lányunk, anyánk, nővérünk és húgunk az áldozat; ne azt, ahol téged aláznak meg, kedves Olvasó.

Tipp: a Hivatalos néző korábbi tévékritikáit összegyűjtöttük egy blogba. Itt olvashatod! »

Tévéműsor a neten: nlc.hu/tvmusor »