Mire jó ez a bunkó a konyhában?

Ha én nyertem volna meg a lottóötöst, kibérelném Gordon Ramsay-t egy hónapra. Annyi lenne a dolga, hogy eljön velem a belvárosi éttermekbe, egy-egy iskolai menzára, esetleg rendelünk házhozkaját is – és minden alkalommal irtózatos botrányt csinál.
Három Michelin-csillag birtokában kevés séf vállalkozna arra, amire a fickó F-fel: Ramsay nem csak a kulináris Csomolungmák és Kilimandzsárók megmászására kész – nem derogál neki a gasztro-Békéscsaba sem. Illetve de, mert üvölt, mint a sakál, amikor valamelyik „átalakítós” műsorában mirelit pizzával meg mikrózott mártással próbálják megvendégelni. Ez a fazon passzol hozzá: az angol futball durvaságában szocializálódó, gyűrt képű, a gasztronómia legmagasabb szintjén mozgó fickó egyébként kiválóan főz, a receptjei, a könyvei mind-mind erről tanúskodnak – de mégis akkor a legjobb, ha a gagyit kell nyüstölni, ha az étkezés folyamatából szervesen következő, de azzal együtt ritkán emlegetett végtermékből kell várat építenie.
Körülírtam, de nyilván értitek.

Mire jó ez a bunkó a konyhában?

Ebben a legerősebb: durva, kisípolandó stílusban, de mindig az igazat, az őszintét belevágva az érintettek arcába, harcol a gasztrogagyi ellen. Ezt még akkor is ismerjük el neki, ha egyébként idegesít minket a stílusa, ha Nigella lágyságát vagy Jamie kajla optimizmusát sokkal szívesebben tapasztaljuk. Értünk kiabál ugyanis ez a bunkó.

A Ramsay, a konyha ördöge (Kitchen Nightmares) című műsorban leendő vendégeket ment meg attól, hogy jó esetben először és utoljára egy vacak, borzalmas, kritikán aluli étteremben vacsorázzanak. Átvéve a konyhát, felforgatva a (sokszor szó szerint) penészes helyet, kigyomlálva a rossz rutinokat, és beidomítva a társulatot az újra: igazi közhasznú munkát lát el – nem mellesleg pedig a döglődő étterem tulajának és alkalmazottainak is új bevételi forrásokat, illetve stabil munkahelyet biztosít. Bunkó? Borzasztóan. Hasznos? Vitán felül az.

Mire jó ez a bunkó a konyhában?A Fickó F-fel (The F Word) a személyes példamutatásról szól. Hogy RENDESEN főzzünk, a kutyafáját neki (én itt csak ilyen jól fésült kvázikáromkodásokat engedhetek meg magamnak). Tiszteljük és ismerjük a felhasznált alapanyagokat, és tiszteljük magunkat is annyira, hogy érzéssel és érzékkel elkészített, normális ételeket teszünk magunkévá. Hasznos infók sok-sok sípolással: hogyan készül az igazi mozzarella? Nem, nem a szmötyis vízben ázó, romlott pingponglabdákra gondolok, amelyeket azokban a kis zacskókban árulnak. Mi az igazság a divatos fogyókúrák vagy épp a hízott libamájat ellenző (Magyarországon is pusztító) elmebeteg álállatvédők körül? Hogyan készítsünk otthon profitterolt, megúszva a tartósítószerrel telenyomott, dobozos bolti megoldást?

Vagy ott A pokol konyhája, amelyben tucatnyi jelentkezőből választja ki a műsor végére azt az egyet, aki aztán konyhafőnök lesz egy nagyon menő étteremben (és nem mellesleg rohadt gazdag is). Itt megint tegyük félre egy pillanatra az angolkisasszonyoknál tanultakat, és a stílus helyett az eredményt figyeljük. Mert igen, itt tizenpár embert heteken át megaláznak, legorombítanak, mentálisan hasba rúgnak… de! De lesz legalább tizenkét olyan szakács a végén (hisz nem csupán a győztes profitál a dologból), akikhez bármikor beülhetünk egy vacsorára, biztosak lehetünk abban, hogy friss alapanyagokból, mesterséges borzalmak nélkül, a legnagyobb gondossággal elkészített ételeket kapunk. Durva, megalázó módszerekkel, de stabilan beléjük verték, hogy csak így lehet, csak így szabad. Vendég vagyok, pénzt hoztam, jót szeretnék enni – ha külön is mondani kell, ha egy Ramsay-féle bunkónak kell a séf arcába üvölteni, hogy ezt milyen módon lehet jól csinálni, hát ez van, így jártál, engem nem érdekel. Jót és jól főzzél, ezért jöttem – a fodrászomnak sincs arra mentőkártyája, hogy ma rosszkedvűen vágott, ócska hajat fog csinálni. Bejöttél dolgozni? Akkor dolgozz jól.

És akkor rátérve a bevezetőben már említett, Ramsay-vel megejtendő körutamra, meg kell mondjam, ez lenne az igazán közérdekű kiadás, közhasznú befektetés. Képzeljétek el, ahogy elindulunk a budapesti belvárosi éttermek „főútvonalán”, be-beülve a sorban következő helyekre. Az első étteremben a levesporból és a tegnapi pörköltből felhúzott „gulyáslevest” borítaná a szakács nyakába, a másodikban a száraz söralátétté töpörödött, úgynevezett szeletelt pesti kenyeret dobálná nindzsacsillagként a konyha irányába. Máshol az elrághatatlan sültet pattogtatná a földön, vagy az olajtól tocsogó panír közé rejtett, fátyolvékonyságúra klopfolt húst kifogásolná.

Mire jó ez a bunkó a konyhában?

Neki nem magyarázná meg a sötéten vigyorgó pincér, hogy az igazi vargabéles pont úgy a jó, ha a tegnapi vendégek által meghagyott húslevesből kipecázott cérnametéltből készül; ő kiszúrná, hogy hátszín a bélszín és csirkemáj a kacsamáj. Gordon Ramsay meg tudná tisztítani úgy nekünk, mint a hozzánk látogató turistáknak a ma még igencsak vegyes képet mutató, Bíró Lajos ökörpofa retrójától és Gerendai Michelin-csillagos éttermétől a legvállalhatatlanabb, lehúzós-átverős, túlszámlázós helyekig sorjázó magyar vendéglátást.
Aztán meg beugrana hozzánk, és főzne egy kiváló linguine-t is.

Tipp: A Hivatalos néző korábbi tévékritikáit összegyűjtöttük egy blogba. Itt olvashatod! »

Tévéműsor a neten: www.nlcafe.hu/tvmusor »

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

chilii 2010-06-23 09:35

Jó a cikk, több ilyen kellene.

 

De azért az, hogy a Pokol konyhája sorozat bármelyik szakácsához "bármikor beülhetünk egy vacsorára, biztosak lehetünk abban, hogy friss alapanyagokból, mesterséges borzalmak nélkül, a legnagyobb gondossággal elkészített ételeket kapunk" azért túlzás. Egy alkalmazott szakács sajnos abból főz amit a tulajdonos elérak.

 

-1- 2010-06-23 08:00

Úgy kellene kezdeni, hogy ki írta a cikket, és azon lemérni többek közt a népszerűséget, hogy mennyien kattintanak rá ilyen alapon.

Bár az ellenkőzeje is igaz, hogy van, akiért egészen másért kattintunk.

Gazocska 2010-06-22 22:48

Nagyon jó a cikk. Ramsay meg nagyon nagy kedvencem. Az orditós, legorombitós stilusával együtt.

Torolt_felhasznalo_834792 2010-06-22 21:10

"Neki nem magyarázná meg a sötéten vigyorgó pincér, hogy az igazi vargabéles pont úgy a jó, ha a tegnapi vendégek által meghagyott húslevesből kipecázott cérnametéltből készül; ő kiszúrná, hogy hátszín a bélszín és csirkemáj a kacsamáj. Gordon Ramsay meg tudná tisztítani úgy nekünk, mint a hozzánk látogató turistáknak a ma még igencsak vegyes képet mutató, Bíró Lajos ökörpofa retrójától és Gerendai Michelin-csillagos éttermétől a legvállalhatatlanabb, lehúzós-átverős, túlszámlázós helyekig sorjázó magyar vendéglátást."

 

 

Huhh, de jó lenne....

Mevilla 2010-06-22 18:54

Néztem a műsort, nagyon jó volt mind a három, sokat lehet tőle tanulni, és sokan jól jártak akiknek segített! Könyvet még nem vettem, de a következő "5" éves tervben benne van:-)

Torolt_felhasznalo_379840 2010-06-22 12:26

A TV-ben a fazont még sosem láttam, csupán olvastam róla, mint most is.

A cikk nagyon tetszett.

Budapesten azért Gerendai Michelin-csillagján túl is van élet, és vannak szuper éttermek. Nem csupán a média által sztároltak, és nem rántotthús- palacsinta tengelyen mozognak.

 

Vidéken azért szerényebb a felhozatal.Sajnos.

Werbunga 2010-06-22 10:28

Csak azért nyitottam meg a cikket, mert itt már többen ajánlották. Nem bántam meg, tetszett. Ám a tömegesen megjelenő, szerző nélküli bulvárcikkek miatt továbbra is ezt a taktikát folytatom, hála az enelcé "elblikkesedésének". :-((

 

A Pokol konyháját néztem, a másik műsorát - sajnos - nem. Engem nem zavart, hogy ordítozik, hiszen ez is a "só" része. Szeretek főzni, sokat tanultam ebből a műsorból, azaz tőle is.

Családi nyaralás akár 30 % kedvezménnyel!
Pihenjenek az otthon kényelmével a Danubius balatoni vagy wellness szállodáiban!

További információ >>>