A kis képernyőről a nagyvászonra: 5 híres sorozatadaptáció

A sorozat

1998-ban Sarah Jessica Parker és társai valamire nagyon rátapintottak a társadalomban. Az ötletgazda Darren Star a New York-i melegközösségben és úgy általában az életben szerzett tapasztalatait ültette át a kis képernyőre, és ezzel sokak számára egy új életmódot mutatott meg. Bridget Jonest és Terézanyut beelőzve a sorozat a független, nagyvárosi fiatalok bibliájává vált, Carrie Bradshaw és a többi lány karaktere pedig példakép lett. A „szingli” kifejezésről sokaknak még ma is első körben a négy New York-i pasivadász lány jut eszébe. 2004-ig bezárólag hat évadot és kilencvennégy epizódot ért meg.

A mozifilm

A befejezéstől számítva mindössze négy év telt el a moziverzióig, amely ugyan színes-szagos-szórakoztató volt, de nem tudta hozni a széria báját. Túlságosan terjengős volt, egyes karakterek (például a bájos Charlotte) szerepe bántóan leegyszerűsödött, és az egész inkább hakniszagot árasztott magából. Azért több mint négyszázmillió dolláros bevételt sikerült összeszednie, így természetesen készült egy folytatás…

A sorozat

1990 elején még maga David Lynch sem hitte volna, hogy a sorozatötletére vevő lesz az ABC tévétársaság, a bizarr krimijéhez készített pilotepizód azonban elnyerte a fejesek tetszését. A rendező aztán mindent megtett azért, hogy szétfeszítse a tévés szériák korábbi korlátait. Sötét, bizarr meséje számos mellékággal bírt, számos műfaj (krimi, fantasy, misztikum, fekete komédia, romantikus dráma) keveredett benne, és igényességét tekintve sokkal inkább tűnt egy hosszúra nyúlt mozifilmnek, mint tévésorozatnak. A mai igényes kivitelezésű sorozatdömping útját David Lynch és társai taposták ki, és az X-akták vagy a Lost – Eltűntek sem lett volna sehol nélküle. A második évadra aztán a rendező a Veszett a világ forgatása miatt nem tudott annyira odafigyelni, és a széria harminc rész után lekerült a képernyőről.

A mozifilm

Sokan máig kritizálják Lynchet, hogy miért előzményfilmet forgatott a Twin Peakshez, hiszen mindenki inkább egy befejezést várt tőle a befejezetlenül hagyott sorozathoz, de egy öntörvényű alkotót nem lehet számon kérni. Az 1992-es Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! sajnos nélkülözte a tévés változat báját és játékosságát, és az apró poénok és karakterrajzok nélkül csupán egy rendkívül sötét thriller maradt, amely nem sok mindenre adott magyarázatot, és sajnos egy-két színész (pl. Lara Flynn Boyle) sem tudott visszatérni, akiket így helyettesíteni kellett.

A sorozat

Négy kisfiú és egy elcseszett kisváros. 1997-ben Trey Parker és Matt Stone adott egy pofont a konzervatív hozzáállású tévénézőknek. Első ránézésre csak annyi jött le, hogy „mik ezek a primitív rajzok?”, de ha az ember szánt rá időt, rögtön felismerte, hogy a rengeteg káromkodás mögött komoly, kiérlelt társadalomkritika áll, amelynek a lényege, hogy nem kímél sem istent, sem embert, és politikai, vallási vagy faji megkülönböztetés nélkül szól be egyszerűen mindenkinek, aki erre rászolgál. Számos botrány kötődik a szériához, amelyek közül a legismertebb az volt, amikor alig pár héttel a halála után egy rájával a szívében ábrázolták Steve Irwint, a krokodilvadászt egy halloweeni partin. Legutóbb iszlám szélsőségesek érték el, hogy a Comedy Central csatorna cenzúrázza őket, mivel az alkotók maguktól erre sosem hajlandóak. A sikersorozat jelenleg a tizennegyedik évadjánál tart.

A mozifilm

Stone és Parker nem vártak sokáig, és már 1999-ben a mozikba vitték a szériát a Paramount stúdió segítségével. Az alig több, mint húszperces részekkel dolgozó sorozat másfél órásra nyújtva is működött, és az alkotók egy nagyszabású, mennyet és poklot is érintő háborús sztorit találtak ki hozzá, amely leginkább abban tért el a tévéváltozattól, hogy a Disney-meséket kigúnyoló musicalként készítették el. A két alkotó zseniális dalszerzői képességének hála, ragyogó dallamok születtek, frappáns szövegek kíséretében. Hazánkban a film sajnos nem aratott átütő sikert, többek között azért, mert a moziverzióban sok megszokott szinkronhangot kicseréltek.

A sorozat

A Lalo Schifrin emlékezetes zenéjével felturbózott, gyufaszálas főcím tette elsősorban legendássá ezt a kémsorozatot, amely még 1966-ban indult hódító útjára. A második évad után a titkos kormányzati kémcsoport vezetőjévé vált Peter Graves az ősz hajával ikonikus figuraként vitte a hátán a szériát, amely számos nyomot hagyott maga után a popkultúrában, az elolvasás/meghallgatás után magától megsemmisülő üzenettől kezdve egészen a folyton lecserélhető maszkokig, amelyek segítségével a kémek bárkivé átváltozhattak. Egy csapat, amely hét évadon keresztül nem ismert lehetetlent.

A mozifilm

Brian De Palma izgalmas poszthidegháborús thrillert faragott az eredeti szériából, vérkomollyá téve az amúgy könnyed hangulatú alapanyagot. A legradikálisabb váltás mégsem ez volt, hanem az, hogy Ethan Hunt szerepében Tom Cruise egyszemélyes hadsereggé változtatta a csapatmunkára építő szellemiséget, hiszen rögtön a sztori elején kinyírják a banda nagy részét. Ugyan a mozifilmnek alig volt köze az eredeti tévésorozathoz, hatalmas sikert aratott, és további két rész készült hozzá. A pletykák szerint egy negyedik lehetetlen küldetéssel is számolnunk kell.

A sorozat

A hetvenes években még egyáltalán nem számított természetesnek, hogy egy nő nyomozót játszhasson akár filmben, akár a televízióban. 1976-ban megtört a jég, és három magánnyomozó hölgy vette át a vezetést a nézettségi listákon Amerikában, akik egy arctalan főnöknek, Bosley-nak dolgoztak. Kate Jackson, Farrah Fawcett és Jaclyn Smith a feminista mozgalmak igazi példaképévé avanzsált, és az ABC-nél is elégedetten dörzsölték a tenyerüket a siker láttán. A lányok eszét aztán elvette a siker, és sorra hagyták ott a szériát, az őket helyettesítő színésznőknek pedig már nem sikerült akkora nézettségre szert tenniük, mint az eredeti triónak. A Charlie angyalai végül öt évadot tölthetett a képernyőn.

A mozifilm

2000-ben egy igazán ütős trió (Cameron Diaz, Lucy Liu és Drew Barrymore) élesztette újjá a legendát, ám ezúttal csak a mozivásznakon. A Mátrix akciójeleneteit másolva afféle női James Bondokat faragtak a három angyalból, ám a könnyed, csajos humor még a legbutább jeleneteket is fogyaszthatóvá varázsolta. A videoklipes stílus látványossá tette az akciókat, és a film hatalmas sikert aratott, ám a folytatás már jóval kevésbé érdekelte a közönséget. Lehet, hogy nem kellett volna megmutatni Bosley arcát?

Dallas

Szinte már láttuk John Travoltát Jockey cowboykalapjában, ám a legendás sorozat moziverziója csak nem akar megvalósulni. Jelenleg 2012-re ígérik, de még nincs forgatókönyve, rendezője és szereplői. Aj-aj!

Jóbarátok

Minden évben akad alkalom arra, hogy a tíz évadot megélt klasszikus sitcom valamelyik szereplője egy interjújában elejtse, hogy tárgyalnak a mozifilmről. Sajnos addig nem igazán látunk rá esélyt, amíg a csapat összes tagja nem nullázta le a tíz év alatt jócskán felduzzasztott bankszámláját, márpedig Jennifer Anistonnak elég jól megy a szekere…

Maffiózók

A Soprano család zűrös mindennapjait öröm volt nézni, mert olyan volt, mintha Scorsese Nagymenőkjének szereplői keltek volna életre. Minden jó véget ér egyszer: a Maffiózók hat évadon át húzta. Az alkotók szerettek volna moziváltozatot, ám egyelőre erre nem látunk sok esélyt a színészek túl nagy gázsiigényei miatt.