Nemrég volt szerencsém megismerkedni a világ legrosszabb anyukáival. Nem, nem túlzok: a Tipegők a kifutón (Little Miss Perfect) című műsor valódi főszereplőit, a kislányaikat szépségversenyekre kényszerítő – kimondom – sült bolond anyukákat pont olyan rossz szülőnek tartom, mint amelyik veri, éhezteti vagy elhanyagolja a gyerekeit.

Már a műsor promóciós videója is hazugság: itt a kislányok az anyukák hangján bizonygatják, hogy miért is jó nekik szépségversenyre járni, hogy majd ettől lesznek magabiztosabbak, így tanulnak meg közönség előtt beszélni, így nyernek majd ösztöndíjat, így lesznek sikeresek az életben.

A túrót.

Nem tudom, láttam-e már szomorúbb látványt, mint amikor a hét-nyolc éves kislány a verseny után ott ült elkeseredve a vakolatszerű sminkjében, a kisgyerek lábára semmiképp nem való cipőben, kényelmetlen ruhában, és épp tépte le magáról a műszempillákat! Nem tudom, milliméternyivel is enyhébbek-e annak a gyereknek a sebei, akit kiskorától kezdve egy házi versenyistálló teljesítménykényszeres állataként, igazságtalan és szükségszerűen kudarcos (hiszen mindent úgysem nyerhet meg) összevetések veszteseként tartanak, mint annak a gyereknek, akit otthon vernek.

Ezt a hamis, gyerekellenes világot mutatja be a műsor. Epizódonként két-két kislányra külön is fókuszálva kísérjük el a gyerekszépségversenyekre a vastagon kiskorú versenyzőket és a gyerekén keresztül önmegvalósító, szinte mindig lompos, agresszív, tuskó anyukákat. Láthatjuk, ahogy ezek a nők pillanatnyi kétely nélkül fújják szembe a hatéves kislányt a hajtógázos hajlakkal, pacsmagolják centi vastagon a gyerekarc finom bőrét annyi sminkkel, amit még Gábor Zsazsa is túlzásnak érzett volna. Látjuk, hogy önbarnító krémmel mázolták be szerencsétlent.

Látjuk az idegrángásból font, félelmetes, vicsorgó műmosolyt a kislányok arcán, mintha azt is fixálta volna anyu a hajlakkal. Semmi köze a vidámsághoz, boldogsághoz, jókedvhez. Parancsmosoly.

Egy-egy verseny több fordulót is tartalmaz – ahogy a felnőttversenyeken sem csak bikinis riszálás van, úgy itt is többféle megmérettetésen kell átvergődniük a kislányoknak. Beszél, pózol, produkciót mutat be – anyu pedig kegyetlenebb, mint az elmúlt rendszer szovjet vagy keletnémet edzői. Minden hibát észrevesz az egyébként felnőttek számára is nehéz, bonyolult koreográfiában.

Sőt, emberek, eleve hova jutottunk, hogy egy ugrándozó hatéves hibázni tud? Mintha azt mondanád, hogy „rosszul homokozik”, vagy „félrehintázik”, vagy „elrontotta a babázást”! Normális esetben nem is kerülne olyan helyzetbe, hogy hibát ejthet.

De itt igen. Anyu díszletei és koreográfiája, anyu önmegvalósítása, hogy egy kakukkos órából ugorjon ki a kislány, és emelje a lábát a nyakába, bonyolult lépéskombinációkkal „kápráztassa el” a zsűrit, a nyolcvanas évek amerikai szappanoperáiból ismerős, borzalmas frizurákkal és ruhákban produkálja magát. Egyébként a zsűri is megéri a pénzét, ugyanolyan sérült, torz lelkű emberek, mint a kislányukat tönkretevő anyukák. Hogy képes valaki egy ilyen versenyt végigülni, szenvedő, szerencsétlen kislányokat kritizálni, egy hatévestől óriási áldozatot követelő produkció után fanyalogni? Egyáltalán, hogy nem pattan fel a második percben, megmenteni a kislányokat, letörölni róluk a festéket, kivágni a kukába a bokaficamító cipőt, leállítani az önkínzó produkciót?

Vádirat lesz belőle, de akkor már ezt is kimondom: ezeken a versenyeken nem mellesleg a pedofília mindenkori „tárházát” is bővítik alkalmanként egy-másfél órányi video- és több száz fotónyi képanyaggal. Nincs más magyarázata, nincs más olvasata annak, amikor tíz év alatti kislányokat „szexisnek” öltöztetnek, amikor a betanított koreográfiában „erotikusan” csípőt tekertetnek velük, amikor pornófilmekben szokásos, eltúlzott sminket kennek a kis arcukra.

Nem titkolom: rég húztam fel magam ennyire egy tévéműsoron. Még a Joshinál és Mónikánál verekedő fogatlanok, még a Senorita Szöszi- és Győzike-féle vízfejű hülyöngések sem tudták ennyire kicsapni a biztosítékot. Ha van igazság, akkor lesznek majd emberek, akik egy-egy ilyen versenyre berontva az anyukákat alaposan fenéken billentik. Fenékbe rúgják, majd szabadságvesztés terhe mellett kötelezik őket, hogy a kislányra könnyű szandált, kényelmes ruhát adjanak, tupír és liternyi hajlakk helyett fonott kis copfok vagy lófarok, és vigyék ki hintázni, homokozni, vegyenek neki babát, plüssmacit, flitteres retikül helyett cseresznyés kistáskát – kötelezzék őket, hogy adják vissza a kislányok gyerekkorát. Mert ezek a borzalmas versenyek azt lopják, fénysebességgel, és gyártják a beteg gyerekeket, akikből sérült felnőttek lesznek.

Tipp – tévéműsor a neten: www.nlcafe.hu/tvmusor »