Szicíliai kalandok

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Az útikönyvekbõl megtudhatod, melyik városban mit érdemes megnézni, én csak azt tudom elmesélni, miért lenyûgözõ, ugyanakkor szilaj ez a sziget, és hol lehet a legfinomabb édességet megkóstolni.
Írta: | 2007. 07. 18. |

Kövess minket!

f Ajánlom

Mindenhol citromok sárgállottak…
Szerelembe esni

Nem készültem fel Szicíliából, csak hagytam, hogy megmutassa magát. Az első elképedés rögtön a repülőtéren ért: majdnem egy tucat kutya hűsölt az árnyékban. Nem zavarta őket semmi – sem a járókelők, sem az autók, sem a döbbenten fényképező turisták. Később sehol máshol nem láttam kóbor kutyákat, és szinte el is felejtettem őket, csak most, amikor Szicíliáról mesélek, jutottak eszembe, mert ez az első élmény adta meg az alaphangulatot. A Földközi-tenger legnagyobb szigete egyszerre volt megnyugtató és idegen. Az autópálya mellett burjánzott a leander, a kertekben fényes, zöld levelek között citromok sárgállottak, a hegyek tetején apró házak városokat alkottak, a tenger azúrkéken csillogott, majd Letojanni mellett megláttam az apró szigetet, és éreztem, elvesztem…

Az út kanyargott, olykor átszaladt a hegyek gyomrán, a part és a tenger újabb és újabb arcát mutatta. Szerelmes regények romantikus jelenetei játszódnak ilyen háttér előtt, és mint kiderült, ezt még tovább lehet fokozni a napfelkeltékkel. Érdemes volt korán kelni, és megnézni a csizma orránál felkelő napot, amint először rózsaszínre, majd aranysárgára festi a tengert, a hegyeket, de még a bőrömet is néhány pillanatra. A reggeli derengésben, amíg én álmos szemmel csodálkoztam, néhány halász apró csónakjában sürgölődött, hogy mire eljön a reggeli ideje, már hírük se maradjon a tengeren.

Madártávlatból az azúrkék tenger


Catania és Messina között


A legjobb lenne azonnal Catania szívébe, az Elefánt-kúthoz megérkezni, mert mire odáig eljutottam, át kellett verekednem magam a „modern” és roppant csúnya külvároson. De sebaj – megérte. Az apró teret nem is annyira az Elefánt-kút uralja – amelyről a helyiek csak annyit mondanak, hogy ugyanúgy a városhoz tartozik, mint az Eiffel-torony Párizshoz (az elefánt Catania címerében is szerepel), hanem a szürke-fehér homlokzatú barokk dóm. Bámulatos házakat, tereket láttam, ám tátott szájjal mégis a halpiacot, az utcán álló és utcai pultokon húst szeletelő henteseket, valamint a vasúti híd alatti parkban kártyázó öreg szicíliaiakat néztem.

Catania


Giardini Naxos, ahogy neve is rejti, a görög gyarmat, Naxos emlékeit rejti, házromokat, agyagedénydarabokat. Történelem iránt érdeklődőknek Szicília igazi paradicsom, hiszen mind a görög, mind a római kultúra emlékei fellelhetők itt. Nem utolsósorban Giardini Naxosnak gyönyörű tengerpart jutott, már ezért is érdemes itt időzni.

Giardini Naxosnak gyönyörű tengerpart jutott…


Ha a gyönyörű Szicíliáról mesélnek, két kép biztos, hogy felbukkan. Az első Letojanninál, a vadregényes öbölben az apró sziget, amelyet vékony, hófehér földnyelv köt össze a parttal, a másik pedig a Teatro Greco, azaz a görög színház Taorminában, melynek romjai között a turista úgy néz körül, mintha a paradicsomot szemlélné madártávlatból. Persze kevésbé ismert városok, amelyek gyakran az útikönyvekből is kimaradnak, szintén felfedezésre várnak. Ilyen Forza d’Agrò, ahol nem sok látnivaló akad, főleg templom, katedrális és elképesztő panoráma, de én imádtam az embereket, az utcákat, a kemencéket, amelyek feneke az utcára lóg, és persze a rengeteg bugainvilleát. Forza d’Agròból jól látszik Sant’Alessio Siculo, ahol nem zsúfoltak a strandok, a tenger pedig hol azúrkék, hol türkizkék.

Forza d’Agrò házai a hegytetőre épültek


Már majdnem a hegyekben található az apró falu, Savoca, melynek legnagyobb nevezetessége egy régi villa, amelyben most bár üzemel – itt forgatták a Keresztapa egyik jelenetét. A Bar Vitellit nem lehet eltéveszteni, még akkor sem, ha Savocában minden lakosra jut egy templom. Ugyancsak apró város Casalecchio Siculo, ahol kietlen földút vezet a bizánci, piros téglából épített katedrálishoz. A katedrális igen látványos, ott éreztem először – jobbról citromfák, balról olajfák –, hogy Szicília milyen szilaj és büszke.

Messinánál a legkisebb a távolság az olasz félsziget és Szicília között, a tengeren hajók jönnek és mennek. A kikötő bejárata felett arany-Madonna vigyázza az embereket és a várost, amely számtalanszor megsemmisült egy-egy földrengés során. Messina igazi nagyváros, igazi forgataggal és természetesen az elmaradhatatlan dómmal. Csak annyit mondok, hogy érdemes felfelé nézni…

Savoca – a Bar Vitellit nem lehet eltéveszteni


Olasz nyelvlecke kezdőknek

A napszakhoz illő köszönésen meg a szobaszámomon kívül egyetlen kifejezéssel gyarapodott a szókincsem: granite fragola con panna. Ez a dallam nem mást takar, mint egy édességet, és bár a szicíliai fagylalt és marcipán is rendkívül finom, vétek lenne kihagyni az epres jégkását tejszínhabbal, amely igazi eperből készül igazi tejszínhabbal. Szicíliában nagyon népszerű a granite, amelyet többféle ízben kínálnak. Savocában, a híres Bar Vitelliben például citromosat. Meglepő, hogy a granitéhez sós, szezámmagos pálcikát kapunk, náluk így szokás, a helyiek kenyeret esznek a tésztához, sőt a fagylaltot is briósba pakolják és szendvicsként harapják.


Két kihagyhatatlan cukrászda

Személyes kedvencem a tejszínhabos epres jégkása lett. Két híres cukrászdában is kipróbáltam. Messinában az 1910-ben alapított Pasticceria Irrerában (piazza Cairoli, 12, Messina) lehet kapni Szicília legjobb granite fragola con pannáját, amit üvegpohárba mérnek, majd kis ezüsttálcán, ezüstkanállal adnak a vendég kezébe. Ezek után egyértelmű volt, hogy következő nap Cataniában is meg kellett kóstolnom, és erre az 1976-ban alapított Al Caprice Gelateria – Pasticceria (Via Etnea 32–34, Catania) volt a legalkalmasabb. Ízre nem volt rosszabb, mint a messinai, de a legjobb címet azért nem érdemelte ki, mert ezüst nélkül szervírozták.

Ilyen Cataniában a granite fragola con panna
Messinában pedig ezüsttálcán és ezüstkanállal kínálják











 





A granite 2,30 euróba kerül, viszont további érdekesség, hogy a fagylaltot nem gombócban mérik, hanem adagokat kérhetünk. A „piccolo” kb. két gombócnak felel meg, de nemcsak kétféle fagyit kérhetünk, hanem többfélét, és akkor kisebb adagokkal vegyesen pakolják meg tégelyünket.


Hab a tortán: repülés és landolás

Cataniában fel- és leszállni igen látványos, mert az ember nem mindennap repül el az Etna hófedte, füstölgő csúcsa mellett. Már hazafelé repültünk, amikor kapitányi engedéllyel bemehettem a SkyEurope Boeing 737–700 Next Generation típusú repülőgépének pilótafülkéjébe. Először nagyon zavarban voltam, a rengeteg műszer és kapcsoló egyszerre volt riasztó és érdekes. Varga Miklós kapitány és Czitán Dániel másodpilóta türelmesen válaszolt minden kérdésemre, amikor viszont teendőjük volt, olyan csendben vettem még levegőt is, mintha ott se lennék. Végül egyetlen buta kérdés hagyta el a számat, amire a riposztot leszállás után kaptam.

A pilóták: Varga Miklós kapitány és Czitán Dániel másodpilóta

Repültünk a felhők között, gyönyörködtem, hogy alattam térkép a táj, ott a Balaton, a Tihanyi-félsziget, ott az apátság, majd néhány perc múlva már a kifutópályát láttam távolról. Leszálláskor nem is éreztem, mikor értek földet a kerekek, a repülő begurult a helyére, majd nekem szegezték a kérdést: Lehet ezt megunni? Egy jó félórával korábban ugyanis én kérdezgettem tőlük, hogy nem unja-e meg az ember a repülést, ha hetente többször, munkából repül. Persze amikor visszakaptam a kérdést, már én is tudtam a választ. Sohasem lehet megunni. 

Érdemes tudni… 

Nem csak legenda, a szicíliaiak rendkívül vallásosak és babonásak. Úgy tartják, hogy a paprika és a fokhagyma megvéd a rontástól – a nők ezért üvegpaprikával díszített karkötőt és nyakláncot hordanak –, a fekete macska, a 13-as és 17-es szám pedig szerencsétlenséget hoz.

Remek a vonatközlekedés, de nem elég megvenni a jegyet, hanem azon az állomáson, ahol felszállunk, de még felszállás előtt érvényesíteni is kell. Ha ezt elmulasztjuk, és a kalauz szíve sem esik meg rajtunk, akkor ugyanolyan büntetést kell fizetnünk, mintha jegy nélkül utaznánk.

Nem véletlen, hogy úgy tűnik, mintha a szigeten két-három nevet használnának. Ma már kihalóban lévő szokás, de még sokan tartják, hogy az elsőszülött fiú az apai nagyapjának, az elsőszülött lány apai nagyanyjának, a második szülött fiú anyai nagyapjának, a második szülött lány pedig anyai nagyanyjának a keresztnevét kapja. Így az sem ritka, hogy az öreg Giuseppének négy Giuseppe unokája van.


Tipp: Repülővel Cataniába »

Fotók: Myreille
Olvass tovább

Hozzászólások