Renée Zellweger csúnyább, mint valaha

 

A Miss Potter című film a régi csíkos könyvek hangulatát idézi. A száraz életrajzi adatok hirtelen megtelnek érzelemmel, és Beatrix Potter nemcsak egy név lesz néhány mesekönyv borítóján, hanem a barátnőnk. Hiába választanak el tőle évtizedek, érezzük bánatát, örömét, elszántságát és kitartását, olykor magunkra ismerünk, néha viszont hálát adunk az égnek, hogy mennyivel szerencsésebb korban születtünk. A film nem csupán egy romantikus könyvekbe, leányregényekbe beillő sorsot mutat be, hanem egyben irodalomtörténeti kalandozás is, amelyből megtudhatjuk, hogyan születtek Beatrix Potter állatfigurái és világhíres meséi. Közben a film végig megmarad a könnyed és kellemes szórakoztatásnál, még akkor is, ha az örömök és a drámák angol visszafogottsággal követik egymást.

 

Beatrix Potter világhírű meséi Magyarországon kevésbé ismertek, de emberi tulajdonsággal felruházott bájos állathőseivel már találkozhattunk. Valószínűleg fogalmunk sem volt róla, hogy az a kedves nyuszi a szalvétán a híres Nyúl Péter, vagy a cuki, kalapos, kicsit butuska kacsa egy angol nő rajztömbjén született meg majdnem száz évvel ezelőtt. Miss Potter mesehősein és meséin nem fog az idő, ugyanúgy szerethetőek, mint régen, és ugyanannyira aktuálisak is.

 

 

A XX. század elején Beatrix Potter nemcsak az irodalmi életet bolygatta meg meséivel és illusztrált könyveivel, hanem családja nyugalmát is. Az életét bemutató mozi olykor melodrámába illő fordulatainál felmerül a gyanú, talán nem éppen így történt a valóságban, de végül egységes egésszé áll össze a film, nincs benne semmi kirívó, és szerencsére nem nélkülözi a humort sem.

 

Azokban az időkben a lányok szeme előtt csupán a jó házasság lebegett, és minden arról szólt, tánctanártól a rajzóráig, hogy minél nemesibb és minél gazdagabb család sarja kérje meg a kezüket. Beatrix (Renée Zellweger) viszont másként gondolkodott, állatfigurái és kiadásra váró meséi sokkal jobban foglalkoztatták, mint a kérők, akiket anyja rendíthetetlen kitartással bemutatott. Miss Potter nemcsak szembeszállt a kor elvárásaival, hanem meséiben ki is gúnyolta, akárcsak a viselkedési normákat.

 

Beatrix Potternek sohasem sikerült jó kislánynak lenni. Gyerekként túl szertelen és kíváncsi volt, felnőttként pedig túl makacs és önfejű. Nem ment férjhez, amikor illő lett volna, viszont szenvedélyes szerelem bontakozott ki mesekönyveinek kiadójával, Norman Warne-nal (Ewan McGregor), akihez boldogan feleségül ment volna, viszont ezt szülei nem támogatták. Céltudatosan képviselte jogait, és határozott elképzelései voltak könyveinek illusztrációiról, áráról, megjelenési méreteiről, amikor a nőknek még nem is voltak jogaik, és határozott elképzeléseik maximum a karácsonyfa díszítését illetően lehettek. Legnagyobb szenvedélye és lételeme a mesélés volt, de vágyakozott a szerelemre, és akárcsak a modern nők, nem érte be félmegoldásokkal.

 

 

Renée Zellweger úgy formálja meg Miss Potter figuráját, hogy egy pillanatra sem sejlik fel a szép színésznő, csupán egy pirospozsgás, csúnya angol vénkisasszonyt látunk, aki egész lényével a meséire és a rajzolásra koncentrál, beszélget állatfiguráival, és önfejűen járja a maga útját, miközben valóság és képzelet határán ingadozik. Persze ott a kisördög, hogy Renée Zellweger még ennél is tudna többet, jobbat, és nem tudtam másra gyanakodni, csak a forgatókönyvre, hogy az nem elég jó, ezért fogja vissza magát, ezért hagy a film végén egy csepp hiányérzetet.

 

A film eredeti címe: Miss Potter

 

Rendezte:
• Chris Noonan

 

 

Főszereplők:
• Renée Zellweger
• Ewan McGregor
• Emily Watson

Fotó: SPI