Nem kell mindig Velence!

A vizek városa

A római korban nagy jelentőséggel bíró kellemes kisváros megér egy – akár  egésznapos – kirándulást Velencéből, hiszen mindössze félórányira található tőle, és rengeteg látnivalót kínál.

Treviso igazi mélyföldi város, kilenc méterrel a tengerszint alatt fekszik, amely előny és hátrány is egyben. Előny, mert ide érkezik az Alpokaljáról lezúduló  források bő vízhozama, és hátrány, mert ide mindig beszorul a meleg.
A víz és a meleg hatásának köszönhetően Treviso levegője igencsak párás, ami könnyen megviselheti az embert. Ha már elviselhetetlen a meleg, meneküljünk a szűk utcácskák hűvös védelmébe. Mert szűk utcák itt is vannak. Mit szűk utcák, sikátorok, udvarok, és persze víz, víz, víz.

Treviso híres szülőttje Luciano Benetton, a ruhagyáros.  A város szélén meghúzódó villáját bárki meglesheti. Ha inkább a ruháira vagy kíváncsi, akkor keresd a város főterén álló boltját, amely egy XIV. századi palazzóban bújik meg.

Vizet csak forrásból

Trevisoban nem szabad vizet venni! Az itteniekre nézve ez sértés, hiszen itt bármelyik sarkon ingyen ihatunk igazi, hamisítatlan forrásvizet. A kutak egyfajta szimbólumai is a városnak. 

A Trecento-palotával szemben található női szobrot – amelynek melleiből folyamatosan folyt a víz -, a városi kormányzó emeltette. A régiek nem voltak szégyenlősek, a Keblek kútja a város dísze lett. Sőt, évente egyszer a polgármester utasítására az egyik melléből fehérbor, a másikból vörösbor folyt. Egészen addig, míg Napóleon el nem foglalta a várost. A császár messziről ismert volt humortalanságáról, s betiltatta ezt a szép hagyományt. A trevisoiak a tilalmak ellenére sem adták fel elvüket. Víz még mindig folyik a kútból – igaz egy újból -, a régit pedig kiállították a város főterére.

Ha erre jársz, feltétlenül kóstold meg a trevisoi radicchiót, igyál igazi venetói bort, és egyél finomabbnál finomabb sajtokat: a Montsiót, az Asiagót, és még számtalan fajtát kóstolhatsz, csalódni biztos nem fogsz.

Kis Velence

A velencei hangulatot árasztó Sile folyó – hideg hegyi patakként kezd el csordogálni a város szélén, s szinte behálózza Trevisót. A házak itt is cölöpökre épültek, s az itteni palazzók is legalább olyan díszesek, cifrák, mint a velenceiek.

A régi városatyák a középkorban körbevették a várost kőfallal, amely még ma is erődként védi az óvárost. A fal alatt azóta is ott hömpölyög a folyó, amelyen akár Velencéig is lehajózhatunk.

Ha nincs ked

Trevisóban érdemes felkeresni a helyi halpiacot, amely a XIII. század óta ugyanazon a helyen áll. Halpiac minden reggel a Piazza S. Leonardón van, a folyóparton, ahol az áru mindig garantáltan friss.

vünk hajókázni, sétáljunk egyet
az óvárosban, ahol olyan csodák várnak, mint az a Ferences templom, amelynek a falait még XIII. századi freskók díszítik, s állítólag itt temették el a két olasz költőóriás , Dante és Petrarca gyermekeit is.
Ha kinézegettük magunkat, üljünk le a város főterén egy capuccinóra vagy egy spritz-re, és merüljünk bele az olasz kisvárosi élet szépségeibe. 

Megközelítés

Ha autóval érkezel, a velencei autópályáról a Treviso táblánál kell lekanyarodnod, ám legegyszerűbb vonattal menni – ez csupán félórát vesz igénybe, ha Velencéből indulsz.

Tipp: Olaszország útikönyv »