nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

A bukás

Bemutatásának elsõ hetében több mint hárommillió német látta Oliver Hirschbiegel Hitler utolsó napjairól szóló filmjét – a viharok a mozi körül azóta sem csitultak el.
Rozi a moziból
f Ajánlom





Az ok egyszerű, a rendező szakít a második világháborús filmek megszokott ábrázolásmódjával, nem az Antikrisztust festi Hitler személyében a vászonra, hanem egy embert, méghozzá egy olyan embert, akit vitatható tündöklése után utolért a bukás, aki kénytelen szembenézni azzal, hogyan múlik el a világ dicsősége.

Legalábbis az ő szempontjából. Ami Hitler számára diadal és győzelem volt, az Európa számára a pusztulás, a vég kezdete, trauma, melyet évtizedeken keresztül alig-alig sikerült kihevernie. A film merész módon nem ebből a kanonikussá lett szemszögből mutatja be a második világháború végnapjait, hanem az érem másik oldalával ismerteti meg a nézőt. Egy még mindig büszke, de megtört, fanatikus eszméihez a sírig hű diktátort ábrázol, aki mellett csak néhány elkötelezett híve és szerelme, az utolsó napokban feleségül vett Eva Braun tart ki az elkerülhetetlen végig.





A film javarészt Traudl Junge, Hitler fiatal titkárnője visszaemlékezésein alapul – az ő munkába állásával veszi kezdetét a film, és Berlin elestével végződik; megrázó módon az utolsó kockákon a valódi Frau Jungét is láthatjuk, aki megnyerő modorú idős hölgyként emlékszik vissza a történtekre.

Hirschbiegel filmjének pontosan ez a tárgyilagos megközelítésmód az erőssége – a propagandaminiszter felesége, aki rajongásában Hitler lábát csókolgatja, és önkezével mérgezi meg ciánnal hat gyermekét, a szovjet bombázások alatt sírva vígadó Eva Braun képe vagy a barikádokon harcoló, és ezért kitüntetésben részesülő német gyerekek látványa épp elég megrázó az eseményeket szent borzadállyal figyelő néző számára.





Szó nincs tehát arról, hogy Hirschbiegel politikailag szimpatizálna, emberileg együtt érezne hőseivel, egyszerűen csak nem foglal állást pro és kontra, hagyja, hogy a képei, a történet önmagukért beszéljenek. És beszélnek is – A bukás egy olyan mozi, amit ha megnézünk, többé nem leszünk ugyanolyanok.

A svájci Bruno Ganz döbbenetes alakítása a film egyik sarokpontja – Ganz lényegében Hitler egész gesztusrendszerét, mozdulatait, hanghordozását rekonstruálta, a színész által keltett illúzió teljes és sokkoló.
Bár A bukás – Hitler utolsó napjai kiváló film, csak az erős idegzetű, a történelemre fogékony nézőknek ajánlom. Nekik azonban mindenképpen.

Rozi étvágya a film alatt:










Fotó: www.bukas.hu

Megosztás Facebookon