Mindenki vadásznak született – Kenya

Kenya ugyanis ezeket a díszleteket, a mesterséges forgatókönyvek természetes alapanyagát minden erőlködés nélkül biztosítja. Kevés ország van, amely ennyire naturális és ősi, amely ennyi természeti csodával büszkélkedhet, és kevés ország van, amelynek már évezredekkel ezelőtt is remek hírét vitték a költöző madarak. Különben hogy is talált volna rá erre a vidékre a félig még földön járó majomember, és hogy is érzett volna olyan elementáris késztetést arra, hogy addig fejlődjön, míg akkorára nő az agya, hogy az isteni remekművet magába tudja fogadni?

Városokban

Mára persze sikerült kissé leharcolni a területet, de még ez is kevés volt ahhoz, hogy a fővárosban, a most már milliós Nairobi külvárosában meglepődjünk azon, ha mellénk parkol le egy zsiráfcsalád. Azt azonban azonnal hozzátesszük: aki Kenyában jár, Nairobit ne természeti parkként kezelje, sokkal inkább az afrikai mindennapok ékes példájaként.

A kilencven éve épült város ugyanis beton és beton, és bádogviskó. Bár aki a város központjában piheni ki a szafarik fáradalmait, nem csalódik: vásárolhat, ellátogathat a Nemzeti Múzeumba, a Kígyó Múzeumba vagy a Nemzeti Irattárba. A városban rossz a közbiztonság, így egyedül ne vágjunk bele hosszabb túrába, és az utazásra kapott Rolex órát se mutogassuk az ámuló helyieknek, “Látod, milyen barátaim vannak nekem?!” mondat kíséretében.

Kiváltképp Mombasában, amely a keleti part legnagyobb kikötője, pazar emlékekkel, pazar tengerparttal, pazar hangulattal. Ez a város már jóval barátságosabb, mint Nairobi; az óvárost például kifejezetten a turisták megszédítésére húzták fel egykoron. A leghíresebb látnivaló a Jézus erőd, de egy sor portugál gyarmatosítók által itthagyott épület is büszkén állja a fényképezőgépek kattogását. A város azért is unikum, mert a nagy jövés-menésben olasz, arab, angol stílusjegyek egyforma valószínűséggel bukkannak fel az utcákon.

Aki azonban igazi autentikus várost akar látni, annak Lamu a legjobb célpont. Ez a város már csak azért is különös, mert többségében muszlimok lakják, akik féltve őrzik az ősi építészeti védjegyeket. A Lamu Múzeum és Szuahéli Múzeum pedig arról gondoskodik, hogy az agy is jóllakott legyen, ne csak a szem.

Töretlen fejlődés

Fotó: Dr. Raffal Mária

Az egyetlen, és az ország számára legfontosabb “iparág” az idegenforgalom. Mivel ezt hamar felismerték, Kenya sorra építi a turistainfrastuktúra elengedhetetlen kellékeit. A keleti fehérhomokos partokon szállodasorok, üdülőközpontok csalogatnak, beljebb, a fennsíkon, a Rift-völgyben pedig olyan szafariközpontok, amelyek minden igényt kielégítenek. Egy kiadós, légkondicionált dzsipben eltöltött szalonszafari után ugyanis roppant jól esik a jéghideg whisky a baldachinos ágyon, úgymond.

A kenyai főszezon decembertől áprilisig tart, ekkor ugyanis a meleg mellett nem kell elviselnünk a sűrű, csapadékos hónapokat, amelyek az év többi részében bőséges áldással öntik nyakon a helyieket. Ezt még a gazdag turisták sem tudják szabályozni. Ez roppant öntudatot adhat nekünk is, sőt, mi még arra is büszkék lehetünk, hogy a szavannákon végiggördülő szafarikat kissé avíttas autókban, vezetőkkel küzdjük végig.
Már csak azért is, mert így izgalmasabb, és így sokkal többet megízlelünk az igazi Afrikából.

Állatok közt

Fotó: Dr. Raffal Mária

Aki nem szeret sokat utazni, és a teremtő Nairobiban jelölte ki a szállását, akkor jár a legjobban, ha a Lake Nauru Nemzeti Parkot választja. A névadó tó sekély vizű, és igen nagy: millió flamingó festi a tájat rózsaszínűre, és ha nem azzal leszünk elfoglalva, hogy a keskenyszájú orrszavú felbukkanását várjuk, akkor még ezernyi más madárfajt is láthatunk a légben akciózni. Kicsit messzebb találjuk Kenya leghíresebb rezervátumát, a Masai Marát. Ez a Serengeti fennsík kenyai részén található, a Big Five törzskocsmája, kedvelt oroszlánlakta hely. A természetben nincsenek véletlenek: a fennsíkon annyi a prédaállat, mint egy hízlaldában, a fennsíkon a Mara-folyó vágtat és lassul, benne pedig vízilovak és krokodilok játsszák a “Ki a legerősebb a vadonban?” sportágat.

Ha még messzebb megyünk a fővárostól, akkor az Amboseli Nemzeti Park vár ránk, amely Afrika legmagasabb hegycsúcsának, a Kilimandzsárónak a látványával is megajándékoz bennünket. Ez az elefántok birodalma, de ezen kívül rengeteg patás kérődzik itt naphosszat, ha épp nem a gepárdokkal és az idővel fut versenyt. Ha még bírjuk szuflával, akkor látnunk kell a Tsavo East-West Nemzeti Parkot is, amely Kenya legnagyobb rezervátuma. Valaha itt élt az elpusztíthatatlan emberevő oroszlánpáros, aki látta a Ragadozók című filmet Val Kilmerrel, tudja, miről beszélünk. A folyókkal szabdalt terület egyik legfelkapottabb része a Chyulu hegy által táplált Mzima forrás, amely naponta 20 millió liter kristálytiszta vizet termel ki magából.

Bikatej versus antilop

A vízivás egyébként nem ajánlott az országban, az evés viszont igen. Persze, kissé bizarr dolog maszájokkal friss bikatej mellett anekdotázni, de a kalandor próbálja ki a különböző ragukat, babbal készült ételeket, vagy a nemzeti ételként aposztrofált roston sült kecskét.
De marcangolhatunk egykedvű nyugalommal dagadt antilopot is, csak vigyázzunk a konkurenciára, azt mondják: sem a krokodil, sem az oroszlán nem tartozik az ijedős állatok kategóriájába, ha kajáról van szó.